Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

Az oktatási tartalom kiválasztásának módszerei

Az oktatási tartalom kiválasztásának módszerei

Az oktatás tartalmának kijelölésével foglalkozóknak (tantervíróknak, tankönyvszerzőknek, pedagógusoknak) figyelemmel kell kísérniük, s ha szükséges, akkor alkalmas eszközökkel vizsgálniuk is kell

  • a munkájukat befolyásoló társadalmi folyamatokat,

  • a tudományos ismereteket s általában a tudományosságot,

  • a hétköznapi élet során az egyénekkel szemben megfogalmazódó elvárásokat,

  • a fejlődéslélektani ismeretekből levezethető követelményeket,

  • a tanulók szükségleteit, vagyis a differenciálás iránti igényeket.

A következetes tantervfejlesztésnek, illetve a pedagógus tervezőmunkájának természetes része a fejlesztés és a napi pedagógiai gyakorlat szempontjából fontos, az előzőekben is elemzett összefüggések, folyamatok elemzése, kutatása, e feladatra hozzáértő szakemberek bevonása. E munka során felhasználhatók a pszichológia, a szociálpszichológia, a szociológia, a politológia, a közgazdaságtudomány és más diszciplínák eredményei, de adott esetben szükség lehet önálló vizsgálatok elvégzésére is.

A társadalmi elvárások s a hétköznapi életre való felkészítés igényeinek megismerése a dokumentumok, hírforrások (például újságcikkek, tanulmányok) tartalomelemzése, egy konkrét társadalmi szituáció különböző intenzív eszközökkel történő megismerése (kérdőíves, interjús kutatások) lehetnek például megfelelő módszerek. Alkalmas lehet erre a feladatra szűkebb vagy tágabb körben pedagógiai ankétok, megbeszéléssorozatok szervezése, amelyeken feltárhatók az iskolában tanítandó tartalommal szembeni elvárások. Minden ilyen vizsgálat, feltárás eredménye természetesen kritikus elemzést igényel, hiszen az iskola soha nem tükröztetheti automatikusan a környezet elvárásait. Már csak azért sem, mert ezek az elvárások gyakran egymásnak is ellentmondók.

A tudományok szempontjának figyelembevétele során indokolt akár a tantervfejlesztésben,akár a hétköznapi pedagógiai munka tervezése során fogalmi elemzést végezni, ahogyan azt a tudományos diszciplínák és a művészettörténeti elemzések szinte felkínálják. Ez természetesen azt is igényli, hogy eldöntsük, mely tudományos látásmód, elképzelés, paradigma alapjai szerint folytatjuk az oktatómunkát. Gyakori, hogy választani kell különböző, egymásnak ellentmondó elképzelések között, még akkor is, ha gyakran előfordul, hogy az oktatás tartalmának meghatározása során többféle paradigmát is szerepeltetni kell. Indokolt lehet a terület tudományos, művészeti szakemberei véleményének kikérése. Ez is történhet többféle formában (fejlesztőmunkába, tantervértékelésbe való bevonás, komplex fejlesztő team kialakítása, interjúk készítése, véleményeztetés, lektoráltatás stb.). A tapasztalatok szerint rendkívül hasznos az adott tudomány vagy művészeti ág történetének áttekintése a munkálatok során. Ennek nemcsak a mondanivaló tisztázásában lehet nagy jelentősége, hanem a gyerekek kognitív fejlődési folyamatainak felvázolásában is. Az újabb kutatások fényében egyre biztosabban állíthatjuk, hogy a gyerekek egy-egy tudásterület-specifikus kognitív rendszerének fejlődése nagyon sok hasonlóságot mutat a tudományos paradigmák, illetve a művészeti ágak fejlődési folyamataival. A gyakorlatban akár a fejlesztőmunka, akár a hétköznapi pedagógiai tevékenység tervezése során rendkívül hasznos lehet a releváns folyóiratok legfrissebb számainak, kiállítások anyagának áttekintése, a legújabb kézikönyvek által mutatott főbb fejlődési irányok azonosítása, olyan dokumentumok elemzése, amelyek a tudományos és a művészeti fejlődéssel kapcsolatban tartalmaznak információkat. Ugyanígy fontos feladat a hétköznapi alkalmazásokra vonatkozó ismeretek összegyűjtése, felhasználva a napisajtót, a híradásokat. Sokszor egy-egy aktuális, a közvéleményt is erősen foglalkoztató tudományos vagy művészeti kérdés akár át is alakíthatja a tanított tartalom egy részét (például számos biológiai és egészségnevelési programban volt ilyen hatása az AIDS megjelenésének, s figyeljünk fel arra, hogy a média napi jelenségei is hogyan befolyásolják néhány területen a művészeti nevelést).

A fejlődéslélektan alapján megfogalmazható igények figyelembevétele természetesen ezeknek az igényeknek az alapos elemzésével lehetséges. Mint láttuk, vállalni kell bizonyos elkötelezettségeket, meg kell mondanunk, mely fejlődéslélektani paradigma határozza meg munkánkat. Ha valaki inkább az életkori sajátosságok figyelembevételét tartja fontosnak, akkor nyilván be kell építenie az oktatás tartalmába azokat az elemeket, amelyeket az ilyen irányultságú elemzések, kutatások tartottak fontosnak, s természetesen ez a helyzet akkor is, ha valaki számára inkább a konstruktivista, a tudásrendszerek gazdagítására és a fogalmi váltások folyamatára alapozott fejlődéslélektani koncepció lesz irányadó. Sok ponton kapnak majd eltérő eredményt, ezek egyaránt indokolhatók lehetnek. A fontos inkább a következetesség, egy megadott fejlődéslélektani paradigma követése.

A gyermek szempontját a tantervek, oktatási programok, a taneszközök, a tankönyvek szerzői a differenciálás eszközrendszerének megtervezése során veszik figyelembe. A differenciálás érdekében szükséges alaposan számba venni azokat a különbségeket, amelyek a tanulók között a reális tanítási gyakorlat során fontosnak mutatkoznak. A szakirodalom is nyújt erről tájékoztatást, de egy-egy konkrét tervező, fejlesztő munka során, bizonyos területeken kisebb vizsgálatok elvégzése is szükségessé válhat e kérdésben. Elemezni szükséges a tanulók közti különbségeket az adott tantárgy követelményei elsajátításában elért színvonalon túl még számos szempontból, így elsősorban az érdeklődési területeket, a tanulás során kialakuló preferenciákat, az eltérő képességstruktúrákat, a gyengeségek és erősségek eltérő rendszereit, a nyelvi, kulturális különbségeket kell figyelembe venni. Lényegében ugyanez vonatkozik a pedagógusokra, a konkrét pedagógiai gyakorlatra is azzal a sajátossággal, hogy itt már nemcsak e különbségek „spektrumát”, lehetséges variációikat kell figyelembe venni, hanem a konkrét tanulócsoportban való konkrét jelentkezésüket is.