Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

Gyapjúismeret

Gyapjúismeret

A gyapjú olyan állati szőrzet, amelynek szálai finomságuk, erősségük, simulékonyságuk, rugalmasságuk és zsugorodó képességük révén fonalfonásra, nemez készítésre alkalmas. A juh kültakarója a gyapjú. A bundát gyapjúszálak alkotják, melyeket kötőszálak és a gyapjúzsír tart egyben. A bunda olyan állati szőr-köntös, amely a nyírás után többé-kevésbé együtt marad. Vannak olyan juhfajták, amelyek nem termelnek gyapjút, de léteznek más állatfajok, mint például a teve, a yak, a láma, a vikunya, az angórakecske és az angóranyúl, amelyek gyapjú bundát növesztenek. A felszőrökből és pehelyszálakból álló bundát kevert gyapjúnak, amelyben csak pehelyszálak találhatók, azt merinó gyapjúnak nevezzük. Míg a vadon élő állatok szőr-köntöse felszőrökből és pehelyszálakból áll és rendszeresen vedlenek, addig a juhok a háziasítás következményeként nem vedlenek, így bundájuk több éven át is növekszik.

A gyapjúszál és járulékai

A juhok mintegy 2 mm-es bőre ( 11. ábra ) három rétegből áll: a felhám (epidermis) a bőr 1%-át, az irha (corium) 70%-át és a kötőszövet (subcutis) mintegy 30%-át adja a teljes vastagságnak. Az élénk vérmérsékletű (pl. merinó, tejtermelő, …) fajták irhája vékonyabb, a lassú anyagcsere típusba sorolható (pl. húshasznú) fajtáké vastagabb. A magzatok 2 hónapos korában már elkezdődik az ún. elsődleges (12. ábra) szőrtüszőkből (primer follikulusok) előbújó szálképletek növekedése, amelyek köré 10 nap multán a másodlagos (12. ábra) szőrtüszőkből fejlődő, vékonyabb, azaz finomabb pehelyszálak növekednek ( 12. ábra ). E két féle tüszőből fejlődő szálak aránya, az ún. S/P (szekunder/primer) arány a gyapjú sűrűség egyik meghatározója. Az elsődleges szőrtüszőből növekvő szálképletek köré több másodlagos gyapjúszál növekszik, így alakul ki a pászma. Egyes fajtáknál (merinó fajtacsoport) a pehelyszálak a szőrtüszőkből csoportosan törnek a felszínre. 20-200 pehelyszál alkotja a pászmát, a pászmák fürtöcskét, a fürtöcskék fürtöt és a fürtök pedig bundát alkotnak. A szekunder follikulusokból előtörő szálképletek növekedése akár az 5-7. hónapos korig is elhúzódhat. A vemhesség utolsó 40. napjától a születés utáni 150-200. napjáig terjedő időszakban rosszul táplált anyák bárányai bundája ritkább marad. Sajátossága e szálképleteknek, hogy míg az elsődleges (primer) szőrtüszők rendelkeznek verejték- és faggyúmiriggyel, valamint szőrmozgató izommal is, ad-dig a másodlagos (secunder) szőrtüszőknek csak faggyúmirigyük van. A merinó juhok bőre ráncosodásra hajlamos, amely lehet nagy bőrredő és bundában szemmel nem látható, apró, sűrű ránc.

A szőrképlet felépítése

A felszőrök harántmetszetén 3 réteget ( 13. ábra ) figyelhetünk meg. Kívülről a lapos, pikkelyhez hasonló felhámot (cuticula) találjuk, amely fenyőtobozszerűen veszi körül az alatta elhelyezkedő réteget, a kéregállományt (cortex). Ez utóbbi, a valódi gyapjú legértékesebb sejtállománya. E rétegtől függ a gyapjú erőssége, nyújthatósága és a rugalmassága, zsugorodó képessége is. A szőrszálak legbelső rétegét, egymáshoz lazán fűződő sejtekből álló velőállomány (medulla) alkotja. A 19 aminosavból, az ún. keratinból felépülő gyapjúszálakból hiányzik a medulla.

