Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

10. fejezet - A juhok tartási-, termelési technológiája (T. Gy.)

10. fejezet - A juhok tartási-, termelési technológiája (T. Gy.)

A juhtartás épületei, berendezései

Az anyajuhok tartására szolgáló épületeink többsége mintegy 50-60 éves. Leromlott állapotu-kon túl további hátrányuk, hogy a belső sűrű oszloprendszerük miatt a gépi kitrágyázás szinte lehetetlen. A nádtetők javítása költséges, e hodályokban nincs se víz, se villany. A rendszer-váltás előtt, 40%-os állami támogatással, hatalmas vasbetonpilléreken nyugvó, nehéz, vas- és vasbeton ( 82. kép ) tetőszerkezetű, nagy légterű juhhodályokat építettek, amelyek nem feleltek meg a juhok igényeinek és a magas amortizációs költségeket a juhtartás bevételei nem fedez-ték. A napjainkban épülő épületek olcsóbbak, egyszerűbbek, praktikusabbak.

A telepek létesítésének szempontjai

A juhhodály építéséhez, a téli és a nyári csapadék elfolyásának gyorsítására, a lejtős (max. 15%), továbbá a szélvédett hely javasolható. A mély fekvésű területet kerüljük. A legelő minél közelebb legyen a telephez. A szilárd burkolatú út, víz, villany napjainkban már nélkülözhetetlen. A telep körülkerítése ( 83. kép ) higiéniai és vagyonvédelmi szempontból ajánlott.

A juhtartó épületekkel szembeni általános igények

A kitrágyázás gépesíthetősége miatt a hodály belmagassága legalább 3,5-4 m legyen. A huzat kialakulását megelőzendő, az épület hosszúsága ne legyen több 60 m-nél, szélessége max. 12 m legyen. Ekkor a szellőztetést még természetes úton biztosítják a nyílászárók és a gerincszellőzők ( 84. kép ). Szélesebb épületnél már mesterséges szellőztetésről kell gondoskodni. A tetőszerkezetként a szerfás, ragasztott faszerkezet ( 85. kép ), esetleg könnyű csővázas ( 86. kép ) szerkezet ajánlható. A vasbetongerendás, csuklós szerkezetek drágák és télen hidegek, a pára lecsapódik rajtuk. Tetőfedésre a hullámpala is megfelel, amennyiben az alsó felülete szigetelve van pl. nádpallóval. A juhhodályon legalább 2 kapu ( 86. kép ) (3x3 m) legyen, méretben (gépi kitrágyázás). Kb. 250-300 állatra számoljunk egy kaput. Az ablakok területe az alapterület 1/15-1/20 részét tegye ki. Mélyalmos istállónál a fal felső harmadában legyenek. Relatív páratartalom 75% alatt, a CO2 max. 0,35 térfogat-%, NH3 max. 0,03 térfogat-% legyen. A mélyalmos padozat 25-30 cm vastagságú döngölt agyag, amelyre10 cm vastag homokréteget terítünk, majd végül szalmát. Ez utóbbit, csak a szükséges mennyiségben szórjuk ki, azaz keveset inkább gyakrabban, mert a vastag szalma bemelegedve büdössántaságot okoz. A jól kezelt mélyalom száraz és hideg. A heti egyszeri szuperfoszfát műtrágya kiszórása (0,1-0,2 kg/m2) almozás előtt megköti a levegőben lévő ammónia jelentős részét és csökkenti az alom nedvességtartalmát és pH-ját. A hodály kitrágyázás át ma már leggyakrabban önjáró, rakodó-markoló géppel ( 87. kép , 88. kép ) végzik (Unirak, Ghel). A mozgékony, alacsony magasságú gép még a régi típusú, kis magasságú épületekből is lehetővé teszi a gépi kitrágyázást. A mélyalom magasságát ne engedjük 60-70 cm fölé. Évente 1x vagy 2x ki kell hordani a trágyát a juhhodályokból. Az épületen belüli térelválasztás ( 32. ábra ) eszközei (rekesztőrácsok, drankák) fából és fémből készülhetnek, amelyek a különböző csoportok kialakítását szolgálják. A fémből készültek drágábbak és házilag nem készíthetők el, szemben a fa alapanyagúakkal. Az elválasztó rácsok magassága 1-1,5 m, hosszúsága 2,5-4 m legyen, amelyek rögzítéséhez cölöpszerű, ún. rácsoszlopokat használunk. Általában fából készülnek.

