Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

A taneszközök csoportosítása

A taneszközök csoportosítása

A taneszközök különféle rendszerbe foglalása, csoportosítása ismert. A legismertebb, technikatörténeti alapon történő felosztás Schramm, neves amerikai oktatástechnológus nevéhez fűződik. Négy nemzedékbe sorolta az oktatás eszközeit, aminek során jól követhető a didaktika szempontjából a fejlődés két iránya: növekszik az információforrás mennyisége (útban a multimédia felé), és a taneszközök egyre rugalmasabbak, megvalósul az interaktivitás, a legmodernebb, optikai lemezen és hálózaton hozzáférhető multimédia-tananyagokat már az információs és kommunikációs technológiák részeként említi a szakirodalom.

1. nemzedék: Azok a tárgyak tartoznak ide, amelyeknek elkészítése és bemutatása nem igényel technikai eszközt: a valóság tárgyai, makettek, modellek, képek, térképek, falitáblák, kéziratok, grafikus ábrázolások stb. A legkorábbi idő óta jelen vannak az iskolában.

2. nemzedék: Az idetartozó taneszközök előállítása, sokszorosítása már gépekkel történik, de a rajtuk megjelenő információk közvetítéséhez egyéb eszközre nincs szükség, önmaguk közvetítik azt. Ilyenek a nyomtatott taneszközök: könyvek, tankönyvek, olvasókönyvek, munkafüzetek, fényképek stb.

3. nemzedék: A vetítés-, a hang- és a híradástechnika fejlődésének eredményei, az audiovizuális eszközök (magnetofon, rádió, vetítőgép, televízió, írásvetítő, diavetítő stb.) és információhordozóik (hangfelvételek, filmek, televíziós felvételek, írásvetítő transzparensek, diaképek stb.) tartoznak ide. Jellemzőjük, hogy az információhordozók előállításához és közvetítéséhez gépi berendezésre van szükség.

Az első három nemzedékbe tartozó taneszközök elsősorban a szemléltetés funkcióit töltik be az oktatás folyamatában.

4. nemzedék: Azokat a taneszközöket soroljuk ide, amelyek már a tanulás irányítását is képesek ellátni, itt ember és gép között kapcsolat jön létre, a tanuló önállóan tud tanulni segítségükkel: oktatógépek, programozott tankönyvek, nyelvi laboratórium, oktatócsomag. (Schramm, 1963: 1. fejezet.)

Szűcs Pál szükségesnek tartotta kiegészíteni a rendszert az ötödik nemzedékkel, ahová napjaink legmodernebb eszközei kerülnek be a taneszközök sorába: a videorendszerek, a számítógépek, a multimédiarendszerek (Szűcs, 1986: 24), és idetartoznak a kilencvenes évek végének nagy jelentőségű technikai újdonsága, az internet szolgáltatásai is. E nemzedék eszközei interaktív kapcsolatot tesznek lehetővé a programmal, a számítógéppel, különböző adatbankokkal és különböző számítógépes rendszerekkel. És a fejlődésnek valószínűleg még nincs vége.

A legújabb Pedagógiai Lexikonban Tompa Klára szócikke tartalmazza a taneszközök legteljesebb csoportosítását, amely fizikai megjelenésük, az érzékszervi csatornákra gyakorolt hatásuk, a felhasználó és a szükséges technikai berendezések szempontjai szerint foglalja rendszerbe azokat (1. táblázat).

A tanulás forrásait összegyűjtő önálló intézmények, iskolán belüli szaktantermek a médiatárak, tanulási forrásközpontok, amelyekben megtalálhatók az egyéni és az önálló tanuláshoz a könyvtáron kívül az egyéb információhordozók (hanganyagok, lemezek, programok, mikrofilmek stb.) és az oktatástechnikai eszközök (magnetofon, videó, mikrofilmleolvasó, számítógép stb.) is. (Celler, 1985: 210–231.)

A taneszközök fejlesztése, eljuttatása az iskolákba és az oktatásban való alkalmazás hangsúlyozása hazánk mindenkori oktatási kormányzatának fontos feladataként jelent meg. Már a múlt században készültek taneszközjegyzékek, amelyek tájékoztatták az iskolákat az előírt, illetve az ajánlott taneszközökről. Az 1990-es évekig a kötelező egységes tantervhez központilag finanszírozott és irányított taneszközfejlesztés, illetve taneszközellátás kapcsolódott.

