Ugrás a tartalomhoz

Általános pszichológia 1-3. – 1. Észlelés és figyelem

Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett

Osiris Kiadó

24. fejezet - Glosszárium

24. fejezet - Glosszárium

ablakprobléma A mozgásirány érzékelésének problémája, mely arra utal, hogy egy apró ablakon, így például egyetlen receptív mezőn belül, nem egyértelmű a mozgásirányra vonatkozó információ.

abszolút hallás Az a képesség, hogy egy lejátszott zenei hangot megnevezzünk, vagy bármilyen megnevezett hangot leénekeljünk.

abszolút küszöb A legkisebb, még éppen érzékelhető ingererősség egy adott ingertartományon (pl. hangerősség) belül. Az érzékelési küszöbök valószínűségi jellegűek, az egy adott valószínűséggel (hagyományosan 50 százalék, azaz átlagosan négy esetből háromszor) még érzékelhető ingernagyságot nevezik abszolút küszöbnek.

absztrakt énreferenciák A személy saját magáról szóló általános tudása, mely nem köthető közvetlenül egy konkrét eseményhez vagy történéshez, de szóban közölhető (deklarálható) tudás formájában rendelkezésre áll. A fogalom bevezetését az álomtartalmakra adott szabad asszociációk csoportosítási kísérlete eredményezte.

acetilkolin Az agytörzsben és egyes előagyi idegsejtekben termelődő idegingerületátvivő anyag, amelynek többnyire az egész kéregre kiterjedő serkentő hatása van (felfedezése a kémiai ingerületátvitel első bizonyításához kapcsolódik – Otto Löwi).

adaptáció A receptorok azon tulajdonsága, hogy tartós ingerlés esetén gyorsan lecsökken és megszűnik az aktivitásuk.

adaptív eljárások Olyan küszöbmérési módszerek, melyekben egy bizonyos próbában adott inger erőssége a személy előző próbákban adott válaszainak függvénye. adatvezérelt (bottom-up) észlelés Lásdközvetlen észlelés.

additív faktor Két vagy több tényező egyidejű változtatásának hatását elemezve abban az esetben, ha a két tényező hatása független, arra lehet következtetni, hogy ezek hatásukat más információfeldolgozási részfolyamatokra (szakaszokra) fejtik ki. Kölcsönhatásuk (interakciójuk) viszont arra utal, hogy azonos szakaszra hatnak.

additív (összeadó) színkeverés A fizikai színkeverés egyik formája, melyben fényforrások kibocsátott fényét adjuk össze, például két vetítőből különböző színű fényeket vetítünk egy fehér vetítővászonra.

adekvát inger Az az ingerfajta, amire egy receptor a legalacsonyabb küszöbértékkel reagál; egyes receptoroknak több adekvát ingerük is lehet, akkor polimodálisnak nevezik őket.

affordancia A tárgyak észlelésének olyan eleme, amely a használati tulajdonságokat kapcsolja hozzá az észlelt jellemzőkhöz. A James Gibson által bevezetett, a közvetlen észlelést meghatározó affordancia a környezet fizikai információihoz kapcsolódó tárgyaffordanciából és a tárgyakhoz kapcsolható akciók lehetőségéből, az úgynevezett akcióaffordanciából áll.

agykérgi mozgásvakság Az agykéreg sérülése révén jelentkező perceptuális zavar, melyben a sérült nem képes mozgást érzékelni a látómezőben. Az e zavarban szenvedő számára a világ állóképek lassan egymást követő sorozatából áll.

agykérgi nagyítás A retinakép agykérgi reprezentációját a fovea túlreprezentációja, felnagyítása jellemzi. Ez annyit jelent, hogy relatíve több idegsejt dolgozza fel a foveából érkező információt, mint a retina perifériájáról érkezőt.

akciós potenciál A nyugalmi potenciált meghaladó elektromos feszültségváltozás, mely az inger hatására a sejtmembránon kialakuló ionmozgás következménye. Az ingerlés hatására kialakuló akciós potenciál mint üzenet továbbítódik, tehát az axonokon vezetődik tovább.

