Ugrás a tartalomhoz

Etológia

Csányi Vilmos

Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt.

Bevezetés

Bevezetés

Az ember ősidők óta érdeklődik az állatok iránt. Részben azért, mert érzi, hogy maga is valamiképpen az állatok közé tartozik; mozog, táplálkozik, szaporodik, társaival kapcsolatot tart, mint ezt más állatfajok egyedei is teszik. A primitív ember kultikus vonzódása az állatokhoz, az ősök állati eredetének mítosza világosan tanúsítja ezt, de az állatok tevékenységét szemlélve még ma is hajlamosak vagyunk őket valamiféle távoli rokonoknak tartani és tevékenységükben felfedezni az emberi indulatok, vágyak, a cselvetés, a hűség vagy éppen a magasabb rendű értelem mozgatórugóit. Másrészt az ember valamiképpen mindig függött az állatoktól. Táplálékának egy részét az állatok adták, a régebbi időkben ellenségei is az állatok közül kerültek ki, amelyek elől menekült vagy – a viselkedésükről szerzett ismereteit hasznosítva – megküzdött velük. L. S. B. Leakey, a tanzániai korai Homo-leleteket felfedező híres antropológus egyszer azon elmélkedett, hogy miként tudott a primitív ember egyszerű eszközökkel vagy puszta kézzel zsákmányt szerezni. Leakey szerint a legfontosabb eszköze az állatok viselkedéséről szerzett ismeret volt. Ő maga be is mutatta, hogy hogyan lehet puszta kézzel mezei nyulat fogni, ha előre látjuk a nyúl lehetséges viselkedését. A nyulat kb. 15 méteres távolságra lehet óvatosan becserkészni, ha ekkor gyors rohanással megközelítjük, a nyúl dermedési reakcióval válaszol, lelapul, és igyekszik mozdulatlanságával teljesen a környezetbe simulni. Amikor a rohanó vadász két-három méteres távolságra ér, a dermedési reakció megszűnik, és a nyúl is vad vágtába kezd méghozzá úgy, hogy futásának iránya derékszöget zárjon be az üldöző rohamának egyenesével. Az teljesen véletlenszerű, hogy jobbra vagy balra tör ki. A vadász akkor kaphatja el az állatot, ha rohanása közben a nyúl lelapulási helyén hirtelen derékszögben elfordul jobbra vagy balra maga is. Ha a fordulat iránya azonos a nyúléval, rávetheti magát és megfoghatja, ha nem, akkor a nyúl elszalad. Sikertelenség esetén a vadásznak is gyorsan meg kell állnia és elölről kezdeni a becserkészést, lerohanást, fordulatot. Némi gyakorlat után ötvenszázalékos a siker esélye.

A mai időkben az emberi kíváncsiság szempontjai is változtak. Olyan tudásra is törekszünk, amely közvetlen mindennapi szükségleteinket meghaladja és egy magasabb társadalmi szinten működve az ember saját teremtett világát segít létrehozni. Az állatok viselkedését tudományosan elemezve nagyon sok mindent megtudhatunk, az egész élővilág működéséről, az állatoknak egymással és a környezettel való kapcsolatáról, a bioszféra működési mechanizmusairól. Más szempontok alapján tanulmányozva az állati magatartást az agy szabályozó funkcióiba nyerhetünk hasznos bepillantást; hogyan működik az agy, miként hozza létre a megfigyelhető magatartást, melyek a tapasztalatszerzés, a tanulás élettani mechanizmusai?

Megint más ismereteket szerezhetünk, ha a viselkedésformák fejlődéstörténetét tanulmányozzuk és az evolúció mechanizmusai iránt érdeklődünk. Az etológia, az állati viselkedés modem tudománya, ekképp összefogja, integrálja a biológiai tudományokat: a genetikát, a fiziológiát, a neurobiológiát, az ökológiát és az evolúciós tudományágakat. Az etológia tárgya nem egyetlen szerveződési szinthez kötött, ez könyvünkben is tükröződik. Az etológiai kutatások rövid tudománytörténetének és módszertanának bemutatása után genetikával (a pszichológushallgatók igényei miatt valamivel részletesebben), az egyedi viselkedés genetikai és neurobiológiai szabályozásával foglalkozunk, beleértve az állati agy környezetimodell-építő funkciójának bemutatását, valamint a tanulás és a viselkedés egyedi fejlődésének folyamatait. Ezután az állatok társas viselkedésének lényegesebb összetevőit tárgyaljuk, majd a környezethez való alkalmazkodás, az adaptáció problémáit. Ezt követi a magatartásformák evolúciójáról szerzett ismereteink bemutatása, majd a humánetológia sajátos, de manapság egyre fontosabb kérdésköreinek ismertetése.

Szeretném itt megköszönni Dóka Antal barátomnak a kitűnő rajzokat, Miklósi Ádámnak az irodalom összegyűjtéséhez nyújtott segítségét, Altbäcker Vilmosnak, Haller Józsefnek, Majer Józsefnek, Sasvári Lajosnak a kézirat ellenőrzését, az ELTE Etológia Tanszék munkatársainak értékes szakmai segítségét, Palojtay Máriának a kézirat gondos kiadói szerkesztését, valamint az ELTE biológus- és pszichológushallgatóinak sok éve megnyilvánuló, inspiráló érdeklődését az etológia elméleti és gyakorlati problémái iránt, ami nélkül ez a könyv sohasem készült volna el.

Göd, 1993 április

Csányi Vilmos