Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

13. fejezet - KECSKETARTÁS ÉS -TENYÉSZTÉS (Toldi Gyula)

13. fejezet - KECSKETARTÁS ÉS -TENYÉSZTÉS (Toldi Gyula)

Kecsketenyésztés nemzetközi és hazai helyzete (Toldi Gyula)

Az elmúlt ötven év során a hazánkban őshonos kiskérődzők közül a juh volt az, amely számban, népszerűségben és jövedelmezőségben nagy jelentőséggel bírt. Másik kiskérődzőnk, a kecske nem tudta kivívni magának az őt megillető helyet. Történt ez annak ellenére, hogy szinte az egész ország tisztában van azzal, hogy ennek az állatfajnak a teje minőségét tekintve jobb, mint a tehéntej. Európa és a Föld számos országában sokkal jelentősebb a kecsketej, és a kecsketejből készült termékek kultúrája, mint hazánkban. Franciaország, Spanyolország, Görögország vagy Hollandia olyan jelentős kecsketenyésztéssel rendelkező ország, amely méltán lehet példaképe induló kecsketenyésztésűnknek. Hazánkban jelenleg becslések szerint kb. 50 000 kecske él. A hazai kecsketenyésztés összefogását a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség (MJKSZ, http//:mjksz.hu) végzi.. A II. világháború utáni időben nagyon sok kecske élt hazánkban. A "szegény ember tehene" jelző eredetileg pozitív volt, ez pedig arra utalt, hogy ez az igénytelen állat szinte konyhai hulladékon, és más állat számára értéktelen melléktermékeken élve biztosította nagyon sok kisgyermek egészséges fejlődéséhez a nélkülözhetetlen, létfontosságú tejet. Több generáció nőtt úgy fel, hogy alapvető élelmiszere volt a kecsketej. Mivel a kecske a tejjel biztosan nem üríti a TBC kórokozóját, így a tej hőkezelése előtti korban a kecsketejitatás volt a betegség elkerülésének legbiztosabb módja. Egyes területeken (az általános ellenálló képesség növelő tulajdonsága miatt) gyógyszerként fogyasztották, és tisztelték a kecsketejet. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy könnyen emészthető, vitaminokban, ásványi sókban gazdag, létfontosságú aminosavakkal bőven ellátott nagy értékű tápanyagforrás, amelynek óriási jelentősége van a modern, egészséges táplálkozásban. A belőle készülő termékek, elsősorban különféle sajtok pedig a legfinomabb fogásai lehetnek még az ünnepi asztaloknak is. Különösen ajánlott a kecsketej, vagy a belőle készített termékek fogyasztása: kisgyermekkorban, betegség utáni lábadozás idején és idős korban, emésztési elégtelenség esetén, vagy ha gondosan, igényesen kívánjuk összeállítani étrendűnket. Magyarországon néhány évvel ezelőtt megkezdődött a szórványos kecskeállomány termelő állományokká történő koncentrálódása, nagyüzemi színvonalú kecsketej feldolgozók építése, és így napjainkban már az igényesebb üzletekben a főként francia import kecskesajtok mellett megjelent az olcsóbb ma-gyar kecskesajt, amelynek néhány fajtája az import sajtok többségével minőség terén is felveszi a versenyt. Tiszta ízűek, jó állagúak, jól eltarthatók, "kecske ízük" nem annyira kifejezett, mint az import sajtoké. A magyar piac igényesebb része nagy örömmel fogadta ezeket a termékeket, és külföldön is egyre nő az érdeklődés irántuk. A termelői kedv folyamatosan nő, hiszen olyan termékről van szó, amelyet az EU-n belül sehol sem korlátoz mennyiségi kvóta, így az ágazat szinte korlátok nélkül fejleszthető. A számtalan gonddal küzdő magyar mezőgazdaságnak olyan része lehet a kecsketenyésztés, amely ugyan sohasem válik stratégiai ágazattá, de hozzájárulhat sok száz család megélhetéséhez, ezáltal a vidék fejlődéséhez, és népességmegtartó képességének fokozásához. 2009-ben két nagyobb, és több kisebb feldolgozó köré tömörülve a kecsketartók várhatóan több mint 1,2 millió liter kecsketejet termeltek. Nyugat-Európában ma annyira megbecsült a kecsketej és a tejtermékek, hogy a jómódúak táplálékává vált. Ez kitűnik abból, hogy kecske tejtermékek forgalmi ára többszöröse a tehéntejből, juhtejből készültekének. Franciaországban, ahol a sajtkultusz a legnagyobb, a több száz sajtféleségnek több mint 40%-át a kecskesajtok teszik ki. A legdrágább francia szépségápoló szerek között is sok kecsketej alapút találunk. A francia természetgyógyászok szerint a szervezet méregtelenítésére is legjobb a kecsketej savókúra. A népgyógyászat világszerte számos betegség gyógyításában használja a kecsketejet. A világ több részén az antibiotikumok felfedezése előtt a tbc gyógyításának fontos eszköze a kecsketejkúra volt. Az ókor óta ismeretes, hogy az anyatej pótlására is a kecsketej a legalkalmasabb, mivel összetétele a többi tejhez képest a legjobban hasonlít az anyatejhez. (A görög mitológia