Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

Eltérő hasznosítású juhok speciális értékmérő tulajdonságai

Eltérő hasznosítású juhok speciális értékmérő tulajdonságai

Gyapjútermelés értékmérő tulajdonságai

Valamennyi tulajdonságot ide soroljuk, amely a gyapjú mennyiségét és minőségét befolyásolja. Legfontosabb közülük a nyírás után közvetlenül mért nyírósúly , amely a 12 hónap alatt termelődött összes (koloncoktól mentes) gyapjú mennyiségét jelenti. Egy évnél rövidebb vagy hosszabb idő alatt nőtt gyapjú súlyát korrigálni kell 12 hónapos termelési időszakra. A magyar merinó átlagos nyírósúlya kifejlett anyáknál 4-5 kg, kosoknál 8-14 kg. A nyírósúlyt befolyásolja a táplálóanyag ellátás, a szaporodás-biológiai állapot (táplálóanyag hiánya: 5-15%-os szálvastagság csökkenést okozhat), a vitamin- és ásványi anyag-ellátás, a 3-5 éves életkor között legmagasabb a nyírósúly, majd csökken. Minden kg testsúlynövekedés 90 cm2 bőrfelület növekedéssel jár együtt, de kétszeres súlynövekedéstől csak 1,5-szeres bőrfelület növekedés várható, a szabadtartás +10% nyírósúly növekedést is eredményezhet. A ráncoltság fokának növekedésével növekszik a nyírósúly, de vele egyidejűleg a kiegyenlítettlenség is, mivel a ráncok tetején a bőr szárazabb, vastagabb, lassúbb anyagcseréjű és ugyanitt durvább, merevebb gyapjú nő, sőt a hamis gyapjúszálak (ebszőrök) is elhatalmasodnak. A fokozott ráncolt-ság (17. kép, 18. kép) rosszabb takarmányértékesítést, csökkenő fürthosszt, durvuló bundát von maga után. A benőttség kisebb a jelentőségű a tömöttségnél és a fürthosszúságnál, mivel has, láb és a fej testtájakon nőtt gyapjú értéke csekély. "Minél benőttebb tehát a juh bőrfelülete, annál több az al-minőségű gyapjú és annál kiegyenlítetlenebb lesz a színgyapjú is.” A rendement , a nyírósúlyt követően, az egységárat legerősebben befolyásoló tulajdonság. A gyapjúzsír, a szennyeződés, a nedvességtartalom rontják a rendement-t ( 10. táblázat ). A gyapjúsűrűség közepesen öröklődő tulajdonság, melyet az 1 mm2 bőrfelületen található gyapjúszálak mennyiségével fejezünk ki. Az azonos fürtmagasság és benőttség mellett a sűrűbb gyapjút növesztő egyed nyírósúlya a nagyobb. Jelentősen befolyásolja az ún. S/P arány, amely fajtától függően nagyon eltérő lehet. A tápanyagellátás színvonala is hatással van elsődleges és másodlagos szőrtüszők kialakulására, melyek a magzati 65-75. naptól 7. hónapos életkorig fejlődnek ki. Az értékrangsorban, a szálfinomság kereskedelmi jelentősége csak a rendement és a fürthosszúság után következik. A fürthosszúság növelésére irányuló szelekció során a gyapjú durvul. A feldolgozóipar a magyar gyapjú finomítását (A/AA; 20-22 μ) tartaná kívánatosnak, míg a jelenlegi gyapjú felvásárlási árak mellett a 23 μ-os szint fenntartása is kérdéses. A fürthosszúság szoros kapcsolatban van a nyírósúllyal és a tisztagyapjúval, viszont a ráncoltsággal negatív korrelációban van. Nem csak a nyírósúlyt, hanem a gyapjúértékét is növeli.

Hústermelés értékmérő tulajdonságai

A hústermelés értékmérő tulajdonságai a hústípusú juhok legfontosabb tulajdonságai. Két fő szakasza időben és térben elkülönül egymástól: hízóalapanyag-előállítás, végtermékhízlalás .

