Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

5. fejezet - A juh értékmérő tulajdonságai (Toldi Gyula)

5. fejezet - A juh értékmérő tulajdonságai (Toldi Gyula)

Az értékmérő tulajdonságok juhok azon tulajdonságai, amelyek termelésüket, tenyészértéküket, és haszonértéküket közvetlenül vagy közvetve befolyásolják, meghatározzák. E tulajdonságok alapján szelektáljuk állományunkat a nemesítés és a selejtezés során. A juh értékmérő tulajdonságainak ismerete és alkalmazása tehát a tenyésztői munka, a tenyészkiválasztás alapja. E tulajdonságoknak mérhetőknek vagy legalább becsülhetőknek kell lenniük. A másik alapvető feltétel az egyedazonosítás lehetősége. Két nagy csoportját különböztetjük meg az értékmérő tulajdonságoknak; →Általános értékmérő tulajdonságok: egészség, ellenálló képesség, élettartam, életteljesítmény, növekedési erély, koraérés, termékenység és szaporaság, takarmányfogyasztó-, és takarmányértékesítő képesség, viselkedés;Speciális értékmérő tulajdonságok: gyapjú-, hús-, tej-, és prémtermelés.

Általános értékmérő tulajdonságok

Az általános értékmérő tulajdonságok valamennyi hasznosítási típusban, termék-előállításban egyaránt befolyásolják a juhok tenyészértékét és termelését. Ezek elsősorban az anyai tulajdonságok és a környezethez való alkalmazkodás képességét befolyásoló tulajdonságok.

Egészség, ellenálló képesség

Az egészséges juh létfontosságú szerveinek élettani működése kifogástalan, az egyed külső-, belső parazitáktól mentes, a csülök szaru állapota kifogástalan, termelési színvonala a fajtára jellemző. A nyáj átlagához képest gyenge kondíciójú juhokat ki kell selejtezni. Az ellenálló képesség, az egészség tartós fenntartásának képességét jelenti. Kialakulásában az öröklött és a szerzett képességek szerepe a meghatározó. A jó kondíció az egészséges juhok jellemzője.

Élettartam, életteljesítmény

→A juhok hasznos élettartama átlagosan 7-8 év, de az anyák szaporaságának és a tejtermelésének a színvonala még 8-10 éves korban is megfelelő. A kosok 5-8 éves korukig képesek nemi erejüket megőrizni. Míg az árutermelő nyájakban 5-6 éves korban selejtezik az anyákat, addig a törzstenyészetekben a fiataltól is megválnak, amint jobbat találnak a helyére. Az idős anyát viszont nem selejtezik ki mindaddig, amíg termelése (szaporaság, tej, gyapjú) eléri a nyáj átlagának a szintjét. Az ideális termelés és gazdaságosság 5-7 éves kor körül várható. Az szükséges évi selejtezési arány általában 20%-ra tehető. Nem az életkor, hanem a teljesítmény alapján kell kiválogatnunk a legjobb egyedeket, elkerülve így kontraszelekció veszélyét. →Az életteljesítmény az anyajuh élete folyamán termelt gyapjú, tej és a felnevelt bárányok számát egységben fejezi ki. Örökletes tényezők helyett a tartás, takarmányozás és a higiénia függvénye. A legjobb életteljesítményt nyújtó anyákat kos-nevelőanyáknak kell meghagyni.

Növekedési erély, koraérés

Míg a növekedés mennyiségi, testméretbeli (hízlalás, g/nap, kg/hónap) változásokat jelent, addig a fejlődés alatt minőségi változások sorozatát értjük. →A nagy növekedési erély, elsősorban a húshasznosítású juhoknál játszik meghatározó szerepet. Nem célunk viszont a nagy növekedési erély elérése a tenyészállat nevelés alkalmával. Növendék állatok nevelése során annak optimalizálására törekszünk, egyaránt elkerülve a hajtatott és a csököttséget eredményező szűkös takarmányozást. A kultúrfajták növekedési sebessége nagyobb, mint a primitív fajtáké. A merinó fajtacsoportban az ivari dimorfizmus (eltérő testalkat) okán, a kosbárányok növekedési erélye +15-20%-al nagyobb a jerkékkel szemben (hizlalás!). →A koraérés a fejlődési ütem gyorsaságára való képességet jelzi. A tenyészállat-nevelés idejének rövidülése, a tartási takarmányozási költségek csökkentésével gazdaságosabbá teszi állattartásunkat.

