Ugrás a tartalomhoz

Juh- és kecsketenyésztés

Polgár Péter, Toldi Gyula (2011)

Pannon Egyetem; Kaposvári Egyetem

A kecske takarmányozása

A kecske takarmányozása

Kecske emésztési sajátosságai

A kecske bélcsatorna hossza 25-42 m, a bendő befogadóképessége 18-25 l (magas a cellulóz-bontó mikroorganizmusok száma). A sejtfalalkotókat nagyobb mértékben lebontja, mint a szarvasmarha, mivel a bendőben hosszabb ideig tartozódik a takarmány.

Kecske táplálóanyag szükséglete

Táplálóanyag-igény (energia, fehérje stb.) egy meghatározott termelési szinthez szükséges nélkülözhetetlen táplálóanyagok mennyiségi biztosítása, melynek ki kell elégíteniük az életfenntartás és egyéb szükségletek (tejtermelés, testtömeg-gyarapodás stb.) igényét.

Életfenntartó szükséglet

A bővített életfenntartó szükséglet a takarmányfelvétel, emésztési munka, szőrtermelés táplálóanyag, stb. szükségletet foglalja magába. Az energiaszükséglet meghatározásánál nettó energiában (NE) számolunk, és általában MJ adjuk meg a takarmányok energiatartalmát, az állatok szükségletét. A kifejlett tenyészkecske szükségletét Nem-ben adjuk meg. Az anya életfenntartó szükséglete a magzatépítést és a tejtermelést is magába foglalja. A bak életfenntartó szükségletét növelheti a tenyészidényben jelentkező életfenntartás feletti igény. A kis- és növendék kecskéknél a NEm mellett a testtömeg-gyarapodás igényét (NEg) is ki kell elégíteni.

Az anyakecskék táplálóanyag-szükséglete

A szükséglet ( 49. táblázat ) kielégítésének két fázisa: I.bővített életfenntartó ( 50. táblázat ) szükséglet időszakában az "üres" anyakecskék és a vemhesség 1-3-3,5 hónapjában lévő anya-kecskék igénye kielégíthető olcsó tömegtakarmányok- legelőfű, szalma, szilázs etetésével. A II., termelőszükséglet időszakában, tömegtakarmányok és abrakfélék etetésével valósítható meg a tervezett termékenyítés előtt 2-3 héttel (flushing) ( 51. táblázat ), a vemhesség utolsó 6 hetében ( 52. táblázat ) és a tejtermeléskor ( 53. táblázat , 54. táblázat , 55. táblázat , 56. táblázat , 57. táblázat ). Üres- és vemhes anya napi szárazanyag szükséglete testtömegtől függően 1,7-1,9 kg/nap, tejelőké 2,9-3,9 kg/nap ( 58. táblázat , 59. táblázat ). 6 l tejet termelő kecske (NEl, MF) szükséglete 2,5-szerese az 1 l-t termelőkének. Napi 1 kg tejet termelő kecskének a takarmányadagja: 5-6 kg jó minőségű legelőfű, 1 kg réti széna, abrak kiegészítés nem szükséges; 2 kg legelőfű, 0,1 kg napraforgó pogácsa, 0,5 kg réti széna. Naponta 2 kg-os tejtermelés esetén: 2 kg réti széna, 4 kg takarmányrépa, 0,3 kg árpa, 0,8 kg borsó; 2 kg réti széna, 1 kg takarmányrépa, 0,4 kg korpa, 0,1 kg napraforgó pogácsa. A napi abrakadag az 1,2-1,5 kg-ot ne haladja meg.

A kecskék ivarzási főidénye az ősz, amely élénkebb a juhokénál. Idősebb anyakecskéknél az étvágy gyengül, a tejtermelés csökken. A vemhesség átlagosan 150 nap. A vemhes anya tejtermelése az ellés előtt 2 hónappal megszűnik, a jól tejelőket el kell apasztani. Elapasztás: az állatot ritkábban fejjük, jó tejelőkkel csak napi 1-2 kg szalmát és vizet adunk. Ilyenkor nagyon fontos a mozgás. Ha az anya magától nem apaszt el, ellés előtt 6-8 héttel szárazra kell állítani. A szárazon álló anyákat jól kell takarmányozni, 2 heti szárazon állás után megkezdhető a kitőgyelő etetés (legelő, jó minőségű széna, 0,3 kg abrak). A romlott takarmány, a dohos abrak káros, a fagyos víz, vetélést okozhat. Ellés előtt az abrak korpával etethető. A terimés takarmányok helyett inkább lédús, könnyen emészthető takarmányokat kell adni.

