Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

Nem célravezető szervezési-irányítási eljárások, tanári gyakorlatok

Nem célravezető szervezési-irányítási eljárások, tanári gyakorlatok

Az osztályszervezési problémák megkülönböztetése és megfelelő kezelése mellett ismertetjük azokat a tanári gyakorlatban leggyakrabban előforduló eljárásokat, melyek ugyan rövid távon a problémák tüneti kezelésére alkalmasak, de a probléma hosszú távú, valódi megoldását nem biztosítják.

A tanárok gyakran nem lépnek fel a valódi rendbontások ellen, és ezzel tönkreteszik a hitelességüket mint vezetők. A tanárok akkor tűnnek a leginkompetensebbeknek, mikor egy kaotikus csoportnak próbálnak megtanítani valamit, az ilyen helyzet aláássa a tanár tekintélyét. Ezeknek a tanároknak a viselkedésében közös elem a meghátrálás. A meghátrálás akkor jelenik meg, amikor a tanár valamilyen a tanulói magatartás befolyásolását célzó utasítást ad és azt a diákok figyelmen kívül hagyják, oly módon, hogy ezzel tudtára adják a tanárnak, hogy nem hajlandók az utasítást követni. Ha ilyenkor a tanár figyelmen kívül hagyja a lázadó viselkedést, tulajdonképpen megfutamodik. Amint a tanár meghátrál, a lázadó viselkedés nagy valószínűséggel végigfut az egész csoporton. A legjobb elkerülni az ilyen viselkedést. Ebben kíván segíteni Hunt és Grow az alábbi javaslatokkal.

  • Csak akkor szóljunk rá a tanulókra, ha valóban szükséges!

  • Figyeljük a tanuló viselkedését közvetlenül azután, hogy rászóltunk, mert ez a legkritikusabb pillanat!

  • Tisztában kell lennünk avval, hogy mi lesz a következő lépésünk, ha a tanuló figyelmen kívül hagyja a figyelmeztetést.

  • Ne feledjük, hogy egy vezetőnek érvényre kell juttatnia a tekintélyét, ezért ne keveredjünk konfrontációban, hacsak nem vagyunk benne biztosak, hogy a vezetői pozíciónk fenntartható!

  • A lázadó tanulókkal az osztályon kívül beszéljük meg a problémát, így csökkentve a negatív hatást az egész csoportra!

  • Maradjunk nyugodtak és magabiztosak, amikor magatartási problémákkal kell megbirkóznunk!

A megszégyenítő-fenyegető eljárások a külső kontroll kényszerítő erejével csupán a viselkedés felszínére hatnak, egy adott szituációra érvényesek, nem egy bizonyos viselkedési szabály elfogadására. Csupán elkerülő magatartásra késztetnek, és sok esetben további nem kívánt, esetleg súlyosabb viselkedési problémákat hívnak elő (rosszindulat, düh...). Idesorolhatjuk az erő, a korlátozás („No ha ilyen okos vagy, akkor gyere ki! Te fogsz felelni...”) vagy a kizárás általi büntetéseket („Elegem van abból, hogy zavarod az órát. Menj ki a folyosóra!”), a nevetségessé tételt, a megszégyenítés („Hát fiam, a cipőtalpam hozzád képest géniusz...”) bármely formáját, az elrettentő célzatú nyilvános egyéni büntetéseket, a hiteltelen bocsánatkérés kikényszerítését és általában a fentiekre utaló fenyegetéseket.

Az elhárító, figyelmen kívül hagyó magatartás következtében a szabályok betartása lényegtelenné válik, a csoport gyakran széthullik, nyugtalanság, bűnbakkeresés, agresszió uralkodik el az osztályban. Ilyen típusú tanulói magatartást hív elő, ha a tanár nem reagál a tanulók zavaró viselkedésére, ha egyes helyzetek megoldását bizonyos tanulók eltávolításában keresi, ha a csoportfelelősség megállapítása helyett egyszerűbbnek véli a felelősség egyes tanulókra való áthárítását, vagy ha a zavaró viselkedés megszüntetése érdekében feladatokat hagy el.

Az uralkodó-elnyomó tanári magatartás hatása a tanulók és a csoport viselkedésére hasonlít a fenyegető eljárások során felsorolt következményekre. A tanári gyakorlatban megtalálható formái: az irányítás parancsokban történő megfogalmazásai („Mindenki azonnal kinyitja a füzetét!”), hatalmi személyekre való hivatkozás („Ha nem hagyod abba azonnal, felküldelek az igazgatóhoz...”), feltételekhez kötött ígérgetés („Na jó, ha egy hónapig a hangodat sem hallom, talán nem értesítem a szüleidet...”), más csoportokkal való hátrányos összehasonlítás, egyes kiválasztott tanulók felruházása korlátozó hatalommal, hízelgés, „erkölcsi prédikáció”.

A fenti eljárások tehát a problémák megoldásában nem eredményesek, többnyire időlegesen oldják csak meg a problémát, illetve annak tüneteit, ami a valódi megoldás elhalasztásán túl a probléma súlyosbodásához vezethet.