akkomodáció A szem alkalmazkodása a tárgytávolsághoz, éles retinális kép biztosítása érdekében. Az akko- modáció során a szemizmok a szemlencse domborulatának változtatásával szabályozzák a szem fókusztávolságát.

akkord Különböző hangmagasságú hangok egyidejű megszólalása. akromatikus színek A szürke árnyalatai, a fehér és a fekete színek.

akromatopszia A színlátás agykérgi sérülésből eredő elvesztése. A V4 kéregterület sérülése okozza.

aktiváció-szintézis hipotézis Az álmodás neurobiológiai koncepciója, mely szerint az álmok az agytörzs acetil- kolinnal működő idegsejtjeinek aktivitásában gyökereznek, melyeket a monoaminerg szabályozást nélkülöző előagy szintetizál álomélménnyé.

aktív intermodális térképezés Meltzoff és Moore elmélete, amely szerint a nyelvi tapasztalatszerzés során a beszédnek egy modalitások feletti, úgynevezett szupramodális képviselete, reprezentációja alakul ki.

akusztikai-fonetikai varianciaprobléma Az a tény, hogy a beszédhangok akusztikai megvalósulása és a fonémák reprezentációja között nincs egy az egyben megfelelés.

akusztikus reflex A középfül izmainak összehúzódása a hangrezgések tompítása céljából úgy, hogy a dobhártya megfeszül, és a hallócsontocskák mozgása korlátozódik.

alaki tulajdonság (Gestaltqualitat) A sajátos egészek úgynevezett „részidegen” vagy részektől független, azok feletti és azoknál magasabb rendű tulajdonsága. alakkonstancia Lásd konstancia.

alaphang A komplex hangokat alkotó szinuszhullámok közül a legalacsonyabb frekvenciával rendelkező. Alapfrekvenciának is nevezik.

alapízek Öt olyan tiszta ízinger, amit mindenki egyformán érzékel: édes, sós, savanyú, keserű, umami.

alap nyugalom-aktivitás ciklus Nathaniel Kleitman által kidolgozott koncepció, melynek lényege, hogy a NREM-REM alternáció egy ősi nyugalom-aktivitás ritmus maradványa, ez a ritmus pedig ma is tetten érhető egyes élettani és pszichológiai mutatók idősorában.

alapszagok Olyan szagok, amelyeket mindenki egyformán érzékel; számuk 7-20 körül lehet, létük vitatott. alliesztézia Lásd érzékcsúszás.

allodínia Nemnociceptoros ingerek fájdalmas észlelése.

Ames-szoba Olyan eltorzított alakú és berendezésű szoba, mely egyetlen pontból, a falán fúrt lyukon keresztül torzítatlan, tégla alakú szobának látszik.

amplitúdó Az akusztikus jel adott időpontban érvényes hangnyomása. A jel oszcillografikus képében a jel null vonaltól való pozitív és negatív irányú kitérése. Mértékegysége a decibel (dB). Lásd még intenzitás.

amplitúdómetszet-ábrázolás Adott időpillanatban az akusztikus jelet alkotó összetevők frekvencia- és amplitúdóértékeinek megjelenítése. Más néven spektrális ábrázolás.

anomaloszkóp A színtévesztés vizsgálatára szolgáló műszer, melyben a személynek piros és zöld fényekből kell egy sárga árnyalatot kikevernie.

arányskála Olyan nagyságskála, melyben az egyes skálaelemek közti különbségek nagyság szerint összehasonlíthatók egymással, és a skálának van abszolút nulla pontja. A darabszámok, vagy hogy mennyi pénzünk van, arányskálával jellemezhetők.

artefaktum Mérés, illetve kísérlet során módszertani hibából, átgondolatlanságból vagy figyelmetlenségből eredő olyan eredmény, mely félrevezető értelmezéshez is vezethet.

artikuláció A beszédképző szervek folyamatos és automatikus mozgatása a beszéd előállításához.

