Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

Tanulási problémákkal küzdő tanulók

Tanulási problémákkal küzdő tanulók

A tanulási probléma olyan gyűjtőfogalom, amely az iskolai tanulást hátrányosan befolyásoló tényezőket, jellemzőket foglalja magában. Fokozatai: 1. tanulási nehézség, 2. tanulási zavar 3. tanulási akadályozottság. (Mesterházi, 1998.)

A különféle tanulási problémák külső és/vagy belső okokra vezethetők vissza:

1. Tanulási nehézségek

A tanulási nehézség általában csak egyes tanulási helyzetekben, egyes területeken, időszakosan jelentkező, gyakori tanulási probléma. Minden tanulónál előfordulhat. A tanulóban rejlő okok miatt tanulási nehézséggel küzdő a lassú, a hosszabb betegség miatt lemaradó, a szorongó gyermek. Alulteljesítést okozhat a tanulási módszerek, eljárások ismeretének hiánya és a hiányos vagy nem reális önismeret is. Külső okok lehetnek a következők: emocionális (például családi okok miatt) problémák, motiválatlanság, szociális, kulturális, nyelvi hátrányok. (Réger, 1990.) Ezeken a nehézségeken a pedagógia tanórai differenciálással (XIV. fejezet), tanórán kívüli korrepetálással, felzárkóztatással, egyéni foglalkozással, egyéni programokkal igyekszik segíteni. A szép számban kapható tanulás-módszertani könyvek segítik a tanulás tanítását, illetve tanulását, tartalmaznak önismereti kérdőíveket, képességvizsgáló és -fejlesztő feladatokat, gyakorlatokat is. (Lásd: Tanulás-módszertani könyvek.) A külső okok enyhítése érdekében eredményes lehet: a szülőkkel való kapcsolattartás, családlátogatások, esetleg a családsegítő szolgálat igénybevétele, orvos, pszichológus segítése, a hivatalos – iskolai, fenntartói – szociális intézkedések (például segélyek, kedvezmények), az iskolán kívüli kulturális rendezvények stb.

2. Tanulási zavarok

Tanulási zavarról beszélünk abban az esetben, ha a tanulónál egyes képességterületek működésében jelentkezik súlyos és tartós probléma, mely elsősorban az olvasás, az írás, a helyesírás és a matematika tantárgyakban, a tanulás alapképességeinek kialakításánál okoz gondot. Átlag alatti és átlag feletti, vagyis bármilyen tanulónál jelentkezhet, és befolyásolhatja a tanulását, magatartását. A tanulási zavarok enyhítése, megszüntetése kiscsoportos és/vagy egyéni fejlesztő foglalkozásokkal, tréningekkel, terápiás eljárásokkal lehetséges. A speciális fejlesztést az esetek súlyosságától függően hosszabb-rövidebb ideig a segítő szakemberek (gyógypedagógus, logopédus, iskolapszichológus, terapeuta) helyben vagy ambulánsan végzik. Szükséges a tanuló, a pedagógusok, a szaksegítők és a szülők együttműködése. (Számos ismert nagy alkotóról írnak a szakirodalomban, akik részképességzavarokkal, gyengeséggel küzdöttek. Például: Flaubert, Mandelbrot, Einstein, Edison, Rodin, Anatole France.) (Gyarmathy, 1998.)

A tanulási zavarok fajtái:

a) Neurogén tanulási zavarok: a központi idegrendszer működési zavarainak – részfunkciózavarok – következménye: diszlexia (olvasászavar), diszgráfia (írászavar), diszkalkulia (számolási zavar), diszfónia (hangképzési zavarok), diszfázia (nyelvi fejlődési zavar), diszgrammatizmus (a beszéd morfológiai szabályrendszerének zavara), diszpraxia (enyhébb fokú mozgás-, koordinációs zavar), a figyelem, a koncentrálóképesség, az emlékezet zavarai. Egymással sokféleképpen kombinálódhatnak. A legtöbb óvodában diszlexia-diszgráfia-diszkalkulia szűrést, prevenciót végeznek. Minél korábbi felismerése és kezelése javasolt. (Fejlesztő Pedagógia, 1992, 1994.) A diagnosztizált diszfunkció indokolttá teszi a tanuló esetében a követelmények módosítását (például az idegen nyelv tanulásánál).

b) Pszichogén tanulási zavarok: elsősorban a korai életszakaszban elszenvedett környezeti ártalmak hatására alakulnak ki (motiválatlanság, szorongás, kudarcorientált viselkedés).

c) Poszttraumás tanulási zavarok: a gyermekkorban történt agykárosodás következtében kialakult állapot, a neurogén tanulási zavarokhoz hasonló jellegű. (Gerebenné, 1996.)

3. Tanulási akadályozottság

A tanulás minden területén jelentkező, átfogó, súlyos és tartós tanulási probléma, amelynek következtében az iskolai teljesítmény gyenge vagy elégtelen. A különböző (kognitív, motoros és orientációs, emocionális és szociális, kommunikációs) képességek lelassult fejlődése, zavara. Ők speciális nevelési szükségletű, tanulásban akadályozott tanulók, szegregáltan vagy integráltan nevelhetők/oktathatók, és a speciális segítő szakemberek (gyógypedagógus, pszichológus, szociálpedagógus, orvos, fejlesztő terapeuta) segítsége nélkülözhetetlen. A különleges bánásmód lehetőségei integrált keretekben: differenciált feladatok, differenciálás a tevékenységek, a célok, a követelmények, a tartalom szintjén, a módszerek és taneszközök területén, a tanulási stílus szerint, az értékelésben. A legkedvezőbb a kiscsoportos foglalkozás, de szükséges az egyéni fejlesztés, a speciális szakterápia. (Gaál, 2000.)