szerint Zeuszt is kecsketejen nevelték.) Hazánkban a múlt században sok jómódú házban a dada tejét kecsketejjel helyettesítették. Ismert az is, hogy a tehéntejre allergiások is fogyaszthatják tejét, mert a kecsketejből hiányzik a tejallergiát kiváltó fehérje komponens. Nyugat-Európában ma a kecskefogat ( 117. kép ) szerepet játszik a falusi turizmusban, a gyermekek szórakoztatásában. Ennek hagyománya van Angliában. A kertes házzal rendelkező családoknál mind jobban terjed a kutyatartást felváltó kecsketartás. Ennek oka, hogy a kecske kedves, hálás, játékos természetű, eledele olcsóbb és higiénikusabb, trágyája és vizelete kevésbé szennyezi a környezetet. Ezen kívül értékesíti a ház körül keletkezett hulladékot, gyomokat, trágyája a kertészetben jól hasznosítható. A Föld (34. táblázat) egyik dinamikusan fejlődő állattenyésztési ágazata a kecsketenyésztés, az állomány közel 870 milliós. E kiskérődző állatfaj iránti igényt jól jelzi, hogy az utóbbi 9 évben 121 millióval nőtt a Föld kecskelétszáma. A legtöbb kecskét Ázsiában tartják, ahol 61 millióval növekedett a létszám jelzett időszakban. Múlt év végén (2009), csak ezen a földrészen, mintegy 517 millió kecskét tartottak. A rangsorban Ázsiát Afrika követi a 295 milliós állományával, majd ettől a nagyságrendtől jóval elmaradva Dél-Amerika a harmadik a 21 milliót meghaladó létszámával. A legnagyobb ( 35. táblázat ) kecskelétszámmal Kína (153 millió), India (126 millió), illetve Pakisztán (58 millió) jellemezhető. Az EU-27 teljes kecskeállománya ( 36. táblázat ) közel 12 millió, ahol Görögország a 4,2 milliós létszámával az első helyen áll, követi őt Spanyolország (2,3 millió), majd Franciaország (1,3 millió) és a negyedik legnagyobb kecsketartó tagország, Olaszország (960 ezer). 2000-től az állomány csökkenés jellemzi az EU kecskelétszámának alakulását. Dánia és Svédország állománya a legkisebb az EU-ón belül. A Föld kecskehús -termelése ( 37. táblázat ) mintegy 5 millió tonna (2009). Európa kivételével a kecsketartás legfontosabb terméke a hús. A kecskehús előállítás mennyisége is igen jelentősen megnőtt a közelmúltban. Nemcsak a kecskehús összes mennyisége lett több, hanem aránya is egy-egy ország húsfogyasztásában. Az indiai lakosság húsfogyasztásának 47%-át, a nigériainak 25%-át, a ciprusinak, görögnek, töröknek 20-20%-át teszi ki. Ázsia ré-szesedése a Föld kecskehús-termeléséből 3,5 millió tonnát tesz ki, Afrika az 1,2 millió tonnás termelésével a második legnagyobb hatalom. Európa e termék előállításában nagyságrendekkel elmarad az előbbi kettőtől (118 ezer tonna). A legnagyobb ( 38. táblázat ) kecskehús termelő országok; Kína (1 millió 850 ezer tonna), India (480 ezer tonna) és Nigéria (270 ezer tonna). Az EU-27 ( 39. táblázat ) termelése 86 e tonna, ahol Görögország messze a legelső az 52 e tonna előállított mennyiségével (EU-27 63%-a). A kecske második terméke a tej . Mind a fejlett, mind a fejlődő országokban folyamatosa nő a termelése. Egy-egy ország összes tejtermeléséből is jelentős hányaddal részesedhet, így Ciprusban 40%-al, Görögországban 25%-al, Törökországban és Libanonban 15-15%-al. A Föld kecsketej-termelése ( 40. táblázat ) 2009-ben 15,1 millió tonna, ahol a rangsorban élen áll Ázsia (8,9 millió tonna), követi Afrika (3,2 millió tonna) és harmadik Európa (2,5 millió tonna). A legnagyobb ( 41. táblázat ) kecsketejtermelő országok: India (4 millió tonna), Banglades (2,2 millió tonna) és Szudán (1,5 millió tonna). 2009-ben, az EU-27 ( 42. táblázat ) kecsketejtermelésén (1,9 millió tonna) belül Franciaország (624 ezer tonna), Spanyolország (473 ezer tonna) és Görögország (505 ezer tonna) a legjelentősebb termelők. A Föld ( 43. táblázat , 44. táblázat ) kecskebőr termelésének zöme (829 e tonna) Ázsiából (Kínából, Indiából, Pakisztánból, Bangladesből) és Afrikából (Nigériából, Kenyából) származik. Ezekben az országokban termelik a legjobb minőségű bőrt is. A Föld országainak rangsorában ( 45. táblázat , 46. táblázat ) szintén Kína, India, Pakisztán és Banglades állnak az élen. Az EU-27 ( 47. táblázat , 48. táblázat ) kecskebőr termelése 2004-től folyamatos csökkenést mutat, 2009-ben 16700 tonna volt. Görögország (10190 tonna), Bulgá-ria (1600 tonna) és Ciprus (1020 tonna) a legjelentősebb kecskebőrelőállító tagországok.

A kecske elnevezései

A kecske neve ivar és életkor szerint: Bak: kifejlett hímivarú kecske. Anya: kifejlett nőivarú kecske. Gida: hímivarú kecske ivarérésig. Gödölye: nőivarú kecske ivarérésig. Ürü: ivartalanított hímivarú kecske. Buga: szarvatlan kecske.