A bundát alkotó szálképletek

A pehelyszálak ( 12. ábra ) hosszúsága a fajtától függően 2-40 cm között változik, átmérője 10-55 µm lehet. Ezüstös fehér fényűek és (spirál alakú) ívelődésük van. Nem egyenes lefutásúak, hanem hullámosak, göndörödnek. A felszőrök ( 12. ábra ) átmérője vastagabb, mint a pehelyszálaké. 30-150 μ a vastagságúak és egy év alatt 5-50 cm hosszúra nőhetnek. Nem tartoznak a gyapjú fogalomkörébe. A fedőszőrök a juhok arc-orri részén, valamint a lábvégeken találhatók. 1,5-2 cm hosszúságúak, vastagságuk 150-250 μ körüli és üvegfényűek. Nem tartoznak a gyapjú fogalomkörébe. Az átmeneti szál ( 12. ábra ) átmenetet képez a felszőr és a pehelyszál között. Szakadozott vagy nagyon vékony velőállománya van. A hamis gyapjúszál durva, merev szálú szőrképlet, ami nem fonható, nem nemezesíthető szálképlet. A bunda minőségét rontja.

A gyapjúzsír

A bundában "szükséges rossz" alkotórész, mely a faggyú- és a verejtékmirigy váladékának keveréke. Kedvező a jelenléte, mert védi a gyapjúszálat a nedvességtől, a napfénytől, a mikroorganizmusoktól és a szennyeződéstől. Káros, mert a szervezet sok táplálóanyagot fordít az előállítására, kimosásához erős mosószerre, viszkozitásának növekedésével egyre melegebb mosóvízre van szükség. Előnyös a könnyen oldódó gyapjúzsír, amely nem színes, olajszerűen folyékony, nem tapad, és nem fedi el a gyapjú eredeti színét. Hátránya, hogy az eső könnyebben kimossa a bundából és így a gyapjúszálak védelme megszűnhet. A nehezebben oldódó gyapjúzsírt az eső már nem képes kimosni a bundából, a gyapjúszálak védelme folyamatos. Több sztearinsavas glicerint tartalmaz, gyári mosásához melegebb víz és több mosószer szük-séges. Az ún. „rosszindulatú” gyapjúzsír általában vörösessárga színű, csomókban rakódik le a fürtökre, összetapasztja a gyapjúszálakat, mosása nehezebb, költségesebb. A gyapjúzsír jelentős részét alkotó lanolin, a kozmetikai ipar fontos alapanyaga (pl. babaszappan).