Hízóalapanyag-előállító képesség

A vágóbárány előállításának kulcskérdése az egy anya után leválasztható bárányok száma. Az anyák szaporasága és báránynevelő képessége tehát meghatározza azok hízóalapanyag-előállító képességét. A szaporaság elsősorban fajtától függő tulajdonság, amelyet viszont a környezeti tényezők (tartás, takarmányozás) is jelentős mértékben befolyásolhatnak úgy pozi-tív, mint negatív irányba. A szaporaság növelésével arányosan a bárányok egyre kisebb há-nyadát szükséges állománypótlásra meghagyni, azaz növekszik a hízlalásra fogható állatok százaléka. A sűrítve elletés módszere további lehetőséget kínál a hízó-alapanyag előállítás növelésében. Az anyák báránynevelő képessége is fontos szerepet játszik a hízó-alapanyag előállításban, növelve vagy csökkentve a felnevelés alatti bárányelhullás mértékét. A gyakorlatban a kistestű anyai fajták tömeges apai partnerrel történő keresztezése terjedt el, mivel a kisebb anyai élősúly táplálóanyag igénye kisebb és e módszer segítségével a bárányoknál +10-15%-os súly-növekedést érhetünk el. 1 ha területen több anyát tarthatunk, így az életfenntartásukra több bárány, több termék jut. Hátránya a kistestű anyai fajtáknak, hogy kisebb hústermelési kapacitásuk miatt, alacsonyabb az elérhető optimális végsúly, kisebb a napi súlygyarapodás. Nagyobb anyai élősúly esetén javulnak a végtermék hizlalási tulajdonságok: nagyobb a bárányok napi súlygyarapodása, nagyobb a hizlalási végsúly, az anyák takarmányozása olcsóbb tömegtakarmányokkal megoldható, több tejet termelnek, mint a kisebb élősúlyú anyák, így jobb a báránynevelő képességük. Végső soron megfogalmazhatjuk, hogy a kisebb testsúlyú anyák tartása inkább az intenzívebb tartási körülmények mellett javasolható, míg hazánkban, extenzívebb tartási, takarmányozási feltételek figyelembe vételével a nagyobb súlyú anyák tartása indokolt. A fajtának, illetve az apai partner megválasztásának (lassú vagy gyors növekedési képességű, kis és nagy növekedési kapacitású) szintén meghatározó szerepe van a hízó-alapanyag minőségében. A hízóalapanyag-előállító képességet kifejező legjellemzőbb mutató; az egy anyára számított átlagos választási élősúly.

Végtermék hízlalás

E témakörön belül a hízékonyság a hústermelés mennyiségi, a végtermék vágóértéke pedig a vágott test minőségi jellemzőit foglalja magába.

