Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

Juh betegségek

Juh betegségek

A szervezetet károsító külső vagy belső tényező(k) hatására alakulnak ki, amelyek lehetnek fertőző és nem fertőző eredetűek. A fertőző kórokok lehetnek vírusok, baktériumok, gombák, paraziták. A nem fertőző kórokok igen változatosak (hibás takarmányozás, mérgezések, me-chanikai fizikai és kémiai ártalmak, stb.).

Fertőző betegségek

Vírusos betegségek:

Leggyakrabban előforduló vírusos juhbetegségek a következők: Bárányok vírusos tüdő- és bélgyulladása: Adeno, rota, reo és parainfluenza vírusok okozzák. Az intenzíven tartott 2 hónapos, esetleg több hónapos bárányok között gyakori. Hasmenésben vagy köhögésben és tüsszögésben nyilvánul meg, esetleg a két tünet együtt jelentkezhet. Gyógykezelni csak a baktériumos szövődményeket lehet antibiotikumok segítségével. Megelőzése vakcinázással. Aujeszky féle betegség: Közvetítője a sertés, amennyiben a juhokkal együtt tartják. Igen jellegzetes tünet a vakaródzás, de jelentkezhetnek idegrendszeri és bénulásos tünetek is. Megelőzni az együtt tartás elkerülésével lehet.Veszettség: A vírus terjesztői a fertőzött, vagy beteg állatok (róka, farkas, stb.), amelyek a nyállal marás révén terjesztik a betegséget. Kezdetben fokozódik a párzási ösztön, amit bénulás és elhullás követ. Megelőzni a ragadozók távoltartásával lehet, védekezni pedig évente ismételt vakcinázással (Pabisin). Ragadós száj- és körömfájás: Igen ragályos betegség, amit fertőzött állatok, valamint járványfogó tárgyak terjesztenek. Lázzal és a száj, tőgy, has, csülökhasadék, péra és tasak bőrének, nyálkahártyájának hólyagos elváltozásával jár. Újszülött bárányokban szív- és vázizom elfajulást okoz. Magyarországon nem fordul elő.Varas szájfájás: Göb- és pörkképződéssel járó betegség, amit gyakran fiatal bárányokban, ritkábban felnőttekben tapasztalunk. Elváltozások a száj bőrén és nyálkahártyáján, a lábvégeken és a nemi szervek környékén, ritkábban egyéb területeken jelentkeznek. Közvetlen és közvetett formában terjed, gyógyulásra hajlamos. Gyógykezelni helyileg glicerines jódoldattal lehet és a pörkök kíméletes eltávolításával. Védekezést a skarifikációs (karcolásos) vakcinázás jelent, amit járványos környezetben már napos korban el kell végezni. Emberre is veszélyes, ezért az állatokkal való bánáskor ajánlatos gumikesztyűt használni. Maedi-visna: Igen elterjedt, gyógyíthatatlan megbetegedés. Tüdőgyulladásban, agyvelőgyulladásban, ízületi gyulladásban és vetélésben nyilvánul meg. Tüneteit 3-4 éves kor után tapasztaljuk. A lesoványodott állatok sokat köhögnek, tejtermelésük csökken, ízületeik duzzadtak, az anyák gyakran vetélnek. A visna idegrendszeri tüneteket okoz. Védekezni a folyamatos selejtezéssel lehet. A fertőzöttség megszüntetése egy állományon belül lehetetlen és kivitelezhetetlen. Surlókór: Gyógyíthatatlan, idegrendszeri tünetekben (vakaródzás, szédelgés, egyensúlyzavar) megnyilvánuló betegség. Klinikai tüneteit csak 2-3 éves kor között tapasztaljuk. Mindig elhullással végződik, amit kiszáradás és nagyfokú lesoványodás kísér.

