Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

A párban folyó tanulás

A párban folyó tanulás

A párban folyó tanulás lényege és változatai

A párban folyó tanulás lényege, hogy két tanuló működik együtt valamely tanulmányi feladat megoldása érdekében. A párban folyó tanulás szolgálhatja az új ismeretszerzést, az alkalmazást, a rendszerezést, a rögzítést, az értékelést.

A párban folyó tanulásnak két alapváltozata van. Az egyik változat az, amelyben hasonló szinten levő tanulók közösen, gondolatcserében oldanak meg valamely kapott vagy vállalt tanulmányi feladatot. Ezt a megoldást a pedagógiai szaknyelv páros munkának nevezi. A másik változat az, amelyben különböző szinten levő tanulók közötti tanulmányi kapcsolat jön létre azzal a kifejezett, nyílt szándékkal, hogy a jobb szinten levő gyermek, ifjú segítsen társának. Ezt a megoldást a hazai pedagógiai köznyelv és szaknyelv azonos életkorú gyerekek, osztálytársak esetén tanulópárnak nevezi, nagyobb életkori eltérés esetén korrepetáló viszonyról beszél. A nemzetközi szakirodalom ezt tutorrendszerű tanulásnak nevezi. (Thelen, 1969: 77–103.)

A párban folyó tanulás történeti szempontból

A páros munka, elsősorban a spontánul kialakuló párok együttes tevékenységének inspirálása a reformpedagógia szociális nevelést kiemelő irányzataiban (például Peter Petersen, Celestin Freinet pedagógiája) nagy hangsúlyt kapott/kap.

A hazai közoktatásban az elméletet megelőzve először a gyakorlatban kapott szerepet, főleg az alsó tagozaton, valamint a magasabb évfolyamokon a tanulókísérletekben. A páros munka empirikus kutatásának, elméleti elemzésének igénye a 80-as évek elején jelent meg (Balogh, 1982; Molnár, 1982; M. Nádasi, 1986; Szőllősné Szeszler, 1982), de kutatása nem terjedt ki a későbbiekben. Ugyanakkor a párok tevékenysége a pedagógiai gyakorlatban egyre inkább előtérbe kerül, elég csak a kommunikáció-központú idegennyelv-tanítási koncepciók terjedésére és ezek munkaszervezési konzekvenciáira gondolnunk.

A hazai szakirodalom korábban inkább a tanulópárok kérdésével foglalkozott, tapasztalatcsere-jelleggel. A leíráson túl azonban nem nagyon jutott. E téren a külföldi szakirodalom inkább kínál szempontokat, hiszen a tutorrendszernek (tutor: segítő, pártfogó) már a közoktatásban is fontos szerepe kezd lenni.

A rendszer szülőhelye az Egyesült Államok, ahol a felsőoktatásban részt vevő hallgatókat páros kapcsolatban segítő tanárokat nevezték tutoroknak. Később az elnevezést kiterjesztették azokra a felsőbb éves hallgatókra is, akik a felsőoktatásban fiatalabb társaik segítői lettek. A tutorrendszer terjedése, átalakulása következtében Nyugat-Európában már az a megoldás is megjelent, hogy felsőbb évfolyamok hallgatói oktatói segéderőként kapcsolódnak be a felsőoktatás feladataiba. A következő lépés az volt, hogy szaktárgyi tutorképzés indult a felsőfokú képzésben, reagálva arra a társadalmi igényre, hogy a közoktatás által előidézett tanításitanulási kudarcokat, problémákat iskolán kívüli szakértők segítsenek megoldani a szülőknek, gyerekeknek.

A párban folyó tanulás a gyakorlatban

A páros munka folyhat a zárt oktatás körülményei között is, amikor mind a párok összetételének mérlegelése, mind a feladat meghatározása a tanár hatásköre.

Abból kell kiindulni, hogy csak akkor érdemes a gyerekek, ifjak számára közösen megoldandó feladatot adni, ha mindketten akarnak és tudnak a közös munka szabályai szerint egymással dolgozni.

Korábbi kutatási eredmények alapján a párok kívánatos összetételének az tekinthető, ha a párok kialakulása rokonszenvi alapon történik, ugyanakkor tanulmányi tekintetben a pár tagjai között a különbség csekély. Az ilyen párok esetében nagy a valószínűsége annak, hogy a páros munka mind az együttműködés módjában, mind oktatási eredményében mindkét fél számára fejlesztő lesz.