Hízékonyság

A juhok hústermelő képessége, az adott fajtára jellemző növekedési és fejlődési paraméterek-től jelentős mértékben függő tulajdonság. A hústermelés gazdaságosságát a napi súlygyarapo-dás és a takarmányértékesítő képesség befolyásolja a legnagyobb mértékben. Az anya tápanyagellátása a magzatnevelés utolsó harmadában és a szoptatási időszak alatt lényeges befolyást gyakorol a bárány fejlődésére, növekedésére, meghatározva annak gazdaságos vagy költséges hizlalhatóságát. A még növekedésben lévő, korán tenyésztésbe vett első ellésű anyajuhok bárányai általában kisebb születési súllyal jönnek világra, amely a kifejlett anyáknál az élősúlyuk a 7-8%-át éri el átlagosan. Az alomszám növekedésével elkerülhetetlenül együtt jár a születési súly csökkenése. Az újszülött ikerbárányok akár 30%-al is kisebb súlyúak lehetnek az egyes alomban született társaikhoz képest, de optimális környezeti feltételek mellett felnevelésük nem okozhat gondot. Míg a báránykori súlygyarapodás egyrészt a bárány növekedési erélyére, másrészt az anyajuh tejtermelésére ad tájékoztatást, addig a hizlalás alatti súlygyarapodás (STV) az egyed genetikai képességeit mutatja. A kifejlett korban nagysúlyú fajták bárányainak gyarapodása nagyobb, így a kisebb merinók csak 200-300 g/nap, míg a húsfajták 300-450 g/nap teljesítményre képesek. Mivel a nagy napi súlygyarapodás lerövidíti a hizlalás idejét, egyúttal jobb fajlagos takarmányértékesítéssel is párosul, várhatóan kedvezőbb lesz a bárányhízlalás eredményessége is. A környezeti tényezőknek a súlygyarapodásra gyakorolt hatásai közül a takarmányozás az első helyen áll. Azonos fajta esetén a legelőn hizlalt bárányok napi súlygyarapodása 10-20%-al kisebb, továbbá vágási kitermelésük is alacsonyabb 1-2%-al, viszont kevésbé faggyúsak, mint az abrakon növekedett társaiké. A bővebb, illetve a szűkösebb takarmányozás elősegíti, illetve gátolja a kívánatos húsformák kialakulását. A kedvező energiahasznosulást, a fajtánként eltérő szükségletekhez igazodó ta-karmányozással érhetjük el. Az ivar szerepe sem elhanyagolható, lévén a kosbárányokban több izomsejt található, az intenzív fajták jerkéi hamarabb fejezik be növekedésüket, mint a kosok. A merinó fajtacsoporton belül az ivari dimorfizmus nak köszönhetően a kosbárányok a hízlalás ideje alatt mintegy 15-25%-al jobban gyarapodnak, fajlagos takarmányfogyasztásuk 10-15%-al kedvezőbb, mint a jerke társaiké. Hizlaláskor célszerű tehát a bárányok ivar szerinti elkülönítése. Az ürük nagyobb súlyra hizlalhatók, mint kosbárány társaik, növekedésük lassúbb és tovább tart, és a zsírszövet beépülése is fokozottabb. A nagy napi súlygyarapodásra folytatott szelekció következményeként növekszik a hús aránya a test hús / zsír arányban. A belső paraziták jelenléte és a betegségek , rontják a súlygyarapodás számértékeit. A nyári meleg hatására a hasűrbe és az izmok közé, a hideg évszakban pedig a bőr alá épül be fokozottan a zsírszövet. A napi súlygyarapodás, az előbbi eredményeként csökken, míg az utóbbi következtében nő. Élettani szempontból, különösen legeltetés es hízlalásnál, az összetett gyomrok kifejlesztésének is jelentős szerepe van a napi súlygyarapodás alakulásában. A hizlalás időtartama a választástól a hizlalási végsúly eléréséig, általában 60-120 napig tart. A bárányokat születési súlyuk megnégyszerezése után (15-16 kg-os választási súlyban), legkésőbb 60 napos életkorban anyjuktól elválasztják. Az idősebb korban végzett választás kevésbé viseli meg a bárányokat, amely NY-, és É-Európában az őszi legelési idény végéig is elhúzódhat. A jól takarmányozott, jó kondíciójú anyák 60-90 napig is tejelésük csúcsán vannak, míg az alacsony színvonalon táplált anyák bárányait célszerű korábban választani. A korai választás előfeltétele az anyák igény szerinti előkészítése a vemhesség utolsó 1/3-ában, illetve a szoptatás energiaszükségletének minél teljesebb kielégítése. Összességében a választási kor és súly függ: a fajtától, az alomnagyságtól, a születési súlytól és a báránynevelő képességtől. A hizlalás során addig az optimális végsúlyig hizlaljuk a bárányokat, amelyen túl gazdaságosan már nem gyarapodnak tovább, vágásra érettek, ideális húsformákkal és jó húsminőséggel jellemezhetők. A vágásra érettség a két szülő átlagos kifejlettkori testsúlya 60%-ának elérésekor várható. Az EU tagállamaiban a hústermelés mutatója az egy anyára jutó éves csontos hús mennyiség (Franciaországban ≈16 kg). Hazánkban ez az érték 10 kg /anya / év alatt van.