Baktériumok okozta betegségek

Lépfene: Valamennyi emlős betegsége. Kórokozója a Bacillus anthracis spórás baktérium. A fertőzés a spórákkal szennyezett takarmánnyal vagy ivóvízzel történik. Igen gyors lefolyású, lázzal, remegéssel és nehezített légzéssel jár. Boncoláskor feltűnő a megnagyobbodott, mállékony lép és a bél falában lévő véres kocsonyás beivódás (carbunculus). Észlelésekor értesíteni kell a hatósági állatorvost. Clostridiumok okozta betegségek: Rosszindulatú vizenyő: Sebfertőzés eredménye. Okozója a Cl. Sapticum, Novy és Hystoliticum. A fertőzött seb lilásan elszíneződik, hideg tapintású, vizenyős, időnként bűzös. 2-3 napon belül elhulláshoz vezet. Gázödémás betegségek: Szintén sebfertőzés eredményei. A seb környékén a szövetekben a fent leírtak mellett gázfelhalmozódás tapasztalható. Gyógykezelése a terület tisztogatásából és fertőtlenítéséből áll. Enterotoxiaemiák: Bélben zajló kóros folyamatok. Jelentőségük az intenzív takarmányozási rendszerben igen nagy. A Cl. Perfringens D,C és B típusa okozza. A Cl. Perfringens D típusa rendes lakója a bendő és bél flórájának. Megbetegedést csak fehérjében, szénhidrátban gazdag és rostban szegény takarmányozás során okoznak, amikor elszaporodnak a bélcsatornában és méreganyagaikat a bél falán keresztül a szervezetbe juttatják. Bűzös hasmenéssel, étvágytalansággal, végtaggyengeséggel és mindig elhullással járó betegség. Boncoláskor jellemző a vesék kenőcsszerű ellágyulása. Gyógyíthatatlan betegség. Cl. Perfringens C típusa a legeltetett 1-2 éves juhokat betegíti meg. Kialakulásában szerepet játszik a takarmányváltás (legelőre hajtás téli takarmányozás után). Villámcsapásszerűen jelentkezik. A bél tartalma borvörös színű, a nyálkahártya vérzéses, fekélyes lehet. Gyógykezelhetetlen. Cl. Perfringens B típusa szopós bárányok vérhas megbetegedését okozza. 14 naposnál idősebb bárányok az enzimgarnitúra változása miatt már nem betegednek meg. 1-2 napig tartó vörhenyes, bűzös hasmenés közepette a bárányok elpusztulnak. Tetanusz: Okozója a Cl. Tetani, amely anaerob körülmények között sebfertőzéshez társultan okoz megbetegedést (krotáliázás, köldökseb, ellés, farokcsonkítás, stb). Méreganyaga görcsös bénulást, majd elhullást okoz. A Clostridiumok okozta betegségek elleni védekezéshez kombinált oltóanyagok állnak rendelkezésre (Imotoxan). Listeriózis: Okozója a Lysteria monocytogenes Gram pozitív baktérium. Gyenge ellenálló képességű egyedekben jelentkezik földdel szennyezett takarmány etetése során (szilázs). Leggyakrabban idegrendszeri (tarkóme-revség, izgatottság, kényszermozgás) megbetegedést