Ugrás a tartalomhoz

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett

Osiris Kiadó

Alvás, álmok, emlékezés

Alvás, álmok, emlékezés

Az alvás és az emlékezés összefüggésével kapcsolatos vizsgálódásokat több, egymástól független tényező is motiválja. Az egyik ilyen tényezőt a tanultak emlékezetben való megőrzésére vonatkozó megfigyelések jelentik. Ezek szerint a tanultak emlékezetben való megőrzése hatékonyabb az alvás ideje alatt, mint ébrenlétben (Jen- kins-Dallenbach 1924). Az álmokban igen gyakran fellelhető emlékezeti utalások létezése, továbbá az álomtartalmak illanékonysága, gyors felejtése szintén az alvás és az emlékezés sajátos kapcsolatára világít rá (Niel- sen-Stenstrom, 2005).

Alvás és emlékezeti rögzülés

Állatkísérletes eredmények bizonyítják, hogy a tapasztalatok hatására az agyi neuronok között kialakult szinap- tikus kapcsolatok az érintett idegsejtek jellegzetes kisülésmintázatai formájában nyomot hagynak az agyműködésben. Ez a nyom az eredeti kiváltó esemény és annak kontextusa hiányában is fenntarthatja önmagát, mégpedig egy olyan jellegzetes kisülésmintázat ismétlődése által, amely ébrenlétben és alvásban is megfigyelhető (Ribeiro et al. 2004). Embereknél fMRI-vel sikerült kimutatni, hogy egy új tanulási próba során jelentkező agyi aktivitásmintázat a tanulást követően másfajta kognitív tevékenység végrehajtása közben is megismétlődik, elősegítve ezzel az agyi funkcionális kapcsolatok megszilárdulását és a korábban tanultak rögzülését (Peigneux et al. 2006). Az agyi kisülésmintázatok megismétlődése az alvásban is folytatódhat, sőt az ekkor észlelt reaktiváció mértéke egyben pozitív mutatója a későbbi, ébrenlétben mért emlékezeti teljesítménynek is (Peigneux et al. 2004). Ez azt jelenti, hogy az alvás az érzékszervi működésekkel ellentétben nemhogy nem gátolja az emlékezeti rögzülést (konszolidációt), hanem bizonyos tanulási feladatok esetében még fokozza is.

18.3. ábra. Alvás és biológiai órák. Különböző biológiai órák és összesített hatásaik az alváshajlandóságra. Az ultradián ritmus a NREM- és a REM-alvás váltakozása formájában vesz részt a szabályozásban. A napközbeni ultradián ritmicitást a vonatkozó adatok ellentmondásossága miatt csillapított formában adtuk az összképhez, ami a homeosztatikus, a cirkadián, a cirkaszemidián és az ultradián ritmusokat ábrázoló függvények összege

Alvás és explicit memóriarögzülés

Az alvás emlékezeti megőrzésre vagy rögzülésre gyakorolt hatásai függenek a tanulás és az alvás között eltelt időtől, az emlékezeti folyamat jellegétől (explicit versus implicit memória), valamint az alvás összetételétől. Az elalvás előtti 8-10 percben zajló események rögzülésének hatékonysági foka annál alacsonyabb, minél korábban következett be az alvás a tanuláshoz képest (Wyatt-Bootzin 1994).

Ezen az időkereten túl az alvás emlékezeti megőrzésre gyakorolt hatása viszont már kedvező, de legalább semlegesnek mondható. Többé-kevésbé általános tapasztalat, hogy a tanultak felelevenítése hatékonyabb, ameny- nyiben a tanulás és a tesztelés között alvásra került sor (Stickgold 2005, Tucker et al. 2006). A konszolidáció esetleges alvásspecifikus fokozódásának, illetve az interferencia (az emlékezeti tartalmak egymást gyengítő hatása, egymással való ütközése) alvás alatti csökkenésének kísérleti elkülönítése több nehézségbe is ütközik. Az erre vonatkozó próbálkozások egyaránt szolgálnak bizonyítékkal az alvásspecifikus konszolidációt támogató elképzelésekre (Idzikowski 1984, Gais et al. 2006) és az interferenciaelméletekre (Wixted 2004, Ellenbogen et al. 2006) is. Az explicitmemória-feladatok közül az érzelmileg terhelt ingeranyag megjegyzése, illetve a téri tanulási (virtuális városban való tájékozódás elsajátítása) feladatokban mérhető teljesítmény mutatott erőteljesebb összefüggést az alvással. Wagner és munkatársai (2001) kimutatták, hogy az érzelmileg terhelt szövegek emlékezeti megőrzését a REM-alvásban gazdag alvásperiódusok hatékonyabban biztosítják, mint az ébrenlét. Ez az eredmény azért is kiemelt figyelmet érdemel, mert összhangban van azokkal az állatkísérleti bizonyítékokkal, amelyek mind a REM-alvás memóriakonszolidáció szempontjából kedvező hatására utalnak (Smith 1995). Az állatkísérletekben ugyanis értelemszerűen csak megfelelő motivációs alapú (jutalmazás/büntetés), tehát érzelmileg is jelentős tanulást lehet vizsgálni.