Bakok takarmányozása

Termékenyítési szezonon kívül ( 60. táblázat ) takarmányt csak életfenntartásra kell adni. Tavasztól őszig a legelőfű, télen 7-10 kg zöldtakarmány vagy 1 kg széna, 2 kg szalma, 0,2-0,3 kg abrak kielégíti az életfenntartás igényét. Fedeztetési ( 61. táblázat ) időszak előtt 2-3 héttel az abrakot (a zab, az árpa, a rozs és az extrahált olajipari darák keverékét) napi 0,8-1 kg-ra emeljük. Ivóvíz és nyalósó mindig legyen előttük.

Takarmányozási technológia

A kecske, emésztőszerv-rendszere révén, kiválóan alkalmas a rost-dús takarmányok hatékony emésztésére (hegy- és dombvidéki legelőfű). Főleg a számukra ízletes takarmányt fogyasztják. Egyszerre nem esznek sokat, inkább többször, szelektíven keveset. Nagy tejhozamnál fontos, hogy a tejelő állat felvegye a jóllakottság érzését kiváltó takarmánymennyiséget. Tejelő anyakecske igényes a takarmány struktúrájával és a szárazanyag-tartalmával szemben (szálastakarmány, erdőhulladék, szilázs és szenázs).

Legelési szokások

A kecske mindent legel, akár előtte vagy fölötte van, meredekebb domboldal nem akadály. Kora tavasztól-késő őszig legeltessünk. A folyamatos legeltetés biztosítja a kiegyenlített ta-karmányfelvételt, táplálóanyag-ellátást. Legelési stratégia: füvet fogyaszt, amikor legnagyobb a fehérjetartalma és az emészthetősége, majd áttér a fiatal hajtásokra, amikor annak a táplálóértéke nagyobb. Kiválogatja a füvet a herefélék közül, jobban kedvelik a fiatal hajtásokat lerágni, mint a legelést. Sziklás, köves, meredek lejtőket előnyben részesítik a sík területtel szemben. Kerítés, sövény mellett szívesebben legelnek, mint a legelő közepén. Magasabban lévő növényeket fogyasztják először, utána legelnek a talajhoz közel. Képes elviselni a keserű ízt, a magas csersav tartalmat, elfogyaszt rossz ízű gyomokat és vad cserjéket, melyek mérgezőek is lehetnek. Legelés szempontjából a kecske „fentről le” legelő állat→”első legelő, utolsó legelő” rendszer (kecske az első legelőcsoport, szarvasmarha az utolsó). Legeltetés a legolcsóbb takarmányozási mód. Az egész évi tömegtakarmány program kidolgozásánál olyan hosszan legeljenek, ameddig csak lehet. Szakaszos legeltetés során a növény és állat igényeit figyelembe kell venni. Az intenzív gyepeket célszerű szakaszokra osztani, és adagolva legeltetni. A szakaszokat állandó vagy mozgatható (villanypásztor) karámokkal alakíthatjuk ki. Száraz takarmányozás: a monodiétás takarmányozáskor, főleg száraz takarmányok etetésekor 6-8 féle takarmányból álljon a takarmány. A napi adag, szénából ad libitum, tejelő pótabrak tejliterenként 0,3-0,4 kg abrak legyen, max. 1,2-1,5 kg/nap adaggal. A tejelő anyakecske vízigénye: 6-8 l/nap. 1 kg felvett szárazanyagra 3,5 l vizet kell számolni.

Kiskecskék felnevelése

Kétféle nevelési módszert különböztetünk meg: Természetes nevelés (kettős-, és húshasznosítású fajták); Mesterséges nevelés (tejhasznosítású fajta): ellés utáni közvetlen választás, ellés utáni 7. nap választás (ellés után 7 napig nem alkalmas a tej emberi fogyasztásra).

