Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

A különleges bánásmódot igénylő csoport fogalma, típusai, az eltérés oka

A különleges bánásmódot igénylő csoport fogalma, típusai, az eltérés oka

Fogalmi keretek, tipológia

A tanulók nemcsak mint egyének jelennek meg az iskolában, hanem mint valamely társadalmi csoport tagjai is. Magukkal hozzák e csoport nyelvét, kultúráját, szokásait, iskolához, tanuláshoz való viszonyát, elvárásait, a csoporthoz tartozásból fakadó előnyöket vagy hátrányokat. Szükség van tehát olyan pedagógiai hatásokra, eljárásokra, amelyek a tanulót mint a csoport tagját illetik meg. Ez esetben a különleges bánásmód, elsősorban a csoporthoz tartozás miatt jelenik meg, s alapvetően a csoport közös érdekét szolgálja. Természetesen nem minden társadalmi csoport fogalmaz meg oktatási igényeket, s amelyek igen, azok sem mindig kerülnek kielégítésre.

Különleges pedagógiai bánásmódot azok a – rendszerint kisebbségi – társadalmi csoportok igényelnek, amelyek támogatás nélkül nem vagy csak aránytalan nehézségek árán képesek társadalmi helyzetük megőrzéséhez, javításához, csoportjuk fenntartásához és tagjaik boldogulásához hozzájárulni. Ebben az esetben a csoport mint önálló érdekérvényesítő lép a közoktatás színpadára. A továbbiakban három csoportot különböztetünk meg: 1. a nemzeti kisebbségek; 2. az etnikai kisebbségek; 3. a bevándorlók csoportját.

E csoportok egymástól különbözhetnek abban, hogy

  • a tagok mennyire birtokolják anyanyelvként a csoport nyelvét, illetve a többség nyelvét, melyek anyanyelvük sajátosságai;

  • a csoport kultúrája mennyire tér el a többség kultúrájától, illetve melyek kulturális sajátosságaik;

  • milyen a csoportkohézió, a többséghez való viszony.

E különbségeknek oktatási vonatkozásai vannak. A problémákra különböző pedagógiai válaszok születhetnek, s ezekben a válaszokban a közoktatás lehetőségei mellett megjelenik a többség kisebbséggel kapcsolatos szándéka is.

A többség és a kisebbség nyelvi és kulturális találkozásakor, együttélésekor hosszú távon a következő folyamatok érvényesülhetnek.

A kisebbségi csoport (egyén) viszonya ...

... a többség kultúrájához

elfogadja

elutasítja

... a saját kultúrájához

megőrzi

INTEGRÁCIÓ

SZEGREGÁCIÓ

elveti

ASSZIMILÁCIÓ

MARGINALIZÁCIÓ

(Illés–Medgyesi, 2003: 26.)

A kisebbségek oktatását úgy kell megszervezni, hogy ez ne sértse se a kisebbség, se a többség érdekét, s ne rombolja a közöttük lévő kapcsolatot. Erre ma az integrációt tartják megfelelőnek.

Az eltérő bánásmód indokai

Bizonyos csoportoknak fennmaradásuk miatt érdekük, hogy tagjaik nevelésében saját szempontjaikat érvényesítsék. Nyilvánvaló, hogy a szocioökonómiai státusukban hátrányos helyzetűeknek (alacsonyan iskolázottaknak, munkanélkülieknek) nem érdekük, hogy csoporthelyzetüket tartósítsák. Az e fejezetben bemutatott csoportoknak (nemzeti és etnikai kisebbségek, külföldiek) viszont érdekük az olyan oktatás, amelyben az egyéni szocializáció olyan társadalmi szocializációként megy végbe, amely a csoportok értékeit és érdekét is vállalja.

Identitás, énkép, világkép

Átlagos esetben minden csoportban, így a kisebbségi, nemzetiségi csoportban is pozitív csoportkép él, a sorsközösséget a tagok önként vállalják. Az önmeghatározást azonban nemcsak a csoport önmagáról alkotott belső képe, hanem a körülöttük lévő társadalmi ítélet is befolyásolja, rossz esetben mintegy stigmaként alkalmazza. Ha valakit a csoporthoz tartozása miatt hátrány ér, akkor megerősödhet negatív énképe, szaporodnak negatív érzelmei, identitása sérülhet. Az egészséges identitásúak nemcsak elfogadják megkülönböztető jegyeiket, hanem vállalják is azokat, tevőlegesen fellépnek a csoportjukat érő esetleges hátrányok, a megkülönböztetés ellen.

Nyelv és kultúra

A pedagógia saját értelmezési keretét arra az alapfelfogásra építheti, mely szerint az ember önmeghatározása valamely kultúrához való viszonyában történik, azaz, hogy a kultúra az emberi létezés alapja. A nevelés feladata, hogy az egyén létrehozza kölcsönösségen alapuló kötődését valamely csoporttal, s elsajátítsa annak nyelvét. Ez fontos a hagyományok, a csoportkohézió, a csoportközi kommunikáció stb. miatt. A kisebbségeknek érdekük, hogy az oktatásba saját kultúrájukat és nyelvüket bevihessék és azt az újabb generációknak szervezett módon átadhassák. Fontos, hogy ezt a többség megértse.

Oktatási hagyományok

Egyes társadalmi csoportok, például a nemzetiségek nagy oktatási hagyományokra tekintenek vissza, sok esetben önálló iskolahálózat szolgálta érdekeiket. A romák oktatása lényegében csak néhány évtizedre nyúlik vissza, s vannak olyanok is (például külföldi állampolgárok), akiknek magyarországi tanulmányaival csak napjainkban kezdenek el foglalkozni. E különbségek természetesen mind a feltételrendszerre (taneszközök, pedagógusképzés), mind az oktatás egyéb sajátosságaira (célok, követelmények) hatással vannak.