Ugrás a tartalomhoz

A magyar politikai rendszer

Körösényi András, Tóth Csaba, Török Gábor (2003)

Osiris Kiadó

9. fejezet - IX. EGYÉB ALKOTMÁNYOS INTÉZMÉNYEK

9. fejezet - IX. EGYÉB ALKOTMÁNYOS INTÉZMÉNYEK

1. A bírói szervezet

2. Az ügyészség

3. A Magyar Nemzeti Bank

4. Az országgyűlési biztosok

5. Az Állami Számvevőszék

6. Az intézmények és a politikai logika

7. A közvetlen demokrácia intézményei

A népszavazás mint mobilizációs és tematizációs eszköz

A népszavazások témái

Az eddig tárgyalt alapvető intézmények mellett egyéb intézmények is szerves részei a magyar közjogi berendezkedésnek. Az alábbiakban előbb a bírói szervezetről, az ügyészségről, a nemzeti bankról, az országgyűlési biztosokról és a számvevőszékről beszélünk, majd a közvetlen demokrácia intézményeit tárgyaljuk.

1. A bírói szervezet

A bíróságok feladata az igazságszolgáltatásban a jogalkalmazó tevékenység, azaz az általánosan megfogalmazott jogi normáknak konkrét ügyekben, esetekben való alkalmazása. A magyar alkotmány a bírói szervezetrendszer öt szintjét állapítja meg: a jogszolgáltatást a a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák, a Fővárosi Bíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyi bíróságok gyakorolják. A Legfelsőbb Bíróság – mint legfőbb bírósági szerv – biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét. Elnökét a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés kétharmados többséggel hatéves mandátummal választja, elnökhelyetteseit a Legfőbb Bíróság elnökének javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. Az alkotmány érelmében a bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.

A bíróságok igazgatását Magyarországon az 1997-es bírósági reform óta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács végzi. 1997 óta – ellentétben a legtöbb európai ország gyakorlatával – az úgynevezett külső igazgatás[65] helyébe tehát a szervezeti autonómia lépett. A testületnek 15 tagja van: 9 bíró, az igazságügy-miniszter, a legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, valamint a parlament két bizottsága által kijelölt egy-egy országgyűlési képviselő. Elnöke a Legfelsőbb Bíróság elnöke. A testületben tehát a politikusok – köztük az igazságügy-miniszter – kisebbségben vannak a bírósági-szakmai szereplőkhöz képest. Miután a tanács akkor határozatképes, ha az ülésen tagjainak legalább kétharmada jelen van, a testület tíz bíró tagja a határozatképességet és a legfontosabb döntésekhez szükséges többséget is biztosítani képes.

A rendszerváltást követően a parlament egyetlen kivétellel eddig minden alkalommal elsőre, jelentős többséggel döntött a Legfelsőbb Bíróság elnökének személyéről. 1990-ben, 1996-ban és 2002-ben is a kormánykoalíciónál szélesebb kör szavazott bizalmat az intézmény vezetőjének (1. táblázat). 1996-ban azonban az államfő jelöltje az első szavazáson nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget,[66] az egy hét múlva tartott újabb választás azonban már – ugyanazon jelölt esetében – eredményes lett.

9.1. táblázat - 1. táblázat A Legfelsőbb Bíróság elnökei

Megválasztás idôpontja*

Solt Pál

1990. június 25. (konszenzus, 302 igen)

Solt Pál

1996. június 11. (konszenzus, 287 igen)

Lomnici Zoltán

2002. június 25. (konszenzus, 348 igen)


* Zárójelben az LB elnökét ténylegesen ajánló politikai szereplők megnevezése és az igen szavazatok száma. Forrás: www.parlament.hu.

1990 után a magyar bírósági rendszer leginkább a függetlenség és a hatékonyság kérdéseivel jelent meg a politikai vitákban. Előbbi a bíróságok politikamentességének kérdését jelentette, utóbbi a bírói eljárás gyorsaságát – pontosabban annak hiányát, az eljárások elhúzódását (Solt 2000, 271). 1997-ben a bírósági reform komoly politikai konfliktusok után született meg: a törvényjavaslatot a kormánykoalíció mellett az FKGP is megszavazta, a többi ellenzéki párt azonban ellene foglalt állást. Az 1998-as kormányváltást követően az ítélőtáblák felállítása okozott politikai vitát: az ügyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke is nyilvános konfliktusba került a miniszterelnökkel. Az Alkotmánybíróság 2001-es határozatában megállapította, hogy a parlamentet alkotmányos mulasztás terheli az ítélőtáblákat illetően, amelyek felállítására végül 2003–2005-ben került sor. A bíróságok politikai szerepéhez tartozik a perlési politizálás kérdése is. A jog és politika összekapcsolódásának sajátos esetéről beszélhetünk akkor, ha a politika a bírósági pereken keresztül igyekszik megvalósítani a céljait (Pokol 2001, 275). Az egyes politikai szereplők több ügyet a bíróságok előtt igyekeztek eldönteni.[67]



[65] 1997-ig Magyarországon a kormány az igazságügyi miniszteren keresztül határozott a szervezeti-pénzügyi kérdésekről.

[66] Solt Pál 1996. június 4-én – a szükséges 258 szavazat helyett – 254 igen szavazatot kapott.

[67] E körbe tartoznak a pártok belső vitáit lezáró (lásd a KDNP és az FKGP esetét), a különböző politikai eljárások (például a kisebbségi választások) vagy éppen szakpolitikai lépések törvényességét megállapító bírósági döntések.