Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

Báránynevelés

Báránynevelés

Mivel a juhágazat árbevételének mintegy 95%-a a vágóbárányból származik, ezért minden juhászatban alapvető cél, hogy a megszületett bárányokat minél kisebb veszteséggel és gazdaságosan neveljük fel. A báránynevelés a születéstől a választásig tart, végterméke a választott bárány. Ez az alapja a tenyészutánpótlást szolgáló növendéknevelésnek és a bárányhízlalásnak. A bárány születési súlya fajtától, alomszámtól és ivartól függően 2,5-5 kg. Az életképességet a születési súly jelentősen befolyásolja. Az adott fajta átlagos születési súlyánál kisebb bárányok életképessége és kompenzációs képessége nagyobb, mint a nagyobb súlyú bárányoké. Az egyes születésűek súlya kb. 30%-kal nagyobb, mint az ikerbárányoké, a kosbárányoké pedig 10%-kal nagyobb, mint a jerkebárányoké. A báránynevelés módjának megválasztását alapvetően az anyatartás formája határozza meg. A hagyományos, hosszú szoptatásos báránynevelés, tehát az évi 1x-i elletést alkalmazó juhászatoknak felel meg. Sűrített elletésnél a cél a bárányok mielőbbi elválasztása, így a rövid ideig tartó szoptatás vagy mesterséges báránynevelés kínál megoldást. Az állomány hasznosításának iránya is befolyásolja a választást. Tejtermelésre specializálódott állományokban, a kifejt tej mennyiségének növelésére, a korai választás az előnyösebb. A tenyésztett fajtát is figyelembe kell venni, így a szapora fajtáknál a mesterséges báránynevelést alkalmazzuk. A tartási, takarmányozási adottságok is hatással vannak döntésünkre.

Újszülött bárányok gondozása

A születést követő első feladat a bárány légzésének ellenőrzése. Ha nem lélegzik, a magzatmázat el kell távolítani a szájból, az orrból és szívgödri masszázzsal a légzést be kell indítani. A bárány köldökzsinórját 6-8 cm-re kurtítsuk és fertőtlenítsük ( 107. kép ). Ez kb. 1 perces művelet, amelyet 7%-os jódtinktúrás vagy inkozános fertőtlenítő oldatba mártva, majd fakátránnyal lezárva végzünk. Engedjük, hogy az anya a magzatmázat lenyalja ( 108. kép ) bárányáról, mert ennek szagáról fogja majd azt azonosítani. Ha az anya ezt nem teszi meg, akkor le kell azt törölni, hogy a bárány mielőbb felszáradjon, ne fázzon meg. A későbbiekben, az anya és báránya a hangjukról ismerik fel egymást. Elléskor az optimális hőmérséklet 18-20oC és 70-75% relatív páratartalom. Mivel a felszáradás után a bárány hőigénye 10-15oC, ezért téli elle-tésnél hőszigetelt elletőistálló szükséges. Az ellés után 2-5 napig, az anyát és bárányát az ún. fogadtatóba ( 98. kép ) (1,5 m x1,5 m) helyezzük. Az anyának az abrakot kisvályúból, a szénát szénarácsból, a vizet pedig vödörből biztosítjuk. Cél, az anya és a bárány összeismertetése. A fogadtatók számát a várhatóan ellő anyák 10%-ára tervezzük és készítjük el, ahol rövidre vágott (5-10 cm) száraz szalmával almozunk. Ez jó nedvszívó és nem tekeredik az anya, bárány lábára, továbbá az anya jól látja a bárányát, kisebb az esélye az agyonnyomásra. A bárányok a fogadtatózás ideje alatt napi 30-40x is szopnak föcstejet (kolosztrumot) az anyjuktól. Az anyát a szoptatásra elő kell készíteni a tőgy körüli gyapjúfürtök eltávolításával, a tőgy langyos vízzel történő lemosásával és az első tejsugarak kifejésével. Ezután kell a bárányt megszoptatni. A kolosztrum immunanyag-tartalma az ellés után 12 órával a ½-re csökken. 2 nap után a bárány bélhámsejtjei bezárulnak ("immunzár"), így az immunglobulinok már nem tudnak közvetlenül a véráramba kerülni. A 2 nap után itatott föcstej tehát már nem biztosít mintegy 4 hétig tartó passzív immunitást a báránynak. A kolosztrum tripszingátló anyagokat tartalmaz, ami megakadályozza, hogy a hasnyál tripszinje aktiválódjon és elbontsa a szérumfehérjét. A kolosztrum magas Mg tartalma a bélszurok eltávolítását is lehetővé teszi. Az első nap legalább 2 dl kolosztrumot kell a báránynak kiszopnia. Az anyatej, 5-6 nap után normális összetételűvé válik. Szelénhiányos területeken célszerű az újszülött bárányokat mielőbb soluselen és ADE-vitamin injekcióval kezelni, szív- és vázizom elfajulás ellen.