artikulációs csatorna A hangszalagoktól a szájnyílásig terjedő hangképző terület, amely a beszédhangok végső formáját hozza létre. A garat-, orr-, szájüreg, illetve az ezekben található egyéb szervek (fogak, nyelv, ajkak stb.) alkotják.

audiovizuális aszimmetria A hallási és vizuális ingereknek az ingerdetekcióban, illetve a modalitásközi facilitációban tetten érhető feldolgozási eltérése.

beigazítási módszer Küszöbmérési eljárás, melyben a személy maga állítja be a számára legkisebb, még érzékelhető ingert vagy a két inger közötti legkisebb, még érzékelhető különbséget.

beszédészlelés A beszédhangok és hangkapcsolatok azonosításának folyamata.

beszédhang A beszéddel kapcsolatos akusztikai információ.

beszédpercepció motoros elmélete Liberman és Mattingly elmélete, amely szerint a beszédpercepcióban érvényesülő integrációt a hangképző szervek működését kísérő akciók (gesztusok) észlelése biztosítja.

beszédprodukció A beszédhangok létrehozásának folyamata. binaurális Két füllel való hallgatás. Vö. monaurális.

binaurális felfedés Annak a képességnek a csökkenése, hogy a két füllel hallott elfedő zaj képes a csak egy füllel hallott másik hangot elfedni.

binaurális idegsejtek Olyan kérgi idegsejtek, amelyek mindkét fülből kapnak bemenetet. Fontos szerepet játszanak a hanglokalizáció idegrendszeri megvalósításában.

binokuláris diszparitás A két szem retinális képein az egyes tárgyak viszonylagos helyzetében jelentkező, a tárgyak és a szemlélő távolságától függő eltolódások, melyek a látvány két különböző pontból történő szemléléséből következnek.

binokuláris (kétszemes) jelzőmozzanat A környezet tárgyainak térbeli elhelyezkedéséről szóló azon információ, melynek észleléséhez két szemmel való (binokuláris) látás szükséges. binokuláris látás Két szemmel való látás.

binokuláris parallaxis A két szem retinális képeinek eltérése, ami a látvány két különböző pontból történő szemléléséből következik.

biológiai mozgás érzékelése A mozgó élőlények formájának és összetett mozgásmintázatainak érzékelésére specializálódott képesség.

bőr-Én Pszichoanalitikus fogalom a testhatárokkal és testfelülettel kapcsolatos énfunkció leírására.

bőrérzékelés A bőrben lévő receptorok által keltett érzékelés (mechanikai, hő-, nociceptív).

Broadbent-modell A figyelemi szelekció és egyben az információfeldolgozás úttörő elképzelése. Feltételezése szerint a korlátozott kapacitású rövid tartamú tárolás túlterhelését védi a szelekciót megvalósító szűrőműködés. Az eredeti modell számos későbbi kísérleti eredményt nem magyaráz, így a figyelem pszichológiájában számos alternatív modellt dolgoztak ki.

camera obscura Sötét kamra, lyukkamera: olyan zárt doboz vagy szoba, melynek egyik falán fúrt kisméretű lyukon keresztül érkező fénysugarak a szemközti falon kirajzolják a környezet fordított (központosan tükrözött) képét.

cirkadián ritmusok A szervezet hozzávetőleg 24 órás biológiai ritmusai, amelyek az alvás, illetve az ébrenlét átmeneti eltolódása esetén sem módosulnak azonnal.

cirkaszemidián ritmus Az alvás, illetve az alváshajlandóság 12 órás ciklusokban fölerősödő tendenciája, ami kora délután és késő éjszaka csúcsosodik.