észlelünk, de okozhat vetélést, valamint újszülött bárányokban vérfertőzést (hőemelkedés, hasmenés, elgyengülés). Diagnosztizálni kórszövettanilag lehet. Intravénás antibiotikumokkal lehet gyógykezelni. Pasteurellózis: Kórokozója a Pasteurella multocida, az egészséges állatok szervezetének lakója. Csökkent ellenálló képességű, rossz körülmények között tartott egyedekben vérfertőzést, tüdőgyulladást okoz. Vérfertőzés során magas láz, véres hasmenés, orrfolyás tapasztalható. Tetraciklinekre érzékeny kórokozó. Védelem csak az állományspecifikus oltóanyagtól várható. Streptococcozis: Okozója a Str. Ovis. Epiphyta baktérium, de a legyengült állatokat megbetegíti. Gyakran ízületi gyulladást okoz. Penicillin iránt érzékeny. Salmonella Abortus Ovis: Nagyüzemi juhászatokban vetélést, koraellést, nagyszámú halva születést okoz. Terjesz-tői a kosok, amelyek fedezés során továbbítják a kórokozót. A legtöbb baktérium ellenes szer igénybe vehető a gyógykezelés során. Escherichia coli: Elsősorban újszülött bárányokat betegít meg. Gyakran köldökfertőzést, ízületi gyulladást, ritkábban hasmenést okoz. A használatos gyógyszert mindig érzékenység alapján kell kiválasztani. Álgümőkór: Okozója a Corynebacterium pyogenes, amely a nyirokcsomók, valamint a különböző szervek tályogoso-dását okozza. A kórokozó penicillinre és tetraciklinre egyaránt érzékeny. Brucellózis: Br. melitensis és Br. abortus 15-20%-os állományszintű vetélést okoznak. Br. ovis kosokban mellékhere- és heregyulladást idéz elő. Fertőződésük nemi úton, vagy kötőhártyán át történik. A beteg állatok heréi duzzadtak, fájdalmasak és melegek. Ondójuk minősége romlik. A betegség gyógyíthatatlan, a fertőzött egyedek selejtezése indokolt. Leptospirózis: Bárányok betegsége. Okozója a L. pomona és Gripotipasa. A bárányok lázasak, gyakran sápadtak és véreset vizelnek. Vemhes anyák vetélhetnek. Chlamydiózis: Kórokozója a Chlamydia psittaci. Okozhat vetélést, tüdőgyulladást, heregyulladást, ízületi gyulladást, kötő- és szaruhártyagyulladást. Tetraciklinekre érzékeny. Az anyajuhok vakcinázásával megelőzhető. Necrobacillózis: Újszülött bárányok köldökfertőzése során kialakuló betegség. Feltűnőek az elhullott bárányok máján megtalálható borsónyi sárgásszürke elhalásos gócok. Panaritium/büdössántaság: Okozói a Bact. nodosus és Fusobact. necrophorum, amelyekhez egyéb baktériumok is csatlakoznak a csülök gennyes, heves gyulladásának előidézése során. Amennyiben a nyájban büdössántaság előfordul, körömápolás után 3-5%-os formaldehid oldatos lábfürösztést kell alkalmazni hetente egy alkalommal.

