Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

Szaporítás, biotechnológiai eljárások alkalmazása

Szaporítás, biotechnológiai eljárások alkalmazása

Az anyajuhok szaporítása, annak szakszerűsége jelentősen befolyásolja a juhtenyésztés eredményességét. A juhok termékenységét, szaporaságát a szélsőségek és változatosságok jellemzik. A juhfaj eredendően monoösztruszos, de a szaporaságra szelektált fajták, pl. romanov, finn landrasz, szinte folyamatosan, egész éven át ivarzanak. A fajták többségére mégis az idényszerűen poliösztruszos ivarzás jellemző. Az évszakoktól függő ivari funkciók erőssége alapján szezont és szezonon kívüli időszakot (aszezont) különböztetünk meg. A magyar merinó fajta tenyészideje hazánkban szeptembertől január végéig tart. A legintenzívebb időszak szeptembertől novemberig terjed. A december és a január az utószezont jelenti. A szezonon kívüli időszakban, februártól augusztusig sok tényező befolyásolja az ivarzást.

Anyajuhok ivarzási sajátosságai

Az anyajuh átlagosan 16-17 naponként ivarzik (ivari ciklus), viszonylag tünetszegényen, ezért csendes ivarzónak is nevezzük. Az anyajuhok involúciója az ellés után 3-5 hétig tart. Az első ivarzás fajtánként és egyedenként eltérő, de ekkor az anyák többsége még nem termékenyül, csak a második alkalommal. Az első ivarzás idejét döntően az állat kondíciója szabja meg. A szapora fajtáknál már az ellést követő 3-6. hét után láthatjuk jeleit. A szoptató anya nagy mennyiségű prolaktint termel, amely viszont gátolja az ivarzást, épp úgy, mint a bárány szopása. A fejés kevésbé gátolja az ivarzást, amennyiben az állat kondíciója jó. Az ivarzás tartama általában 24-36 óra, az indukált ivarzások 36-48 óráig tartanak. Az ivarzás időszaka hosszabb, ha több petesejt válik le egyszerre. A jerkék ivarzása rövidebb ideig tart és kevésbé kifejezett, mint az anyáké. Vadpároztatás esetén az anyák egy ivarzási idő alatt többször és több kossal párosodnak (2-15x), mint a jerkék.

Anyajuhok ivari életét befolyásoló belső tényezők

A monoösztruszos fajták (vadjuh, északi parlagi fajták, angol hosszúgyapjas húsfajták) ősszel, 2-3 ciklusban, a poliösztruszosok egész évben, 20 ciklusban ivarzanak (szapora, tejelő fajták, stb.). Az idényszerűen poliösztruszos fajtákon belül (merinók, crossbred fajták, down juhok), főleg ősszel, az anyák évente 6-9 ciklusban, jerkék 5-6 ciklusban ivarzanak. Az életkor hatásaként, a már ellett anyáknál nagyobb az ivarzási és fogamzási hajlam, mint a szűz jerkéknél, amelyek tömegesen csak ősszel mutatnak ivarzási tüneteket. Fajtán belül, az egyed ek között is van eltérés, így érdemes erre is figyelmet fordítani. A rendszeresen ivarzó egyedeket, továbbá a tavasszal fogamzott és ősszel, ikeralomból született jerkebárányokat érdemes meghagyni továbbtenyésztésre. Sűrített elletésnél ez fontos szelekciós szempont.