Végtermék vágóértéke

A vágóérték tulajdonságot 3 kategóriába soroljuk: vágási %, vágott test minősége és húsminőség, amelyek együtt határozzák meg a vágóértéket. →A vágási % [= vágott test súlya (kg) x 100 / vágás előtti élősúly (kg)], a vágás során keletkező veszteségekről tájékoztat. A juh fajban a vágott test egészséges hízóbárányoknál 40-60% között ingadozik. Azonos vágás előtti élősúlyban a jerkék vágási százaléka a magasabb. A hústípusú juhfajtáknál nagyobb, a kor és fejlettség előrehaladásával a különbség tovább növekszik. Keresztezéssel, húshasznosítású fajták (texel, charollais, suffolk, …) apai partnerként való használatával e tulajdonság tovább javítható. Abrak takarmányok etetésekor a bárányok vágási %-a magasabb, mint tömegtakarmány etetésekor. A vágást megelőző 24 órás koplaltatás ideje alatt a bárányok csak ivóvizet fogyaszthatnak. A vágásra érettséget hím ivarban, általában nagyobb súlyban érik el a bárányok. → A vágott test minősége tulajdonságon belül a húsformák a testrészek hússal való teltségét jelzik (gerinc, combok, lapockák). A rövidebb törzshosszúságú és rövid lábú egyedek élő állapotban is teltebb, izmoltabb testalakulást mutatnak. Élő állaton ún. mészáros fogásokkal (21. ábra) (hátcsigolyák, faggyú, teltség) szokás megbecsülni az izomzat fejlettségét, vágott állapotban méretfelvételekkel és becsléssel. Az EU tagországaiban, a vágóhidakon, a juh vágott testek kereskedelmi értékelésére az ún. S/EUROP rendszert (19. táblázat, 20. táblázat) kötelező jelleggel alkalmazzák, amely nehéz vágott testek esetében a testalakulás, a faggyúzottság, könnyű (21. táblázat), azaz 13 kg alatti vágott testek esetében a súly, faggyúzottság és a hússzín minősítésén nyugszik. Az értékes húsrészek arányát a vágott test bontásakor nyert pecsenye-, illetve nem pecsenyerészek aránya dönti el. Az I. osztályú, azaz a pecsenyerészek a vágott test 65-70%-át teszi ki. Az ágyéki gerinc, és a combok alkotják a pecsenyerészt, amely a vágott marha pisztolycombjával azonos anatómiai testtájakat foglal magába. Némely országban a lapockákat is a pecsenye részekhez sorolják. Az életkor előrehaladásával a pecsenye % nő. A csont / hús aránya általában 1:3-4 érték között mozog. A vágott testen belül, 120 napos kortól, a hús és a csont arányai csökkennek, a zsírszövet mennyisége nő. A vágott test faggyútartalma 13-33% között mozog. Az európai piac a kevésbé faggyús, az arab piac a faggyúsabb húst részesíti előnyben. A vágott test minőségét alapvetően meghatározza a bőr alatti, a has-űri, az izmok (intermuszkuláris) és az izomrostok közötti (intramuszkuláris) faggyú mennyisége. A faggyú beépülést jelentősen befolyásolják még: a fajta (kis, nagy növekedési kapacitású fajták), az egyedi különbségek, továbbá a korábban említett tényezők (takarmányozás, ivar, hőmérséklet, …). →A húsminőség több tulajdonságot foglal magába. A fogyasztó szempontjából fontos a hús porhanyóssága, színe, víztartó képessége, íze és szaga. A hús víztartalma 73-76% körül mozog (az újszülött bárány testének 75%-a víz), a fehérje tartalma 15-22%. Az izomszövet zsírtartalma 2-5%. A hús íze, szaga főleg a faggyússágtól, illetve annak minőségétől függ. A kosok faggyú íze kellemetlenebb, mint a jerkéké. A fiatal bárányok által termelt faggyúnak alacsony az olvadási pontja, míg az izmok között található a legalacsonyabb olvadáspontú faggyú szövet. Elvárás, hogy a faggyú fehér színű legyen. Egyes fajtáknál gyakran előfordul a sárga színű faggyú. Az életkor előre haladásával a hús színe a világos rózsaszínből fokozatosan a vörös sötétebb árnyalatai felé halad. A takarmányozás módja erősen befolyásolja e tulajdonságot, így a szoptatási időszak meghosszabbításával lassabban következik be. A szilárd takarmányok, különösen a legelő fű fogyasztása sietteti a sötétvörösbe hajló szín kialakulását. Az EU-konform minősítési rendszerben a könnyű bárányok (vágott test<13 kg) hússzíne minősítési tényező a súly és a faggyúzottságon túl. Három színárnyalatát különbözteti meg a rendszer: világos rózsaszín, rózsaszín és más szín.