Parazitás betegségek

Okozhatják egysejtű élősködők (protozoonozisok), férgek (helmintozisok), ízeltlábúak (arthropodózisok).

Protozoonózisok- coccidiózisok

Coccidiózis: Eimeria fajok okozzák. Intenzíven tartott állatokban (4-8 hetes korban) hasmenésben nyilvánul meg. Hízóbárányok (intenzív tartás) abraktakarmányába kevert coccidiostatikumok (monenzin) megfelelő higiénia esetén alkalmasak a betegség megelőzésére. Cryptosporidiózis: 1-2 hetes bárányok betegsége. Véres hasmenéssel, lesoványodással és elhullással jár. Gyógykezelni nem, védekezni megfelelő higiéniával lehet. Toxoplazmózis: Gazdája a macska. Köztigazdája lehet a juh is. Vemhes anyáknál vetélést okozhat. Sarcosporidiózis: Harántcsíkolt izomzatban cisztaképződéssel járó, tüneteket nem okozó fertőzöttség. Súlyos fertőzöttség esetén vetélést okozhat.

Helmintozisok

Májmételykór (Fasciolozis): Legeltetett juhok betegsége, amely jelentős helmintozis. Köztigazdája a csiga, amelyben kialakul a metacercaria, majd a környezetben betokosodás révén a fertőzőképes cercaria. A cercariával fertőzött takarmány etetése okozza a fertőzést. Heveny esetben súlyos májkárosodás (lesoványodás, elesettség, vérfogyottság) alakul ki, míg idült esetben sárgaság, vérfogyottság, a testen vizenyő, hasmenés tapasztalhatók. Gyógykezelés, megelőzést lásd a prevenciós állategészségügyi kezelések fejezetben. Lándzsásmételykór (Dicroceliozis): Okozója Dicrocoelium dendriticum, közti gazdája először a tüdős csigák valamelyike, majd a hangyák veszik át és ürítik 1-2 hónap után a fertőzőképes metacercariákat. Egy teljes fejlődési ciklus 6 hónap, tehát az állatok fertőződése általában tavasszal következik be. A bélből a májba jutott lándzsásmételyek ritkán okoznak klinikai tüneteket. Bendőmételykór (Paraphistomozis): Okozói a különböző paraphistomum fajok. Köztigazdái a vízi tányér csigák. Bárányokban hasmenést, lesoványodást és vérfogyottságot okozhatnak. A bélből a bendőbe visszavándorolt mételyek nem okoznak klinikai tüneteket. Galandférgesség: Bárányok esetében van jelentősége. Okozója a Moniezia expansa nevű galandféreg. Közti-gazdája a talajlakó páncélos atka, amely 3 hónap után üríti a fertőzőképes lárvát (cysticercoid). A bárányok által fölvett lárva 40 nap alatt érett féreggé alakul és súlyos hasmenést, lesoványodást, vérfogyottságot, vizenyőt okoz. Gyógykezelést lásd a prevenciós állategészségügyi kezelések fejezetben. Galandféreglárvák okozta bántalmak: A kutya némelyik galandféreglárvája megtelepedhet juhok különböző szerveiben. Kergekór (Coenurozis): Kutya Taenia multiceps galandféreg lárvája eljut az agyszövetbe, ahol eltokozódik és növekedésnek indul. Gyakran tapasztalható egyensúlyzavar, a fej, oldalt tartása, egy irányban történő haladás. Kétéves kor alatti juhok betegsége. Hólyagférgesség (Hydatidozis) Kutya Echynococcus granulosus galandféreg lárvája, amely a bélből eljut a májba, tüdőbe és egyéb szervekbe. Rendszerint tömlőket képez, de tüneteket nem okoz. Törpefonál-férgesség (Strongyloidozis): Általánosan elterjedt, kórtanilag kisebb jelentőségű bántalom. Okozója a Str. papillosus ritkán ½ évesnél fiatalabb bárányokban okoz hasmenést, vérfogyottságot, legyengülést. A fertőzés bőrön át, vagy tejjel történik. Gyomor- és bélférgesség (Trychostrongilidozis): Legelterjedtebb parazitás bántalom. Okozói a Trichostrongilus, Cooperia és Nematodirus nemekbe tartoznak. Az oltógyomorban és vé-konybélben telepednek meg. Kártételüket helyileg a bélfal károsítása révén fejtik ki, de kiterjedhet a szervezet fehérje- és ásványianyag cseréjére, valamint az immunrendszerre is. Tünetei nem jellegzetesek, eredmény mindig a fejlődésben való visszamaradás, rossz takarmányértékesítés. Tüdőférgesség (Dycticaulozis): Okozója a D. filaria, amelynek fertőző lárvája a bélből a nyirokáram és véráram útján eljut a tüdőbe, és a hörgőkben megtelepedve izgatja a nyálkahártyát, valamint csökkenti a szöveti ellenálló képességet. Növendékben gyakori. Gócos tüdőférgesség (Protostrongilozis): Protostrongilus, Cystocaulus, Muellerius, Neostrongilus nembe tartozó hajszálvékony férgek okozzák. Köztigazdájuk a szárazföldi csigák. A tüdőbe jutott lárvák érett férgekké alakulnak és gócokat vagy csomókat képezve telepednek meg a tüdő állományában. Idős juhok betegsége.

