Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

Összefoglalás

Összefoglalás

Azok a gyermekek, akiknek állandó vagy átmeneti jelleggel – különböző okok miatt – egyéni, a többségtől eltérő nevelési-oktatási szükségleteik vannak, különleges bánásmódot igényelnek az iskolában. A rászorultság szerint négy típusba sorolhatók: 1. a speciális nevelési szükségletű tanulók (a gyógypedagógia kompetenciájába tartozók: tanulásban akadályozottak, értelmileg akadályozottak, beszédben akadályozottak, látás- és hallássérültek, mozgáskorlátozottak, viselkedés- és teljesítményzavarral küzdők, autisták), 2. a tanulási nehézséggel küzdő tanulók, 3. a magatartási zavarok miatt problémás tanulók és 4. a kivételes képességűek, a tehetségesek.

Külföldön is és hazánkban is az utóbbi 15-20 évben egyre jobban tért hódít az integráció, a speciális nevelési szükségletű tanulók együttes nevelése-oktatása az ilyen szükségletekkel nem rendelkező társaikkal. Az integrált fejlesztés megvalósítására kialakult megoldások a következők: 1. lokális integráció, 2. szociális integráció, 3. funkcionális integráció: a) részleges integráció, b) teljes integráció, 4. fordított integráció, 5. spontán integrálódás. Minden tanulót, a speciális nevelési szükségletű gyermeket is elfogadó és befogadó megoldás az inklúzió, amely biztosítja mindenki számára a nevelési-oktatási (emberi, környezeti, gazdasági) feltételeket. Az integrált nevelésnek vannak üdvözítői és ellenzői. Számos előnye fogalmazható meg, de számos kérdés még megválaszolásra vár (a pedagógusok felkészítése, a speciális feltételek biztosítása, a szemlélet elfogadása stb.).

Tanulási és magatartási problémák esetén elsődlegesen az okokat szükséges feltárni,az időben alkalmazott megfelelő segítség, fejlesztés enyhítheti, megszüntetheti a zavarokat, a hátrányokat.

A tehetség velünk született, adottságokra épülő, gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képesség, amely az emberi tevékenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményt hoz létre. A tehetség összetevőit Czeizel Endre 4x2+1 faktoros tálentummodelljében szemléletesen ábrázolja. A személyiségben rejlő négy adottságfaktor: általános és specifikus mentális adottságok, motiváció, kreativitás és a négy környezeti komponens: család, iskola, kortárs csoportok, társadalom, valamint az ún. sorsfaktor.

A tehetség típusai a következők: intellektuális, művészi, pszichomotoros és vezetői tehetség.

A tehetség felismeréséhez tulajdonságlisták segítik a gyakorló pedagógusokat, vizsgálatához különböző teszteket használnak. A tehetségnevelés, -fejlesztés a legtöbb társadalomban kiemelt feladat. Megvalósulásának útjai a következők: 1. gyorsítás, léptetés, 2. elkülönítés, szegregáció, 3. gazdagítás, dúsítás. A tehetséggondozó tanárnak speciális képességekkel, tulajdonságokkal kell rendelkeznie, hogy ezt a feladatot megfelelően el tudja látni.

Különleges bánásmódban a rászoruló tanulók a differenciált oktatás keretében részesülhetnek (XIV. fejezet).