Ugrás a tartalomhoz

A Taigetosztól az esélyegyenlőségig

Kálmán Zsófia, Könczei György (2002)

Osiris Kiadó

8.2. FIZIKAI AKADÁLYMENTESSÉG

8.2. FIZIKAI AKADÁLYMENTESSÉG

Az elme és az érzelmek béklyóitól éppen úgy meg kell szabadulni, mint a környezet akadályaitól. A környezeti akadálymentesség sem szűkíthető le a rámpákra, a küszöbmentességre és a széles liftajtókra, az sokkal inkább mindannak a fizikai és szellemi hozzáférhetőségét jelenti, ami körülvesz bennünket a világban, ami lehetővé teszi a test és a szellem szabad mozgását. Jelenti a közlekedés, az utazás, a tanulás, a munka, a napi ügyintézés, a sport, a kultúra, a szórakozás, a magánélet, a szabadidő eltöltése során élvezett teljes szabadságot és önállóságot, valamint az információk legszélesebb értelemben vett hozzáférhetőségét. Egy pályaudvar akadálymentessége nyilván mást jelent egy mozgássérült embernek (kellemes lejtésű, szabványos, kapaszkodóval felszerelt, biztonságos rámpákat, emelőlifttel ellátott vonatszerelvényt, elegendően széles mosdókat, alacsony pénztárablakot stb.), mást egy siket személynek (jól látható és megfelelő rugalmassággal változtatott, írásos információkat mind az állomásokon, mind pedig a szerelvényekben: például egy megállóban ne csak bemondja a helyi vasutas, hogy „Kiskunmajsa megállóhely”, hanem jelenjék meg a felirat a kocsi belsejében is), és értelemszerűen megint mást egy látássérült embernek (például vezetősávok a kövezeten, Braille-írás a felvonókban, a vonatjegyen, nem a közlekedés fő vonalában elhelyezett oszlopok és szemétkosarak stb.).

Akadálymentesség, 2002

Az 1997. évi LXXVIII. törvény 31. § (4) bekezdése c) pontja csak általánosságban, s nem sérülésspecifikusan beszél az akadálymentességről. Az 1998. január elseje óta hatályos törvény ezen pontja leszögezi, hogy az építmény kialakítása, felújítása, átalakítása során biztosítani kell a mozgásukban korlátozott személyek részére is a közhasználatú építmények esetében a biztonságos és akadálymentes használhatóságot. Akadálymentesnek akkor tekinthető az építmény, ha annak kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük.

Nem létezik, hogy a partnerem elhiszi, megint azért késtem el a tárgyalásról, mert nem tudtam beszállni a kocsimba!!

Ehhez képest Magyarországon az általános gyakorlati helyzet még mindig elég siralmas. A városi közlekedésben nincs könnyen elérhető paratranzitrendszer, a speciális szállítószolgálatok drágák, az elérhető árú BKV-szolgáltatás pedig csak kisszámú embernek képes szolgáltatást nyújtani. A közhasználatú épületek csupán elenyésző százaléka akadálymentes, ami azonban ennél lényegesen nagyobb baj, az az, hogy a törvénnyel ellentétben a mai napig adnak ki olyan építési, majd az építkezés befejezte után használatbavételi engedélyeket, amelyek figyelmen kívül hagyják az akadálymentességre vonatkozó törvényi előírásokat. Sem az önkormányzati tisztviselők, sem pedig maguk az építészek között sincsen elegendő számú, ebben az irányban képzett szakember. Az USA-ban törvény írja elő, hogy építkezés előtt a közegészségügyi, tűzrendvédelmi, biztonsági, statikai stb. hatósági engedély mellé csatolni kell az akadálymentesítési szakértő egyetértő véleményét is. Nálunk sajnos ma is sorra nyitnak meg olyan üzleteket, orvosi rendelőket, postákat, bankokat, gyógyszertárakat, éttermeket stb., amelyeknél ezeket a vonatkozó magyar előírásokat büntetlenül figyelmen kívül hagyták. Ezek a helyek diszkriminatívnak tekinthetők, hiszen nemcsak az adott ügyfél életét nehezítik – például az ajtón kívül, az utcán kell várakoznia, míg kijön valaki átvenni az ajánlott levelét, a receptjét, a bevásárlócéduláját stb. –, hanem eleve kizárják, hogy valamilyen fogyatékossággal élő ember ott munkát vállalhasson.

Értesítjük a tisztelt utazóközönséget, hogy vágányjavítás miatt a szegedi gyors ma az ötös vágányról indul!

Európa egyik legmodernebb középiskolájába Budapesten nemcsak sérült diákot nem tudnak felvenni a lépcsőkkel összekötött, eltolt szintek és a zegzugos, kanyargós, szintén lépcsőkkel szaggatott folyosók miatt, de természetesen mozgássérült, asztmás, szívbajos vagy látássérült pedagógus sem lenne képes ott dolgozni. Arra a kérdésre, hogy vajon miért építették ilyenre az iskolát, a válasz az volt, hogy úgysem jár oda mozgássérült gyermek. A probléma tehát magától megoldódik, mert így biztosan nem is fog...

2002-ben adtak át egy vadonatúj, elegáns felsőoktatási intézményt, neves építész cseppet sem akadálymentes műalkotását. A kérdésre, hogy vajon hogyan használhatják a létesítményt mozgássérült hallgatók, a vezető azt felelte, hogy az intézmény szellemiségéből fakadóan biztos mindig akad majd valaki, aki az arra rászoruló diákot szívesen felsegíti a lépcsőkön.

Manapság, ritkábban ugyan, de tapasztalható az is, hogy mivel hallottak már valamit emlegetni az akadálymentességről, odabiggyesztenek valahová egy rámpát. A szaktudás hiányában a leggyakrabban a szabványoktól eltérő megoldásokat használnak (pl. túl meredek, túl keskeny, veszélyesen rövid vagy erősen kanyargós rámpát, a szegélytől teljesen megfosztott járdát építenek, pedig egy-két centiméteres perem nem zavarná a kerekesszékben közlekedőt, míg jól irányítaná a látássérülteket is; az sem ritka, hogy az „akadálymentes” lifthez három-négy lépcsőn kell felmenni, vagy a szintbeli különbség nélkül megközelíthető helyiség belsejében váratlanul jó néhány le- vagy fölfelé vezető lépcsővel találkozik az illető).

Ígéretes fejlemény, hogy az Octogon című, rendkívül igényes építészeti szakfolyóirat újabban egyre gyakrabban jelentet meg az akadálymentesítéssel kapcsolatos építészeti írásokat,[76] ezáltal is növelve a téma presztízsét és a szakemberek közti ismertségét. A kiábrándító jelen helyzetet nyilvánvalóan csak ezen új szakma képviselőinek – akadálymentesítési szakember, mérnök, technikus, tervező – s legalább magával a fogalommal tisztában lévő hatósági ügyintézőknek a megjelenése, valamint az ilyen irányú törvényszegést a legszigorúbban szankcionáló bírói ítélkezési gyakorlat tudja majd megváltoztatni.[77]



[76] Octogon - Architecture & Design, 2001/2. 93-104.

[77] 2002 elején egy akadálymentesítési perben született ítélet indoklása során a bíró lényegében azt mondta el, hogy emberileg bármennyire is együtt érez a kerekesszékében méltatlan helyzetekbe kényszerített felperessel, annyi a jogi kiskapu, hogy kénytelen az azok között ügyesen manőverező alperest felmenteni. Teszi ezt annak ellenére, hogy az akadálymentesítés elmulasztásával egyáltalán nem ért egyet.