Ivarérettség, tenyészérettség

→Az ivarérettség a kosoknál az érett spermiumok, a jerkéknél az érett petesejtek termelésekor következik be. Általában a fajtára jellemző kifejlettkori súly 50-60%-ának elérésekor, illetve a 4-7 hónapos éltkor körül várható. Az ivarérettség a merinó fajtáknál korábban, a hústípusú fajtáknál későbben alakul ki. Az optimális takarmányozás segíti, a szűkös hátráltatja bekövetkezésének idejét. A tavaszi születésűek későbben, az ősziek korábban érnek. →A tenyészérettség a domesztikáció következményeként időben eltolódott, különvált az ivarérett-ségtől. Akkor tenyészérett a nőivarú juh, ha szaporítása, saját fejlődésének, növekedésének, fajtára jellemző életteljesítményének csorbulása nélkül megvalósítható. Fajtától függően, álta-lában 7-12 hónapos korban, a kifejlettkori súly 70-75%-ának elérésekor következik be.

Termékenység, szaporaság

Magyarországi viszonyok között általánosságban megkívánjuk, hogy egy jerke 2 éves koráig termékenyüljön, illetve az anyajuhok évente 1x bárányt hozzanak világra. →A nőivarban a termékenységet a fajtára jellemző, rendszeres ivarzással, érett petesejt termelésével, fogamzással és elléssel fejezzük ki. A hím ivarban a spermatermelés, a párzás és a termékenyítés képességét értjük termékenység alatt. →A szaporaságot csak a nőivarban lehet értelmezni, mivel „bárány-előállító képességgel” a hímivar nem jellemezhető. Fontos számunkra, hogy életében milyen ellési gyakorisággal, ovulációnként hány petesejt leválasztásával, ellésenként hány báránnyal jellemezhetjük anyajuhainkat. A szarvasmarhával szemben a juhok csendesen ivarzók. Természetes ideje (szezon; 16. táblázat) a napfényes órák számának és a hőmérséklet csökkenésének évszaka, az ősz. Csekélyebb eredménnyel, de ezen az időszakon kívül (aszezon; 16. táblázat) is termékenyíthetők a juhok. Ivarzási ciklusuk átlagosan 17 nap, az ivarzás ideje 1½-2 nap. A juhok vemhességi ideje 146-152 nap között ingadozik. Az 1 éven belüli többszöri termékenyítés ellenére nem ellő anyát meddőnek tekintjük. A nyírás, fürösztés, hőség és helytelen, takarmányozás következményeként a magzatelhalás 10-40 % is lehet. A vetélés a vemhesség vége felé következik be, elérheti a 2-3%-ot is. A juhok legelterjedtebb szaporítási módja az anyák évi egyszeri elletésével valósul meg, de jobb tartási, takarmányozási és gondozási feltételek mellett sűrítve is ellethetők. Elméletileg a két ellés közötti idő akár 6 (5+1) hónapra is redukálható, amennyiben a bárányozást követő 1 hónapban az anyajuh újra termékenyíthető. Célunk, az ellések közti idő csökkentése mellett a szaporulati-% növelése. A sűrítve ( 17. táblázat ) elletés gyakran alkalmazott módja az anyák 2 évente 3x, azaz 8 hóna-ponkénti elletése. Ez utóbbi elletési módszer tartós alkalmazása, csak optimális körülmények esetén valósítható meg, de ekkor is számolhatunk az alomszám, a szaporulati-% csökkenésével. A kosok termékenységét befolyásoló értékmérők: párzási kedv, sperma mennyiség és a minőség. Kevésbé szezonálisak, mint az anyák, de a stresszre érzékenyebbek. A juh átlagos vemhességi ideje 150 nap. A méh involúciója (eredeti állapotba való visszaalakulása) 14-17 nap, a szoptatás 30-60 nap. A juhoknál gyakori az ikerellések száma. A merinó juh szaporasága 110-130%, a szapora fajtáké ennél magasabb.

