Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

7. fejezet - Nemesítés, tenyésztési alapelvek a juhtenyésztésben (Toldi Gyula)

7. fejezet - Nemesítés, tenyésztési alapelvek a juhtenyésztésben (Toldi Gyula)

Nemesítés, tenyészcél

A nemesítés , a gének által meghatározott termelési tulajdonságok javítására irányuló céltuda-tos tenyésztői munka. Ennek során azokat az egyedeket válogatjuk ki, részesítjük előnyben, amelyek párosításából várhatóan nagyobb genetikai értékkel, teljesítő képességgel bíró utódok születnek. A szakértelem, a tervszerűség, valamint az optimális tartás és takarmányozás, mind feltételei az eredményes nemesítő munkának. A tenyésztés, a nemesítés alkotóeleme, de attól alacsonyabb szintű állattenyésztői tevékenységet jelöl. Az állatnemesítés elemei: a termelés-ellenőrzés, a tenyészértékbecslés, a szelekció és a párosítás. A tenyészcélt , mint a nemesítés első lépcsőfokát, a faji, biológiai sajátosságok, a piaci követelmények, az üzemi, termelési adottságok és a meglévő, illetve a várhatóan rendelkezésre álló állomány figyelembevételével kell megfogalmaznunk. Meghatározásának alapelvei :

  1. Első lépés a javításra szánt tulajdonságok körének kijelölése. E szempontból az egyhasznú; hús, gyapjú, tej, prémtermelő fajták feltétlen előnyt élveznek a kettős, netán a hármashasznosítású fajtákkal szemben, ahol a genetikai előrehaladás közel a felére csökkenhet.

  2. A gazdaságosságot legjobban befolyásoló tulajdonság(ok)ra célszerű súlyozni.

  3. A tulajdonságok öröklődhetősége (h2) eltérő, így a genetikai előrehaladás léptéke is.

  4. Az értékmérő tulajdonságok közötti genetikai korrelációk lehetnek pozitívak és negatívak, így segítik vagy gátolják a tenyészcél megvalósítását.

  5. A szelekciós tulajdonságok genetikai varianciája is döntően hat az előrehaladásra.

  6. Végül, a tenyészcélban javítani kívánt értékmérő tulajdonság(ok) mérési lehetősége, technikája is egyszerűsítheti, illetve bonyolíthatja az elérni kívánt cél megvalósítását.

Az egyes értékmérő tulajdonságokban elérhető maximális szintet alapvetően megszabja, hogy a juh vagy egy állomány speciális, kettős vagy többes hasznosítására törekszünk. Minél több irányú hasznosítás a cél, annál szerényebb célkitűzésekkel kell megelégednünk. A hazai juhál-lomány döntő hányada a merinó fajtacsoportba tartozik. A nemesítés ében a hús áraránya és piacának alakulása meghatározó volt és várhatóan marad. A gyapjú szerepe a rendszerváltás után jelentősen csökkent. Az egyes termékek változó gazdasági értéke indokolja a tenyészcél időről időre történő felülvizsgálatát és különösen a merinó fajta esetében a kettős, esetleg töb-bes hasznosítási típus alakítását. Az állományok nagysága, a tartási és takarmányozási lehető-ségek nagyon különbözőek. Jelenleg a juhállomány árbevételének 90-95%-a a vágóbárány értékesítéséből, a fennmaradó hányad gyapjúeladásból, illetve a hodályban képződő trágyából származik. Ez a tendencia tartósnak ígérkezik, mivel jól tükrözi a nemzetközi arányokat. Mindezek figyelembevételével, a merinóállományokat elsődlegesen, a hízóalapanyag előállítás növelése érdekében; a szaporulati arány, a hasznosult éves bárányszaporulat növelésére, ahol lehetőség van, a sűrített elletésre való hajlam fokozására célszerű szelektálni. A gyapjútermelésben: a merinó típusú gyapjú (max. 28 μm) megőrzése, lehetőleg az A-A/B közötti szálfinomság mellett, a fürthosszúság növelése (>6 cm) és a durva bundaszerkezeti hibák ki-zárása lehetnek azok a minimális célok, amellyel a merinó típusú gyapjú minőségét megőrizhet-jük.