A virtuális városban való tájékozódás elsajátítása ugyanakkor – más explicitmemória-feladatoktól eltérően- NREM-alvás hatására jelentkező teljesítményfokozódást mutat, ez pedig az aktív konszolidációra utaló eredmény (Peigneux et al. 2004).

Alvás és implicit memóriarögzülés

Az implicit memória konszolidációs fázisában gyakorlás hiányában megjelenő rejtett teljesítményfokozódás összefügg az alvással. A vizuális textúradiszkrimináció, valamint a motoros és vizuomotoros készségek legkülönbözőbb formái órákkal a gyakorlás befejezését követően is hatékonyabbá válhatnak. Mindez elsősorban az ez idő alatt bekövetkezett alvásnak tulajdonítható (Stickgold 2005). A hangmintázatok (diszkriminációs) elsajátításának teljesítménye viszont az éber pihenés állapotában is fokozódhat, mégpedig az alvásban tapasztalttal egyenlő mértékben. Ez arra utal, hogy az implicit tanulási próbák esetében sem hagyható figyelmen kívül az alvás ideje alatt csökkenő interferencia hatása. Sajnos a legtöbb vizsgálat igen kevés figyelmet fordít erre a problémára (Gottselig et al. 2004). Az is lehetséges, hogy a hallási észlelésre támaszkodó tanulás különbözik ebből a szempontból a vizuálistól, illetve a motorostól.

Kevésbé egyértelmű, hogy mely alvásszakaszok vesznek részt az alvás ideje alatti késleltetett teljesítményfokozódás folyamatában. A vizuális textúradiszkriminációnak a gyakorlást követő teljesítményfokozódásában a mély NREM-alvás, valamint ezt követően a REM-ben gazdag szakaszok is szerepet játszanak. A motoros tanulásban érzékelhető késleltetett teljesítményfokozódás elsősorban a 2-es stádiumú alvással mutat összefüggést, bár ettől eltérő eredmények is születtek. Több olyan tényezőt is ismerünk viszont, amely egyértelműen befolyásolja az implicit tanulásra jellemző alvásspecifikus teljesítményfokozódást. Az egyik ilyen a tanultak explicit kódolása. Például, ha a kísérleti személyekkel a tanulás előtt szóban közlik, hogy a megválaszolandó ingerek felvillanása egy meghatározott mintázat szerint fog történni, a személyek hajlamosak lesznek felfedezni és meg is jegyezni a mintázatot. Ebben az esetben a tanulási fázist követő rejtett teljesítményfokozódás kizárólag akkor jön létre, ha alvás követi a tanulást. A közlés hiányában a tanulást alvás és ébrenlét is követheti, mindkét esetben tapasztalható a teljesítményfokozódás (Robertson et al. 2004). Egy másik tényező a tanulást közvetlenül követő interferencia. Amennyiben a kísérleti személyeknek egymást követően két, azonos mozgáselemekből építkező, de eltérő mozgásszekvenciából álló készséget kell elsajátítaniuk, az alvásfüggő teljesítményfokozódás csak a kivitelezés gyorsaságában fog jelentkezni, pontosságában nem (Walker et al. 2003).

