Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

Külső és belső értékelés

Külső és belső értékelés

A külső és a belső értékelés értelmezésében több megközelítés is jelen van a hazai szakirodalomban. Az egyik felfogás az értékelők személye alapján, a másik az értékelés célja szerint különbözteti meg a külső és a belső értékelést.

Ha az értékelők személye a felosztás alapja, akkor a belső értékelés azt jelenti, hogy az adott programban, oktatásban részt vett személyek végzik az értékelést. Külső értékelés akkor történik, ha az értékelők nem vettek részt tevékenyen a program megvalósításában.

Az értékelés céljai szerint akkor történik belső értékelés, ha a „rendszer” saját céljai szerint oldják meg. Például a tanulók tudását az őket tanító tanár által megfogalmazott célokhoz és a tényleges tanítási-tanulási folyamathoz viszonyítva értékelik. Külső értékelés esetén az adott pedagógiai rendszernél magasabb, „felsőbb” rendszer elvárásai szerint kerül sor az értékelésre. Például a tanulók tudását külső, a tantervekben leírt követelmények alapján ítélik meg.

A belső és a külső értékelés konfliktusba kerülhet egymással, ha a viszonyítás alapja a két értékelésnél lényegesen eltér egymástól. Ez történik például, ha a tantervi követelményektől sok szempontból különbözik a tanárok által kialakított helyi tanterv követelményrendszere. Előmozdíthatja közeledésüket, ha az oktatási rendszerben megjelenik az iskoláktól függetlenül működő vizsgarendszer, amely orientálja az iskolai oktatást és értékelést. (Báthory, 1987.)

A külső és belső értékelés problémája az utóbbi időben egyre nagyobb szerepet kapott az iskoláknak mint intézményeknek az értékelésében. (Pőcze, 1997.)

Az intézmények külső értékelését sok országban az iskolafenntartók által megbízott külső szakmai szervezetek, szakfelügyelők, ritkábban tanácsadók végzik. A nem központosított, decentralizált oktatási rendszerekben a reformok, a változások bázisainak az önfejlődő, ún. tanuló szervezeteket tekintik, amelyeknél kitüntetett szerepe van a belső önértékelésnek.

Sokféle szempont mentén értékelik az iskolák eredményeit (például a tanulók tantárgyi teljesítményei, az iskolahasználók elégedettsége, tanulói hiányzások, fluktuáció a tanárok, a diákok körében), sokféle módszert alkalmazva (iskolai statisztikák, tantárgytesztek, attitűdmérések, iskolalátogatások stb.). Ma még problémát jelent, hogy nem eléggé kidolgozottak az intézményértékelési módszerek, eszközök, s kevés a megfelelően felkészült értékelési szakember is.

Megújították az iskolai értékeléseket a minőségőrzéssel, minőségbiztosítással kapcsolatos törekvések is. (Bonstingl, 1997; Golnhofer, 2002a; Halász, 2001; Setényi, 1999.) Az Európai Unión belül az oktatás értékelése nemzeti kompetenciába tartozik, de a minőségfejlesztéssel kapcsolatos elkötelezettség jegyében az EU „kormánya”, az Európai Bizottság már 2000-ben felhívta a tagországok figyelmét az iskolai önértékelést előtérbe helyező, a nyilvánosság számára átlátható, a külső és a belső értékelés egymást támogató rendszerének a kialakítására.

(Halász, 2001: 133.)

Magyarországon 2001 őszén elindult, majd 2002-ben folytatódott országos mérések 5–6. és 9–10. évfolyamos tanulók alapkészségeiről és kompetenciáiról adnak információkat országos, helyi és intézményi szinten. Az eredmények központi feldolgozása alapján az iskolák tantestületei összehasonlíthatják saját intézményük tanulóinak teljesítményét az országos eredményekkel, beilleszthetik iskolájukat a helyi és az országos képbe. E mérésekhez kötötten a külső és a belső értékelés összekapcsolásának lehetőségei nyílnak meg, ti. bővíthetik az intézményi önértékelés területét, szakszerűbbé tehetik azt, eredményei felhasználhatók az intézményi fejlesztésekben is. (Golnhofer, 2002a; Halász, 2002.)

A tanulók teljesítményeihez kötött intézményértékelések kapcsán egyre több fenntartó és iskola vizsgálja, hogy maga az iskola valójában mennyit adott hozzá a tanulók teljesítményéhez. Az ún. pedagógiai hozzáadott érték kiszámítása során megpróbálják szétválasztani az iskolai és az iskolán kívüli tényezőket, s megragadni az iskola valós pedagógiai munkáját. E mennyiségi érték számítása még nem kristályosodott ki eléggé, de kétféle módjával is találkozhatunk a magyar közoktatásban. Az egyiknél egy-egy iskola vagy tanuló esetében a korábbi teljesítményhez viszonyítják a mérések eredményeit, a másiknál a szociokulturális és az eredményességi mutatókat vetik egybe. (Bognár, 2000; Csapó, 2002.)