XII.1. táblázat - A taneszközök csoportosítása

Háromdimenziós

Nyomtatott

Oktatástechnikai

Tanári demonstrációs eszközök

természeti tárgyak, gyűjtemények, preparátumok, munkatermékek, kísérleti eszközök, utánzatok,

applikációs eszközök, taktilis (manuális) taneszközök, mérőeszközök, metszetek

Tanulókísérleti eszközök

manipulációs eszközök, kísérleti eszközök, logikai készletek, laboratóriumi készletek, modellek, applikációs eszközök, mérőeszközök

Didaktikai segédeszközök

hangszer

sportszer

Tanári segédletek

tanári kézikönyvek, módszertani segédkönyvek, szakkönyvek, feladatgyűjtemények, folyóiratok, tantárgytesztek, bibliográfiák, taneszközjegyzékek, műsorjegyzékek, táblai szövegek és vázlatok

faliképek

falitérképek

Tanulói segédletek

tankönyvek, munkafüzetek, munkalapok, feladatlapok, nyomtatott programok, atlaszok, szótárak, szöveggyűjtemények, olvasókönyvek, növény- és állathatározók, tanulói feladatgyűjtemények, kötelező irodalom, folyóiratok, dolgozatfüzetek, füzet, mérő- és számolóeszközök

Anyagok

(információhordozók, audiovizuális anyagok, szoftver)

auditív

hanglemezek, hangszalagok, iskolarádió-adás, audio CD (optikai lemezek)

vizuális

átlátszatlan képek, diafilmek, keretezett diák, írásvetítő transzparensek, foto CD, síkmodellek, némafilmek

audiovizuális

hangosított diasorozat, hangosfilmek, iskolatelevízió-adás, videofelvételek, képlemezek, gépi programok

számítógépes oktatóprogramok, multimédia, CD-ROM, DVD, DVI hálózati programok: internet

Eszközök

(audiovizuális eszközök, segédeszközök, hardver)

lemezjátszó, magnetofon, rádiókészülék,

CD-lejátszó,

CD-I-lejátszó

episzkóp, epidiaszkóp, diavetítő, dianéző, írásvetítő

filmvetítő

diavetítő+magnetofon, filmvetítő, televízió, képmagnetofon, képlemezjátszó, zárt láncú televízió, nyelvi laboratórium, oktatógép, számítógép, regisztrálóeszközök, sokszorosítóeszközök, multimédia PC, DVD-lejátszó, DVI-chipkártya, kivetítők (LCD-panel,

projektor)


(Tompa, 1997a: 451 nyomán.)

Napjainkban a Nemzeti alaptanterv, a kerettantervek és a helyi tantervek, a különböző iskolafenntartók eltérő igényei és lehetőségei létrehozták a taneszközpiacot. Az 1993-as közoktatási törvény rendelkezik a taneszközökről, azok jegyzékbe kerüléséről, a tankönyvvé nyilvánításról és a tankönyvjegyzék elkészítéséről.

A közoktatás irányító hatósága 1998-ban elkészítette a funkcionális taneszközlistát, amely elsősorban a gyártóknak, a forgalmazóknak és a potenciális finanszírozóknak szól, tartalmazza a NAT-hoz igazodva műveltségterületenként a követelmények megvalósításához azt, hogy milyen funkciók – tanári és tanulói tevékenységek (például szemléltetés, kísérletezés, értékelés stb.) – milyen eszközöket igényelnek. (Tompa, 1997b: 83; Funkcionális taneszközlista, 1998.) Rendelettel szabályozta az iskolák kötelező alapfelszerelését. (Alapfelszerelési jegyzék, 1998; Jegyzék, 1998.) A kerettanterv alapján megkezdődött az egyes tantárgyak taneszközjegyzékeinek összeállítása. A füzetekben hasznos, gyakorlati/módszertani javaslatok is találhatók a médium kiválasztásához, alkalmazásához. A közoktatási törvény 1999-es módosítása szerint az újonnan épült közoktatási intézményekre azonnal érvényes az alapfelszerelési előírás, a már működőknél a fenntartó által meghatározott ütemterv szerint, öt éven belül kell érvényesíteni azt. Elkészült a Magyar Elektronikus Taneszköz Adatbázis (META), amely az interneten a http://taneszkoz.interbase.hu oldalon érhető el. Segítségével kereshetők az egyes taneszközök iskolatípus, tantárgy, évfolyam/forgalmazó és eszköztípus szerint.

Hazánkban szabályozott a tankönyvvé nyilvánítás, az 1996-os közoktatási törvény szerint a tárca minisztere hivatott a tankönyvjóváhagyásra, aki az Országos Köznevelési Tanács véleménye alapján (az ún. tankönyv-jóváhagyási procedúrán, azaz előzetes minőségvizsgálaton elfogadott) fogadja el a tankönyveket (idetartoznak a szöveggyűjtemények, példatárak, munkafüzetek stb. is), ezek bekerülnek a hivatalos tankönyvjegyzékbe, és állami fogyasztói ártámogatást kapnak. Az érvényes tankönyvrendelet újdonsága, hogy az elektronikus és képi ismerethordozók is tankönyvvé nyilváníthatók.

A tankönyvjegyzéket minden évben – nyomtatott vagy CD-változatban – megkapják az iskolák az Oktatási Minisztériumtól. A rendszerváltás, az új közoktatási törvény, az iskolarendszer átalakulása lehetővé teszi a pedagógusok számára a szabad tankönyvválasztást. Ennek eredményeképpen a 90-es években jelentősen kiszélesedett a tankönyvpiac hazánkban is.