Ugrás a tartalomhoz

A Taigetosztól az esélyegyenlőségig

Kálmán Zsófia, Könczei György (2002)

Osiris Kiadó

3. fejezet - 3. A JOG EREJE ÉS KORLÁTAI

3. fejezet - 3. A JOG EREJE ÉS KORLÁTAI

Tartalom

3.1. A JOGI ALAPMŰVELTSÉG JELENTŐSÉGE NAPJAINKBAN
3.2. JOGI ALAPFOGALMAK
3.2.1. A „jog" kifejezés kettős értelme, definíciója és a definíció magyarázata
3.2.2. Jogegyenlőség, jogképesség, cselekvőképesség
3.2.3. Lehetőségek a jogkövetkezmények kivédésére
3.2.4. Jogértelmezés a kontinentális és az angolszász jogrendben
3.3. A FOGYATÉKOSSÁGÜGYI TÖRVÉNYALKOTÁS ELMÉLETI HÁTTERE
3.3.1. Filozófiai különbségtétel
3.3.2. Az antidiszkriminációs törvényhozás létjogosultsága
3.4.A DISZKRIMINÁCIÓ ÉRTELMEZÉSE A JOGALKOTÁSBAN
3.4.1. A diszkrimináció fogalma
3.4.2. A diszkrimináció jogi, illetve társadalmi értelemben vett megjelenési formái
3.4.3. Diszkrimináció és szociális kirekesztés
3.4.4. A diszkrimináció és a szociális kirekesztés aktív és passzív formái: eredmény, illetve folyamat
3.5. A DISZKRIMINÁCIÓ ELLENI VÉDEKEZÉS EGYIK HATÉKONY MÓDJA: AZ ESÉLYEGYENLŐSÍTŐ TÖRVÉNYALKOTÁS
3.5.1. Az esélyegyenlőség megteremtését célzó törvényalkotás lehetséges modelljei
3.5.2. A törvényhozás és a jogszabályok alkalmazásának diszkriminációmentességét ellenőrző mechanizmusok
3.6. JOGEGYENLŐSÉG – ESÉLYEGYENLŐSÉG
3.6.1. Emberi jogok, jogegyenlőség, esélyegyenlőség
3.6.2. Jogérvényesítési képesség
3.7. A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉST TILTÓ, ILLETVE AZ ESÉLYEGYENLŐSÍTŐ TÖRVÉNYALKOTÁS NEMZETKÖZI ELŐZMÉNYEI
3.7.1. Az emberi jogokkal kapcsolatos szemléletváltás
3.7.2. Néhány nemzetközi példa a hátrányos megkülönböztetéssel szemben hozott protektív törvényekre
3.7.3. Egy konkrét példa: az Amerikai Egyesült Államok
3.8. HAZAI EREDMÉNYEK
3.8.1. Mi történt és miért?
3.8.2. A legfontosabb történések időbeli sorrendje
3.8.3. A jogszabály tartalmának értékelése és összevetése az eredetileg elérni kívánt célokkal – dióhéjban
3.9. KÜLÖNBSÉG A TÖRVÉNYEKBEN BIZTOSÍTOTT ÉS A GYAKORLATBAN MEGVALÓSULÓ ESÉLYEGYENLŐSÉG KÖZÖTT: A POLITIKAI ÉS A SZOCIÁLIS JOGOK NEVEZETES OLLÓJA
3.9.1. Első generációs jogok: szabadságjogok
3.9.2. Második generációs jogok: gazdasági, szociális és kulturális jogok
3.9.3. Azonosságok és különbségek az emberi jogok csoportjai között
3.10. KISEBBSÉG AVAGY AZ EMBERI LÉTEZÉS EGY VARIÁCIÓJA
3.10.1. Normális vagy abnormális, kisebbség vagy pusztán a többség egy csoportja?
3.10.2. A társadalmi elfogadás nehézségei fogyatékosság esetében
3.10.3. Kisebbségvédelmi tendenciák az Európai Unióban

Hieronymus Bosch: Keresztvitel (részlet), 1515-1516

„A papírmunka önmagában soha nem vezet az emberi jogok megvalósulásához, ám az emberi jogokat biztosító törvények erős fegyverül szolgálhatnak azoknak a kezében, fejében és lábában, akik hajlandók az elnyomás és a diszkrimináció ellen harcolni.”

(Theresia Degener)

3.1. A JOGI ALAPMŰVELTSÉG JELENTŐSÉGE NAPJAINKBAN

A jog az emberiség évezredek során kialakult eszköze arra, hogy az együttélés feltételeinek szigorú körülhatárolása révén élhetővé tegye a közös világot, amelyben valamennyiünknek élnünk kell. Világosan meghatározza, jóváhagyja és bátorítja a kívánatos magatartásformákat, s megfogalmazva a nemkívánatosakat, kilátásba helyezett szankcióival egyben igyekszik el is tántorítani azoktól. Az emberek azonban szinte soha nem gondolnak a jogra úgy, mint az életüket megkönnyítő szabályrendszerre, az sokkal inkább öngerjesztett titokzatosságba burkolózó, távoli, fenyegető rémnek tűnik. A laikusok rendszerint két, közhelyszámba menő megfigyelésbe sűrítik tapasztalataikat: az egyik, hogy minden, ami jog, érthetetlen bikkfanyelven íródott, a másik, hogy a joggal csak baja van az embernek (például közlekedési büntetések, engedélybeszerzések, illetékfizetés, tanúskodás stb.).

