Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

Keresztezés

Keresztezés

E tenyésztési módszer úgy a tenyészállat-előállításban, mint a végtermék-előállításban egyaránt használatos. Mindkét esetben, bizonyos tulajdonság(ok)ban, a kiinduló fajtáknál értékesebb utódgeneráció nyerése a cél.

Tenyészállat-előállító keresztezések

A nemesítési munka során, egy fajta magas fokú kitenyésztettsége, homogenitása, bizonyos tulajdonságokban akadályává válhat a további genetikai előrehaladásnak. A megoldást a keresztezés kínálja, amikor olyan fajtát választva párosítunk, amely a javítandó tulajdonságban magasabb szinten áll. A tenyészállat-előállító keresztezési módszerek mindegyikének alapja a fajtatiszta tenyésztés, mivel fajták keresztezéséről van szó. További közös jellemzőjük, hogy a keresztezés után, idővel, mindegyik a fajtatiszta tenyésztésbe torkollik. A keresztezésnek ebben a csoportjában - hasonlóan a fajtatiszta tenyésztéshez - a tenyészállat állomány nem különül el a haszonállat állománytól. Az állatnemesítés tapasztalatai szerint, a tenyészállatelőállító keresztezés módszereivel gyorsabb a genetikai előrehaladás, mint a fajtatiszta tenyésztéssel. A siker előfeltétele, hogy legyenek kiváló genetikai képességű fajták. A keresztezendő fajták kiválasztása gondos vizsgálatot igényel. A keresztezett állományban nagyon különböző lehet a keresztezésbe vont fajták génaránya. Voltaképpen ettől függ, hogy a végeredmény az eredeti fajtához vagy a javító fajtához hasonló, vagy pedig egy teljesen új fajta lesz-e. A tenyészállat-előállító keresztezés módszerei: nemesítő keresztezés, cseppvér-keresztezés , fajta-átalakító keresztezés és új fajtát előállító keresztezés.

Nemesítő keresztezés

Akkor indokolt a használata, ha a tenyésztett fajta tulajdonságainak többsége a tenyészcél követelményeit magas színvonalon kielégíti, egy-két tulajdonsága azonban javításra szorul. Ilyenkor a fajtának nem a leváltása, hanem a megőrzése és javítása a cél. Az elmúlt évtizedekben, az akkori fésűsmerinó állományunkat több juhfajtával kereszteztük, hol egyik, hol másik fajtával. Gyapjútermelés növelése céljából szovjet finomgyapjas fajtákat, hústermelés növelésére pedig merinó precoce-t, ill. német húsmerinókat importáltunk. A nemesítésre olyan fajta alkalmas, amely éppen abban az egy-két tulajdonságában kiváló, melyben a meglévő fajta javításra szorul. Mivel a keresztezés nemcsak azt az egy-két, hanem az összes tulajdonságot befolyásolja, figyelembe kell venni a javító fajta egyéb tulajdonságait is, hogy becsülni lehessen a keresztezés hatását valamennyi fontos értékmérő tulajdonságban. A javító fajtából kosokat választanak ki és ezekkel termékenyítik a javítandó fajtájú anyaállományt. Az F1 nemzedéket, a tenyészcél szempontjainak megfelelően intenzíven szelektálják, majd a nőivarú egyedeket az eredeti fajta kosaival termékenyítik.

Cseppvérkeresztezés

A cél, egy-egy tulajdonság gyors javítása anélkül, hogy más tulajdonságokban változás történne. Egyetlen alkalommal, egy generációra kiterjedő keresztezést ( 23. ábra ) jelent. Ilyenkor a javító fajta génaránya nemzedékről nemzedékre feleződik, amíg olyannyira csökken, hogy a fenotípust már nem befolyásolja érzékelhető vagy mérhető mértékben. A javító fajta bizonyos génarányának megtartása érdekében vagy megismétlik a keresztezést 2-3 nemzedékenként, vagy pedig fenntartják, a javító fajta génjeit optimális arányban tartalmazó nemzedék egyedeit egymás körében párosítva. Ez utóbbi, a nemesítő keresztezés korszerűbb módszere.

