Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

Bárányhizlalás

Bárányhizlalás

Célja, a piaci igényeket kielégítő, jövedelmező vágóbárány előállítása. A juhtermékek körén belül legfőbb árbevételi forrást (kb. 95%) jelentő bárányok több mint 90%-a exportra kerül. Ez határozza meg alapvetően a juhtenyésztés gazdaságosságát. A 3 fő értékesítési időszak, a Karácsonyt, a Húsvétot és a Ferragosto-t (VIII.15.) megelőző 2 hétre esik. Legnagyobb importőrünk Olaszország, ahova többségében élő állapotban szállítunk. A hizlalás alapanyaga a választott bárány, melynek hízlalási eredményességét a születéskori és a választási súly alapvetően befolyásolja. A hizlalás a választástól a vágásra érettségig tart. Annál gazdaságosabb e tevékenység, minél rövidebb ideig tart és minél jobb a bárányok fajlagos takarmányfogyasztása. A fejlődésben elmaradt, „csökött” bárány hizlalása veszteséges. Főbb hizlalási módszerek: a tejesbárány-hizlalás, a pecsenyebárány-hizlalás, legelős pecsenyebárány-hizlalás.

Tejesbárány-hizlalás

E hízlalási mód, tulajdonképpen a szopósbárány nevelését jelenti. A szopósbárányt az anyja alól, 1,5-3 hónapos korban, választáskor, 13-19 kg súlyban értékesítjük. Előnyei : idő és költség takarékos (takarmány, munkabér); külön hízóférőhelyet nem igényel; kisebb kockázattal (bárányelhullással) jár; az anyatartás módjától függetlenül alkalmazható; világos rózsaszínű, faggyúmentes hús, magas átvételi ár. Hátrányai : a kisebb árbevétel okán a hízlalás kevésbé nyereséges; a szopósbárányok értékesítése 3 hónapig is elhúzódhat, és így nő az anyák takarmányozási költsége; az elhúzódó értékesítés rontja az anyajuhok ellési forgóját, így a sűrített elletés lehetőségét, továbbá az anyánkénti bárányszaporulatot. A tejesbárány-hízlalás feltétele, hogy az anya tejtermelése kielégítse a bárány táplálóanyag igényét. A szopósbárány gyarapodása érje el legalább a 250 g/nap-ot. A 3 hetes életkor után, az anyatejen kívül elfogyasztott báránytáp és széna ezt biztosítja. A bárányok világos rózsaszínű húsa a tej kevés vastartalmának köszönhető, így csak csekély mennyiségű mioglobin képződik az izomrostokban. Napjainkban a vágóbárányok többségét tejes-bárányként, élő állapotban exportáljuk.

Expressz pecsenyebárány-hizlalás

Hazánkban a „70”-es évek közepére, a korai választás bevezetésével egy időben terjedt el. Célja, hogy az 5-7 hetes korú, 14-16 kg-os választott bárányokat intenzíven, főleg granulált tápon, ad libitum etetéssel felhizlalják, és 150 napos életkor előtt értékesítsék. Előnyei : a bárányok nagy napi súlygyarapodásra képesek; a fiatalkori nagy növekedési erély teljes mértékben kihasználható; 50-70 napra lerövidül a hízlalás időtartama, a férőhely és eszközlekötés ideje; a hizlaldák rotációja növelhető (4-5/év-re); függetleníthető az anyajuhok tartásától, legeltetésétől; a hízlalás munkaerő igénye csekély; e termék keresett áru a nemzetközi piacon. Ivar szerint elkülönítve, legfeljebb 30-50-es csoportokban hizlaljunk, mivel a kosbárányok 10-15%-kal jobban gyarapodnak a jerkéknél. Legfontosabb takarmányuk a hízótáp, amelynek főbb paraméterei: 6,5 MJ NEm létfenntartó energia, 5,5 MJ NEg súlygyarapodási energia, 16-17% nyersfehérje-tartalom, 9-12% nyersrosttartalom, 6 mm átmérőjű granulátum. 20 kg testsúlyig étvágy szerint hízótáp + max. 20 dkg széna a rostigényre, 20 kg felett étvágy szerint hízótáp a napi szükségletük. A rostigényt almozáskor, az alomszalmából elégítik ki a bárányok. A napi tápfogyasztás az 1. hónapban 0,6-0,9 kg, a 2. hónapban 1,0-1,5 kg, átlagosan 1,1-1,2 kg körül alakul. Egy bárány hizlalásához 80-90 kg hízótápra és 6-8 kg szénára van szükség. A fajlagos takarmányfogyasztás (pazarlással együtt!) 4-5 kg. A súlygyarapodás fajtától, ivartól függően eltérő; a magyar merinó kosbárányok 250-300 g/nap, a jerkebárányok 240-280 g/nap. Az optimális értékesítési súly kosoknál 30-35 kg (4-5 hónapos életkor), jerkéknél 25-28 kg (3,5 hónapos életkor). A magyar merinó, húsfajtákkal (texel, charollais, német feketefejű húsjuh, suffolk, …) keresztezett F1-es bárányai 10-15%-kal jobban gyarapodnak, a vágási kihozatal 1-2%-kal több és mérsékelt faggyúbeépülés mellett nagyobb súlyra (35-40 kg) hizlalhatók, mint a merinók. Az anyagforgalmi betegségek elkerülésére, ennél a hizlalási módszernél nagyobb figyelmet kell fordítani. A tápban az optimális Ca:P arány2:1. Ha a P aránya ettől magasabb, foszforsók képződnek a vizeletben, amelyek a kosbárányoknál elzárják a húgyvezetéket és ún. „húgykövességet” okoznak. A vizeletürítése akadályoztatása miatt az állat elpusztul. Ez akkor fordulhat elő, amikor a kukorica egy részét a takarmánykeverők pl. magas foszfor tartalmú búzával helyettesítik. Ca-kiegészítéssel megelőzhető a betegség kialakulása. A tápban a 2%-nál nagyobb arányú karbamid, mérgezést okozhat. A beteg állatokat 1-1,5 liter víz és 20%-os ételecet keverékének itatásával kell kezelni. A juhok érzékenyek a rézre, így a tápban a 15 mg Cu/sza.kg már mérgező. A májban kumulálódik és májelfajulást, elhullást okoz. Akkor fordulhat elő e betegség, ha a takarmánykeverőben sertéstáp után gyártják a báránytápot és a csövekben lévő maradék sertéstáp keveredik a báránytáppal.

Legelős pecsenyebárány-hizlalás

A bárányokat 6-8 hetes korban (14-18 kg-osan) leválasztják és a legelőn külön csoportban hizlalják tovább. Csak akkor ajánlható e módszer, ha jó minőségű legelő áll rendelkezésre. Ez esetben is napi 0,5-1 kg abrak kiegészítés ajánlott. Gyenge legelőn ad libitum abrak kiegészí-tés szükséges. A legelős bárányok húsa vörösebb, ízletesebb, kevésbé faggyús, mint a gyors hizlalásúaké, súlygyarapodásuk kisebb és vágási kihozataluk 5-6%-kal gyengébb. E hízlalási módszert kevésbé alkalmazzák hazánkban, mivel a vágóbárányok többségét tejes-bárányként exportáljuk. További gondot jelent, hogy a „legelős” hízóbárányt az EU-ban nem kedvelik, mert rosszabb a húsformájuk és a vágási kihozataluk, mint az abrakon hizlalt társaiké.