Ugrás a tartalomhoz

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett

Osiris Kiadó

3. fejezet - LÁTÁS

3. fejezet - LÁTÁS

Nagyon ritkán jut eszünkbe, hogy az érzékelés és észlelés segítségével milyen különleges, milyen csodálatos sokféleségében fogjuk fel a világot. Egy szempillantás alatt számtalan ingert dolgozunk fel, érzékszerveink rendkívüli átalakító munkát végeznek, észlelőrendszerünk pedig mindezt már a környezethez illesztve értékeli, és ezzel az alkalmazkodó cselekvést szolgálja. Évszázadok óta izgatja a tudósokat a látás, az érzékelés és észlelés legfontosabbika, azaz vezető modalitása. Nem véletlen, hogy minden, az észlelést tárgyaló tankönyv is a látásról szóló fejezetekkel kezdődik – ez alól a mi könyvünk sem kivétel. A következő fejezetekben megismerkedünk a szem lenyűgöző tulajdonságaival és mindazzal, ami az érzékelésen túl van, azaz bemutatjuk, miként működik a vizuális észlelés, miként segíti megértését a fejtörést okozó jelenségek tanulmányozása. Ez utóbbiak azonban nem csupán a pszichológiát érdeklik, hanem a modern festészetet is.

A belgiumi Lessines-ben született René Magritte (1898-1967) régóta kedvence a látási észleléssel foglalkozó pszichológusoknak. Már első, 1936-ban New Yorkban megrendezett kiállítását követően is több pszichológus figyelmét felkeltették munkái. Képei azonban elterjedten használt észlelésillusztrációkká az 1992-es retrospektív kiállítást (Museum of Modern Arts, New York) követően váltak. Magritte álomszerű képei a művészi precízió és a képi abszurd kombinációi. A pszichológus nem csupán azt látja bennük, hogy miként is ragadható meg művészi eszközökkel az észlelés egyszerre jelen lévő mozaikszerűsége és egészlegessége, hanem azt is, hogy a világ érthetetlensége milyen nyugtalanságot képes kelteni a befogadóban.

René Magritte szürreális víziói olyan egyszerű hétköznapi tárgyakra épülnek, mint amilyen az alma, a szivar, vagy amilyen az illusztrációként használt festményen a lován ülő nő és az erdő fái. A Blank Check (üres csekk) címet viselő képet nézve a hétköznapi tárgyak precíz ábrázolásának és az észlelés furcsaságainak ütköztetése vezet ahhoz az élményhez, hogy a térábrázolás, képünkön a takarásban is jól működő tárgyészlelés, részleteiben szétesik, miközben egészében viszonylag jól működik. E kép első látványa a lovas, akit eltakarnak az erdő fái. Észlelőrendszerünk a „bevált recept” szerint dolgozik; a lovon ülő hölgy és a ló alakjának részletei láthatók, csak éppen nem a takarást adó fák között. A fák sem jól állnak, hiszen némelyik az előtérbe hajlik át, köztük valahogy átfűződik a ló és lovasa. A láthatatlan látható, a látható pedig nem tartozik a többi részlethez. A képet pásztázva egyre nyugtalanabbak leszünk; a tárgyak, takaró és takart, nem folytatódnak úgy, mint a valóságban, hol a sávok, hol pedig a tárgyak ragadják meg figyelmünket. Magritte gyakran „varázslatos realizmus” néven emlegetett különleges hatásának éppen ezért fontos eleme az észlelési törvényszerűségek tudatos szembeállítása a valóságossal. Érdemes lesz majd többi festményét is tanulmányoznunk akkor, ha már a vizuális észlelés sajátosságaival tüzetesebben megismerkedtünk.