Álmok és emlékezés

Az álmokban gyakran megjelennek az elmúlt napok eseményei, az álomtartalmakban ezekre vonatkozó nyílt utalások fedezhetők fel. Ezeket az utalásokat Freud (1900/ 1986) napi maradványoknak nevezte. A napi maradványok álombeli felbukkanása jellegzetes időbeli lefutást mutat: leggyakoribbak az elmúlt egy-két nap eseményeire, valamint az egy héttel az álom előtti eseményekre vonatkozó napi maradványok. Az egy héttel késleltetett napi maradványok gyakrabban vonatkoznak helyszínekre, személyek közötti (interperszonális) érintkezésekre, pozitív érzelmekre és megoldott problémákra, mint az azonnaliak (Nielsen 2004). Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ennél régebbi emlékek ne bukkanhatnának föl az álmokban. Az önéletrajzi emlékezésben és az álmok emlékezeti utalásaiban egyaránt megfigyelhető a serdülő- és a fiatal felnőttkor (10-19 év) eseményeinek átlagon felüli gyakorisága (Grenier et al. 2005). Vagyis az álombeli és az ébrenlétbeli emlékezés azonos „nyersanyagból” építkezik.

Fontos megjegyezni, hogy az ébrenlétbeli és álombeli emlékezés jellegében alapvetően eltér egymástól. Egyrészt az álom itt és most élménye nem tartalmazza az emlék múltbeliségének tudatát, másrészt maguk az emlékek is leggyakrabban kontextusukból kiragadva és egy új narratív struktúrában szerepeltetve jelennek meg az álomképekben. Tekintve, hogy az epizodikus emlékezés lényege az információk téri-idői kontextussal való tárolása és előhívása, az álombeli dekontextualizált önéletrajzi utalások az epizodikus memória és az álmodás funkcionális disszociációjaként foghatóak föl (Fosse et al. 2003). A poszttraumás stressz szindróma egyik tünete éppen az eredeti kontextussal együtt felidézett epizodikus emléknyom ismétlődő rémálom formájában történő átélése, ezért feltételezhető, hogy az álmodás és az epizodikus emlékezés normál üzemmódban elvárható funkcionális disszociációja zavart szenved ebben a kórképben (Stickgold 2002).

Álmok vagy többé-kevésbé álomszerű élmények nemcsak REM-alvásban, hanem az alvás bármely szakaszában keletkezhetnek, természetesen különböző intenzitással és valószínűséggel. Kiemelt figyelmet érdemelnek az alvás kezdetén tapasztalt és kísérleti ébresztések hiányában feledésbe merülő álomélmények, amelyek intenzitásukban és érzékszervi élénkségük tekintetében vetekszenek a REM-alvás álmaival. Az epizodikus emlékezés az alváskezdeti álmodásban, az úgynevezett hipnagóg hallucinációkban sem vesz részt. Erre utal az a kísérleti eredmény, mely szerint az epizodikus memóriájukban súlyos károsodást szenvedő amnéziás páciensek hipnagóg hallucinációiban is megjelennek egy az elalvás előtt sokat gyakorolt számítógépes játék (Tetris) képi elemei akkor is, ha magára a játékra, tehát a képek eredetére a páciensek már egyáltalán nem emlékeznek (Stickgold et al. 2000).

A fentiek alapján nyilvánvalónak tűnik, hogy az álomképek emlékezeti forrásai nem mindig fedik fel önmagukat egyértelműen. A pszichoanalitikus módszer ezért a szabad asszociáció technikáját találta hasznosnak a rejtettnek tekintett utalások felismerésében (Freud 1900/1986). Az álomtartalom elemeire adott szabad asszociációkat később kognitív pszichológiai olvasatban is az álmok emlékezeti forrásainak tekintették, igaz, egyben eltekintettek azok személyes jelentésétől, és inkább epizodikus és szemantikus emléknyomként csoportosították őket. Ennek eredménye, hogy a NREM-alvásban keletkezett szubjektív élmények sokkal gyakrabban hívtak elő szabad asszociációként epizodikus emléknyomokat, mint a REM-beli élmények, amelyekben a szemantikus asszociációk domináltak (Baylor-Cavallero 2001). Ez újabb megerősítése az álmodás (REM-beli szubjektív élmények) és az epizodikus memória különállásának. A szemantikus emlékezeti források között azonban igen gyakran találtak olyan elemeket, amelyek a személynek önmagára vonatkozó általános tudásával függenek ösz- sze. Ezt az általános tudást absztrakt énreferenciának nevezzük (pl. habosan szeretem a kávét). Mindebből következik, hogy a REM-beli álmodás valamiképpen a személy önmagára vonatkozó tudását integrálja olyan új és a napi maradványok formájában megjelenő emlékezeti benyomásokkal, amelyek módosíthatják ezt a tudást vagy annak érzelmi színezetét.

