Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

Összefoglalás

Összefoglalás

A tanulás egy általános rendszerelméleti fogalom, azonban minden érintett tudomány, így a pszichológia és a pedagógia is sajátos tanulásfogalmat alakít ki a maga számára. A pedagógia, amennyiben az egyén tanulásával foglalkozik, a pszichológia értelmezéseit használja. A pszichológiai tanulásfogalom alakulását jelentősen befolyásolták a megismerésre általában, az emberi megismerésre specifikusan kialakított filozófiai, ismeretelméleti elképzelések. Elsősorban az empirizmus, a racionalizmus s a 20. század közepétől a konstruktivizmus ismeretelméletei gyakoroltak jelentős hatást a pszichológiai s ezen keresztül a pedagógiai tanulásfogalom formálódására. Az asszociációs pszichológia, majd a behaviorista és a neobehaviorista tanuláselképzelések egyértelműen az empirizmus szemléletmódját követik, a megismerést a tapasztalatokon alapuló, induktív logikájú folyamatnak képzelik. Ezzel szemben a kognitív tudományok felismeréseire és különösen a konstruktivizmus filozófiájára épülő modern elképzelések tagadják az empirizmus létjogosultságát, az elmélet széles körű adaptivitását. Az ismeretátadás pedagógiája a már feldolgozott ismeretek elsajátításának elméleti képe. A szemléltetés pedagógiájában már az empirizmus hatásai érvényesülnek, s a közvetlen, tapasztalatra épülő és induktív logikájú tanulást állítja középpontba. A cselekvés pedagógiája is empirista kiindulópontokat használ, de az elsajátítás legfőbb eszközeként a cselekvést, az önálló tevékenységet, a világ felfedezését jelöli meg. A konstruktivista ismeretelméletre épülő pszichológia és pedagógia az egyén tanulását konstrukciónak, egy belső világkép kiépítésének tartja. Alapvető szerepet tulajdonít az előzetes tudásnak, a tanulást nem induktív, hanem a már megszerzett ismeretek rendszerén alapuló deduktív folyamatnak tartja. Nem hisz az általános, minden tudásterületen ugyanúgy működő képességek létében, a megismerést tudásterület-specifikus rendszerek működésének tartja, s elfogadja, hogy vannak velünk született képességeink. Az ezredfordulón a pedagógiai gyakorlatban mindenekelőtt a cselekvés pedagógiája, valamint a konstruktivizmus által kínált megoldások alkalmazása indokolt, azonban e keretek közt is szerepet kell kapniuk a másoktól való tanulásra s a szemléltetésre vonatkozó megfontolásoknak, módszereknek is.