Nem fertőző betegségek

Külső élősködők

Szőrtetvesség: Bovicola ovis okozza. Rágó szájszervével elrágja a gyapjúszálakat, de hámpikkelyekkel és bőrváladékkal táplálkozik. Csak legyengült állatokon szaporodik el. Valódi tetvesség: Magyarországon nem fordul elő. Okozója a kék tetű (Linagnatus ovilus). Közvetlen érintkezéssel terjed, súlyos vakaródzást okoz. A tetvek szemmel jól láthatóak. Kullancsosság: Nyugtalanítják az állatokat, különböző betegségek (Q-láz, Babeziozis) közti gazdái. Vérveszteséget okozhatnak. Légylárva fertőzöttség (Myasis): Egyes légyfajok a juhok (és egyéb állatok) testfelületére helyezik el petéiket, így légylárva fertőzöttség, légynyüvesség, pondrósság alakul ki. Leginkább bőrsérülések, de gyakran a természetes testnyílások környékén (végbél, péra) alakul ki a fertőzöttség. Tavaszi formáját a selymes döglégy (Lucilla sericata), nyári formáját pedig a pettyes húslégy (Wohlfahrtia magnifica) okozza. Jelentősége a nyári myasisnak van, roncsoló myasis néven ismert, mert igen sok lárva kerülhet a sebek tájékára és fejthet ki romboló hatást. Juhbagócslárva-betegség (Oestrozis): Oestrus Ovis nevű légyfajnak az orrüregbe és orrmelléküregbe került lárvái okozzák. Ritkán jár számottevő kártétellel. Paklincsosság (Melofagozis): Okozója a Melophagus ovinus szárnyatlan légyfaj. Vérrel táplálkozik, ezért nyugtalanítja a juhokat és viszketést, vakaródzást okoz. Rühösség: Három formája ismeretes. Fejrühösség: Okozója a Sarcoptes Ovis. A gyapjúval nem fedett testrészeken jelentkezik. Lábrühösség: Okozója a Choriocoptes Ovis. Kosokon gyakoribb. Az elülső láb csüdtáján jelenik meg és fölterjed a has tájékára is. Gyapjúval fedett testrészek rühössége: Okozója a Psoroptes Ovis, vérrel és nyirokkal táplálkozó atka, amelynek egy teljes ciklusa 2-4 hét. Közvetlen és közvetett módon (pl. nyíró eszközök) terjed. A gyapjúval sűrűn benőtt testtájékok bőrén telepedik meg, ahol apró sérüléseket, nyáluk izgató hatásával viszketést okoznak. A fertőzött állatok vakaródznak, a viszketés meleg időben fokozódik, bőrüket dör-zsölik, ill. rágják. Végül a nagy területen csupasszá vált bőr megvastagodik, pörkösödik, az állatok lesoványodnak. Fiatal bárányokon kevésbé szembetűnő és terjedésre kevésbé hajlamos.

