Ugrás a tartalomhoz

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett

Osiris Kiadó

20. fejezet - FIGYELEM, ÉBRENLÉT, ALVÁS

20. fejezet - FIGYELEM, ÉBRENLÉT, ALVÁS

Az észlelésfejezetek bevezetéséhez képeket keresve többször is a szürrealizmushoz fordultunk. A figyelem működési jellegzetességeinek illusztrációjaként sok mindent választhatnánk. Olyan festményeket, amelyeknek sajátos motívumkiemelése vagy esetleg rendkívüli részletgazdagsága jól szemléltetheti, hogy a figyelem – vagy még inkább a figyelmi rendszer – milyen sokféleképpen működik. Találhatnánk olyan művészi alkotásokat, amelyek azt illusztrálják, hogy milyen az önkéntelen figyelem, a tárgyak-események felé fordulásnak mik a jellegzetességei, hogyan nyilvánul meg az emberi figyelem az arckifejezésekben, mozdulatokban. A figyelem és az ébrenléti állapot különböző szintjeinek együttes bemutatására már kevesebb illusztrációt találhatunk a vizuális művészetekben. A kötetünk zárófejezeteit alkotó, figyelemről szóló részeket az alvás és álom témáját tárgyaló fejezet követi.

Olyan művész alkotását hívjuk tehát emlékeztető illusztrációként segítségül, akinek képein mindkettőt követhetjük: a szemlélőnél a vizuális figyelem jellegzetességeit, a mű értelmezésénél az álmok, az álomszerűség ábrázolásának művészi hatását. O Marc Chagall.

Marc Chagall (1887-1985), akit a szürrealizmus egyik korai képviselőjének tekint, egy kis galíciai zsidó faluban, Vi- tyebszkben született. 1910-ben került Párizsba, művészete itt éri el csúcsát. Új hazájában is gyakran otthoni élményeit festi meg, sokszor álomszerű, költői víziókban. Chagall a művészettörténet szerint is nehezen sorolható be, hiszen nem tartozik az avantgárd egyik irányzatához sem. Művei azonban nagy hatással vannak két nagy irányzat, a szürrealizmus és az expresszionizmus képviselőire is. Sok festményét választhatnánk tehát a megismerőfunkciók illusztrálására, nem csupán a figyelemére. Képein jól követhetők például az önéletrajzi emlékek, az oroszországi élmények. Ezek az emlékképek azonban a festő szubjektív szűrőjén keresztül meseszerű fantáziavilággá alakulnak. A képek bizarrsága az álmok torzult világára, a tárgyak valóságfüggetlen nagysága a figyelmi szűrés működésére emlékeztethet minket. A művek a pszichológus számára több mélységben tárulnak fel, hiszen a szereplő emberek, állatok, tárgyak szimbolikus értelmet is nyernek. Marc Chagall itt bemutatott festménye egy önarckép, amely a vizuális figyelem természete szempontjából is igen érdekes alkotás. A kép kiemelkedő motívumát sokak számára a középtől kissé jobbra elhelyezkedő épület, a párizsi Notre Dame adja. Náluk, pláne, ha nem ismerik a festmény címét, ez ragadja meg elsőként a tekintetet. Mások számára a bal oldalon élénk színekben pompázó, gyakori Chagall-motívum, a kakas a kiugró tárgy, míg sokak számára a halványkék-lila-sárga művészarc. A képen számos további részletet találunk, amelyek felfedezése sokat elárul a szemlélő figyelmi műkö-

Csillék

déseiről. A kép egésze ugyanakkor álomszerű, valószínűtlen árnyalatokban lebeg. Hasonlóan ahhoz, mint amit időnként álmainkban látunk.