Választáskori alomszám

Ismerete azért fontos, mert hiába ellik az anyajuh ikreket, ha a bárányait nem képes felnevelni. Okai lehetnek: az anyajuh alacsony tejhozama, anyai ösztöneinek rendellenessége, az anyajuh vagy bárányainak betegsége, takarmányozási vagy gondozási hiba. Azokat az anyákat, amelyeknél öröklődő báránynevelési problémákat észlelünk (nem fogadja el a bárányát, szaporulat nagyságához képest alacsony tejhozam), selejtezzük az állományból. A felnevelési veszteséget mutatja az elhullási-% ( 19. ábra ). Kedvező, ha az 5%-ot nem haladja meg.

Választáskori alomsúly

E tulajdonság adja a legfontosabb információt a tenyésztő számára az anyajuhok báránynevelő képességéről. A legtöbb húsfajta szelekciós indexében jelentős súllyal szerepel. Az anyák tejtermelése meghatározza a bárányok tejtáplálási időszakban elért súlygyarapodását ( 20. ábra ), mivel minden 1 liter tej elfogyasztásával 200 grammot gyarapodnak.

Takarmányfogyasztó-, és takarmányértékesítő képesség

Az anyajuhok fontos értékmérője. A jó takarmányfogyasztó képesség sok és olcsó melléktermék, hulladéktakarmány elfogyasztására való képességet jelenti. Ekkor számíthatunk állományunkban gazdaságos termelésre. A drága abrak takarmányokat csak indokolt esetben (flushing, előre haladott vemhesség, szoptatás és fejés idején) etetjük. A takarmányfogyasztó képességét befolyásolják: takarmány minősége, ízletessége, szilárd takarmányra szoktatás. E tulajdonságnak növendék jerkéknél különösen nagy jelentősége van. A takarmányértékesítő képesség az egységnyi termék előállításához felhasznált takarmány (abrak, energia, fehérje) mennyiségét fejezi ki. Bárányhizlalásnál, 1 kg súlygyarapodásra, általában 3-5 kg abrak felhasználással számolunk. A hús- és szapora fajtáknál alacsonyabb, illetve magasabb a fajlagos takarmányfogyasztás. A merinó fajtacsoportban, a kosbárányok takarmányértékesítő képessége +5-15%-al jobb a jerkékénél. A belső paraziták jelenléte és a betegség rontja e képességet.

