Ugrás a tartalomhoz

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett

Osiris Kiadó

8. fejezet - 7. FEJEZET – Mozgásészlelés

8. fejezet - 7. FEJEZET – Mozgásészlelés

Hogyan keletkezik mozgás?

Bár vannak élőlények gyenge vagy teljesen hiányzó szín-, mélység- vagy akár formalátással is, a mozgás észlelése nem hiányzik egyetlen olyan élőlény perceptuális világából sem, amely saját, aktív mozgásra képes. A mozgás s annak észlelése a percepció alapja. A mozgásészlelés segít abban, hogy elkerüljünk tárgyakat, három dimenzióban nyújt információt a környezetről, segít az alak-háttér elkülönítésben (7.1. ábra), s figyelmünket a tér fontos helyeire irányítja. Különleges esetekben – például baleset vagy agyvérzés következtében – előfordulhat, hogy az emberi agy szelektív károsodása a mozgás tudatos élményének hiányát okozza. A sérülést általában az agykéreg azon területére (V5) lokalizálják, amely megfelel a majomagy mediális temporális (MT) területének (lásd a szövegdobozt). A V5 sérülése nyomán keletkező érzékleti változást agykérgi mozgásvakságnak nevezzük, mivel nem a retina vagy a látóideg sérülésének tulajdonítható. A beteg ilyenkor arról számol be, hogy a világ állóképekből áll, melyek úgy jönnek egymás után, mintha diavetítést, s nem úgy, mintha filmet nézne. Számos mindennapi tevékenység nehézségbe ütközik emiatt. így például nem tud magának kancsóból vizet önteni, mert nem érzékeli a víz szintjének változását a pohárban (7.2. ábra). De az is előfordulhat, hogy megijed, mert kutyája hirtelen eltűnik a szobából (nem érzékeli a kutya mozgását, s nem látja, hogy kiment, csak azt, hogy hirtelen nincs ott). Nem tud segítség nélkül átkelni az úttesten, mert a közeledő autót csak akkor észleli, amikor már késő. Tehát gyakorlatilag vak – vagy mégsem?

7.1. ábra. Álcázott madár. Demonstráció a mozgás alakészlelésben betöltött szerepére, melyet könnyen el lehet készíteni. A képet átlátszó fóliára másoljuk le, majd a fóliát vágjuk ketté a random vonalak fölső széle mentén. Helyezzük a zajt a madárra, s figyeljük meg, hogy a random vonaldarabokból álló zaj tökéletesen álcázza a madárrajzot. Ha barátunkat megkérdezzük, hol a madár, nem fogja megtalálni. Amint azonban elmozdítjuk bármelyik fóliát, a madár láthatóváválik. A demonstráció azt igazolja, hogy a mozgásból származó információ önmagában elégséges a látórendszer számára ahhoz, hogy hatékony figura-háttér elkülönítést és formafelismerést hajtson végre (vegyük észre, hogy ezen a zajjal fedett képen sem luminencia, sem színkontraszt nem definiálja a formát). Azt is nagyszerűen bizonyítja a demonstráció, hogy a mozgáskorreláció detektálása (ugyanúgy, mint a binokuláris korreláció detektálása random-pont-sztereogramokon) alacsony szinten történik, még a formaazonosítás előtt (lásd az animációt: http://zeus.rutgers.edu/~ikovacs/SandP/bird/bird.html)

7.2. ábra. A V5 (MT) terület szelektív sérülése miatt agykérgi mozgásvakságban szenvedõ beteg nem érzékeli, ahogy a víz szintje változik a pohárban

Milyen ingerek válthatnak ki mozgásérzékletet?

  1. A legegyszerűbb inger nyilván egy tárgy valódi mozgása. Amikor tehát egy tárgy fizikailag elmozdul a megfigyelő látómezőjében, mozgásérzet keletkezik.

