Ugrás a tartalomhoz

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett

Osiris Kiadó

A szemmozgások szerepe

A szemmozgások szerepe

A retinális kép állandó dinamikus mozgásban van. Vizuális világunkat folyamatos szem-, fej-, testmozdulatokkal mintavételezzük, s ugyanakkor a tárgyak, élőlények is mozgásban lehetnek. Nyilvánvaló, hogy a mozgásészlelés alapvető feladata a fontos események detektálása s a világban mozgó dolgokkal kapcsolatos információ szolgáltatása. De hogyan lehet ezt a retinakép alapján megtenni, ha maga a retina – s rajta a világ kétdimenziós vetüle- te – is állandóan mozog? Már Helmholtz elgondolkodott ezen, s arra jutott, hogy a retina saját mozgását szemünk elmozdulásának járulékos jelzései kísérik. Később ezt el is nevezték a járulékos kisülések elméletének. Az elmélet szerint a mozgásészlelés a következő háromféle jelen alapul:

  1. Motoros jel, mely a szemmozgató izmok felé tart, amikor szemmozgást tervezünk.

  2. Járulékos kisülés, mely ennek a motoros jelnek egy „másolata”.

  3. Képmozgási jel, mely akkor keletkezik, amikor a retinán elmozduló kép ingerli a receptorokat.

Mozgásérzetünk egy összehasonlító egység révén jönne így létre, mely akkor hoz csak létre mozgásérzetet, ha azt a járulékos kisülés, illetve a képmozgási jel függetlenül, nem szinkronizáltan éri el. Ha azonban mindkét jel egyszerre éri el az összehasonlítót, akkor kiegyenlítik egymást, s nem jön létre mozgásérzet. Ezt az elméletet magunk is tesztelhetjük egyszerű kísérletek végrehajtásával.

  1. kísérlet: Rajzoljunk fehér papírra egy nagy fekete pöttyöt, s jól világítsuk meg! Bámuljuk mereven a pöttyöt egy percig, majd gyorsan vonuljunk be egy teljesen sötét helyiségbe! Figyeljük meg a megjelenő retinális utóképet (pislogással könnyen felfrissíthető, ha eltűnik)! Mi történik, ha mozgatjuk a szemünket? Az utókép a szemmozgásokkal együtt mozogni látszik. Miért? Az nyilván nem lehet az ok, hogy a pötty mozog a retinán, hiszen az utókép helye retinálisan kötött. Az inger mozgása nélkül nyilván nincs képmozgási jel. így csak a járulékos kisülés éri el az összehasonlító egységet, s mint mondtuk, ez mozgásérzethez vezet.

  2. kísérlet: Nézzünk mereven egy pontra, s közben a szemhéjra helyezve ujjunkat, gyengéden nyomjuk el egy kicsit a szemgolyót, majd engedjük vissza! Ismételjük meg ezt párszor! Ennek eredményeként elkezdünk majd mosolyogni, mert furcsa, csiklandós érzést kelt, ahogy a világ elkezd ugrándozni. Miért látunk mozgást a szemgolyó passzív mozgatása következtében? Azért, mert miközben a pontra próbálunk fixálni, szemizmaink az elmozdítást ellensúlyozandó, megfeszülnek. így járulékos jel keletkezik, de valódi képelmozdulás nem, s ez ebben az esetben is mozgásérzetet eredményez.

Milyen eseteket tudunk még felsorolni, ahol csak a járulékos kisülés jelentkezik, s ez mozgásérzethez vezet? Mi történik például, ha a szemizmokat átmenetileg lebénítjuk? Mi történik, ha egy mozgó tárgyat követünk a szemünkkel?