Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

A tanterv értelmezésének változásai, pedagógiai összefüggései

A tanterv értelmezésének változásai, pedagógiai összefüggései

A tanterv első megközelítésben az oktatás tartalmának kiválasztását és elrendezését szabályozó dokumentum. Meghatározza egy adott iskolatípus, -fokozat, intézmény céljaival és a tanulók fejlődésével összhangban álló tananyagoknak, tantárgyainak rendszerét, időkereteit, szakaszokra (többnyire évfolyamokra) bontott fő témáit, az egyes szakaszok végén a tanulók tudásának értékelését megalapozó teljesítmények legfontosabb jellemzőit, esetenként útmutatásokat, ajánlásokat nyújt az oktatás eszközeire, módszereire, szervezeti kereteire is. (Ballér, 1996: 469; Báthory, 1997: 158–164.) Csoportosításuk többféle rendezőelv szerint történhet.

Hatáskörük szerint megkülönböztethetünk központi (országos, területi, fenntartói iskolákra érvényes előírásokat tartalmazó), csak az egyes iskolákra érvényes helyi, valamint a 20. század utolsó évtizedeitől sok országban alkalmazott kétpólusú (alapjaiban, kereteiben országos, ugyanakkor részleteiben és kidolgozottságában a helyi, iskolai tartalmi önállóságot előtérbe állító) tantervet.

A tantervi tartalom jellege szerint vannak tananyag- és ismeretközpontú (tematikus), tevékenység- és képességközpontú (didaktikus), teljesítmény-, követelményközpontú (taxonomikus, az oktatás egymásra épülő eredményeire, „kimenetére” összpontosító), valamint folyamatközpontú (az oktatás folyamatát szem előtt tartó) tantervek, de ezek a típusok sok esetben össze is kapcsolódhatnak egy vagy több ismérv előtérbe állásával. (Vö.: Szebenyi, 1993: VII–XII.)

„Műfaj” szempontjából beszélhetünk a tananyagokat röviden, vázlatosan megjelölő „sillabuszról”, az oktatási célokat, a tananyagok kiválasztásának, elrendezésének, feldolgozásának összefüggéseit előtérbe állító tantervi rendszerről, az oktatás folyamatát a céloktól az eredményekig átfogó „curriculum”-ról (a latin ‘versenyfutás’, ‘körforgás’ szóból, amelyet már a középkorban is használtak tantervértelemben, s főleg az angolszász nyelvterületen ma is a tanterv szinonimája). Újabban a „kétpólusú” tartalmi szabályozás műfaja az alaptanterv („core-curriculum”, a latin ‘core’, ‘szív’ szóból, magyarul „magtantervnek” is nevezik). Ez az oktatás központilag meghatározott, a személyiség- és képességfejlesztést szolgáló, mindenütt érvényesítendő központi tartalmának lényegét adja meg, alapot szolgáltatva a taneszközök, az ellenőrzések, értékelések, valamint a helyi, iskolai tantervek kialakítása számára.

Ezek a csoportosítások mind a tanterveknek dokumentumokban történő „objektivációjára” vonatkoznak. A szakirodalom azonban elemzi ezeknek az objektivációknak szubjektív vetületeit is. Ennek alapján beszélhetünk „lefordított” tantervről („translated curriculum”), amely a tantervi dokumentumoknak („declared curriculum”) a tanárok, tanulók gyakorlatában megvalósuló tanterv; átalakított, a tanítás-tanulás eredményeként ténylegesen elsajátított tantervről („achieved curriculum”). (Goodlad–Klein, 1970, idézi Báthory, 1997: 162; vö. továbbá: XVIII. fejezet.) A tantervnek szubjektív vetületeihez sorolhatjuk továbbá az oktatásszociológiai alapvetésű „rejtett tanterv”-et („hidden curriculum”).

„Az elnevezés összefoglalóan utal mindazokra a pszichikus képződményekre (viselkedési sajátosságok, reakciómódok, attitűdök), amelyeket szervezett, intézményes tanulás keretében sajátítunk el, ám amely tartalmak nincsenek hivatalos tantervben megfogalmazva.” (Szabó, 1997: 260; vö. Szabó, 1988.)

A tanterv említett értelmezéseit az alábbi táblázat foglalja össze:

VIII.1. táblázat - A tanterv különböző értelmezéseinek, szempontjainak összefoglaló táblázata

A tanterv mint dokumentum (objektiváció)

Hatáskörük szerint

  • központi

  • helyi

  • kétpólusú

A tartalom jellege szerint

  • tananyag-, ismeretközpontú

  • tevékenység-, képességközpontú

  • teljesítmény-, követelmény-központú

  • folyamatközpontú

Műfaj szerint

  • sillabusz

  • tantervi rendszer

  • curriculum

  • alaptanterv

A deklarált objektív tanterv szubjektív vetületei

  • „lefordított” tanterv

  • „elsajátított” tanterv

  • „rejtett” tanterv


A tanterv sokféle fogalma (a szakirodalom több mint félszáz meghatározását tartja számon), értelmezése, típusa évszázadok során alakult ki. A különböző megközelítések azzal függnek össze, hogy a tanterv sok funkciója közül melyeket állítják előtérbe. 1. Hangsúlyt kaphat az előíró, irányító, kijelölő, szabályozó, oktatáspolitikai szerep. 2. A tanterv kiemelheti a nevelési-oktatási folyamat egyes területeit (célok, értékek, képességek, tananyag, ellenőrzés, értékelés, módszerek). 3. Eligazítást nyújthat az oktatás különböző tényezőinek (oktatásirányítók, fenntartók, pedagógusok, tanácsadók, taneszközkészítők, oktatáskutatók, szülők, munkaadók, tanulók). A sok értelmezésből azért napjainkban bizonyos összetartó tendencia is kibontható. Ezek iránya egyrészt az oktatás központi szabályozásától az iskolák (tartalmi) önállóságának erősítése felé halad (kétpólusú szabályozás, alap- és helyi tantervek). Másrészt a személyiség- és képességfejlesztés differenciálásának megalapozása kap nagy szerepet (tevékenység-központú, képességfejlesztő, „tényleges” tantervek, curriculumok).