Fajta-átalakító keresztezés

Fajta-átalakító keresztezést ( 24. ábra ) akkor alkalmazunk, ha az alapfajta az igényeknek már több okból nem felel meg és helyette nálánál jobb fajtát kívánunk tenyészteni. Előfeltétele egy olyan kiváló kultúrfajta, mely a tenyész-célkitűzésnek minden tekintetben megfelel. A fajtaátalakító keresztezés célja a meglévő fajtának a teljes átalakítása más fajtává, ismételt keresztezéssel. Mivel az alapfajtánál jobb fajta importja súlyos anyagi terhet és akklimatizációs problémát is jelenthet, e tenyésztési módszerrel, bár nagyobb időigénnyel, de célt érhetünk. Az új fajta egyedeivel generációról-generációra mindaddig keresztezik az alapállományt, amíg az el nem éri a tervezett termelési szintet, majd az átalakított fajta egyedeit egymás körében párosítják. Az egymást követő nemzedékek egyedeit intenzíven szelektálják. A mintegy 5-6 nemzedékre kiterjedő fajta-átalakító keresztezés hatására, nemzedékről nemzedékre nő a javító és csökken az eredeti fajta génaránya, ennek arányában nő az állomány átlagos termelése, csökken az állomány genetikai varianciája, csökken, majd megszűnik a heterózis hatás és várhatóan növekedni fog az új fajta igényessége. A 70-es években próbálkozás történt hazánkban a fésűsmerinó húsirányú átalakítására a suffolk fajta angol változatával az ún. „horfolk” (hortobágyi suffolk) fajta kialakítására. Az környezeti feltételek figyelmen kívül hagyása, mint pl. a gyenge termőképességű hortobágyi gyepen való tartás, a tenyésztői munka kudarcát eredményezte. Napjainkban, tejelő típusú állományok kialakítására, lacaune és más egyhasznú fajták felhasználásával történik fajta-átalakító keresztezés.

Új fajtát előállító keresztezés

Az új fajtát előállító ( 25. ábra ) keresztezésre akkor van szükség, ha az elvárt tenyésztői igényeknek egyetlen fajta sem tud eleget tenni. A kitűzött cél eléréséhez két vagy több fajtát használunk fel annak függvényében, hogy az elérni kívánt tulajdonságok hány fajtában találhatók meg. Az új, „szintetikus”-nak is mondott fajta, több fajta előnyös tulajdonságait egyesíti magában. Az új fajta tulajdonságait a továbbiakban fajtatiszta tenyésztéssel megtartják, illetve tovább fejlesztik. Lényeges szempont, hogy a nemesített új állomány kis létszáma ne legyen akadálya annak későbbi fenntartásához. Hazánkban a német húsmerinó, a texel és az USA suffolk felhasználásával alakították ki a „Pannon Húsjuh”-ot, melyet a vágóbárányok minőségének javítása érdekében, végtermék-előállításra, apai partnerként használtak. Ilyen új fajta továbbá, az Ausztráliában, dorset és a merinó fajtából kialakított dormer vagy az észak-kaukázusi, melyet a sztavropoli, a lincoln és a romney marsh fajták keresztezésével tenyésztettek ki.

Haszonállat-előállító keresztezések

Ezeknek a keresztezési módszereknek is a fajtatiszta tenyésztés az alapja, amelynek keretében végzik a keresztezési partnerek fenntartását és nemesítését. Alkalmazásuk során rendszerint két vagy több, különböző fajtából származó egyedeket párosítanak. Az I. generáció részben vagy egészben, ivartól függetlenül, haszonállatként hasznosul, vagy további keresztezések kiinduló populációját képezi. A tenyészállat- és a haszonállat-állomány egészében vagy részben elkülönül. A cél , a heterózis legteljesebb kihasználásán túl, az additív génhatás hasznosítása. Ennek érdekében, genetikailag jelentős mértékben különböző, más-más tulajdonságokban kiváló vonalakat vagy fajtákat kereszteznek. A haszonállat-előállító keresztezések két csoportba sorolhatók; nem folytatható és folytatható keresztezések.

Nem folytatható haszonállat-előállító keresztezések

E keresztezési módszerek közös jellemzője, hogy „végtermék” nemzedékkel zárulnak. Ez nemzedék ivartól függetlenül haszonállat, tehát kizárólag az árutermelés és nem a tenyésztés céljait szolgálja. A haszonállatok generációja, 1 vagy 2 nemzedéken át végzett keresztezéssel állítható elő. A diszkontinuens (nem folytatható) haszonállat-előállító keresztezések céljára választott fajtatiszta populációkat folyamatosan fenn kell tartani. A keresztezésbe vont fajták számától függően 2, 3 és 4 fajtás keresztezést különböztetünk meg.

