Ugrás a tartalomhoz

DIDAKTIKA

Ballér Endre, Golnhofer Erzsébet, Falus Iván, Kotschy Beáta, M. Nádasi Mária, Nahalka István, Petriné Feyér Judit, Réthy Endréné, Szivák Judit, Vámos Ágnes

Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.

A kezdő tanárok legfontosabb problémái

A kezdő tanárok legfontosabb problémái

Ha résztvevői lennénk tanárjelöltek vagy kezdő tanárok beszélgetéseinek, nemre, tudományszakra való tekintet nélkül közel azonos problémákat hallhatnánk, hasonló kudarcok kerülnének szóba. A problémák szükségszerűen és természetesen adódnak a gyakorlat által felvetett nehézségek terén.

„Mikor már tudtam, hol fogom kezdeni a tanévet: megszereztem a tankönyveket és a nyár nagy részén azokat a vágyakat, ötleteket fogalmazgattam magamban, hogy mi mindent is fogok csinálni. Egyet biztosan tudtam: nem úgy akarom tanítani az irodalmat, ahogyan nekem tanították. Nem akarom, hogy az életrajzi adatok, irodalomelméleti alapfogalmak meg a kötelező demagóg verselemzések megutáltassák velük az irodalmat. Elhatároztam, hogy a legfontosabb az lesz, hogy szeressenek olvasni, hogy sokat olvassanak, ha kell, akkor az őket érdeklő témákat, könyveket bevetve. Aztán elkezdődött az év. A kezdeti jóízű beszélgetések után azt vettem észre, hogy már jócskán lemaradtunk, hogy még nem „tanultunk” semmit, hogy hamarosan meg kellene íratni az első nagydolgozatot. És akkor beindult a verkli, aminek a kereke kiesett a kezemből és magától forgott. Legalább egy évig úgy készültem, hogy a tankönyv következő leckéjét, a szöveggyűjtemény soron lévő alkotását tanítottam. Aztán év végén úgy éreztem magam, mint aki szilárd, gyönyörű piramist akart építeni, s helyette az alapköveket össze-vissza szórta a sivatagban.”

„Minden kezdet nehéz” – állapítja meg sommásan a köznyelv, s a tudomány régóta kutatja a megállapítás mögött rejlő okokat, konkrét tartalmakat, éppen azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson a pályakezdők számára.

A kutatások egyik legjelentősebb állomása Simon Veenman nevéhez fűződik, aki 1984-ben kezdő tanári problémákkal foglalkozó nyolcvanhárom empirikus kutatási beszámolót dolgozott fel. Minden egyes tanulmányból a tizenöt legsúlyosabb problémát választotta ki, s ez alapján készített összesített rangsort.

Az ő munkássága nyomán került a szakmai köztudatba a „reality shock”, a pályakezdés kritikusan problématerhelt szakaszának leírása, a „tünetek” azonosítása, meghatározó jelentősége a pálya további alakulásában. (A jelenségről később részletesen szólunk.)

1992-ben Young és Beverly a kezdő tanárok aggodalmait vizsgálva szintén öszszeállított egy problémarangsort, és ismét rámutatott az első tanítási év magas bizonytalanságérzésére a pedagógusok tanári kompetenciájával kapcsolatban.

Az említett szerzők és számtalan más publikáció alapján a kezdő tanár nehézségeit az alábbi fő csoportokba sorolhatjuk:

  • a tanulók, tanulócsoportok eltérő személyiségével, képességeivel kapcsolatos tervezési, szervezési, módszertani problémák,

  • fegyelmezéssel, szervezéssel kapcsolatos kérdések,

  • a módszertani felkészültség, a sokszínű módszertani kultúra, illetve adaptációs készség hiánya,

  • a beilleszkedés nehézségei, személyes és szakmai kapcsolatok a szervezetben (iskolavezetéssel, kollégákkal, szülőkkel),

  • a túlterhelés (idő, adminisztráció, osztálylétszámok) valós és a rutintalan szervezésből fakadó nehézségei,

  • tanácskérés-tanácsadás, reális ön- és tevékenységértékelés kérdései.

Az említett két problémarangsor összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a kezdés problémái következetesen azonosak az 1960-as, a 70-es és a 80-as években Európában és az USA-ban egyaránt, vagyis okkal feltételezhetjük, hogy ezek a nehézségek a pályakezdésre általánosan jellemzőek, akár napjainkban is.

Poljakova (1983) más attitűddel közelít a problémák felé. Véleménye szerint a nehézségek megoldásának folyamata nemcsak feszültséget, elégedetlenséget, de mobilizációt, az akarat összpontosítását, emocionális megújulást is kiválthat. Elősegítheti a pedagógusmesterség tökéletesítését, a pedagógiai gondolkodás fejlesztését, a hozzáértést a nehézségek leküzdéséhez szükséges feltételek megteremtésében.

Bármely nehézség ösztönző faktorként is működhet az értelmezés és a megoldás folyamatában, illetve a leküzdés eredményeként. Egyszerűbben fogalmazva: az igazi siker nem egyszerűen jól, hanem újrapróbálva jobban csinálni valamit.

A problémák leírása nyomán megindultak az okokat feltáró kutatások, melyek alapvetően azonos módszertani megközelítéssel éltek: a legjellemzőbb pedagógiai tevékenységek végrehajtását és a mögöttes gondolkodási struktúrát hasonlították össze kezdő és tapasztalt pedagógusok körében.