CT Számítógépes tomográfia, azaz röntgenképek sorozatának rekonstrukciójára épülő képalkotó eljárás, illetve az ezzel alkotott szerkezeti kép.

csapok Széles alapú, elkeskenyedő csúcsú (tölcsérre emlékeztető) fotoreceptorok a retinában. A látható fény széles hullámhosszára érzékenyek, a pontos hullámhossz a csap típusától függ. A csapok legnagyobb sűrűségben a sárgafolton található, a nappali látásra és a színlátásra specializálódott fotoreceptorok.

csoportosítás A felismerést szolgáló olyan folyamat, amelynek során az azonosított sajátságok perceptuálisan összetartozóvá válnak, észlelési tárgyként elkülönülnek. dallam A zenei hangok szekvenciális szerveződése, amelyet egységes mintázatként észlelünk.

dallamsüketség Dallamok felismerésének, egyszerű dalok visszaéneklésének, illetve dallamokban a hamis hangok detektálásának zavara, miközben egyéb észlelési feladatokban nincs probléma.

decibel (dB) A hang amplitúdójának mértékegysége. Olyan viszonyszám, amit minden esetben egy alapértékhez kell viszonyítanunk.

delta-EEG-aktivitás A NREM-alvás egyik EEG-jegye, ami az 1-4 Hz-es frekvenciájú hullámokat foglalja magában, és az alvás mélységének, illetve az előzetesen ébren töltött időnek a mutatója.

dermatoma Egy gerincvelői szegmentumhoz tartozó bőrterületek összessége, melyre a zsigeri fájdalom kivetülhet.

deután zavar A színtévesztés egy formája, a deuteranomália és a deuteranópia összefoglaló neve.

deuteranomália A színtévesztés egy formája, melynél a közepes hullámhossztartományra érzékeny csapok érzékenységi tartománya a látható fénytartomány hosszú hullámú vége felé tolódott el.

deuteranópia A színtévesztés egy formája, melynél a közepes hullámhossztartományra érzékeny csapok érzékenységi tartománya egybeesik a hosszú hullámtartományra érzékeny csapokével, tehát működés szempontjából háromféle helyett csak kétféle csaposztály található a retinában.

diatonikus Olyan hangskála, amely hét egész hangból áll.

dichotikus hallgatási helyzet Olyan hallgatási helyzet, melyben a két fülbe különböző információk érkeznek.

dichotikus hallgatási kísérlet A jobb és a bal fülbe eltérő verbális vagy nemverbális ingeranyagot adva, lehetőség van figyelmi folyamatok elemzésére. A feladat vagy az egyik fülbe érkező ingeranyag feldolgozását igényli (szelektív figyelmi vizsgálatok esetén), vagy (megosztott figyelmi vizsgálatok esetén) mindkét ingeranyagét.

dinamikai tartomány Egy hallóidegsejt esetében az a hangerőtartomány, amelyre válaszolni képes. Lényegében a hangerőküszöb és a telítődési pont közötti tartomány.

disszonancia Több egyidejűleg megszólaló hang kellemetlen hangzása. Vö. konszonancia. dorzális látópálya Az agykérgi fő látópályák egyike. A látás segítségével végrehajtott mozgásvezérlésben van fontos szerpe, ezért „akció”-rendszernek is hívják. döntési kritérium A szignáldetekciós elmélet egyik paramétere, mely azt határozza meg, hogy a személy (vagy mesteséges érzékelőrendszer, pl. radar) egy adott időpontban milyen erős ingertől kezdve dönt úgy, hogy jött jel, azaz az adott pillanatban érzékelt bemenet a figyelt jel és a háttérzaj együttesének eredménye (s nem csak a háttérzaj, a figyelt jel nélkül).

duplexelmélet A hallási lokalizáció elmélete, amely szerint az interaurális időkülönbség segítségével az alacsony frekvenciájú hangokat, az interaurális hangerőkülönbség segítségével pedig a magas frekvenciájú hangokat lokalizáljuk.

dúr A diatonikus hangrendszer máig legfontosabb hangsora, melynek uralma a klasszikus és a populáris zenében a moll hangsorral együtt szinte kizárólagos. Legfontosabb jellegzetessége a kezdőhangtól számított nagy terc. A dúr hangsor a C hangtól elindulva a zongora fehér billentyűin eljátszható.

