Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

3. fejezet - A tanuló (GOLNHOFER ERZSÉBET)

3. fejezet - A tanuló (GOLNHOFER ERZSÉBET)

A fejezet témakörei

  • A gyermek- és az ifjúkor a változó időben

  • A tanulók és az iskolák

  • A pedagógusok gyermek- és tanulószemléletét befolyásoló tényezők

  • Elvek, problémák az egyéni sajátosságok értelmezésében

  • A tanulók megismerése, megértése

A megismerés szempontjai

A megismerés folyamata és módszerei

A megismerés korlátai, akadályai.

Bevezetés

Miért foglalkozunk külön fejezetben a tanulókkal? A sokféle és összetett indoklásból csak két fontos érvet emelünk ki. Ha a tanítást olyan tevékenységként fogjuk fel, amelyben a tanár segíti a diákok optimális fejlődését, akkor alapfeltételnek tekinthető, hogy a pedagógusok törekedjenek a tanulók megismerésére, megértésére. Ezt az elvet elfogadva, úgy véljük, hogy a tanári pályára készülve nem kerülhető el az e témakörrel kapcsolatos gondolkodás, tudásszerzés.

Ritkán találkozunk olyan hazai nevelés- és oktatáselmélettel, amelyben önálló fejezetként jelenik meg a tanuló sajátosságainak, megismerésének témája. A nemzetközi szakirodalomban is főként a különböző nevelés-lélektani könyvekben tárgyalják a gyermekek fejlődési és egyéb jellegzetességeit. A tanítás- és tanuláselméletekben különféle hangsúlyokkal főleg a tanítás céljainál, a tanítási folyamat (leginkább az osztálytermi munka) irányításánál és az értékelésnél kerülnek elő a tanulók sajátosságai, illetve azok megismerésének kérdései. A 20. század nyolcvanas- kilencvenes éveiben az eredményes tanítás feltételeire koncentráló oktatáselméletekben jelentősebb szerepet kap a tanulók szükségleteinek, igényeinek megismerése.

Amikor a tanár belép az iskolába, az osztályba, sajátos egyéni pedagógiai kompetenciákkal rendelkezik, sajátos pedagógiai értékei, attitűdjei, elvárásai, észlelései, ismeretei, nézetei, koncepciói és képességei vannak. Mindezek befolyásolják viselkedését, közelebbről tanítási gyakorlatát. Többek között azt is, hogy miként észleli a tanulók viselkedését, milyen interakciók alakulnak ki közte és a diákok között, hogyan értékeli a tanulókat, milyen módon szervezi meg az osztálytermi tanulást stb. A pedagógiai kompetenciák sorában meghatározó szerepet tölt be a pedagógus gyermekszemlélete és ehhez kötődően az, hogy miként vélekedik a tanulószerepről, illetve általában a tanulókról és tanulásuk hatékony segítéséről. Közismert és szakmailag sokféleképpen bizonyított tény, hogy a tanároknak a gyermekekkel, a tanulókkal kapcsolatos nézetei, elvárásai stb. a tanári pályára való többlépcsős és többtényezős szocializációs folyamatban alakulnak ki (lásd a pályaszocializáció kérdéseit a IV. és a XIX. fejezetekben). Az önálló fejezettel nemcsak a téma és a hozzákapcsolódó pedagógiai kompetenciák jelentőségét kívánjuk kiemelni, de szeretnénk hozzájárulni e kompetenciák fejlődéséhez, fejlesztéséhez is.

A gyerekekről, a tanulókról többféle megközelítésben különböző tudományokban, így a pedagógiában, a pszichológiában, a szociológiában sokféle tudás gyűlt össze, amelyből a következőkben néhány jelentős témát emelünk ki: a gyermek- és az ifjúkor jellegzetességei, a tanulók egyéni sajátosságai és a tanulók megismerésének, megértésének alapkérdései, módszerei.