A feladat meghatározásakor alapszempontnak lehet tekinteni, hogy a pár tanulmányi munkára serkentő szerepe csak akkor jelenik meg, ha a megoldás esélye belátható, ha a tanulók a közös munkának értelmét látják.

A nyílt oktatás elemeit vagy a nyílt oktatást elfogadó pedagógiai gyakorlatban a munkára, tanulásra saját elgondolásukból szerveződő párok esetében komoly energiák mozgósítása várható.

A páros munka – feladattól függően – szolgálhatja egyszerűen az oktatás változatosabbá tételét (ha a párok számára egyforma vagy egyszerűen csak más feladatokat adunk), de alkalmazható a differenciált fejlesztés érdekében, ha a feladatok meghatározásakor vagy felkínálásakor erre a szempontra tekintettel tudunk lenni.

A tanulópárok összetételében a spontán választások mellett élhetünk olykor tanári javaslattal is. Ha a közös tanulás lassan egymás elfogadásához vezet, megteremtődhetnek a természetes kölcsönös kapcsolatok a különböző tanulórétegek között. Érdemes arra is tekintettel lenni, hogy a különböző tanulók különböző területeken lehetnek erősek. Egymás kölcsönös segítése nagy nevelési lehetőség.

Különösen értékes és eredményes lehet, ha a tanítási órán is – már az elsődleges elsajátítási folyamatban – lehetőséget adunk tanulópárok működésére.

A párban folyó tanulás hatása az érintettekre

A páros munka fontos lépcsőfok a gyerekek számára ahhoz, hogy az együttműködésben tapasztalatot szerezzenek. Abban, hogy ezek a tapasztalatok pozitívak legyenek, döntő a számukra is fontosnak tartott feladat, a pedagógus segítőkészsége, s hogy valóban közös munka folyjék. Mindezek hiánya esetén a páros munka folyamán is előfordulhatnak melléktevékenységek, hiszen a páros munka csak nagyon értékes eszköze az oktatásnak, de korántsem csodaszer. (Szabó J., 1996/97.)

A pedagógus a páros munkában új oldalukról ismerheti meg tanítványait. Míg a frontális munkában dominánsan a vele való viszonyuk volt észlelhető, az egyéni munkában inkább a feladathoz való viszonyuk, a páros munka a kortárs kapcsolatokban „mutatja meg” a tanulókat. Ezek az információk a nevelőmunka egészében jól kamatoztathatók. Előfordul természetesen, hogy a pedagógusnak az indirekt – feladatok és társak által történő – irányítás megfigyelő helyzetét átmenetileg fel kell adnia, és a direkt segítés válik szükségessé, akár tanulási, akár társas problémák miatt. Ez a tanártól naprakész tájékozottságot igényel mind a szakterületét, mind az osztály, az aktuális csoport kapcsolatrendszerét illetően, s felkészültséget feltételez szociálpszichológiai problémák, mindenekelőtt konfliktusok kezelésében is. (Hunyadyné–Szekszárdi, 1998.)

A tanulópár jelentősége a mindkét tanuló által szerezhető szociális és tanulási tapasztalatok miatt alig becsülhető túl, bár ezek a tapasztalatok különböző jellegűek. Ezt azért érdemes hangsúlyozni, mert a jobb tanuló gyerek szülei – mint ilyen helyzetben különösen érintettek – gyakran gondolják úgy, hogy segítő gyermekük csak az idejét fecsérli. Ezzel szemben ki kell emelni, hogy a tanító fél sokszor maga is csak magyarázat közben érti meg a tanultak lényegét; amíg magyaráz, kérdez, meghallgat, maga is ismételten rögzíti és gyakorolja az anyagot; közelről tekinthet bele a megismerési folyamatba; ismerkedhet a tanulási motívumok hatásával; közvetlen élményeket szerezhet azzal kapcsolatban, hogy milyen is lehet nem jó tanulónak lenni; magyarázatot lelhet ennek a helyzetnek egyedi okaira; közvetlenül tapasztalhatja közös erőfeszítéseik eredményét stb.

A pedagógus szerepe általában abban jelenik meg, hogy törekszik a pozitív visszajelzésekre, mindkét gyereket további erőfeszítésre ösztönözi, illetve az eredményes együttműködéshez szükség esetén segítséget ad.