Szopósbárányok gondozása

A fogadtatóból kikerülő anyákat és bárányaikat, a még nem ellett és ellésre váró anyáktól külön csoportba kell elhelyezni. A bárányok részére bújórácssal ( 99. kép ) nyitható, zárható bárányóvodát különítünk el az anyák területéből. A bárányok, a bárányóvoda és az anyák területe között korlátozás nélkül mozoghatnak. A bújtatórácson csak a bárány tud bemenni a bárányóvodába, a későbbiekben a bárányiskolába. A bárány itt szokik rá a szilárd takarmányra. A takarmányuk bárány indító vagy -hizlalótáp és jó minőségű, ún. bárányszéna. Az 1, a 2 és a 3 vagy több bárányt ellő anyák külön-külön csoportot alkossanak. Az egy bárányt nevelő anyák csoportja az első 3 hétben max. 30-50 anyából álljon. Az 2-es ikres anyákból 20-30, a többes ikres ekből 10-15-ös csoportokat alakítsunk ki. A bárányok kezdetben eltéveszthetik anyjukat és nem jutnak anyatejhez, így ez az esemény az iskoláztatásig növelheti az elhullási %-ot. Az anyatévesztés több okra vezethető vissza. Ezek lehetnek; túl nagy az anyacsoport; külső körülmények (falkásítás, csoportlétszám változás, új gondozó) megzavarják az anya és a bárány kapcsolatát (egyes születésűeknél a tévesztés kb. 5%, ikreseknél kb. 25%). Gyakori, hogy más anya elcsalja az ikerbárányok egyikét, mert a második bárányra készülődő anya nem tudja figyelemmel kísérni az elsőszülött bárányát. Az anyák 1-2%-a viszont rossz báránynevelő, nem óvja, nem szoptatja bárányát. Ezeket az anyákat fülcsipkézéssel jelöljük meg és selejtezzük. Az anyák és bárányaik viselkedéséből sok minden kiolvasható, így pl. akkor keresi bégetéssel a bárány az anyját, ha szopni akar; az anya akkor keresi a bárányát bégetéssel, ha tőgye feszül a tejtől. A bárány, az anyja tejleadását, szopás közben farka rázásával jelzi. Az állandóan anyja után kullogó, bégető bárány az anya kevés tejtermelését jelzi. 3 hetes korig a bárány kizárólagos takarmánya az anyatej. Egy liter 20% sza. tartalmú tejből a bárány napi 200 g súlygyarapodásra képes. A laktáció csúcsán, jól előkészített és takarmányozott merinó anyák tejtermelése elérheti a napi 1,1-1,3 l-t, ami az első hónapban biztosítja a bárányok 220-250 g/nap súlygyarapodását. Ezek a bárányok később kezdik meg a szilárd takarmány fogyasztását. A 30 napos bárány súlya az anya tejtermelésének mutatója. A választásig, a merinó bárányoknak legalább 200 g/nap, a húsfajtáknak min. 250 g/nap gyarapodást kell elérni. Átlagos hazai körülmények között a magyar merinó csak napi 6-7 dl tejet termel. Ez csak az első 2 hétben elegendő a bárány 120 g/nap gyarapodásához. Ennek ismeretében és a 2 hetes kor után beinduló bendőműködés okán, már a kezdetben ki kell alakítani a bárányóvo-dát, hogy a bárány fokozatosan rákényszerüljön a szilárd takarmány fogyasztására. Kéthetes korig a szoptatós anyajuhok a közeli legelőre bárányaikkal együtt kihajthatók. 2-3 hetes kor után a bárányos anyákat már nagyobb (70-80 anya) csoportokba lehet összevonni. Az eddig bárányóvodaként működtetett egységet, a bárányok egyre hosszabb időre történő lezárásával, bárányiskolaként használjuk egészen a választásig. Legeltetési időszakban, napközben, az anyák egyre több időt töltenek a legelőn, ez idő alatt a bárányok egyre több szilárd takarmány felvételére kényszerülnek. A 30. nap után az anya jó tejtermelése és az egyre nagyobb meny-nyiségben fogyasztott jó minőségű széna és báránytáp biztosítja a szopósbárány 250-300 g/nap súlygyarapodását. Juhtejtermelésre szakosodott gazdaságokban gyakran alkalmazott módszer az ún. bőgőre fejés. Naponta egyszer fejjük az anyákat a bárányokkal összeeresztés előtt. A fejés után még kiszopható tejet keveslő bárányok „bőgnek” az anyjukra, innen az elnevezés. Ekkor a bárány, leggyakrabban csak éjjel (vagy csak nappal) van az anyjával. Ha a továbbiakban nem akarjuk fejni az anyákat, akkor fokozatosan elapasztjuk. Ezt a bárányok szopásának fokozatos csökkentésével, ill. az anya takarmányának és vízfogyasztásának korlá-tozásával érhetjük el. Egy juhász kb. 300 anya és annak szaporulata ellátására képes. A bárá-nyok farokkurtítását 8 napos korig a tenyésztő, azt követően már csak az állatorvos végezheti el (érzéstelenítés után) az új állatvédelmi törvény értelmében. Leggyakrabban szoros gumi-gyűrűvel történik a művelet.