A gyapjúszál tulajdonságai

Színe a fajtától függően változik (fehér, barna, fekete, kávébarna, szürke, …stb.). Az ipar a színtelen, azaz a fehér gyapjút részesíti előnyben, mert azt minden színre (pl. pasztellszínre) festheti. →Fénye a felhám és a kéregállomány által bezárt szög nagyságától függ, azaz a felhám réteg simasága határozza meg. A merinó gyapjú ezüst- vagy nemes fényű, a vastagabb gyapjúszálaknak selyem fénye van, a felszőrök, illetve a fedőszőrök üvegfényűek. Az epidermisz rétegét elvesztett gyapjúszál holtfényű, azaz fénytelen. →A finomságot azaz a gyapjúszál vastagságát, mint egyik legfontosabb tulajdonságát, mikrométerben fejezzük ki (1/1000 mm = 1 μm). A szálvastagság testrészektől (14. ábra) függően eltérő. Minél finomabb a szál, annál értékesebb, mert vékonyabb fonal, így finomabb ruhaszövet készíthető belőle. A merinó gyapjú szálvastagságának felső határa 28 μm. Ennél vastagabb gyapjúszálakat cross-bred (keresztezett) gyapjúnak nevezzük. Finomságot befolyásolja: fajta, kor, ivar, testtáj, takarmányozás. A fajták közül a merinóké finomabb, mint a durvagyapjasoké. A báránygyapjú néhány µm-rel vékonyabb, mint a felnőtteké. A kosok gyapja mindig vastagabb, durvább, mint az anyáké. A felső testtájaktól hátra- és lefelé a gyapjú szálátmérője néhány µm-rel több. A rosszul takarmányozott állat gyapja elvékonyodik, „éhfinom”-má válik. A szálvastagság megha-tározása történhet becsléssel, azaz szubjektíven továbbá műszeresen, tehát objektíven. A becslés nagy gyakorlatot igényel. Segíthet az a törvényszerűség, hogy finomság és az ívelődések száma között pozitív kapcsolat áll fenn. A korábbi évtizedekben volt használatban a lanaméter, amely egy 500-szoros nagyítással működő vetítő mikroszkóp. A szál átmérője µm-ben leolvasható, ahol 1 mm = 2 µm-t jelent. A lapockáról és a farról vett mintából 100-100 szálat mértek, majd átlagot és szórást számoltak. Gyorsabb és nagyobb minta mérését tette lehetővé az Airflow (légáramoltatásos) módszer. 2,5 g mosott és szárított gyapjút tesznek a műszerbe. A mintát mindenesetben állandó térfogatúra préselik, majd levegőt áramoltatnak át a gyapjún. A légellenállásból határozza meg a műszer az átlagos szálfinomságot. A műszer gyors, pontos, a lanaméterhez képest sokkal több szál átlagos finomsága állapítható meg. Hátránya, hogy szórásérték nem számolható. A lézersugaras, kép-analizátoros műszer használata során a gyapjúszál átmérőjét automata, a kiértékelést számítógép végzi. A műszerben, speciális folyadékban keringő 2 cm hosszúra vágott gyapjúszálak (kb. 2000 db) szálanként úsznak. Minden szálon lézersugár hatol át, amelynek a szál utáni csökkenéséből a műszer kiszámítja minden egyes szál átmérőjét mikronban. Megadja továbbá az átmérők szórását, a CV%-ot és a szálak vastagságának gyakorisági eloszlását diagrammban.

A kép-analizátoros készülékek a lanaméter elvén működnek. A világszerte elterjedt műszer (OFDA) a tárgylemezen egyenletesen eloszatott szálakat optikailag nagyítva vetíti az érzékelő felületre, és számítógépes program segítségével értékeli a szálak átmérőjét, és végzi el a statisztikai elemzést (tetszőleges számú – 2000-5000 – szál vizsgálata alapján). Napjainkban ez a mérési módszer vált egyeduralkodóvá.

A gyapjút finomság alapján szortimentumokba sorolják ( 14. táblázat )

→A gyapjúszálak sajátossága, hogy nem egyenes lefutásúak, hanem ívelődésük ( 15. ábra ) van. Az ívelődés főleg a merinó gyapjú finom pehelyszálaira jellemző, mert azok íveltebbek, mint a durvák. A cm-enkénti ívelődések száma tehát negatív kapcsolatban van a szálvastagsággal. Kedvező a szabályos ívelődés, amikor az ívelődések a képzeletbeli tengely körül félköröket írnak le. A jellegzett és a túljellegzett ívelődés a nagyon finom merinó gyapjú sajátja. A nyújtottan ívelt és sima ívelődés a durvább gyapjakra jellemző. A horgolt ívelődés hibának számít, általában együtt jár a cérnás belszerkezettel.