Anyajuhok ivari életét befolyásoló külső tényezők

A juhoknál a csökkenő nappali megvilágítás elősegíti az ivarzást, a növekvő pedig gátolja. Mesterséges megvilágítással is befolyásolni tudjuk az ivarzást. A hőmérséklet is hatással van az ivarzásra. A juh a hideggel szemben nem érzékeny, a meleggel szemben viszont igen. A magas hőmérséklet gátolja az ivari funkciókat. A 10 óra tartamú testhőmérséklet emelkedés csökkenti a petesejt termelését és nagymértékben növeli az embrió elhalást. A magas hőmérséklet hatását a nyári legeltetésnél figyelembe kell venni. Ha a déli órákban nincs árnyékban az anya, az étvágy és az ivarzás is csökken. A csökkenő hőmérséklet +8oC-ig növeli az ivarzást, de a további csökkenés már gátolja. A növekvő hőmérséklet +8oC-ig növeli az ivarzást, de a további növekedés már gátolja. A hőmérséklet és a nappali megvilágítás hossza egyszerre hat az anyajuh ivarzására (. E két tényező együttes hatására kialakult ivarzási és fogamzási %-ok ( 30. táblázat ) évszakonként igen különbözőek. Az anyajuhok ivarzására a 80%-os páratartalom a kedvező. A száraz idő kedvezőtlen az ivarzásra, míg a nyári zivatar után, a hirtelen lehűlt levegő és a megnőtt páratartalom az anyajuhok ivarzási kedvét serkenti. A légnyomás növekedése szintén elősegíti az ivarzást. A fejlődésben elmaradt vagy elhízott jerkék ivari élete kiegyenlítetlen lesz. A kosok vagy bakkecskék „illatukkal” (feromonok) elősegítik az anyák ivarzását. Bármilyen eredetű stressz így pl. a tavaszi nyírás, fürösztés és oltás gátolja a májusi ivarzást és fogamzást. A betegségek (büdössántaság, külső-, belső paraziták) szintén kedvezőtlen hatással vannak az ivarzásra. A takarmányozás színvonala jelentős mértékben segítheti (flushing) vagy gátolhatja az ivarzást.

Kosok spermatermelését befolyásoló tényezők

A kosok 4-5 hónapos kor ban ivarérettek, ettől kezdve a spermatermelésük folyamatos. Ivaréréskor még csekély a spermatermelésük (0,1-0,75 ml) és a koncentrációja alacsony (0,5 milliárd/ml). Sok az élettelen, elhalt spermium. Ha folyamatosan vesszük a spermát, naponta 2-3-szor, akkor fokozatosan csökken a mennyisége, sűrűsége, ondósejtek száma, csökken tehát a fertilitás. A fokozott használat eredménye ugyanaz, a háremszerű és vadpároztatásnál is. A helyes gyakorlat szerint hetente 3x, naponta 2-3-szor ugrassuk a kosokat. A csökkenő nappali órák száma fokozza a spermaképződést, ami őszi hónapokban a herék tömegének átmeneti nagyobbodásában, tavasszal a csökkenésében nyilvánul meg. A jelenséget a herecsatornákban lévő csírasejtek számának ingadozása okozza. A hőmérséklet emelkedése nem kedvez a spermaképződésnek, így a nyári melegben a sperma minősége gyengébb. Az őszi és téli sperma minősége jobb, mélyhűtésre alkalmasabb. A takarmányozás színvonala a hímivarban is jelentős mértékben befolyásolja a kosok libidóját, a sperma mennyiségét és minőségét.

Spermafelhasználás

A mesterséges termékenyítés során a termékenyítő anyagot több formában használhatjuk fel. Ha helyben vett, friss, hígítatlan spermával dolgozunk, akkor egy adag mennyisége 0,1 ml legyen. Ugyanezt a spermát hígíthatjuk is. Általában 1:2 vagy 1:3 arányban hígítják 39oC-on, 15 perc alatt. A leggyakrabban használatos hígító a forralt, fölözött tehéntej. Mesterséges hígítókat is használhatunk, mint pl. a Na-citrát, Andrasol, stb. Az így kezelt sperma 8-12 órán belül használható fel. Ősszel mintegy 60-70%-os fogamzást érhetünk el vele, de szezonon kívül meg kell elégednünk 40-50%-os fogamzással. Hígított hűtött eljárásnál a spermát +4oC-ra lehűtik. 28-48 óráig használható fel, az őszi fogamzási arány 60-70%. A hígított mélyhűtött eljárásnál a spermát -196oC-ra hűtik folyékony N-ben. Műszalmában vagy granulátum formájában, konténerben tárolják. Vannak egyedeknek, amelyeknek a spermája alkalmatlan mélyhűtésre. A figyelmesen végzett mélyhűtésnél is a spermiumok 50%-a elpusztul a felolvasztáskor. Ezért a fogamzási arány10-90% között változhat. A mélyhűtött spermát 37-39oC-os vízben 1-2 perc alatt olvasztják fel. A hígítás módszerétől függetlenül, egy inszemináló adagban min. 100 millió élő, egészséges spermiumnak kell lennie a biztos fogamzáshoz.