Kétfajtás haszonállat-előállító keresztezés

A kétfajtás ( 26. ábra ), más néven közvetlen haszonállat-előállító keresztezés lényege, a terme-lő nőivarú állomány, általában magyar merinó keresztezése valamely kiváló húsfajtával vagy vonallal (pl. texel, charollais). A cél az, hogy az F1 generáció tulajdonsága, általában hústermelése, kedvezőbb legyen a szülőkénél. Az így előállított nemzedéket nem szaporítjuk tovább, hanem ivarra való tekintet nélkül, végtermékként, vágóra értékesítjük. Ez a módszer alkalmas az anyai populáció egyes tulajdonságainak gyors javítására, köszönhetően a heterózis és az additív génhatásoknak. Többnyire a hústermelő képesség javítására használják, mivel a két hatás előnye elsősorban e tulajdonságokban várható. Egy kiváló húshasznosítású apai partner felhasználásával, egy átlagos, többhasznú anyai populáció tulajdonságai az alábbi mértékben javíthatók; az additív génhatás révén: 5-20%-al nő a bárányok születési-, választá-si- és hizlalási végsúlya, továbbá az átlagos napi súlygyarapodása; 1-5%-al javul a takar-mányértékesítő képesség és a vágóértéket befolyásoló tulajdonságok. A keresztezés okozta heterozigozitás következtében 2-10%-al nő a bárányok életképessége és a növekedési erélye is. A keresztezés kedvező hatásai annál biztonságosabban és nagyobb mértékben jelentkeznek, minél egyöntetűbbek, de hasznosítási típusukban minél eltérőbbek a partnerek. A kedvező környezeti feltételek hiányában a várt hatások elmaradnak. Hátránya e módszernek az, hogy az elérhető heterózis összhatásának csak egy részét, az egyedi és részben típusheterózist használják ki, az anyai és az apai heterózist viszont nem, mivel az F1 generációt még átmenetileg sem vonják be a termékenyítésbe. A nagyobb siker eléréséhez igyekeznek az anyai heterózist is kihasználni. A kétfajtás keresztezésben erre a visszakeresztezés ( 27. ábra ) ad lehetőséget, amikor az A és B állomány keresztezéséből származó F1 nemzedék nőivarú egyedeit valamelyik szülőállományba tartozó apával visszakeresztezik. Ily módon az F1 nemzedékben maximális egyedi és típusheterózis, az F1 nőivarúak tenyésztésbevétele révén az anyai heterózis és a 2. keresztezett, végtermék nemzedékben (R1) 50%-os egyedi heterózis hasznosítható. A haszonállat-előállító keresztezés alkalmazhatóságának mértéke az anyai populáció szaporaságától függ. Minél kisebbek a felnevelési veszteségek és a tenyészutánpótlás hányada, annál nagyobb állomány vonható árukeresztezés alá. Haszonállat-előállító keresztezés céljára széles körben használják valamennyi hústípusú fajtát. Hazánkban a texel, a charollais, a suffolk és a német feketefejű húsjuhokkal folytatnak végtermék-előállító keresztezéseket.

Háromfajtás haszonállat-előállító keresztezés

A közvetett, háromfajtás ( 28. ábra ) haszonállat-előállító keresztezéssel további hozamnövekedés érhető el. Célja a heterózis több alaptípusának lehető legteljesebb kihasználása. A háromfajtás keresztezésben először a nőivarú alapfajtát (A) egy szapora fajtával (B) keresztezik. Az F1 generáció a szaporasági tulajdonságokban 5-50%-os, a tejtermelésben 5-10%-os, a gyapjútermelésben 5-20%-os növekedést mutat. Az F1 kosbárányokat vágóra értékesítik, a nőivarú egyedeket pedig egy harmadik, hústípusú fajtacsoportba tartozó (C) kossal termékenyítik. A végterméket a második keresztezett nemzedék jelenti, melynek mindkét ivarú egyedei haszonállatok. A keresztezés tehát nem folytatódik. A háromfajtás keresztezés módszerének a következő előnyei vannak: az egyedi heterózis 100%-os hasznosítása mindkét új nemzedékben, típusheterózis hasznosítása, anyai heterózis hasznosítása az F1 nőivarú állatok tenyésztésbe vételével, additív génhatás hasznosítása a fajták génarányának megfelelően. Elsősorban olyan körülmények között van jelentősége, ahol a helyi fajták szaporasági és tejtermelési mutatói szerények. Ezeket a populációkat az anyai tulajdonságok javítása érdekében különböző fajtákkal (pl. border leicester, keletfríz, romanov, finn landrace, …) keresztezik. Magyarországon, a merinó gyapjú minőségének megtartása mellett, az anyai tulajdonságok javítására booroola merinót használtak, ahol az F1 generáció szaporasága 180-200%.