A gyapjúszálak hűsége kifejezi, hogy a szál teljes hosszában mennyire azonos alakú, vastagságú. Hű a gyapjúszál, ha teljes hosszúságában egyforma vastag. Ahol elvékonyodik, ott szakadékonnyá válik (pl. téli gyenge takarmányozáskor, vemhes, szoptatós anyáknál, betegség idején). A 12 hónap alatt növekedett gyapjúszál vastagságát vizsgálva megállapítható, hogy mely időszakokban volt beteg az adott egyed, illetve mikor volt hiányos a takarmányellátása. A szűkösebb táplálás idején ugyanis a szál 1-5 µm mértékben elvékonyodik (éhfinom gyapjú), hűtlen, azaz szakadékony lesz. Szélsőséges esetben, az ún. „kétnövésű” gyapjúszálaknál a szálak folytonossága egy adott ponton meg is szűnik. →A szál erősségét a szakadáspontig terjedő terhelhetőség jelzi, amely az ipari feldolgozás, a fésülés során bír fokozott jelentőséggel. Ha ekkor a szálak elszakadnak, sok lesz a fésűskóc, azaz a feldolgozási veszteség. Az ilyen fonál szakadékony lesz. Tapasztalati úton vizsgáljuk; ceruza vastagságnyi pászmát kihúzunk a bundából és pengetjük. Az acélosan pengő hang az erős gyapjúszál jellemzője. Műszeres vizsgálata: Schooperrel történik (1 szálat a szakadás pillanatáig terhelnek). 100 szálat külön vizsgálnak és utána átlagolják az eredményt. A gyapjú szakítószilárdsága 13-30 kg/mm2. A finom pehelyszálak relatív értelemben erősebbek, mint a vastag bélanyagos felszőrök, amelyek viszont abszolút értelemben erősebbek. A gyapjúszál erősségét csökkenti, ha a pászmákról az eső vagy homokszemcsék ledörzsölik a gyapjúzsírt, megsérül, lekopik a gyapjúszál felhámja (pókhálós gyapjú). Nedvesen zsákolt, bemelegedett gyapjú 10-20%-kal csökkenti az erősséget. A hűtlenek a szálak erőssége nagyon csekély. →Simulékonyság a gyapjúszál elhajlásához szükséges erőnagyságát fejezi ki. Kényelmes viseletű ruhanemű, csak ilyen tulajdonsággal rendelkező gyapjúszálakból szőtt szövetből készíthető. Merev szálú gyapjúból finom szövetet készíteni nem lehet. →Az alakíthatóság a szál és a belőle készült anyag alaktartó képessége (pl. a vasalt nadrág él-tartó képessége). →A nyújthatóság, rugalmasság, zsugorodó képesség a szál fizikai tulajdonsága, erő hatására történő alakváltozást befolyásolják. A nyújthatóság a szál azon tulajdonsága, hogy ívelt állapotból nemcsak egyenesre húzható, hanem tovább nyújtható is bizonyos mértékig anélkül, hogy elszakadna. A víz és zsírtartalom növeli a szál nyújthatóságát, ezért légszáraz, mosott tiszta gyapjúszálon vizsgálják (17% víz és 1% zsír), a szakítószilárdsággal együtt mérik. A pehelyszálak nyújthatósága 35-40% (nedvesen ennek a duplája), 25% nyújthatóság alatt a gyapjút szakadékonynak minősítjük. A zsugorodó képesség a gyapjúszálnak az a tulajdonsága, hogy a kihúzott szál az erő megszűnése után nemcsak visszanyeri ívelődését, hanem a két vége fel is kunkorodik; nedvességgel teleszívja magát a gyapjúszál féregszerű mozgással összehúzódik. E tulajdonságokkal csak a bélanyag nélküli finom pehelyszálak rendelkeznek. A finom gyapjúszálak zsugorodó képessége kedvező, belőlük filcet, nemezt lehet készíteni. A rugalmas gyapjú fürtjeit a markunkba szorítva, majd elengedve gyorsan visszanyeri eredeti formáját. Az egészséges gyapjúszál nyújthatósága 25% felett van. Ez alatt szakadékonynak minősítjük. Leggyakrabban a szűkös takarmányozás, magas láz, tartós betegség okozzák. →A szál hossza - a fürtmagassága - textilipari jellemző, a hosszabb szál könnyebben feldolgozható, egyúttal azonos szálátmérő esetén értékesebb. A fürtmagasságot a bőr felszíne és a bundatető közötti távolsággal (cm) mérjük, a juh lapockáján, oldalán, valamint a farán. A fürtben ívelődések kiegyenesítésével (és nem megnyújtásával) a valódi hosszúságot kapjuk. Minél finomabba gyapjú, annál rövidebb a fürthosszúság, zsírosabb a gyapjú, alacsonyabb a rendement (ejtsd: randman), azaz a tisztagyapjú %-os kihozatala. →Kiegyenlítettség a szálak finomságának egyneműségét fejezi ki a bundában. Ha a merinó bundában a bundarészek között 2-3 szortimentumnál (6-8 µm) nagyobb az eltérés a bundát kiegyenlítetlenek minősítjük. Értelmezhető pászmán, testtájon belüli, bundán belüli és nyájkiegyenlítettség szintjén is.

