Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

A különleges bánásmódot igénylő gyermek fogalma, típusai

A különleges bánásmódot igénylő gyermek fogalma, típusai

Tudjuk azt, hogy minden gyermek egyedi, megismételhetetlen, különleges, minden gyermeknek egyéni nevelési-oktatási szükségletei, igényei, lehetőségei vannak. A gyermekek közötti különbségek, különbözőségek óriásiak lehetnek, egyesek alulteljesítenek, mások messze meghaladják bizonyos területen a többi társukat. Az iskolákban a pedagógusok igyekeznek egységesen alkalmazható megoldásokat találni. Vannak olyan gyermekek, akiknek állandó vagy átmeneti jelleggel fizikai, biológiai, pszichikai, intellektuális, családi vagy szociokulturális okok miatt egyéni, sajátos nevelésioktatási szükségleteik vannak, ezért a speciális nevelési-oktatási szükségletekhez, sajátosságokhoz egyénenként igazodó bánásmódot igényelnek az iskolában. Őket nevezzük különleges bánásmódot igénylő gyermekeknek.

A különleges bánásmódot igénylő gyermekek négy típusát különböztetjük meg:

1. Speciális nevelési szükségletű gyermekek. Speciális fejlesztésük a gyógypedagógia szakterülete. A szakirodalomban különböző elnevezésükkel találkozhatunk: fogyatékosok, akadályozottak, biológiailag sérültek, biológiailag károsodottak, nem épek, sajátos nevelhetőségűek, sajátos nevelési szükségletűek, speciális nevelési igényűek, speciális igényűek. Ebbe a csoportba tartoznak:

  • tanulásban akadályozottak: enyhe fokban értelmi fogyatékosok, nehezen tanulók;

  • értelmileg akadályozottak: mérsékelt, súlyos, legsúlyosabb fokban értelmi fogyatékosok;

  • beszédben akadályozottak: beszédsérültek, beszéd-, hang- és nyelvi zavart mutatók;

  • látássérültek: vakok, gyengénlátók;

  • hallássérültek: nagyothallók és siketek;

  • mozgáskorlátozottak: mozgás- és testi fogyatékosok, sérültek;

  • viselkedés- és teljesítményzavarral küzdők (nehezen nevelhetők, inadaptáltak);

  • autista gyermekek (szociális-kognitív és kommunikációs készségek fejlődésének zavara, amely a személyiség fejlődésének egészére hatással van). (Illyés, 2000b.)

2. Tanulási problémákkal küzdő tanulók:

  • tanulási nehézséggel küzdők (például: lassú, motiválatlan, hosszabb betegség miatt lemaradó, családi, szociális, kulturális, nyelvi hátrányok);

  • tanulási zavarral küzdők (például: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, figyelemzavar, súlyosabb beszédhiba);

3. Magatartászavarok miatt problémás tanulók:

  • visszahúzódó (regresszív) és depresszív viselkedésű tanulók (félénk, csendes, visszahúzódó, csavargó stb.);

  • ellenséges (agresszív) és inkonzekvens viselkedésű tanulók (engedetlen, kötekedő, támadó, hiperaktív stb.). (Kósáné Ormai, 1981, 1998.)

4. Kivételes képességű tanulók, tehetségesek:

  • intellektuális (a különböző tudományterületeken kimagasló: matematikai, fizikai, nyelvi stb.) tehetség;

  • művészi (képzőművészeti, zenei, írói, rendezői) tehetség;

  • pszichomotoros (sport, tánc, pantomim, kézügyességet igénylő terület) tehetség;

  • szociális (vezető, szervező, irányító) tehetség.

A különleges, egyéni bánásmódot igénylő gyermekek egyenként is sokfélék lehetnek. Egy tehetséges diák is lehet látássérült. Lehet egy tanuló az egyik tárgyból átlagos vagy átlag alatti, egy másikból tehetséges. Az is elképzelhető, hogy valaki egyszerre lassú és tehetséges, csak ez különböző területen jelentkezik (például a művészetek és a matematika). Vannak olyan tanulók, akik alkalmatlanok csoportba való bevonásra egy másik csoportba való tartozásuk vagy magatartásuk miatt stb. A pedagógusoknak meg kell ismerniük tanítványaikat, hogy szükség esetén különleges bánásmódban részesítsék őket. (Lásd: III., XVII. fejezet; Tóth, 1995; Szekszárdi, 2001.)

A különleges szükségletek okai, fokai

Az angol oktatási törvényben a speciális nevelési-oktatási szükséglettel rendelkező gyermek (children with special educational needs) kategóriát használják, érvényességét tekintve szinonimájának a különleges bánásmódot igénylő gyermek kifejezés tekinthető. Pedagógiai szempontból akkor alakul ki e speciális oktatási-nevelési szükséglet, ha a gyermek akadályozott olyan dolgok megtanulásában, amelyre a kortársai képesek. A tanulásban akadályokat képezhetnek különböző biológiai állapotváltozások (például látássérülés), a személyiség jellemzői (például szorongó gyermek), a környezet sajátosságai (például etnikai kisebbséghez tartozó vagy hátrányos helyzetű család), és adódhatnak a gyermek és környezetének kapcsolatából (például válás a családban). A speciális nevelési-oktatási szükségletet előidéző akadályok és következményei igen különböző fokúak (enyhe – súlyos) és időtartamúak (időszakos – állandó) lehetnek. Bayliss a következőképpen ábrázolja a speciális szükségletek időbeli és súlyosságbeli változásainak két dimenzióját:

XVI.1. ábra - A szükségletek dimenziói

kepek/420_22.jpg


(Bayliss, 1995: 221.)

