Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

Összefoglalás

Összefoglalás

Ebben a fejezetben az oktatás tartalmának a pedagógia tudományában és hétköznapi gyakorlatában egyre összetettebbé váló fogalmát, alakításának folyamatait mutattuk be. Megismerkedtünk a fogalom meghatározásának nehézségeivel, amennyiben az oktatás tartalma egyszerre jelenik meg az ideológiákban, az oktatáspolitikai törekvésekben, a különböző szinteken létrehozott tantervekben, a tudomány anyagában, a pedagógusok terveiben, az összetett tanulási környezetek nem szándékolt hatásaiban, vagyis a rejtett tantervben.

Az oktatás tartalmának szaktudásra, ünnepnapi tudásra és hétköznapi tudásra való felosztása értelmezési kereteket nyújt a társadalmi egyenlőtlenségek oktatás során történő átörökítésének megértésében, a történeti folyamatok leírásában.

A történeti elemzés számára rendkívül gyümölcsöző a gyermek szempontjának vizsgálata az oktatás tartalmának formálásában. Megállapítható, hogy a gyermek szempontja a nevelés történetében csak fokozatosan válik jelentőssé, és széles körben csak a 19. században lett az oktatás tartalma meghatározásának egyik legfontosabb szempontja.

A tartalom meghatározásának forrásai (illetve részben szűrői) a társadalmi igények, a tudomány, a hétköznapi élet során felmerülő célok, követelmények, a neveléslélektan felismerései, illetve maga a gyermek sajátos törekvéseivel, érdeklődési területeivel. Mindezen tényezők hatásainak figyelembevétele, beépítése az oktatás tartalmának meghatározása során s különösen az e tényezők változásaiból eredő következmények számbavétele alapvető feladata a modern pedagógiai elméletnek, fejlesztő munkának és gyakorlatnak.