Báránynevelési módok

Korai bárányelválasztás

Hazánkban az egyik legnépszerűbb báránynevelési technológia. A mielőbbi újratermékenyítés érdekében fontos, hogy a bárányokat az anyjuktól a lehető legkorábbi, még optimálisnak mondható korban elválasszuk. A tejtermelés növelése érdekében hasonló igénnyel találkozhatunk. A választás ideje 35-42 napos, kb. 5-6 hetes életkorra esik. E módszer lehetőségének élettani alapja az, hogy a bárányok nélkülözhetetlen tejtáplálási időszaka kb. 4 hetes életkorig tart. E módszer előnyei : az anyák hamarabb és eredményesen újra termékenyíthetők, sűrítve ellethetők; az anyáktól több tej fejhető; a bárányok felnevelése hamarabb függetleníthető az anyák esetleges gyenge tejtermelésétől, rossz báránynevelésétől, zsúfoltságtól; az anyák a rövidebb szoptatási időszak miatt nem zsarolódnak le; a bárányok hamarabb foghatók intenzív hízlalásba, ezért hamarabb értékesíthetők; a bárányok istállóban nevelhetők, így mentesülnek a legelőn tartás esetleges káros hatásaitól (pl. parazitás fertőzés). Hátrányt jelent a költségesebb elhelyezés, gondozás, takarmányozás; kevésbé természetszerű, ezért tenyészállat nevelési módszereként nem javasolható. Megoldást jelenthet a továbbtenyésztésre szánt egyedek kiválogatása és további szoptatása. A bárányok 3 hetes koráig nélkülözhetetlen és kizárólagos tápláléka az anyatej. Optimális fejlődésükhöz naponta 1-1,5 l tejet kell szopniuk, amely 220-260 g/nap gyarapodáshoz elegendő. A 3. hét után, az „iskoláztatás” során, a szopási lehetőségek csökkentésével minél több szilárd takarmány elfogyasztására ösztönözzük a bárányokat. Egy bárány takarmányigénye választásig mintegy 5-6 kg báránytáp és 1-2 kg széna. A korai bárányelválasztás feltételei : választáskor a bárány érje el születési súlyának a 4x-ét, 12-14 kg súlyt; a napi takarmányfogyasztása min. 40 dkg táp és ugyanannyi széna legyen. A választás fokozatos legyen: a 3. héten 2x1 órára; a 4. héten 2x2 órára elkülönítjük a bárányokat az anyjuktól; az 5-6. héten már csak éjjel szophatnak. A választás napjától a bárányokat és anyjukat minél távolabb kell elhelyezni, hogy ne hallják egymás hívó „bégetését”.

Nyolchetes bárányelválasztás

A korai bárányelválasztásnál elterjedtebb, attól „humánusabb” módszer. A technológiai sajátosságok szinte azonosak a korai választásnál leírtakkal. Eltérés csupán a későbbi választási életkorban és a nagyobb súlyban van. Előnyei : a 8 hetes, 14-18 kg súlyú szopósbárány az anyja alól értékesíthető tejesbárányként; a korai választáshoz képest egyszerűbb és biztonságosabb, mivel a bárány ekkora már elegendő mennyiségű szilárd takarmányt fogyaszt, nagyobb a súlya, így érettebb a választásra; az anyák még ellethetők sűrítve és fejhetők is. E választási módszernek hátrányai nincsenek.