Négyfajtás keresztezés

A végtermékek minőségjavulását szélsőséges húsfajták alkalmazásával érik el. Az eljárás ( 29. ábra ) során két egyszeres keresztezést végeznek egyidejűleg. Először az A és B, valamint a C és a D állományokat keresztezik, így két F1 nemzedék, AB és CD jön létre. A két keresztezett nemzedéket azután egymással keresztezik, pl. az AB F1 nőivarú egyedeket CD F1 kosokkal termékenyítik. E módszer további előnye az előző módszernél megismert előnyök mellett az apai heterózis hasznosítása a CD F1 kosok használatával. A módszer, bonyolultsága miatt nem terjedt el a gyakorlatban.

Folytatható haszonállat-előállító keresztezés

Közös jellemzőjük, hogy a keresztezett nemzedékek az árutermelést és a tenyésztést egyaránt szolgálják. A haszonállat- és a tenyészállat-állomány csak részben különül el, mivel a keresztezésből származó nőivarúak tenyésztésben maradnak, külön anyaállományt nem kell fenntartani. Csak a kosok származnak fajtatiszta állományból vagy vonalból. Mivel ezek egyedszáma a nőivarúakhoz viszonyítva elenyésző, jóval kisebb létszámú fajtákat vagy vonalakat kell tisztavérben fenntartani. Lévén, hogy a nőivarú állomány keresztezett, azaz nagymértékben heterozigóta, így az anyai heterózis folyamatosan kihasználható. Az ebbe a csoportba tartozó keresztezésekbe 2, 3, 4 vagy több partner vonható be.

Váltogató keresztezés (criss-cross)

Kétvonalas ( 30. ábra ), folytatható keresztezésnek is nevezik, amelyet A és B fajtacsoportba tartozó állománnyal végeznek. Jelentősen eltér a korábban részletezett kétfajtás keresztezéstől és annak a visszakeresztezéses változatától is, mivel e módszer során valamennyi keresztezett nemzedék nőivarú egyedeit tenyésztésbe vonják. A továbbtenyésztéshez nem szükséges jerke-bárányokat, továbbá az összes hímivarú állatot minden nemzedékből haszonállatként értékesítik. Az első F1-es nőivarú generációt valamelyik kiinduló fajta kosaival párosítjuk. Az ebből születtet újabb nőivarú generációt a másik kiinduló fajta kosaival termékenyítjük. A továbbiakban a két fajtát váltogatva használjuk. Az egymást követő nemzedékek váltakozva, 2/3:1/3, illetve 1/3:2/3 arányban tartalmazzák az A és B fajta génjeit. Mindig annak az állománynak a génhányada nagyobb, amelyből az adott nemzedék kosai származnak. A haszonállat-állomány, illetve a belőlük kitermelt áru tehát nem kiegyenlített. A criss-cross módszer előnye, hogy az egyedi heterózis mellett az anyai heterózist is hasznosítja. A heterózis azonban nem 100%-os mint az F1 nemzedékben, mivel az ismétlődő alternatív visszakeresztezések miatt maga a heterozigozitás sem 100%-os. Az utolsóként használt hímivarú állománynak már vannak génjei a nőivarú állományban, hiszen két nemzedékkel korábban, ugyanabból az állományból való kosokkal termékenyítették. Emiatt kisebb a heterozigozitás, illetve nagyobb a homozigozitás mint az első keresztezett nemzedékben. Ez az ún. rekombinációs veszteség.

Rotációs keresztezés

Ez az eljárás ( 31. ábra ) abban különbözik a váltogató keresztezéstől, hogy 3 vagy 4 fajtával (vonallal) végzik. A keresztezésbe vont fajták (vonalak) meghatározott sorrend szerint ismétlődnek a keresztezés folyamán. Háromfajtás rotációs keresztezés esetén például az A és B fajta keresztezéséből származó F1 nemzedék legjobb nőivarú egyedeit a 3., C fajta hímjeivel termékenyítik. A fajták azonos sorrendben ismétlődnek a rotációban.