A két dimenzió szerint szükséges értelmezni a gyermek speciális nevelésioktatási szükségletét, és tisztán kell látnunk, hogy ez hogyan hat az egyéni fejlődésére. Azonos sérülések különböző egyéneknél, illetve különböző körülmények között, különböző fokú vagy időtartamú speciális szükségleteket okozhatnak. Például a rövidlátás látási sérülés következménye, állandó jellemzője a rövidlátónak. Szemüveggel korrigálható, és általában nem akadálya a különböző képességek kialakulásának, és a szociális szerepében sem korlátozza az egyént. Azonban ha pilóta szeretne lenni a fiatal, a repülés szempontjából a képességzavar miatt erre a pályára alkalmatlan. Minél nagyobb fokú a rövidlátás, annál több területen jelentkezhetnek a tanulónál speciális oktatási szükségletek. Egy másik példa: a gerinc sérülése miatt lehet csupán gerincferdülése a gyermeknek, amelyet gyógytornával megpróbálnak korrigálni. Válhat púpossá a gyermek, ebben az esetben pszichés problémák is jelentkezhetnek, van olyan eset is, amikor a sérülés olyan súlyos, hogy kerekesszékbe kerül, kiszolgáltatottá válik, biológiai állapotváltozása visszafordíthatatlan, állandó. E fogyatékossággal együtt járó hátrányok, nehézségek csökkenthetők, ha a környezet, a társadalom nagyobb figyelmet fordít a mozgássérültekre, és a közlekedés körülményeit, feltételeit számukra is megkönnyíti.

Az előbbi összefüggésben szükséges megközelíteni a szociális vagy kulturális, nyelvi különbségekből eredő (például a roma tanulók) speciális nevelési-oktatási szükségleteket is. A magatartási zavarok is különböző fokban és időtartamban lehetnek hatással a tanulók tanulmányi teljesítményére: lemaradnak a tanulásban, hullámzó teljesítményt mutatnak. (Kelemen, 1981: 24. fejezet.) A súlyosan sérült gyermekeken kívül a többség speciális nevelési-oktatási szükségletei és igényei időről időre változnak, viszonylagosak és összetettek. Ennek a szemléletnek az elfogadása alapján határozhatjuk meg a különleges bánásmód alkalmazásának lehetőségét, módját, eszközét, időtartamát.

A különleges bánásmódot igénylők aránya a népességben

A népességben meglévő különbségek arányait tudományos mérések, vizsgálatok tárják fel. A legkidolgozottabb az értelmi képesség, az intelligencia mérése, ennek alapján bizonyítható, hogy a népességnek azonos részét teszi ki az átlagtól mindkét irányban eltérők száma (2. ábra).

XVI.2. ábra - A Gauss-féle normális eloszlás:nagy tömegű minta vagy népesség szintjének vizsgálati eredménye

kepek/421_23.jpg


(Czeizel, 1997: 33.)

Ugyanez az összetétel érvényes a gyermekekre is. Az ábrán besötétített két szélsőséges csoportba (2,3%+2,3%, összesen megközelítőleg 5%) tartoznak – a korábbi elnevezések szerint – a tanulásban akadályozottak és az értelmileg akadályozottak, valamint az intellektuális tehetségek. Értelmi képességei alapján a többi speciális nevelési szükségletű, a tanulási nehézséggel küzdő és magatartászavarok miatt problémás, valamint a más területen tehetséges ember/gyermek a populáció egészében megtalálható.

Törvényi szabályozás

Hazánkban a közoktatásról szóló, 1993. évi LXXIX. törvény és annak 1995. évi módosítása megfogalmazza a gyermekek jogait és a pedagógusok kötelességeit: „10. §. (2) (a gyermek) személyiségét, emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, ... (3) a) képességeinek érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön, képességeihez mérten tovább tanuljon, ... b) nemzeti, illetőleg etnikai hovatartozásának megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön”; a pedagógusok kötelességeit: „19. §. (1) a) a gyermekek, tanulók fejlődését figyelemmel kísérje és elősegítse; ... e) a gyermekek, tanulók emberi méltóságát és jogait tartsa tiszteletben”. Előírja, hogy az iskolák pedagógiai programja határozza meg „48. §. (1) c) ... a tehetség, a képesség kibontakoztatását, a szociális hátrányok, a beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézségek enyhítését segítő tevékenységeket”. (Magyar Közlöny, 1993: 5691, 5695, 5701.) Az 1996. LXII. és az 1999. évi LXVIII. számú törvénymódosítások további jogokat biztosítanak a tanulási nehézséggel küzdő tanulóknak. A Nemzeti alaptanterv tartalmazza a nemzeti és etnikai kisebbségek és a különböző területen fogyatékos tanulók nevelésének és oktatásának sajátos elveit, elismerve, hogy ezek a tanulók speciális nevelési-oktatási szükségletük miatt egyéni, különleges bánásmódot igényelnek. (NAT, 1995: 18–20.) Ezeknek a tanulóknak felemelt finanszírozási összeget („fejkvótát”) biztosít az állam, és megkülönböztetett figyelmet fordít nevelésükre-oktatásukra. (Halász–Lannert, 2000: 9. fejezet.)