Az álmok jelentése körüli, immár örökösnek tetsző akadémikus vita nem mindig veszi figyelembe azt a nem éppen elhanyagolható vonatkozást, miszerint minden emléknek vagy emlékezeti utalásnak személyes jelentésszínezete is van. Ezért az a kérdés, hogy van-e az álmoknak jelentése, nyilvánvalóan igennel válaszolható meg. Hogy ennek megfejtésében a pszichoanalízisre vagy másra kell-e hagyatkozni, az már nem dönthető el ilyen egyértelműen.

ÖSSZEFOGLALÁS

  1. Érzékelési szempontból az alvás a környezeti ingerek rendkívüli módon szelektív feldolgozásának állapotait jelenti, amely állapotokban csak a kiemelt jelentőséggel bíró ingerek feldolgozása történik meg.

  2. Az alvásállapotok két nagy csoportja fiziológiailag NREM- és REM-alvás formájában különül el, melyek időzítését és lefolyását egymással kölcsönhatásban álló biológiai órák sokasága vezérli.

  3. Az alvás az emlékezeti rögzülés aktív fázisa, továbbá egyes emlékezeti folyamatok esetében alvásspecifikus konszolidációra utaló összetevők is fellelhetőek.

  4. Az álmok az emlékezeti felidézés sajátos formái, amelyekben az epizodikus memóriafolyamatok háttérbe szorulnak, és a személyes tudásrendszer képi megjelenítése kerül előtérbe.

KULCSFOGALMAK

cirkadián ritmus, homeosztatikus alvásszabályozás, napi maradványok, NREM-alvás, REM-alvás, ultradián ritmus

ELLENŐRZŐ KÉRDÉSEK

  1. Milyen élettani mutatók különböztetik meg a NREM-alvást a REM-alvástól?

  2. Milyen módszerekkel tanulmányozható az alvás ideje alatti érzékelés és észlelés?

  3. Milyen élettani mutatói vannak az alvás homeosztatikus szabályozásának?

  4. Hogyan függ az álmodás a cirkadián ritmusoktól?

  5. Mik a hipnagóg hallucinációk, és melyek a legfontosabb jellemezőik?

  6. Hogyan kapcsolódik az implicit memória az alvás kérdésköréhez?

  7. Milyen összefüggés van az epizodikus memória, az álmodás és a poszttraumás stresszbetegség között?

AJÁNLOTT OLVASMÁNYOK

Bódizs Róbert 2000. Alvás, álom, bioritmusok. Medicina, Budapest.

Bódizs Róbert 2002. Az alvás és jelenségköre. In: Pléh Csaba – Gulyás Balázs – Kovács Gyula (szerk.): Kognitív idegtudomány. Osiris, Budapest, 601-618.

Bódizs Róbert – Szendi Gábor 2005. Éberség, tudat, normális és megváltozott tudatállapotok. In: Kopp Mária – Berghammer Rita (szerk.): Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 43-67.

Hobson, J. A. 1988. The dreaming brain. Basic Books, New York.

Novák Márta (szerk.) 2000. Alvás- és ébrenléti zavarok diagnosztikája és terápiája. Okker, Budapest. Szűcs Anna 2003. Narcolepsia (Ablak az alvásra). Akadémiai Kiadó, Budapest.

AJÁNLOTT HONLAPOK

http://www.sleephomepages.org/ (Alvás-homepage-ek) http://www.sleephomepages.org/sleepsyllabus/ (Alvássillabusz) http://sommeil.univ-lyon1.fr/index_e.html – (Alvás, álmok és éberség) http://www.lboro.ac.uk/departments/hu/groups/sleep/ (Loughborough Alváskutató Központ) http://psych.ucsc.edu/dreams/ (Az álmok mennyiségének tanulmányozása) http://www.npi.ucla.edu/sleepresearch/ (Alváskutató Központ, The Siegel Lab.)

http://www.unizh.ch/phar/sleep/ (Zürichi Egyetem Farmakológiai és Toxikológiai Intézetének Pszichofarma- kológiai és Alváskutatási Szekciója)