Termékenyítési módok

Vadpároztatás

Az utódok származása ismeretlen, mivel több kost helyeznek az anyák közé a 6 hetes termékenyítési időszakban. Tenyészutánpótlásra tehát nem alkalmas e módszer, csak árutermelő tenyészetekben alkalmazható. A kosok nemi potenciálját nem lehet gazdaságosan kihasználni. A tenyészszezon elején igen aktívak, később a libidójuk és az ondó minősége is csökken. Ezzel magyarázható, hogy miért van több ikerellés az ellési időszak elején. Célszerű két csoportot kialakítani a kosokból, így jobb eredményt érhetünk el, amennyiben egy hét pihenőidő beiktatásával, a kosok egyik fele az egyik héten, másik fele a másik héten fedezi az anyákat. E módszer előnye, hogy kevesebb munkával jár, és kosok kevésbé merülnek ki. Életkortól függően változó számú anyát oszthatunk be kosonként ( 31. táblázat ) egy termékenyítési időszakban.

Kézből való pároztatás

Az utódok származása és az anya termékenyítési ideje ismert. A kos nemi potenciálját gazdaságosabban ki tudjuk használni, így egy javakorabeli kossal 70-80 anyát lehet párosítani egy szezonban. A fedező kosokat egyedi ketrecekben helyezzük el, ahol az egyedi pároztatást végezzük. A fedeztetést mindenesetben kerestetés előzi meg. A kerestetés után az ivarzó anyát a párosítási terv alapján hozzá beosztott kossal pároztatják. A kos és az anya csak a párzás során találkozik. Mivel munkaigényes, ezért a hazai juhászatokban nem népszerű.

Háremszerű pároztatás

Az apai származás ismert, ezért tenyészállat előállítására alkalmazható módszer. Minden koshoz 20-50 anyát osztunk be, a párosítási tervnek megfelelően. A párosítási terv elkészítése során ügyeljünk arra, hogy rámásabb, hústípusú koshoz, növendékjerkéket ne osszunk be. A kos leggyakrabban állandóan az anyák közt tartózkodik 6-8 hétig, de lehetőség van reggeli és az estei, egy-egy órás pároztatás megvalósítására is. Ekkor a „hárem”-be engedik a kost, ami az ivarzókat befedezi. A kimerülésük elkerülése érdekében, reggel és este is, csak 3-3 párzást engedjünk a kosnak. Hazai merinó tenyészetekben, a pároztatási időszak végén célszerű ún. „nyomjelzős” kosokat a nyájba tenni (pl. suffolk, charollais, német feketefejű húsjuh), hogy befedezze az üresen maradt anyákat is. A bárány fejének, lábainak fekete vagy tarka színe jelezni fogja, hogy nem merinó az apa. Ezek a bárányok ismeretlen származásúak, ezért ezeket tenyészállatnak nem lehet meghagyni.

