Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

Értékelők, önértékelők

Értékelők, önértékelők

Az értékelést nagyon sokan végezhetik, hiszen sokféle funkciója és változatos tárgya lehet. Értékelhetnek a tanárok, a szülők, a tanulók, az iskolapszichológusok, a szaktanácsadók, a felügyelők, a professzionális értékelők (például tantervértékelők, oktatási anyagokat értékelők, vizsgáztatók, intézményértékelők). Sokáig csak a tanárok számítottak igazán értékelőnek, hiszen az értékelés, amint már jeleztük, főként a tanulók teljesítményeinek minősítésére vonatkozott. A hatvanas évektől azonban kiemelt szerepet kaptak az értékelésben a különböző professzionális értékelők, különösen a programok, a tantervek és az oktatási anyagok értékelői. A hetvenes években a teljesítmény-központú iskolák felértékelődésével pedig a vizsgáztató szerep került előtérbe. Az oktatási rendszerek decentralizálása is megváltoztatta a tanárok értékelő szerepét, hangsúlyosabbá vált az iskoláknak mint intézményeknek értékelése s ebben a tanárok tevékeny részvétele. (Nevo, 1995; Tompa, 1997.)

A tanároknak is ki kell alakítaniuk értékelő szerepfelfogásukat a saját pedagógiai nézeteikhez, elképeléseikhez igazodva. Az értékelőnek a neveléssel, az oktatással kapcsolatos értékpreferenciái tudatosan vagy rejtett formában befolyásolják az értékeléshez kötődő értékeit, normáit, viselkedését. Különbözőképpen vélekednek például az értékelésről a gyermekközpontú vagy a teljesítményorientált iskolában hívő pedagógusok.

Az értékelő szerepfelfogás kialakítása/kialakulása egy hosszabb, soha le nem záruló folyamat. Alakulásában fontos szerepe van annak, hogy az értékelő egyrészt igyekszik megismerni tágabb és szűkebb környezetének elvárásait az értékelővel kapcsolatban, másrészt információit ütközteti saját elképzeléseivel, tapasztalataival, ismereteivel és a személyiségében rejlő lehetőségekkel.

Az értékelő szerepe más és más hangsúlyt kap attól függően, hogy mi az adott értékelés funkciója és tárgya.

Az értékelő betölthet egy ellenőri szerepet, s ekkor erőfeszítései arra irányulnak, hogy eldöntse, vajon mennyire teljesültek a célok. Ehhez a szerephez gyakran társulnak adminisztratív, szelekciós és hatalmat bizonyító viselkedések. Az értékelő szerepelhet értelmes hivatalnokként vagy nevelőként, aki szakszerűen informálja „közösségét”, az érdekelteket.

Az értékelés során gyakran összeütközésbe kerülhet a „bíró”, a „tanácsadó” és a „segítő” szerep. A szerepkonfliktusok feloldását segítheti a szóban forgó értékelés funkciójának tisztázása, a problémák felszínre hozása, a szabályok egyértelmű megfogalmazása, az értékelésben érdekeltek bevonása az értékelés előkészítésébe stb. (Nevo, 1985.)

Az értékelők felelősségének és döntési jogköreinek meghatározása ugyancsak alapfeltétele annak, hogy az értékelők megfelelően tudják értelmezni, felépíteni elképzeléseiket saját értékelő szerepükről. Az értékelőknek tudatosítaniuk kell, hogy milyen tényezők miként hatnak az értékelés hasznosságára (társadalmi/közösségi tényezők, az értékelés természete, az értékelő hitelessége, forráskényszerek stb.).

A tanulást önszabályozási folyamatként kezelve egyre fontosabb szerepet kap a diákok önértékelése. Az iskolában, a tanítási órákon és azon kívül is segíteni kell a diákokat abban, hogy készek és képesek legyenek önmaguk tudásának, teljesítményének értékelésére.