Tejtermelés értékmérő tulajdonságai

Valamennyi hasznosítási típusnál fontos tulajdonság, mivel a báránynevelés sikerét alapvetően meghatározza. Míg a gyapjú vagy hústermelés legfeljebb megduplázható egy anyára vetítve, addig a tejtermelés többszörösére növelhető a jelenlegi, hazai termelési színvonalon. Intenzív körülmények között a fejés időtartama 4-6 hónap. A tejtermelő és a nem tejtermelésre tenyésztett fajtáknál a termelt tej mennyisége igen tág határok között mozog, legtöbbször csak a bárány felnevelésére elegendő. Az előhasi jerketoklyók termelése 15-30%-kal elmarad az idősebb anyákéhoz képest (még önmaguk is fejlődésben vannak, ami tápanyagot igényel). A 3-4. laktációig nő a tejtermelés, az 5-7. laktáció után csökken. Az egyet ellő anyáknál 3 hétig nő a tejtermelés, a 7-8. héttől csökken, a kettőt ellő anyáknál 2 hétig nő a tejtermelés utána fokozatosan visszaesik (50%-kal nagyobb a tejtermelés és 10%-kal nagyobb a tej száraz-anyag-tartalma, mint az egyes ellésnél), a hármat ellő anyáknál egy hét alatt eléri a csúcsát a tejtermelés, majd csökken. (a tejtermelés mennyisége a kettes ikrekhez képest csak kismértékben nő). Az anyajuhok fejését a bárányok leválasztásakor szokás elkezdeni. Hagyományos tartásnál, a 3 hónapos bárányok választása után még mintegy 100 napig fejnek. A juhok, a szarvasmarhák és kecskék tejének összetétele jelentősen eltér. A juhtej szárazanyag-tartalma 44%-kal, energiatartalma 63%-kal nagyobb a tehéntejnél és a kecsketejhez viszonyítva is 39%-kal több szárazanyagot, 60%-kal több energiát tartalmaz. A juhtejből készített sajt íz és zamatanyaga miatt kedvezőbb áron értékesíthető, mint a tehéntej alapú termék. A kifejt tej mennyisége - fajtától és takarmányozástól függően - 30 és 1000 kg között változhat. Az anya egy szaporodásbiológiai ciklusban összesített (laktációs) tejtermelése a szoptatási és a fejési időszakban termelt tej mennyiségéből áll. Amennyiben 1 liter juhtejtől a bárány 200 grammot gyarapodik, úgy a szoptatás alatti tejtermelés = 30 napos testsúly (kg) - születési testsúly (kg) = tejtáplálás alatti gyarapodás (kg) x 5 l tej. Pl. 12 kg - 4 kg = 8 kg x 5 liter = 40 liter a szoptatási időszakban termelt tej mennyisége az anyának. A fejési időszak alatti tejtermelés: a próbafejések során mért napi tejtermelést vonatkoztatják a laktáció idejére, tehát nem pontos, csak becsült érték. A tejtermelés genetikai képességét a juh csak olyan takarmányféleségek és adagok etetésekor képes valóra váltani, melyek kompletten kielégítik a szükségletét. Ha az ellés után mért testsúlyából 10%-nál többet veszít az anyajuh, akkor a képességeinek megfele-lő tejtermelés elérésére már eleve nem lehet képes. A bővebben tejelő fajták tejének kevesebb a szárazanyag-, zsír- és fehérjetartalma. Ellés után a tejtermelés 2 hétig fokozatosan emelkedik, 60-80 napig tetőzik, ezt követően csökken. Az I.-II. laktációhoz képest a III. laktációig emelkedik, az V.-VI. laktáció után csökken a tejtermelés. A kifejhető tej mennyiségét növeli, ha a bárány 30-35 napig szophatja az anyját. A bőven tejelő és egyet ellő fajtákat ajánlatos már 5-6 nappal az ellés után „bőgőre” fejni, különben tejtermelésük visszaesik a bárány által kiszopott mennyiségre. Az ellés után kiválasztott tejet föcstejnek nevezzük (kolosztrum). Az elléstől számított 12 óra múltán fokozatosan csökken a föcstej nagyon magas globulintartalma, ezzel együtt a bárány bélhámjának globulináteresztő képessége is. A tej 5-7 nap múlva éri el szokásos összetételét. A laktáció előrehaladásával nő a tej, zsír- és fehérjetartalma, illetve csökken a tejcukortartalma. A juhokat napjában kétszer fejik. A merinótól, egy fejés alkalmával 200-300 ml tejnél ritkán fejnek többet. Az állomány fejhető kézzel és géppel. Géppel való fejésnél, 1 anyajuh 1-2 perc alatt kifejhető. A fejés munkaműveletei megegyeznek a szarvasmarha fejési műveleteivel. A juhtej csont-fehér színű, kellemes szagú, édes, mogyoróra emlékeztető, kellemes ízű ital. A tisztán fejt juhtej 2-4oC-ra hűtve 3 napig is tárolható. 3 óra múltán gyorsabban emelkedik a csíraszáma. A tej mennyiségének közepes (h2 = 0,3), a tejzsír %-nak (h2 = 0,5) és a tejfehérje százalékának (h2 = 0,7) is viszonylag nagy az öröklődhetősége.