Mesterséges termékenyítés

A termékenyülés természetes úton megy végbe, pusztán a spermiumok nemi szervekbe juttatásánál alkalmazunk mesterséges beavatkozást. A termékenyítés ideje és az utódok származása ismert, ezért törzstenyészetekben elterjedt módszer. Több előnye is van. Nagyobb szelekciós nyomást, szigorúbb szelekciót alkalmazhatunk a tenyészkosok kiválasztásakor. A javító hatású tenyészkosoktól szezononként több, akár 300-1000 utód is nyerhető. Egy kiváló apaállat mélyhűtött spermájával, évekkel annak elpusztulása után is termékenyíthetünk. Kevesebb apára van szükség, így csökken a kostartás költsége. A kevés apától származó utódok egyöntetűek. Kevés apaállattal is lehet gyors fajtaváltást megvalósítani. A kosok termékenyítő képessége a mindennapi spermavizsgálattal folyamatosan ellenőrizhető. A kosok nem közvetíthetik a párzás útján terjedő betegségeket. Hátrányai : jól képzett munkaerőt és költséges technikai felszerelést igényel;fokozottan előtérbe kerül az emberi hibaforrás lehetősége; a kevesebb apaállat használata miatt csökken az állomány genetikai varianciája. A mesterséges termékenyítés első lépése az ivarzó anyák kiválogatása , amelyet ún. próbakosok segítségével végzünk. Az ivarzó anyajuh vagy jerketoklyó tűri a párosodásban akadályoztatott kos felugrását, így jelezve annak fogamzó képes állapotát. 3 módszert alkalmaznak a párosodás megakadályozására. Az ún. vazektomizált kosnál az ondóvezetőből műtéti úton 3-5 cm-es szakaszt eltávolítanak, így nem tud spermát üríteni. E kosokat 2-3 évente cserélni kell, mert a spermaürítés hiánya miatt a here csírahámja elkötőszövetesedik. Szintén műtéti úton, a tasak oldalán nyílást készítenek, így a pénisz csak oldalt tud kicsúszni, párzás tehát nem lehetséges. Fizikálisan, egy köténynek a hímvessző elé kötésével is megakadályozható a párosodás. Keresőkosnak az élénkebb vérmérsékletű fajták vagy a kecskebakok alkalmasabbak (romanov, cigája, racka), mint a merinó. A próbakosok előkészítése azonos legyen a termékenyítésre használ kosokéval. Egy kosra legfeljebb 50-60 anyát számoljunk. Két kerestetési módszer terjedt el. A legnépszerűbb a juhász felügyeletével végzett kerestetés. Ekkor, kb. 1 órára engedjük a keresőkosokat az anyák közé. Jelzőpárnára nincs szükség. A kikeresett ivarzó anyát a juhász azonnal kiveszi a nyájból, így a kost további ivarzók keresésére készteti. Az ivarzó anyákat egy külön rekeszbe gyűjtjük. Felügyelet nélkül elvégezhetjük a kerestetést oly módon, hogy a keresőkosokat 2-3 órára engedjük az anyák közé. Ekkor a kos szügyére színes, zsírkrétás jelzőpárnát kötünk, hogy felugráskor megjelölje a felugrást tűrő, ivarzó anya hátát. Gondot okozhat, hogy a kos gyakran kiválaszt egy ivarzó anyát, és azt tartósan kísérgeti, a többi ivarzó anyával nem törődik. Ez a kerestetés így eredménytelen. A termékenyítés optimális időpontja ( 33. ábra ) az ivarzás kezdetétől számított 12-24 óra között van. A naponta 1x-i, reggel 5-7 óra közötti kerestetés esetén az 1. termékenyítést a kerestetés után, a 2.-at pedig aznap délután kell elvégezni. A naponta 2x-i kerestetés esetén a reggel kiválasztott ivarzókat először aznap délután, másodszor másnap reggel termékenyítjük. A délutáni, 17-20 óra közötti kerestetéskor ivarzókat, először másnap reggel, másodszor a következő délután termékenyítjük. A 6 hetes fedeztetési időszak előtt 1 héttel célszerű a próbakosokat vagy kecskebakokat az anyák közé engedni a későbbi kerestetéssel azonos időszakban, hogy az anyák ivarzását a hím állatok jelenléte serkentse.