A letagadhatatlan bikkfanyelv használatát a jogászok, némi eufemizmussal, a „jogi szaknyelv” szükségszerűségével indokolják. A nehezen érthetőség oka azonban nem pusztán a szaknyelvből adódik, hiszen azzal minden szakma rendelkezik (lásd orvosok, pszichológusok, sportolók, autószerelők stb.), hanem a hagyományosan nehézkes, olykor magyartalan fogalmazásból.[38]

Való igaz tehát, hogy a jogásznyelv inkább arra alkalmas, hogy az emberek elől eltakarja a jogot, mintsem hogy megbarátkoztassa velük, mégsem szabad lemondanunk arról, hogy akár minimális mértékben is, de megismerkedjünk bizonyos jogi alapfogalmakkal. A fejlett demokráciákban azért olyan tájékozottak az emberek a saját jogrendszerükkel, jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatban, mert az alapvető jogi ismeretek megszerzése már az óvodában megkezdődik. Mi még messze vagyunk ettől, azonban a jog, ha tájékozottak vagyunk, ha nem, már a mi napjainkat is átszövi. A jogállamiság kifejezés például mindennapjaink részévé, valódi vízválasztóvá vált: van, amit lehet jogállamban, van, ami elképzelhetetlen. A jog eszközeivel is megkísérlik országos problémák (például szervezett bűnözés, veszélyes hulladék lerakása, kisbefektetők védelme stb.) megoldását, a hétköznapi jog pedig hol jobban, hol kevésbé érzékelhetően, de jelen van az életünkben: amikor munkába állunk, táppénzt kapunk, házat vásárolunk, gyesre megyünk, öröklünk, adót és járulékokat fizetünk vagy nem fizetünk, kölcsönt veszünk fel, házasságot kötünk, biztosítjuk a lakásunkat, pirosban megyünk át az úttesten, vállalkozásba kezdünk, lottózunk, nem takarítjuk el a havat a járdánkról, iskolába íratjuk a gyermekünket, epekőműtétre megyünk a kórházba, amikor belépünk egy nekünk tetsző szervezetbe vagy, ennek híján, éppen alapítunk egyet. Ki gondolná, hogy napi kenyerünk beszerzése vagy villamossal történő utazásunk során is a jog által pontosan körülírt, jogilag értékelhető magatartást tanúsítunk, hisz a bevásárlás és az utazás maga is jogi aktus része. Így jogkövető a magatartásunk, amikor kifizetjük a boltban a kenyeret, s jogsértő, amikor nem lyukasztunk jegyet a villamoson. Bár nem jut eszünkbe, de mindezen alkalmakkor íratlan szerződést kötöttünk a bolttal vagy a közlekedési vállalattal: kötelezettségünk, hogy fizessünk az áruért, vegyünk és lyukasszunk jegyet, jogosultságunk, hogy szép, ropogós kenyeret kapjunk a pénzünkért, illetve a villamos biztonságosan és időben szállítson bennünket a célunkhoz. A bolt köteles szép, ropogós kenyeret adni, illetve a vállalat megfelelő állapotú villamosokat menetrend szerint működtetni, ezért cserében jogosultak a kenyér, illetve a jegy ellenértékére. Szerződésszegést követ el, aki nem fizet, nem lyukaszt, de az is, aki sületlen, lapos, háromnapos kenyeret ad el az illatos, pirosra sült áráért, vagy hideg, piszkos, bizonytalan menetidejű, ki-kimaradó villamosokat üzemeltet. Éppen ebben rejlik a jog egyik szépsége: a jogok és kötelezettségek egyensúlyában. Ennek felborulása mélyen sérti az emberek ösztönös igazságérzetét (túl sok munka – kevés megbecsülés, magas ár – gyenge minőség, teljesített túlmunka – elmaradó jutalom stb.).

A jog mára jól érzékelhetően jelen van a munka világában, s nemcsak a gazdaság legkülönbözőbb ágazataiban, hanem a humán szakmákban is. Beszélünk diákjogokról, betegjogokról, a gyermekek és a fogyatékossággal élők jogairól, jogszabályok határozzák meg, mit és hogyan tehet a szociális és a családgondozó, a társadalombiztosítási előadó, a humánpolitikai ügyintéző, az ifjúságvédelmi, rehabilitációs, oktatási vagy szociálpolitikai szakember. Így, ha nem is tudatosan, de életünk egyre több szegletében találkozunk a joggal. Ahhoz, hogy kicsit biztonságosabban mozogjunk ezen a kevéssé ismert és cseppet sem népszerű területen, s nem utolsósorban érthetők legyenek az e fejezetben foglaltak, érdemes megbarátkoznunk néhány jogi alapfogalommal (lásd Szilágyi 1998, Biró 1998). E fogalmak vázlatos ismerete nyilván senkit nem varázsol jogásszá, azonban azt talán lehetővé teszi, hogy ki-ki jobban megértse a saját szűkebb szakterülete jogi vonatkozásait.



[38] Egyszerű, véletlenszerűen választott példa ezen indokolatlan nehézkességre a Családjogi tv. 1. § (2) bekezdése, amely így hangzik: E törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni. A mondatot többféleképpen meg lehetne fogalmazni úgy, hogy változatlan tartalom mellett is érthető, világos és magyaros legyen, például E törvény alkalmazása során, jogai biztosítása mellett, mindig figyelembe kell venni a kiskorú gyermek érdekeit...