Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

Magatartászavarok miatt problémás tanulók

Magatartászavarok miatt problémás tanulók

Magatartászavaroknak nevezzük azokat a viselkedésmódokat, amelyek miatt a tanulók nem tudnak beilleszkedni a szűkebb-tágabb szociális környezetükbe, és/vagy amelyekkel megsértik az együttélés/együtt tanulás szociális normáit. A zavarok kialakulásának biológiai, pszichés és szociális okai lehetnek.

A felnőtt népességnél jelentkező magatartászavaroknak a szakirodalom a következő csoportjait különíti el: „engedetlenség, hazudozás, csavargás, lopás, züllött viselkedés (például alkoholfogyasztás, agresszivitás, kötekedés)”, drogos állapot. (Volentics, 1997: 527.) E zavarok „kicsiben” már gyermekkorban jelentkezhetnek. Az alkalmazkodási képesség zavara miatt nehezen illeszkednek be a tanulóközösségbe. Szükséges a gyors, meggondolt segítség (jól megválasztott nevelési módszerek, segítség a tanulásban, iskolapszichológus, a szülőkkel való együttműködés), hogy ne vezessen az út súlyos teljesítmény- és viselkedészavarokhoz (neurózis, pszichopátia, pszichózis), amelyeknek kezelése már pszichológus, orvos segítségét igényli.

Kósáné Ormai Vera – külföldi példákra is hivatkozva – a magatartászavarok miatt problémás (nehezen nevelhető) tanulóknak két típusát különíti el:

a) visszahúzódó (regresszív) és depresszív viselkedésű tanulók (félénk, csendes, szorongó, visszahúzódó, csavargó stb.);

b) ellenséges (agresszív) és inkonzekvens viselkedésű tanulók (engedetlen, kötekedő, támadó, hiperaktív stb.). (Kósáné Ormai, 1981, 1989.)

Ismert a beilleszkedni nem tudó, aszociális és a közösség ellen forduló antiszociális kategorizálás is.

Akár visszahúzódó, akár támadó jellegű a magatartászavar egy gyermeknél, általában együtt jár tanulási problémával. Kölcsönösen előhívhatja egyik a másikat. Például a hiperaktivitás legtöbbször a figyelem-, a koncentrációzavar következménye. A különleges bánásmód irányulhat a magatartászavar megszüntetésére és/vagy a tanulási probléma kiküszöbölésére, de bármelyik területen elért pozitív eredmény enyhíti/enyhítheti a másik problémát is. Mindenekelőtt a magatartászavart előidéző – sokszor nehezen feltárható – okot/okokat szükséges megtalálni (személyes beszélgetések, családlátogatások, pedagógiai-pszichológiai vizsgálati módszerek stb.). A magatartászavarok két típusa eltérő bánásmódokat igényel. A tanításitanulási folyamatban a visszahúzódó gyerekeknél eredményhez vezethet a csoportés a párban folyó munka, a „testre szabott”, differenciált egyéni munka, motiválás és számonkérés stb. (XIV. fejezet). Az összeférhetetlen tanuló inkább egyéni feladattal köthető le, fontos a velük megbeszélt egyéni vállalások, követelmények következetes számonkérése. Az eredmények, a pozitívumok kiemelése, megerősítése mindkét típust motiválja, segítheti a beilleszkedést, a társak általi elfogadást. (Lásd még: Vajda, 1994: 193–227; Zsidi, 1997; Schödl–Galicza, 1999.)