Viselkedés

A viselkedés, a juh külső és belső ingerekre adott reakcióinak összessége, amely az életjelenségek együttes megnyilvánulása. Fontosabb életjelenségek: a mozgási, pihenési, a táplálkozási, a fajfenntartási, a csoportos viselkedések, valamint a bélsár ürítés, vizelés. A juh mozgékony, könnyen kel és fekszik. A jóllakás után inni kíván, majd árnyékos, száraz helyet keres a kérődzés idejére, a pihenésre. A fekvő állat elülső lábait maga alá hajlítja és hol egyik, hol másik oldalán pihen. Alváskor a fejét lábaira hajtja. A kosok és a vemhes juhok nyújtott lábakkal, oldalukon fekve szeretnek pihenni. Csapadék és hideg szél esetén az anyajuh a szélnek háttal fordulva bárányát az elülső lábaira fekteti, nyakával és fejével betakarja, óvja a megfázástól. Enyhe időben a juh szívesen legel széllel szemben. A juhok könnyedén járnak naponta 4-5 km-t is legelés közben. Az intenzív húsfajták (pl. texel, beltex) a hajtást, kutyáztatást nem tűrik. A stresszmentesen tartott nyáj szétterül, nem fél a kutyától, a hirtelen zajra nem reagál riadtan, nem szalad egy csoportba. A jó juhász nyája szétterül a legelőn és nem fél a kutyától. A juh kis csoportokban érzi jól magát, többnyire 2-6 állat marad együtt, máskor egyedül legelészik. Az állatok a meleg nappali órákban nem, de pirkadatkor és alkonyatkor annál szívesebben legelnek. A napi 4-6 legelési, majd pihenési és kérődzési szakasz biztosítása fontos a juh számára. A kérődzés során az állatok 80-100 rágómozgást végeznek percenként. A kérődzés naponta 6-12 órát is igénybe vehet, amely csak csöndben és nyugalomban valósulhat meg. A száraz és szálas takarmány fogyasztásakor a kérődzésre fordított idő növekszik. A tűző napon deleltetett állatok védekezésül egymás hátulsó lábai közé dugják fejüket. A juhok, ezen belül a jerkék ivarzásának külső jelei kevésbé feltűnőek, mint más állatfajoknál. A vadpároztatás során a kosok megkeresik az ivarzó anyajuhokat, illetve az ivarzó anyajuhok követik a kosokat, igyekeznek gyakori vizeléssel a kosokhoz dörzsölőzve felhívni magukra a figyelmet. Az ellések döntő többsége a korahajnali órákban, kisebb része reggel és délelőtt zajlik. Szabad tartásban az elléshez készülődő anyajuh nyugtalanul viselkedik, kel, fekszik, megfelelő helyet keres, félrevonul a nyájtól, és csak akkor tér vissza, amikor báránya(i)val alaposan összeismerkedett. Istállózás esetén az elléshez készülődő állatot fogadtatóba kell helyezni. Az ellés folyamatába csak akkor szükséges beavatkozni, ha a vajúdás kezdetétől eltelt 2 óra múlva sem kezdődött meg az ellés. A tisztán tartott fogadtatóban az anyajuh gyakran elfogyasztja magzatburkát. Az anyajuh csak azután engedi szopni bárányait, miután megszagolta. A bárány a farkának rázásával jelzi, hogy a tejleadás beindult. Az első napokban naponta 30-40-szer szopik a bárány, majd a második héttől a felére csökken a napi szopások száma. Idegen báránynak nem enged szopni. Az árván maradt bárány dajkásításának több módja van, pl. a magzatmáz illatanyagának manipulálásával. A bárányok szilárd takarmány fogyasztásra szoktatását, óvodáztatását, a 3. héttől el kell kezdeni. Az iskoláztatást 1 hét elteltével kezdjük, napi 1-2 alkalomra korlátozva a szopási lehetőségek számát. Az ún. „tolvaj” bárányok hátulról csapnak le az anyákra ürítés, vizelés közben, így fejük a vizelettől és bélsár-tól sárgás-barna színű és „illatos”. A juhok között a szociális rangsor nem olyan kifejezett, mint más fajok (pl. kecske) esetében. A növendékek és az anyajuhok között is adódhat vita, ilyenkor az állatok összekoccantják fejüket. A növendék és tenyészkosok között gyakoribb – különösen pároztatási időszakban – a verekedés. Ilyenkor először eltávolodnak egymástól, majd egymásnak iramodva összecsapják homlokukat, szarvukat. Koponyacsonttörés és agy-rázkódás miatt sok egyed esett már áldozatul a verekedésnek. A juhok naponta 6-8 alkalom-mal ürítenek bélsarat, és 8-10 alkalommal vizelnek. A beteg állatokat etetés közben elmaradnak társaiktól, könnyen észrevehetőek, kezelésükről vagy elkülönítésükről gondoskodjunk.