Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

Nyírás

Nyírás

Évente egy alkalommal (III.-VI. hó), főleg tavasszal (május), lehetőleg 12 hónapos bundában nyírjuk a juhokat. A művelet nagy szakértelmet és sok gyakorlatot igénylő, speciális munka, amelyet nyíróbrigádok végeznek. Korábban kézi ollóval, de napjainkban általában már géppel nyírják a juhokat. A juhokat a nyírásra elő kell készíteni. Ez a végbélnyílás környékén, a híg bélsártól összekoloncosodott gyapjútincsek eltávolításából áll (koloncolás). Ekkor még lehetőség van a bunda felületére tapadt bogáncsok eltávolítására is. Ügyelni kell a mélyalom rendszeres frissítésére is a nyírást megelőző időszakban. A juhok nem ázhatnak meg ebben az időszakban! Nem szükséges koplaltatni a juhokat a nyírás előtti napon. Az éhes juhok nyugtalanabbak, jobban törődnek. A korai és a későbbi nyírási időpont választása előnyökkel és hátrányokkal egyaránt járhat. A márciusi, korai nyírás előnye , hogy a juhok legelőre szoktatáskor nincsenek bundában, így nem képződik kolonc a végbélnyílás körül és jobb az étvágyuk. Karácsonyi bárány előállításához májusban kell termékenyítünk, ezért már 3-4 héttel ezt megelőzően célszerű nyírni és füröszteni. A stresszel járó műveletek előre hozásán túl, a nyírás után javul a juhok étvágya és a májusi termékenyítéskor nincs melegük, mindez előnyös az ivarzásra. Májusi legelőre elletéskor, 6 héttel azelőtt, március elején érdemes nyírni, így jobb lesz az étvágy a kitőgyelés időszakára és utána a szoptatás időszakában is, amikor is az anya-juhnak igen nagy a táplálóanyag-igénye. A vemhes juhok nyírása nagyon óvatos bánásmódot igényel. A korai nyírás hátránya , hogy a nyírás után még hűvös az idő, ezért jól szigetelt, almozott istálló szükséges; a juhokon nyárvégére már elég vastag bunda alakul ki, ami ekkor már az étvágyat és az ivarzást is gátolja a nyárvégi-őszeleji termékenyítési időszakban. A májusi időpont tekinthető ideálisnak. A júniusi, azaz késői nyírás hátránya , hogy a 12 hónapos bundában lévő juhnak már melege van, ezért csökken az étvágya és a gyapjú is zsírosabb lesz. Ez hátrányos a tejtermelésre (szoptatás, fejés), illetve a májusi eredményes termékenyítésre, sűrített elletés esetén. A nyíróhelység az istálló egy lerekesztett része is lehet. Huzatmentes, világos legyen, 380 V-os áramforrás szükséges. A padozatot vagy a mélyalmot le kell ponyvázni, a gyapjú szennyeződésének elkerülésére. Egy nyíró, géppel 8-10 juhot (6-8 perc/juh), kézi ollóval 2-3 juhot (20-30 perc/juh) nyír meg óránként. A nyírás leggyakrabban ugyanazon a padozaton történik, amelyen a nyíró is áll, de végezhető padon és asztalon is. A nyíró, a juhot maga előtt ültetve, fektetve és szükség szerint fordítva nyír. Az ausztrál ( 103. kép ) nyírási módszer vált be és terjedt el leginkább a juhtartó országokban. A nyírást célszerű elhullott állatok bőrén begyakorolni és selejt állatok csoportján kezdeni. A legértékesebb nyájakat a nyírás időszakának közepére, a gyengébbeket a nyírás végére hagyjuk. A nyírás során állandóan ellenőrizni kell a nyírók munkáját. A jó nyíró; nem töri az állatot, azzal harmonikusan együttmozog; határozott, de nem durva fogást alkalmaz; csak 2-3 mm-es gyapjútarlót hagy; a gyapjút nem darabolja, nem szecskázza; a juh bőrét nem vágja meg, nem „gomblyukaz”; a nyírás végén egy darabban marad a bunda. A nyíráskor keletkezett sebeket 1%-os alkoholos fakátránnyal vagy jódoldattal kell ecsetelni, majd sebhintőporral vagy fahamuval behinteni. A lenyírt zsíros gyapjú termelői előválogatása, kezelése során a bundát a nyírt felülettel lefelé a rázó-válogató asztalra terítik, amely egy 2x3 m-es fakereten kifeszített, 5x5 cm lyukbőségű drótháló. E keret négy sarka kötéllel, egy pontban van felfüggesztve a mennyezetre vagy két tartóbakra helyezik. A ráterített bundát rázva, a drótháló lyukain át lehullik az ún. fehér hulladék (szecska). A kiterített bundából kitépik az al-minőségbe tartozó színes, megsárgult, felszőrös, nemezes, cérnás, takarmányos-bogáncsos, szennycsapos, tiltott jelzőfestékes részeket, majd a bunda széleiről az ún. has-láb gyapjút (rövid, szennyezett fürtök). A rázóasztalról lekerült bundát nyírási felülettel kifelé összegöngyölik és lehetőleg fapadozatú padláson 2-3 napi szikkasztás után (max. 16% víz) zsákba rakják. A zsákon fatábla jelzi a gyapjúféleséget: pl. T (toklyógyapjú), A (anyagyapjú), HL (has-lábgyapjú). Színgyapjúból kb. 45 kg-ot, míg hasláb gyapjúból 70 kg-ot rakunk a 215x100 cm-es gyapjús zsákokba. A gyapjús zsákokat csak piros színű zsineggel szabad bevarrni. A gyapjú minősítése (átvétele) általában szubjektív minősítéssel, megegyezés alapján történik a termelő és vásárló között. Az átvételi árat a tisztagyapjú-% (R), a fürthossz és a szálfinomság alapján határozzák meg.