Hagyományos (hosszú szoptatásos) báránynevelés

A báránynevelés legősibb, legtermészetesebb módja. A bárányok születésüktől 3-6 hónapos korukig az anyjukkal a legelőn vannak, amíg az el nem apaszt. Az elválasztás emberi beavatkozás nélkül történik. Egy részük ekkorra eléri a 30-35-45 kg-ot és hízóbárányként értékesíthető. E báránynevelési technológia az évi 1x, tavaszi elletés és fejés nélküli anyatartáshoz kapcsolódik. Előnyei : a legtermészetszerűbb módszer, mivel a bárányok a legelőn tartózkodnak, edzettek, értékes tenyészanyagot biztosítanak; a báránynevelés és az anyatartás technológiája egyszerűbb, alacsony a báránynevelés takarmány-, munkaerő-, eszköz- és épület költsége. Hátránya : az anyák nem fejhetők, sűrítve nem ellethetők; a bárány fejlődése lassúbb, mert az anyja tejtermelésétől és a legelő minőségétől függ; vágásra később, de kevésbé faggyúsan készül el. Gyenge legelőn az anyák tejtermelése, a bárány fűfogyasztása kevesebb, így nem lehet kihasználni a fiatal bárány nagy növekedési erélyét. Az anya tejtermelő- és báránynevelő képességét, mint szelekciós szempontot, ebben a báránynevelési módban értékelhetjük legbiztosabban, mivel a bárány fő tápláléka ebben az időszakban az anyatej, később a fű. Továbbtenyésztésre az azonos korban nagyobb súlyt elérő egyedeket hagyjuk meg. Főbb technológiai szempontok: az anyák őszi termékenyítését úgy kell kezdeni, hogy az ellések a legelő kizöldülésére (március végére, április elejére) essenek. A hideg napok miatt, az ellések lehetőleg az istállóban történjenek. A bárányok az első 2 hétben az istállóban tartózkodnak, gondozásuk és a fogadtatózás megegyezik a téli elletésnél leírtakkal. Bárányiskola nincs, a 2 hetes bárányokat az anyajuhokkal együtt a legelőre hajtjuk, egész nap a legelőn vannak. Az anyatej melletti fokozatosan növekvő fűfogyasztásukkal, apránként fejlődnek ki az elő-gyomrok. A hazai gyengébb legelőkön 1 anya csak 1 bárányt képes a legelőn felnevelni abrak vagy széna kiegészítés nélkül. A bárány, széna vagy abrak kiegészítést csak akkor kaphat, ha az anyának gyenge a kondíciója és tejtermelése, illetve július, augusztus hónapokban, amikor a legelők kisülnek. A kosbárányokat 100 napos korban le kell választani a nyájtól, mert az ivarzó jerkéket, anyákat befedezhetik. Báránykori ivartalanításuk esetén nincs szükség a különválasztásukra. A hízóbárányokat az olaszok vallási ünnepére (Ferragosto) értékesítik, augusztus első 2 hetében. A jerkebárányok, az őszi fedeztetésig, az anyjukkal egy nyájban maradnak. Az anyákat tavasszal, a kihajtás előtt, parazitáktól mentesíteni kell, hogy kórokozóikat ne a legelőre ürítsék. A legelőn állandóan legyen tiszta víz és nyalósó. Mebendazolos nyalósóval megelőzhető a gyomor- és bélférgesség kialakulása. A bárányok legelőn tartózkodásával elkerülhetők a légzőszervi betegségek is. A népszerű báránynevelési technológia elterjedt Észak- és Nyugat-Európa juhtartó országaiban, továbbá hazánkban, a vándorjuhászok, magánjuhászok körében.