  2. Ennél sokkal összetettebb jelenség a látszólagos mozgás. A mozgásérzékelés 19. századi vizsgálói, miközben azt próbálták mérni, hogy mi az a legkisebb elmozdulás, illetve sebesség, ami mellett még fellép a valódi mozgás érzete, egy különös jelenségre lettek figyelmesek. Valódi fizikai mozgás hiányában, egyszerűen két szomszédos fényforrás egymás utáni felvillantásával is kiváltható volt a mozgás, sőt a mozgásirány érzete. Ez a látszólagos mozgásnak vagy stroboszkopikus mozgásnak nevezett jelenség azután hatalmas karriert futott be, a filmiparban való gyakorlati hasznosítást is megélve. A Ges- talt-pszichológia születését Max Wertheimer 1912-ben megjelent cikkéhez kötjük, melyben a két fényfelvillanás közötti üres térben megjelenő látszólagos mozgást tárgyalja. Ekkor jött divatba a látszólagos mozgás paramétereinek – például milyen hosszú lehet a szünet két felvillanás között – mérése, amihez pedig a pszichofizika születése köthető. Mai fogalmaink szerint a valódi és a látszólagos mozgás idegélettani háttere azonos, tehát agyi feldolgozás szempontjából ezeket közösen lehet tárgyalni. A látszólagos mozgás korai tanulmányozása azonban kitűnő vizsgálati módszereket, ingeranyagot teremtett, melyeket a modern vizsgálatok is használnak.

  3. Mozgásérzet létrejöhet mozgási utóhatás miatt. Ez úgy keletkezhet, hogy valamilyen koherens, egyirányú mozgás éppen megszűnik. Például amikor egy vízesés előtt állunk, és pár percig bámuljuk az alázuhanó vizet, majd az erdő felé pillantunk hirtelen, akkor az erdő néhány másodpercig felfelé látszik mozogni. Ezt nevezzük mozgási utóhatásnak (7.3. ábra), vagy vízesés-illúziónak is hívják. A mozgási utóhatások kísérleti alkalmazásai segítettek feltárni az agykérgi mozgásirány-kódolási mechanizmusokat.

Különleges kategória a mozgási illúzió. Míg a látszólagos mozgás és a mozgási utóhatások idegélettani háttere nagyjából tisztázott, a mozgási illúzióé nem, azaz létezik a mozgásérzetet keltő mesterséges képeknek egy igen széles köre, melyek esetében egyelőre nem tudunk makezésére. Ezek a mozgási illúziónak nevezett jelenségek (7.4-5. ábra) jelentik a legfrissebb kihívást a kutatók számára, s nemcsak azért, mert szórakoztatóak, hanem azért is, mert megfejtésük a mozgásészlelés jobb megértését hozza majd magával. A mozgás érzékelése, bármilyen vizuális jelzésen is alapul (pl. valódi vagy látszólagos), olyan feldolgozó műveletek révén jön létre, melyek a környezet tárgyainak mozgásirányát és sebességét becsülik meg. Bár ezek a műveletek egyszerűnek tűnhetnek az észlelet egyszerűsége és azonnalisága alapján, valójában sem számítástechnikai, sem idegélettani értelemben nem egyszerűek.

7.3. ábra. Mozgási utóhatás. Ha a kép fölső részén lévő spirált egy pörgettyűre szereljük, s a pörgő spirált 40-60 másodpercig bámuljuk, utána egy arcra pillantva annak kifelé áramló eltorzulását fogjuk néhány másodpercig észlelni

7.4. ábra. Akioshi Kitaoka „tojások” címû képe. A mozgásérzet eredete valószínûleg a retina apró elmozdulásaiban s a kép ismétlôdô elemeiben keresendô, de pontos magyarázatunk még nincs erre a mozgási illúzióra

7.5. ábra. Leviant mozgásillúziója, melynek címe „Enigma” (Leviant, I. 1996. Proc. R.Soc. London, Ser. B, 263, 997–1019). A szürke körgyûrûkben furcsa, vibráló mozgás keletkezik.Bár itt is felmerült a kis szemmozgások miatt fellépõ retinális elmozdulásokon alapuló magyarázat, mégis sokan úgy gondolják, hogy ez az illúzió inkább agykérgi eredetû