A bunda szerkezete

A bunda bel-szerkezetén annak felépítését (struktúráját) értjük. A szálak szigetszerűen, csoportokban nőnek a bőrön. A gyapjú strukturális alkotó egysége az elemi szál. A pászmát egy elsődleges szál körül kialakult másodlagos szálak összessége alkotja (merinónál 1 elsődleges szálat 10-25 másodlagos szál veszi körül; húsfajtáknál 5-6). A pászmát a szálak egymásba ívelődése és a gyapjúzsír tartja össze. A pászma íveiből kiegyenesítve egyetlen vastag szálnak látszik. A fürtöcskét néhány (általában 3) pászma alkotja. A pászmákat a gyapjúzsír és a kötőszálak tartják össze fürtöcskévé. A fürtöcskék fürtöt alkotnak. A fürtöcskéket szintén a gyapjúzsír és a kötőszálak tartják össze fürtté. Ez az a gyapjúegység, amely az állat mozgása közben különválni látszik. A fürtök összessége alkotja a bundát. A fürthossz a szálak ívelődésben mért látszólagos hosszúsága. A kereskedelemben használatos fürthosszúság kategóriák (16. ábra, 17. ábra, 15. táblázat) eltérőek a merinó és a crossbred típusú gyapjú esetében. →A fürtök alakja; ideális a hengeres alakú, azaz szabályos (a fürtök átmérője alul-felül egyforma). A bunkó alakú fürt felső átmérő nagyobb. Kúp alakú a fürt, ha a felső átmérője kisebb (ritka növésű gyapjún fordul elő). Szennycsapos a fürt, amikor a trágya a fürt felső 1/3-át összefogva szennyezi. →A bunda szerkezetét a pászmák és a fürtök egymáshoz viszonyított helyzete, kapcsolódása alakítja ki, melyben meghatározó szerepe van az ún. kötőszálak mennyiségének. Normális bel-szerkezetnél a pászmák hajlásíve szabályos, a kötőszálak csak a szükséges mennyiségben vannak jelen a bundában. Nyírás után vizsgálva, ebben az esetben, a kötőszálak a fürtöket, a bundát lazán összetartják. Amennyiben túl sok a bundában a kötőszálak mennyisége, a bundát nemezes bel-szerkezetűnek minősítjük. Az ilyen bundában a fürtöket csak a kötőszálak elszakításával lehet elválasztani. Ennek enyhébb fokozata a homályos bel-szerkezet. Cérnás bel-szerkezetnél a kötőszálak szinte hiányoznak a bundából, így nyírás után az ilyen bunda fürtökre esik szét (has, könyök és felkar). A pászmázott és a motringos bel-szerkezeti formák, egymást követő fokozatokban a szabályos és a cérnás között helyezkednek el. →A bunda kül-szerkezete a bunda tetejének fürtök által képzett alakját, zártságát jelzi. A zárt bundatető megakadályozza a szennyező anyagoknak a bunda mélyebb rétegeibe való behatolását. Alakja szerint beszélünk repcés, karfiolos, deszkás, kúpos, lándzsás, stb. szerkezetű bundatetőről. Minél kisebb (pl. repcevirág nagyságú) egységek elmozdulását figyeljük meg a bundatetőn az állat mozgása közben, annál finomabbak a bundában lévő szálak. →A gyapjú tömöttségét szubjektív vizsgálattal végezzük. Tömött bundánál a bundatető zárt, ritka bunda estén nyitott. A bundát a lapocka mögött szétnyitják, a vékony bőrsáv a bunda tömöttségét jelzi. Minél vékonyabb a bőrsáv, annál tömöttebb a bunda. A műszeres vizsgálat bőrszinopsziás eljárással történik. Bőr-metszet alapján mikroszkóp segítségével megszámolják az irhában lévő primer és szekunder tüszők számát, azaz megállapítják az egy mm2-re jutó összes szőrtüszők számát. →A benőttség az egyes testrészek gyapjúval való fedettségét jelenti. A gyapjútermelés fénykorában az ún.”körmig-bundás” egyedeket tekintették értékes tenyészállatoknak. A korszerű gyapjúhasznosítású juhoktól nem várjuk el, hogy a gyengébb minőségű gyapjút adó testrészek (fej, lábvégek) gyapjúval borítottak legyenek. Fontosnak tartjuk viszont a has benőttségét. A gyapjú kiegyenlítettségét, kiegyenlítetlenségét vizsgálhatjuk pászmán belül, bundán belül, de megállapítható a nyáj szintjén is. Ha a pászmát alkotó szálak vastagsága és hosszúsága között nincs jelentős eltérés, a pászma kiegyenlített. Ha kiegyenlítetlen a pászma, a durvább, hosszabb kötőszálak kibújnak a bundatető felszínére (nemezes belszerkezet). Kiegyenlített a bunda, ha egy egyeden belül a különböző testtájakon lévő gyapjú finomságában nincs jelentős eltérés. Jó a bundakiegyenlítettség a merinónál, ha lapockán mért szálfinomság csak 1-2 µ-nal vékonyabb, mint a combon. 5-6 µm-es különbségnél az egyed bundája kiegyenlítetlen.