Prémtermelés értékmérő tulajdonságai

Valamennyi juh szolgáltat irhát, de azok minősége nagyon eltérő lehet. Míg a durvagyapjas juhok gereznája a bundakabát készítésének kiváló alapanyaga, addig a finomgyapjas fajtáké inkább prémek készítésére alkalmas. Minél hosszabbak és sűrűbbek a pehelyszálak, annál melegebb az irha. Az irha tartóssága nagymértékben függ bőrének minőségétől. Minél tömörebb, rugalmasabb a bőr, annál tartósabb az irha. Veszít a tartósságából az irha, ha nem szakszerűen történik a cserzése. Az irha könnyűsége függ a szálak hosszúságától és a bőr vastagságától. Az irha puhasága összefügg a pehelyszálak és felszőrök hosszával, valamint ezek mennyiségi arányával. Értéke függ az irha színétől és a szőrtakarót alkotó fürtök göndörödésétől. Legjobb irhát a romanov és az északi rövidfarkú juhok adják. Különösen a romanov juh irhája értékes, mert könnyű, meleg, tartós és tetszetős. Színe kékes árnyalatú. A legértékesebb gereznát a karakul fajtától nyerik. Bárányaikat napos korban elvéreztetik, mivel ekkor még olyan prémtulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek más fajtából teljesen hiányoznak. E prémek szálképletei 30-50-100 µm vastagságúak és a bőr felszínén különleges formában, sorokba rendeződnek. A leggyakoribbak a henger, cső, hernyó, borsó, dugóhúzó fürtalakzatok. Na-gyon élénk fény jellemzi a prémet. Leggyakoribb szín a fekete, legritkább a fehér. A fehér és a fekete szálak arányától függően alakul ki a világosszürke, szürke, sötétszürke árnyalat. Egy speciális színeződési forma (arany, ezüst, bronz, barna, szürke, borostyán, platina, rózsaszín) is előfordul a karakul prémeknél, amelyet „szúr”-nak neveznek. A fenti értékmérőkön túl jelentős még a gereznák alakja, nagysága is. A gerezna szőrmeipari szempontból értékes területét a fej, lábvégek és a farok nélküli bőrfelület adja. A hazai feldolgozó ipar számára legértékesebbek a 23-25 µm vastagságú, finomgyapjúval borított merinó gereznák. Legfontosabb feldolgozási formájuk a panofixálás és az irhakészítés. Panofixálás során a gerezna szőrmés oldalát készítik ki. A vasalás, fixálás és festés után nemesprém-utánzatokat nyernek. E célra főként a merinó és a finomabb crossbred gereznák alkalmasak. 15-40 mm az optimális fürt-hossz. Irhakészítés során a bőr felületét készítik ki (csiszolás, bolyhozás, festés), ezért erre a célra a durvább, kiegyenlítetlenebb, esetleg felszőröket is tartalmazó gereznák vastagabb irharétegei alkalmasabbak. A bőrminőség itt fontosabb értékmérő, mint a szálképleteké. A gerezna, lyukaktól, vakvágásoktól mentes legyen. Hiba a túlzott mértékű ráncoltságból eredő bordázottság, hólyagosság és az irha kétrétűsége. Mindkét feldolgozási módhoz jól kezelt, fejtési, tartósítási, tárolási hibáktól mentes gereznák szükségesek. Leggyakoribb hiba a bőrök megvágása (vakvágás) és a befülledésből, mikrobás károsodásból eredő szőrhullás.