Takarmányozás és itatás eszközei

Hagyományos istállóban leggyakrabban még mindig kézi erővel takarmányoznak. A szénát, szalmát villával, a szilázst, szenázst kosárral, az abrakot zsákból öntve osztják ki az etetőkbe. A fogas etetőrácsok ( 89. kép ) lehetnek egy vagy kétoldalúak. Fából vagy fémből készülnek, a vályúrészükből abrak vagy szilázs etethető. A szálastakarmány egy jelentős részét a juhok az alomba tapossák. Ettől kedvezőbb hatásfokkal, kisebb pazarlással használhatók az ún. bőgőrácsok ( 90. kép ). Az anyák napi abrakadagját és a bárányok abrakolását széles terpesztésű lábakkal ellátott abrakos vályúból ( 91. kép ) biztosítjuk, fából készülnek. A bárányhizlaldában önetetőket ( 92. kép ) alkalmazunk az abrak vagy a táp etetésére. Anyaga lehet fa vagy fém. A széna és szilázs etetése mindig fedett helyen ( 93. kép ), az istállóban vagy a folyosószerűen fedett kifutóban történjen. Ekkor kell elvégezni a bealmozást is, hogy ne törődjenek az állatok, ne szennyeződjön a bundájuk. Ha a hodály külső két oldalán jászolsor ( 94. kép ) van, a juhokat kívülről, azok zavarása nélkül, takarmánykeverő-kiosztó kocsival lehet tömegtakarmánnyal, abrakkal etetni. Sózólámpást már egyre ritkábban használnak a napi só adag biztosítására. A felfüggesztett léckeretben elhelyezett nyalósó, 50-100 juhra elegendő. A juhok itatása legelőn történhet tiszta, felszíni természetes víz lelőhelyekből (tó, patak, forrás), fúrt ártézi kútból, villany, benzinmotoros, szélkerekes ( 95. kép ) kútból vagy lajtból. Az istállóban szinttartós, vályús vagy labdás önitatóból ( 96. kép ), a növekvő mélyalom miatt állítható magasságú csészés önitatóból és csapról, gumicsővel tölthető vályúból. A szabadban vagy a hodályban futó vízvezetékeket fagy ellen szigetelni kell.

Különböző korcsoportú és hasznosítású juhok elhelyezése

Az ellető-báránynevelő istálló ( 97. kép ) hőmérséklete télen sem lehet kevesebb 10oC-nál. Jól szigeteltnek, 4 oldalról zártnak kell lennie. Fogadtató ( 98. kép ) ketreceket az anyajuh létszám 10%-ára készítünk. A bárányóvoda, -iskola egyik oldalát bújórácssal ( 99. kép ) kell ellátni. Az istálló mélyalmos, döngölt agyagpadlózatú, a kitrágyázás gépesíthető legyen. Erre a célra kiválóan megfelel a jó hőszigetelésű szerfás, mélyalmos, nádtetős, vályogfalú hodály. Javasolt csoportnagyság az alomnagyságtól függően, 30-50 anya bárányával. Egy bárányos anyára 1,5 m2-t számítunk. Üres, vemhes anyajuhok, növendékek istállója három oldalról zárt, a negyedik, hosszanti oldala burkolt kifutóhoz csatlakozzon. E kifutó kerítése mentén kiépített jászolba kívülről, géppel adagolható a tömegtakarmány, kézzel a széna. Javasolt csoportnagyság üres anyáknál és növendékeknél 100-200 egyed. Az üres anya férőhelyszükséglete 1 m2, a növendéké 0,5-0,7 m2 egyedenként. A hízóbárányok istállója mélyalmos középső etetőutas ( 100. kép ) legyen. Egy rekeszben, ivaronkénti csoportosításban 20-50 bárányt helyezzünk el. Az egymásmelletti boxok közös rekesztékénél helyezzük el a csészés önitatókat ( 101. kép ). Az önitatók állítható magasságúak legyenek a növekvő alom miatt. Az egyes csoportok közötti válaszfal rendszerint fix kerítés, ill. kétoldalas önetető ( 102. kép ). Az abrak, illetve a táp etetése önetetőből, a szénaetetés szénarácsból történik. Egy hízóbárányra 2 m3 légteret és 0,5 m2 férőhelyet számolunk.