Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

A szervezési módok szimultán alkalmazásáról

A szervezési módok szimultán alkalmazásáról

Az előzőekben a frontális munkáról, az egyéni munka különböző változatairól, a párban folyó tanulásról és a csoportmunkáról volt szó. A szervezési módok melletti döntést az alkalmanként elérendő nevelési-oktatási célok, a tananyag jellege, a tanulók sajátosságai, illetve az ezekről való ismereteink, a rendelkezésre álló idő, az oktatás körülményei, a kész vagy megteremtendő segédletek köre, az aktuális tanár-tanuló viszony, a pedagógus felkészültsége, az érintettek (tanár és tanulók) aktuális testi-lelki állapota befolyásolja.

Az iskolai gyakorlatban nem célszerű úgy gondolkozni, hogy egy-egy alkalommal csak az egyik vagy csak a másik szervezési módot érdemes alkalmazni, hiszen egyfelől az egyes gyerekek tanulási lehetőségei függenek a munkaformáktól, másfelől egy-egy szervezési mód kizárólagos alkalmazása a pedagógiai hatásrendszer egyoldalúságához vezet. A szervezési módok váltogatása mellett a szervezési módok szimultán, párhuzamos alkalmazása lehet a leginkább célravezető.

Elgondolható tehát – és természetesen megvalósítható is –, hogy egy osztályban csoportok mellett páros munkában, teljesen egyénre szabott munkában is tanulnak a gyerekek; hogy az osztály tanulói páros munkában dolgoznak, de olyan tanulók is vannak, akik részben egyénre szabott munkában oldják meg feladataikat stb. Arra is szükség lehet, hogy miközben az osztály frontálisan tanul, olyan diákok, akiknek ez a közös szint már/még biztosan nem megfelelő, teljesen egyénre szabott munkában dolgozzanak. Csak a szimultán tanulásszervezés garantálja, hogy a tanulók szintjüknek, sajátosságaiknak leginkább megfelelő munkaformában tanuljanak, s hogy ezáltal a munkaformák sajátos hatásrendszere valóban hatékonyan érvényesüljön.

Amire feltétlenül gondolni kell: a frontális munka a pedagógus közvetlen irányítását feltételezi, a többi szervezési mód indirekt irányítású, bár a direkt irányítási akciókra (a segítségnyújtások alkalmával) is gyakran szükség van. Ne nagyon tervezzünk tehát olyan órát, ahol egyszerre (szó szerint egyszerre) kellene vállalkoznunk folyamatos és alkalmankénti direkt irányításra is. A különböző indirekt irányítású szervezési módok szimultán alkalmazása annál inkább javasolható, ez a megoldás nem jelent elviselhetetlen terhet a pedagógus számára.

A szervezési módok, munkaformák megválasztása tekintetében oktatási alkalomról alkalomra döntési helyzetbe kerülünk.

Természetesen másféle döntést kell hoznunk, ha a különböző munkaformák alkalmazásával az oktatás változatosságát akarjuk elérni, vagy ha a differenciált, a tanulók egyéni sajátosságait figyelembe vevő fejlesztés érdekében döntünk valamelyik/ valamelyek mellett a zárt oktatás koncepcióján belül. Az utóbbi esetben a döntést befolyásolja az egyes tanulók

  • továbbhaladásához szükséges tudásának színvonala; motiváltsága, motivációs érzékenysége;

  • önálló tanuláshoz szükséges jártasságainak, készségeinek, szokásainak, képességeinek szintje;

  • pedagógussal, illetve társaival való együttműködési készsége, képessége;

  • társas helyzetének jellemzői. (Részletesebben lásd: M. Nádasi, 2001.)

Míg a változatosság érdekében elég, ha a feladatok „mások”, „másfélék”, a differenciálást olyan feladatok szolgálják, amelyek lehetővé teszik, hogy a tanulók ismeretszerzésben, alkalmazásban továbblépjenek az egyéni vagy a társakkal való együttes munka eredményeként, szükség esetén tanári segítséggel. De a döntést befolyásolhatja az is, hogy hatásrendszerében, nevelő hatásában mást várhatunk az egyes szervezési módok alkalmazásától.

Természetesen a szervezési módok szimultán megjelenésére lehet számítani akkor is, ha a differenciálás a nyílt oktatás koncepciójának megfelelően zajlik, s az önvezérelt fejlődés körülményeinek megteremtése érdekében a szervezési módok meghatározása, vállalása erősen függ maguktól a tanulóktól. (M. Nádasi, 2001.)