A mesterséges báránynevelés

A mesterséges báránynevelés technológiája azért alakult ki, hogy az anyáktól minél több tejet fejhessenek, a szapora fajták bárányait szakszerűen, minél kevesebb veszteséggel felneveljék és a mind gyakoribb elletéssel a szaporulatot növeljék. A technológia legfőbb jellemzője, hogy a bárányokat anyjuktól röviddel születésük után elválasztják és tejpótló készítményekkel mesterségesen felnevelik. Előnyei : az anyák fejése a lehető legkorábban megkezdhető; a bárányuktól elválasztott anyák újraivarzását, a bárányok jelenléte, szoptatása már nem gátolja, így azok a lehető leghamarabb újra termékenyíthetők; a szapora fajták többes iker bárányai és a tej nélkül maradt bárányok is felnevelhetők. Hátrányai : a legkevésbé természetszerű báránynevelési mód; nagyobb műszaki-, elhelyezési-, takarmányozási-, gondozási követelményeket, nagyobb technológiai fegyelmet igényel; a tejporárak és a berendezés miatt a báránynevelés beruházási és üzemelési költségei nagyobbak. A tenyésztésre szánt bárányok nevelésére alkalmatlan módszer. Az iker- és nagyobb egyedszámú almokból célszerű a kisebb súlyú, gyengébb vitalitású bárányokat elvenni; számukra a mesterséges nevelés kedvezőbb. →A mesterséges báránynevelés sikere mindenekelőtt a bárányok takarmányozás ától függ. A kulcskérdés itt is a bárányok föcstejjel való ellátása. Az életerős, egyes bárányok föcstejellátását természetes úton, szoptatással célszerű biztosítani úgy, mint a korábbi báránynevelési módszerek esetében. A föcstejet, annak hiányában vagy elégtelen volta okán, a bárányok elesettsége miatt, mesterségesen kell pótolni. Minden báránynak legalább 200 g kolosztrumot el kell fogyasztani naponta, amit az 1. és 2. napon, 2-3 részre osztva kell megkapnia. A bőven tejelő anyáktól vagy a bárány nélkül maradt anyáktól nyert kolosztrumot adhatjuk frissen vagy tartósítva. Szükségből szarvasmarha kolosztrumot is itathatunk. A körülményesebb és időigényesebb szoptatás helyett célszerűbb a föcstejet szondával, közvetlenül a bárányok oltógyomrába juttatni. A föcstejes időszak után a 2.-3. életnaptól a bárányokat mesterséges tejpótlóval tovább neveljük. A mesterséges tejpótló összetétele a lehető legjobban közelítse meg a juhtej összetételét. A tejpótló tápszerek nagy szárazanyag-tartalmú tejporok, amelyből 1 kg tejport 5 l vízzel hígítunk. A tejpótló folyadéknak 20% szárazanyag-tartalmúnak kell lennie. A tejpótlót a bárányok cumiból szopják. A szoptatási programot úgy célszerű kialakítani, hogy a nevelés első időszakában a bárányok korlátozás nélkül szophassanak. 3 hetes korukig a bárányok más takarmányból, szénából, tápból jelentősebb mennyiséget nem vesznek fel. Legjobban akkor gyarapodnak, ha tetszés szerint szophatnak. Átlagos napi tejpótló fogyasztásuk 1-1,5 liter. 3 hetes korra elérik átlagosan a 7-9 kg-ot. Az 5-6 hetes korú választásukig fokozatosan, napi 5-ről 1-re csökkentjük az itatások számát. Fokozatosan csökkenthető eközben az itatott tej szárazanyagtartalma is 20%-ról 15%-ra (1 kg tejpor+6 l víz). A tejitatás korlátozásának megkezdése előtt biztosítani kell számukra a jó minőségű szénát, nyalósót, ivóvizet és ad litibum abrakkeveréket. Az 5-6 hetes korú választásra a bárányoknak 10-12 kg átlagsúlyúnak kell lenniük. A mesterségesen nevelt bárányok 1 kg tömeggyarapodáshoz 1,0-1,2 kg tejport fogyasztanak, így egy bárány felneveléséhez 8-10 kg tejporra van szükség. Tápszükségletük, a korai bárányválasztáshoz hasonlóan, 5-8 kg. Napjainkban elterjedt az a báránynevelési mód, hogy a nagyobb bárányalmokból nem visznek el bárányt mesterséges nevelésre, hanem a bárányok az anyjukkal maradva kiegészítőként tejpótlót kapnak. A bárányok kiegészítő táplálására 15% szárazanyag tartalmú tejpótló folyadékot használunk. Bárány-tejpótló hiányában, a Pingvin tejpótló port 1:6 arányban vízzel hígítjuk, és cumisüvegből, hidegen szoptatjuk, az anyatej kiegészítése céljából. Napi mennyiség max. 1 l tejpótló folyadék, amit az első héten 6-8x, 2-3 hetes kortól 3-4x szoptatjuk. A kiegészítő táplálás 40-60 napig tart. A 20. naptól a bárányok előtt állandóan legyen ivóvíz, bárányszéna, báránytáp, nyalósó. Árva bárányokat fel lehet nevelni anyakecskével való szoptatással is.