Természetes nevelés

Hazánkban a leginkább elterjedt módszer, kettős hasznosítású fajtáknál alkalmazzák. A mesterséges nevelésnél egyszerűbb módszer és kevesebb munkát igényel. A gidákat csak választás során különítik el az anyjuktól, így annyi tejet fogyasztanak, amennyit akarnak, a kiszopott tej csíramentes és tőgy-meleg. Előnye : a gidák jobban, természetszerűen fejlődnek. Hátránya : a kecsketartás főterméke, a tej, a gidák szoptatásában hasznosul. Csökkenti az anya tejtermelését, mivel a gidák nem szopják ki teljesen a tőgyet. Szoptatás közben gyakran keletkeznek tőgybimbó-sérülések is. A szopás utáni fejések alkalmával az anyakecskék gyakran visszatartják a tejet, ami a tőgy gyulladásához vezet, és ez által fejési nehézséget okoz. Kettőnél több gida esetén a harmadik mindig az egyik tőgybimbót szopja ki, így az egyik tőgy-fél jól kifejlődik, míg a másik tőgy-fél pedig visszamarad. Ez főként a későbbi termelésre káros, mert a két egyformán jól fejlett tőgy-fél a jó tejtermelés egyik biztosítéka. Tejvisszatartás alakulhat ki fejésnél. Nagy gondot kell fordítani a választásra, melyet fokozatosan kell végrehajtani. Választáskor a gidákat éjszakára elviszik az anyjuktól, és egyre ritkábban engedjük ismét hozzá. Teljes választás akkor lehetséges, amikor a gidák már szilárd takarmányokon tudnak élni. Ez általában 7-8 hetes korban következik be, amikor elérik a 10-11 kg-os élősúlyt. Hús típusú fajták nál az anyák és a gidák választásig együtt vannak, így a gidák annyi tejet szopnak amennyi számukra szükséges. A nagytestű fajtáknál a választás 90-100 napos, míg a kistestű fajtáknál 50-60 napos korban történik. A gidák 3 hetes kortól már fogyasztanak szilárd takarmányokat, melynek felvételét fokozatosan növelni kell, s így csökken a tej felvétel. Biztosítsunk számukra óvodát, majd később iskolát, ahol ad libitum fogyasztanak szénát és abrakot. Fokozatos választást alkalmazzunk. A kecske óvodát a kecske iskola követi, majd a teljes választás akkor történik, amikor az ollók már teljes mértékben szilárd takarmányokat (abrak, széna) fogyasztanak. Nagyon fontos, hogy a föcstejet születés után mielőbb megkapják a gidák, amely immunanyagokat és fontos vitaminokat tartalmaz. Választás után a gidák vágóra vagy tenyészállatként kerülnek hasznosításra. Ellést követő 3 napig a gidák az anyával együtt maradnak az ellető-bokszban. A 4. napon az anyakecskével együtt a gida is átmegy a gidanevelőbe, ahol 15 anyás csoportokban vannak elhelyezve egészen a leválasztásig. A gidanevelőben egy anyára és szaporulatára 3 m2 terület jut.

Mesterséges nevelés

Két módszer közül választhatunk. I. Az ellés után azonnal választunk és a gidák azonnal az itatásos nevelőbe kerülnek elhelyezésre. A föcstejet (kolosztrumot) tőgy-melegen kapják meg. A föcstej az ellés után 1-3 napig termelődő tej, melyben nagy mennyiségben található A-vitamin, ásványi anyagok, zsír, más energiaforrások, amelyek biztosítják a betegségekkel szembeni ellenálló képesség kialakulását. Születés után min. 1 órával, max. 6 óra múlva kapjanak föcstejet az újszülöttek, mivel az antitestek mennyisége az ellés után gyorsan csökken. Az antitestek felszívódásának mértéke is változik, a születés utáni első 2 órában gyors ütem-ben csökken a felszívódás mértéke a kiskecske bélcsatornájában. A megfelelő immunitás eléréséhez a gida testsúlyának 10%-át kell elfogyasztania kolosztrum formájában. A gidáknak az első 5 napon tőgy-meleg, higiénikusan kezelt kecsketejet kell adni, de később fokozatosan rátérhetnek a tejpótlók itatatására ( 62. táblázat , 130. kép ), melyet 35-40oC hőmérsékleten adagoljuk. A borjak számára készített tejpótlók kiválóan használhatóak a gidák nevelésére. Gidák elé 3 hetes kortól kezdve helyezzünk tápot, jó minőségű pillangós vagy réti szénát, amelyből fokozatosan többet fogyasztanak. 5. héttől tiszta ivóvízzel kell ellátni az itatót, de ne legyen túl hideg. Megfelelő tartás és takarmányozás mellett napi 160-200 g/napos gyarapodás érhető el. II. A gidákat 7. nap után választjuk el anyjuktól, és mesterségesen neveljük őket (nem ajánlott tejvisszatartás és állategészségügyi okok miatt) ( 63. táblázat ). A gidák etetése: 0-7 napig (1. hét) föcstej szoptatás; 8-14 napig (2. hét) napi 3x tejpótló szer; 15-28 napig (3. és 4. hét) napi 2x tejpótló szer; 29-42 napig (5. és 6. hét) vagy 29-56 napig (5., 6. és 7-8. hét) napi 1-szeri tejpótló szer. Sikeres a választás, ha időben rászoktattuk a gidákat a száraz takarmányra, ezért a 3. naptól legyen előttük friss abrak, víz, nyalósó. 4-5. naptól már nyalósót is fogyasztanak. A gidák napi tejfelvétele: 1. héten 0,6-1,5 kg; 2. héten 1,0-2,0 kg; 3. héten 1,6-2,5 kg; 4. héten 2,0-2,8 kg. Egyhetesnél idősebb gidák elé tegyünk naponta friss abrakkeveréket és friss szénát, annyit, amennyit naponta elfogyasztanak. Az ellést követően a föcstej itatása után átviszik a gidát a gidanevelőbe, ahol 30-as csoportokat alakítanak ki. Egy gidára 0,8-1 m2 területet számítanak, amíg el nem érik a 8-12 kg-os választási testsúlyt.

