Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

Az oktatási folyamat

Az oktatási folyamat

Az oktatási folyamatról vallott felfogások az utóbbi harminc évben a „mestertanítástól” a tevékenységorientáció és a tanulási motiváció irányába változtak.

Az oktatási folyamat mint komplex interaktív folyamat magában foglalja nemcsak a tanítás és tanulás folyamatát, de a kognitív önszabályozás, illetve a motivációs önszabályozás kiépítésének, kialakításának folyamatát is. E folyamatban a tanár és tanuló együttes tevékenysége során nem csupán a tananyag (művelődési javak) aktív feldolgozása, hatékony elsajátítása kell hogy megvalósuljon, hanem a tanuló autonóm tanulásra való képessége, kognitív önszabályozása, valamint tanulási motivációinak magas szinten szerveződő önszabályozása is. Mindez csak abban az esetben következik be, ha az oktatási folyamatban a tanítási anyag pedagógiailag indokolt differenciált adagolásban és a tanulási törvényszerűségek figyelembevételével, folyamatos visszacsatolás, motiválás biztosításával, a tanulók aktív részvételével közvetítődik, s ha egyben figyelembe veszi a tanár az adott osztály, csoport összetételét, a tanulók egyéni sajátosságait, fejlettségi szintjét, előzetes ismereteit, tapasztalatait, a tananyag jellegét s saját metodikai lehetőségeit.

Az Oser és Baeriswyl (2001) szerzőpáros az oktatási folyamattal kapcsolatosan sok olyan metaforát alkotott, mely plasztikussá teheti témánk további fejtegetését. A szerzők szerint minden egyes tanár minden egyes órán egy-egy „életszigetet” hoz létre, azaz külön világot teremt. E speciális világ elemei mindig szituációba ágyazottak és egymáshoz kötöttek. Egy elképzelt „koreográfiamodell” alapján a tanítási-tanulási folyamat során a tanár állandóan hipotéziseket állít fel a tanulókkal kapcsolatban.

A tanítás és tanulás közötti kapcsolat az „ösvény” metaforával jellemezhető. Ezen az ösvényen különböző kereszteződések, csomópontok vannak. A kereszteződések a kapcsolódó feladatokat, a csomópontok az operatív egységeket jellemzik. Az operatív egységek összekapcsolódva a különböző tartalmi egységek láncolatát alkotják. A tanulás utazást jelent ezen az ösvényen. A tanítás pedig eszköz, amely az utazás feltételeit megteremti. E kapcsolat-összefüggésben épp a tanulók különbözősége miatt nem lehet egy egységes sémát alkalmazni, minden tanár autonóm módon tervezheti e folyamatot. Mégis bizonyos határok és korlátok érvényesülnek a mindennapi pedagógiai gyakorlatban. Bizonyos lépések ugyanis kihagyhatatlanok, s a sorrendiségük is kötött az oktatási folyamatban, egyidejűleg a módszer és a szervezési formák tekintetében a pedagógusok választási szabadsága adott. A „tánclépés” metaforával jellemezhető leginkább e bonyolult összefüggés, olyan lépések láncolatáról van szó, mely egyrészről művészi szabadságot ad a tanárnak, másrészről köti a tér, a ritmus és a zene. A legfontosabb és legszükségesebb lépések kihagyhatatlanok, sorrendjük szabályozott (étteremlátogatás analógiája: helyfoglalás, rendelés, fogyasztás, fizetés). Nem előzheti meg például az értékelés a feladatelsajátítást vagy az értékelés az ellenőrzést.

A „tanulási forgatókönyv” készítésekor mind a tanárnak, mind pedig a tanulónak figyelembe kell vennie a tanulás belső feltételeit, a tanulói aktivitás fenntartását, a tanulás könnyebbé tételét.

A „baleseti osztály” metaforával is jellemezhető a tanítás-tanulás folyamata, ugyanis minden előzetes tervezés ellenére mindig jelen van benne egyfajta azonnaliság, a mindig változó szituáció hatalma. (Oser–Baeriswyl, 2001: 1031–1060.)

A tanítás feladata tehát, hogy azokat a feltételeket garantálja, amelyek a tanulást lehetővé teszik, azaz a mentális és motivációs folyamatokat stimulálja.