Állategészségügyi megelőzési és kezelési programok

Feltételezik azokat a gyógyszeres beavatkozásokat, amelyek segítségével bizonyos betegségeket megelőzni és (vagy) gyógykezelni lehet. Elsősorban külső és belső paraziták elleni küzdelem során vehetők igénybe, mint: Coccidiózis: Hízóbárányok (intenzív tartás) abraktakarmányába kevert coccidiostatikumok (monenzin) megfelelő higiénia esetén alkalmasak a betegség megelőzésére. Helmintózisok: Esetében cél a parazitás fertőzöttség alacsony szinten tartása, amely még lehetővé teszi a gazdaságos termelést. Egységes féregtelenítési programot lehet kialakítani, figyelembe véve, hogy vannak élősködők, amelyek a legelőn nem telelnek át (májmétely, bendőmétely, gyomorférgek, lásd betegségek) és olyanok, amelyek képesek az áttelelésre (lándzsásmétely, gócos tüdőféreg, galandféreg). A program első lépése a legelőre való kihajtás előtt két alkalommal (1 hónapos időköz) végzett féregtelenítés. Második lépés a kihajtás után végzett (1 hónap) féregtelenítés egybekötve a legelőváltással. Amennyiben nincs mód legelőváltásra, tanácsos augusztus hónapban újabb féregtelenítést végezni, egybekötve az elsőnyaras bárányok féregtelenítésével. Amennyiben hízóbárány-előállítás a cél, az intenzív tartás szükségessé teszi a "beállítás" előtti féregtelenítést. Fontos követelmény, hogy olyan szerrel történjen a féregtelenítés, amely alkalmas az állományban jelentkező összes parazitafaj elpusztítására. Artaropodózisok: Az állategészségügyi szabályzat előírja, hogy juhállományokban legkésőbb július 7-ig el kell végezni a nyáj külső élősködők elleni megelőző fürösztést (gyógykezelést), amely elsősorban a rühösség (psoroptes) megelőzésére, szükséges esetben gyógykezelésére szolgál. Időjárástól függően célszerű fürösztés előtt 2 héttel az állomány nyírását elvégezni. Követelmény, hogy a fürösztő víz hőmérséklete elérje a 30oC-ot, valamint a megfelelő koncentrációjú munkaoldat előállítása (neocidol EC), sebacil 50 EC, butox B-50, stomosan EC, neostomosan stb. A rühösség klinikai esetében a fürösztést 2 hét múlva meg kell ismételni. Vérszívó ektoparaziták elpusztítására alkalmasak az ivermectin készítmények (ivomec) is. Büdössántaság előfordulása esetén a nyájban, a körömápolás után, 3-5%-os formaldehid oldatos lábfürösztést kell alkalmazni hetente egy alkalommal, de más állatgyógyszerek is elérhetők a kezelt beteg csülök, körmök kezelésére. A tőgygyulladások apasztáskori megelőzésére szolgáló antibiotikum lényege a hosszú hatású tőgyinfúziók tőgyben való fölhelyezése az utolsó kifejés után.

Prevenciós állategészségügyi kezelések

Valamely fertőző kóroktanú betegség megelőzésére szolgáló védőoltás (vakcina) alkalmazását foglalja magába. Használhatók vírusok, illetve baktériumok elleni oltóanyagok, vagy ezek úgynevezett kombinált formája, amelyek a kórokozót elölt (inaktivált), vagy gyengített (attenvált) formában tartalmazzák. Oltóanyagok állnak rendelkezésünkre a következő fertőző betegségek esetében: Bárányok vírusok okozta tüdő- és bélgyulladása (Ovivac vakcina): Szükséges az anyajuhok ellés előtti 5 és 3 héttel történő oltása, majd a bárányoké a hizlaldába való betelepítés előtt 4 és 2 héttel. Veszettség (Rabisin vakcina): A fertőzésnek kitett nyájban évente egy alkalommal. Ragadós száj- és körömfájás: Csak hatósági állatorvos utasítására FM határozat alapján. Varas szájfájás (Ecthymaphyl vakcina): A várható ellés előtt 6-8 héttel kell az anyákat oltani, a bárányokat 1-2 napos korban. Adagja 0,1 ml bőrbe karcolva. Lépfene (Antraphil vakcina): A fertőzésnek kitett állományt legelőre hajtás előtt 2 héttel, majd fél-évente célszerű vakcinázni. Clostridiumok okozta betegségek (Imotoxan vakcina): Az anyákat 4-6 héttel az ellés előtt, bárányokat 6-8 hetes korban két alkalommal kell oltani. Pasteurellozis esetén "telepspecifikus" vakcinát célszerű készíteni, amelynek komponense a telepről izolált Pasteurella törzs. Chlamydiozis (Phychlam vakcina): Űzetés előtt 2 héttel kell az elsőt, majd űzetés után 1 héttel a második oltást elvégezni.Ismeretesek olyan oltóanyagok is, amelyek több betegség kórokozói ellen is védettséget nyújtanak. Használatuk állatorvosi tanács alapján javasolt.