Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

11. fejezet - Tartás és legeltetés ökológiai szemléletrendszerben (Polgár J. Péter)

11. fejezet - Tartás és legeltetés ökológiai szemléletrendszerben (Polgár J. Péter)

A juh számára a legmegfelelőbb takarmányozás a legeltetés, ami egyben tartásmódot is jelent. Ökológiai hatások nélkül nincs legelő (Vinczeffy 2006), és a szakszerű legelőhasználat, kezelés a környezetvédelmet is hatékonyan szolgálja. A legelő értékét a természeti tényezők adják meg, amelyek független változók. A mezőgazdasági termelést függő változóknak tartjuk, amelyek közül egyesek segítik, mások hátráltatják a termelést. A termelési módok célja: a kedvező adottságok kihasználása, a kedvezőtlenek megszüntetése, vagy hatásuk csökkentése. A természeti tényezők hatásainak ismerete elősegíti az azokra épülő lehetőségek közül a legeredményesebb megoldás választását. Vannak, akik tiltják a legeltetést, mert a jószág „kárt tesz a védett növényekben”, jóllehet azok legelés közben jöttek létre több száz év alatt. A védett növényeket nem az állatok, hanem a gyomok nyomják el ( 109. kép , 110. kép ). Ahol legeltetnek, ott megfelelően kezelik a legelőt, ami a környezetvédelem igényét kielégíti - pl. a nemzeti parkok legelőin-, ugyanis ott a gyombokrokat és nagy gyomokat irtják. Az ökológiai szemlélet a juhtartásban azt is jelenti, hogy a környezet erőforrásait okszerűen használjuk, és az állatok igényeinek megfelelően irányítjuk a tenyésztési-termelési munkánkat. A juhtartásban ez ki kell hogy egészüljön a klíma és a vegetáció adta lehetőségek felmérésével, a juhok viselkedéséből lemérhető hatásokat pedig mint a legbiztosabb visszajelzést kell figyelembe vennünk. Ebben az esetben a gazdaságos, eredményes termékelőállítás gyakran nem a legmagasabb elérhető termelési szinten valósul meg. A tenyészjuhok takarmányozásában döntő hányadot kell képviselnie a legelőnek. A legeltetést, a legeltetési időszak tartamát és idejét hazánkban a következő tények befolyásolják: →a növényzet növekedésére rendelkezésre álló idő 140-160 nap (Új-Zélandon ez az érték 365, Finnországban 125 nap); → a zölden etethető a takarmányok hányada 33% (Új-Zélandon 95%, Angliában 66%, Finnországban 21%); → száraz művelésű gyepeken legeltetve kell hasznosítani a fű 71-75%-át. Az intenzív gyepterü-letek fűtermésének 50%-a hasznosítható betakarítva, 50%-át, legeltetve célszerű megetetni; → a gyepek legeltetésének időtartama április harmadik dekádjától október végéig terjed.

A juh takarmányozására a következő alkalmi legelők jöhetnek számításba: → feltétlen juhlegelők (szikesek, sülevényes, köves, dombos legelők, szérüskertek, útszélek, árokpartok;) → a szarvasmarha-legelők továbbhasznosítása; a juh lelegeli a kesernyés füveket, a rostosabb szálakat és a bujafoltokat is; → a gyümölcsösök gyepnövényzete; → gabonatarlók – kukoricatarlót is beleértve; → meghántott, de újra zöldellt területek; → takarmánynövények tarlója; → borsótarlók; → burgonyaföldek, 1-2 héttel a kiszedés előtt (a juh nem érzékeny a szolaninra); → a learatott dohányföldek dércsípés után, ekkor már nem mérgezők; → zöldségtarlók (ká-poszta, répa); → cukorrépatarlók. A zöldségtarlók, a cukorrépatarlók, a borsótarlók, a pillangóstarlók legeltetésekor rendkívül vigyázni kell a földfelvételre, az étrendi problémákra, így ezek legeltetését időben korlátozni kell.

Legelési viselkedés

Mivel a juhok életük döntő részét a legelőn töltik, itt zajlanak élettevékenységeik, takarmányuk nagy hányadát itt találják meg és fogyasztják el, nagy figyelmet kell fordítanunk azokra a viselkedési sajátosságokra, amelyek a különböző legeltetési technológiák között jellemző rájuk. Kérdés, hogy milyen napszakokban legelnek intenzíven, milyen fűféléket kedvelnek, hogyan válogatnak a legelőn, hogyan alkalmazkodnak a villanykarámhoz. Nagyon jól megfigyelhető a viselkedésük. A juhok legelési viselkedésének jellemzőit Czakó (1978) és Cumliwski (1973-1974) vizsgálta. Néhány kérdésben eltér a véleményük. A fűfélék kedveltségét nem azonosan ítélik meg. Czakó szerint a többféle fűfajból álló gyepet a juh jobban kedveli, míg Cumliwski szerint a pillangósokat, elsősorban a lucernát és a lóherét szereti. A fűfajok közül Czakó vizsgálatai szerint a pázsitfűfélék (pl. a csomós ebír) és a csenkeszfélék a legkedveltebbek. Cumliwski a szarvaskerep, a réti perje, vörös csenkesz, a réti komócsin, a csomós ebír, a tarackos tippan, a réti ecsetpázsit, a pohánka sorrendet állította fel kedveltség szerint. A juh válogat a növényi részek között. Ezek kedveltségében, válogatásában a következő a sorrend: levél, virág, fiatal szár, magvak, egyéb részek. Az állatok által lelegelt fű beltartalmi értékei mindig kedvezőbbek – nagyobb a nyersfehérje és kisebb a nyersrosttartalmuk – mint a legelőn hagyott fűállományé. A fűfajok, a növényi részek és a beltartalom alapján való válogatás a külső körülmények hatására módosulhat. Az éhség, illetve a várható rossz időjárás csökkenti a juhok válogatását. A legeltetés néhány további jellemzője a következő: a legelés időtartama: délelőtt 2,5-3 óra; délután 4,0-4,5 óra; a legeltetés időmegoszlása: délelőtt 8,0-11,0 óra, délután 14,0-21,0 óra között, szünetekkel; az elfogyasztott fűmennyiség gyengébb legelőn 4-5 kg, jó legelőn 8-10 kg; a harapás mélysége, a talajfelszíntől számítva 1-3 cm; juhtesttartása: „bóklászó” fejtartás; az egészsége állat minden esetben állva legel; 15°C-nál hidegebb és +20°C-nál melegebb hőmérsékleten a juh óvóhelyet keres, erről gondoskodnunk kell számára; a juh intenzív legelés esetén 80-85%-ban egyirányba néz; a komfortzónában a juhok 1-3 m távolságra helyezkednek el egymástól, hideg és meleg időben összebújnak. A legeltetett területekre optimális esetben 3-4- hét után térhetünk vissza, ha a gyep sarjadzása és növekedése kielégítő mértékű. A kedvező összetételű, jó állateltartó képességű gyep legeltetési szezonban 3, csapadékos évjáratban 4 esetben is legeltethető. Tereléssel, karámos szakaszolással ( 111. kép , 112. kép ) javíthatjuk a gyepek kihasználását és csökkenthetjük az esetleges taposási kárt. Egy hektár átlagos minőségű legelő éves szinten 5-6 anyajuhnak és szaporulatának termel elegendő táplálékot.