Növendék állatok takarmányozása

A gidák felnevelésénél jelentős szakasz a választás. A tejtől és főleg az anyjuktól elválasztott állatok erős stressz-hatásnak vannak kitéve. Ennek elkerülésére, illetve lehetőség szerinti csökkentésére a szakaszos választás a megoldás. A gidákat először néhány napon át, pár órára elválasztjuk anyjuktól és ízletes szilárd takarmányt rakunk eléjük. A különzárás idejét fokozatosan növeljük és elkezdjük az anyákat fejni (naponta 1x). Így elérhető, hogy a teljes elválasztás idejére a gidák rászoknak a szilárd takarmányra, és az anyák fejése okán, a kevesebb tej miatt, gyakrabban lökik el maguktól a gidákat, ami szintén elősegíti a választási törés csökkentését. A növendék állatok takarmányadagjait ( 64. táblázat ) úgy kell megállapítani, hogy a létfenntartásukon felül, napi 130-150 g-os súlygyarapodást vegyünk figyelembe. A növendék, vágó- és tenyészállatok növekedésében tehát 2 periódust különböztetünk meg: Az I. 3 hónapos korig tart, ebben a szakaszban a növekedés igen gyors (150-180 g/nap). A II. szakasz 3-7 hónapos korig tart, amikor a testtömeg-gyarapodás 60-85 g/nap. A takarmányozást is ennek megfelelően kell alakítani. Az abrak adag 3 hónapos korig 0,4-0,45 kg abrak, majd fokozatosan csökkenteni kell 0,2-0,3 kg-ra. A szálastakarmányokból a 3. hónapban 0,6-0,7 kg/nap szárazanyagot kell elfogyasztaniuk, amit 0,6 kg réti széna és 0,3 kg zöldtakarmány tartalmaz. A 7. hónapig a szárazanyagigény 1-1,3 kg-ra nő, amit a 0,7 kg réti széna és 0,6 kg zöldtakarmány etetésével elégíthetünk ki. Fő táplálékuk egészen az ivarérettség eléréséig, tehát 7-8 hónapos korig, zöldtakarmány legyen. A zöldtakarmányozásnak legolcsóbb és legegészségesebb módja a legeltetés, mert így a vitaminokban gazdag, változatos takarmányokon kívül még az állatok fejlődéséhez fontos mozgási szabadság is biztosítva van. A mozgás az izom-zat, a csontrendszer és a belső szervek fejlődését is elősegíti. A téli hónapokban lédús takarmánnyal és szénával is el kell látni az állatokat. A kecskék előtt mindig legyen tiszta ivóvíz, továbbá kalciumot, foszfátot és konyhasót tartalmazó keverék. A tenyészállatok jó kondíciójára jellemző, hogy a bordák mindig kitapinthatók a jó húsformák mellett. Ha zsírpárnák takarják a bordákat, akkor a széna és abrakadagokat csökkenteni kell. Célkitűzés, hogy 7 hóna-pos korra elérjék a 33-34 kg-os testsúlyt az állatok.