A nyírósúly

A gyapjúhasznú juhok egyik legfontosabb értékmérő tulajdonsága a nyírósúly. A nyírósúly vagy gyapjúhozam a 12 hónap alatt termelődött gyapjú, zsírban nyírt súlya kg-ban mérve (h2=0,4-0,5). A nyírósúly ismétlődhetősége magas (0,4-0,9), így az először mért nyírósúly a későbbi szelekcióhoz megbízható támpontot ad. Egy évben a juhokról, általában 3,5-6,0 kg gyapjú nyírható. A nyírósúly függ a fajtától, a kortól, az ivartól, a nyírási időtől. A merinó fajtájú juhok nyírósúlya magasabb, mint a többi juhfajtáké. A kosok gyapjútermelése nagyobb a nőivarúaknál. Az életkor növekedésével a nyírósúly csökken. A nyersgyapjú átlagos összetétele; víz 15-20%, gyapjúzsír 10-30%, szennyeződés 5-10%, tiszta gyapjú 40-75%. →Ez utóbbi mennyiség meghatározására a rendement ( 18. ábra ) („R”) (kihozatal) fogalmat használjuk, amely kifejezi azt, hogy egységnyi zsíros gyapjúban hány százalék, 17% nedvességtartalomra korrigált tiszta gyapjúmennyiség található. A relatív gyapjútermelés merinóknál (8-14%). Meghatározása történhet becsléssel, valamint mosás után, műszeres vizsgálattal, azaz objektíven. A „R” értékét befolyásolja a fajta (merinóknál 30-50% durva gyapjasoknál 50-75%), az ivar, a tartási körülmények (pl. téli istállózás). Ha a legelőre vezető utak porosak, vagy futóhomokos a legelő, a bundában sok szennyeződés megragad, a rendement csökken.