Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

5. fejezet - A tanulás (NAHALKA ISTVÁN)

5. fejezet - A tanulás (NAHALKA ISTVÁN)

A fejezet témakörei

  • A tanulás általános fogalma, az interdiszciplináris, az egyes diszciplínák felségterületeit átmetsző tanulásfogalom

  • A tanulás más tudományok fogalomrendszerében, tanulságok a pedagógia számára

  • Tanulásfelfogások a pedagógia mint tudomány és mint sajátos emberi gyakorlat történeti fejlődése során

  • Korszerű elképzelések a tanulásról, a konstruktivista tanulásszemlélet bemutatása

  • A tanulás folyamata a tanuló emberben, a folyamat optimalizálása és hatékonyságának növelése.

Bevezetés

A tanulás mint hétköznapi fogalom

A tanulás tudományos, de egyben hétköznapi fogalom is. Természetes jelenség, hogy bizonyos tudományos elméletek megalkotásakor a fogalmak a hétköznapi szemléletből születnek meg, elsősorban azoknak a „naiv elméletrendszereknek” vagy másképpen „laikus gondolkodásmódoknak” az elemeit emelik tudományos szintre, amelyek a nem az illető tudománnyal hivatásszerűen foglalkozó emberek gondolkodását is jellemzik.

A tanulással kapcsolatos „naiv elméleteket” elsősorban a tanulásnak információfelvételként, valaminek az elsajátításaként, valaminek a változatlan formában való beillesztéseként értelmezése jellemzi.

A hétköznapi gondolkodásban a tanulás jórészt azonosul az iskolai tanulással, a tananyagok elsajátításával, s annál hatékonyabb folyamat, minél többször gyakoroljuk, ismételjük az elsajátítani kívánt cselekvést, illetve minél többször olvassuk el vagy halljuk a megtanulandó információt. A tanulás hétköznapi fogalmának van azonban egy másik jelentésrétege is, hiszen bizonyos képességek kialakulását, fejlődését, készségek formálódását is tanulásnak tartjuk. (Barkóczi–Putnoky, 1980: 15.) Gondoljunk például a kerékpározás vagy a munkafogások megtanulására. A tudomány számára a hétköznapi tanulásfogalom forrást jelentett, hiszen az első tanulásparadigmák szinte azonosak ezzel az értelmezéssel. A tudomány azonban el kellett hogy szakadjon a „naiv elméletektől”. Felvetette sajátos kérdéseit, hogy mi is tulajdonképpen a tanulás; hogyan jellemezhetők azok a változások, amelyek a tanulás során bekövetkeznek; mire épül a tanulás, vagyis milyen kapcsolatban van a külvilágból származó információkkal és a tanuló belső állapotaival; milyen a tanulás folyamata; mik a tanulást meghatározó alapvető tényezők, ezen belül milyen szerepet játszik az észlelés, a cselekvés, a megelőző tudás, a szociális környezet.

A tanulás meghatározása

A folyamatra koncentráló s bizonyos rendszerelméleti kategóriákat használó meghatározások egyik általános formája a következő lehet: a tanulás egy rendszerben vagy irányító részrendszerében a környezettel kialakult kölcsönhatás eredményeként előálló, tartós és adaptív változás.

Az oktatáselmélet elsősorban azokkal az emberi kapcsolatokkal foglalkozik, amelyekben a „tanító-tanuló viszony” a meghatározó. Az ilyenek közül a legfontosabb az iskolai környezet. Az oktatáselmélet az iskolát a tanítási-tanulási folyamatok szempontjából vizsgálja. A tanulás – ha nem is kizárólagosan, de elsősorban – az egyén tanulásának értelmében merül fel. Az egyén, a személyiség viszont a pszichológia által vizsgált „rendszer”, így a tanulás kérdése első megközelítésben az oktatáselméletben is pszichológiai értelemben szerepel. Ha a pszichológiára alkalmazzuk a fenti elvont, általános meghatározást, akkor azt mondhatjuk, hogy a vizsgált rendszer maga az ember, az irányító részrendszer az idegrendszer, a környezet az ember valóságos természeti, tárgyi, társadalmi környezete, a kölcsönhatás az ember tárgyi és szociális cselekvése. A meghatározásban szereplő tartósság azt jelenti, hogy a tanulás eredménye később is előhívható, az adaptivitás pedig azt jelzi, hogy a tanulás eredményeként valami olyan változás következett be, amely magát a rendszert, a mi esetünkben magát az embert adaptívvá, a környezetéhez jobban alkalmazkodóvá teszi.

A következő elemzések a tanulás fogalmát pszichológiai értelemben kezelik, azonban a pedagógia, az oktatáselmélet által használt módon.