EEG Elektroencefalográfia, elektroencefalogram. Az agy spontán elektromos aktivitásának mérésére szolgáló eljárás, illetve az ezzel a módszerrel létrehozott regisztrátum. egyenlő hangosságú szintvonalak Hangintenzitás-görbék, amelyek különböző frekvenciájú hangoknál azonos hangosságérzetet keltenek.

egyszerű reakcióidő Egyfajta inger megjelenésére adott válasz (általában gombnyomás formájában).

EKG Elektrokardiográfia, elektrokardiogram. A szívizom működését kísérő elektromos aktivitás elvezetésére szolgáló eljárás, illetve az elektromos aktivitás regisztrátuma.

EKP Eseményhez kötött agyi potenciál, azaz az ingerekhez, események által kiváltott, azokhoz időben szinkronizált bioelektromos jel. elektroencefalográfia Lásd EEG. elektrokardiográfia Lásd EKG.

elektromágneses sugárzás Elektromosan töltött anyag rezgése (oszcillálása) által termelt energia. A fény az elektromágneses sugárzásnak csak egy szűk tartományát alkotja. elektromiográfia Lásd EMG.

elkülönülés A felismerést szolgáló olyan differenciálási folyamat, amelyben az észlelés egymástól eltérő elemei azonosításra kerülnek.

ellenszínelmélet A színlátás azon elmélete, mely az ellenszínjelenségek magyarázatára jött létre. Az ellenszínelmélet az idegrendszerben két kromatikus csatornát tételez föl: a piros-zöld, illetve a kék-sárga csatornát, s ezek aktivitásának kombinálódása segítségével magyarázza a pszichológiai színkeverés jelenségeit.

ellenszín-szerveződés A látható színek azon tulajdonsága, hogy bizonyos alapszínek egymással megfelelő arányban fizikailag keverve akromatikus színt (fehéret, szürkét) hoznak létre. Az opponens tiszta színek (piros és zöld; sárga és kék) pszichológiailag viszont nem keverednek egymással (nem láthatunk sárgáskéket vagy zöldespirosat).

előfeszítő (prime-) inger Minden olyan inger, amely valamilyen ingert, eseményt megelőzve, annak feldolgozását befolyásolja, módosítja.

elsőbbségi hatás Ha két rövid hang elég gyorsan követi egymást, és emiatt összeolvadnak egyetlen hanggá, akkor az összeolvadt hang lokalizációját az első hang iránya határozza meg, függetlenül attól, hogy a második hang milyen irányból jött.

első vázlat David Marr fogalma a téri tulajdonságok reprezentációjának kialakulására. Az első vázlat a vizuális bemenet kétdimenziós tulajdonságainak reprezentációja, a második vázlat pedig az első vázlatból konstruált, már nem kétdimenziós, de még nem téri vázlat. Mindkét vázlat referenciája az észlelő maga.

eltérési negativitás Az eseményhez kötött potenciálok egyik összetevője. Akkor jelenik meg, ha a beérkező inger megsért valamilyen, az akusztikus szenzoros emlékezetben tárolt szabályszerűséget. A hullám, melynek részösszetevői a hallókéregből és a frontális lebenyből erednek, az eltérés automatikus detekcióját jelzik, mivel megjelennek akkor is, ha a vizsgálat résztvevője nem figyel a kiváltó ingerekre.

EMG Elektromiográfia, elektromiogram. Az izmok elektromos aktivitásának mérésére szolgáló eljárás, illetve az aktivitás regisztrátuma.

Emmert-törvény Adott retinális méretű kép mellett a tárgy észlelt mérete arányos a tárgy (észlelt, feltételezett) távolságával. epikritikus Észlelési küszöb feletti inger.

érzékcsúszás (alliesztézia) Az ízek hedonikus értékének, kellemességének megítélésében a belső állapottól függő, illetve tanulás által módosított eltolódás.

érzékelés A környezet fizikai jeleinek átalakításától az aktivitásmintázatnak az agyig történő továbbítását és elsődleges feldolgozását jelölő kifejezés.

érzékenység A szignáldetekciós elmélet egyik paramétere, mely azt határozza meg, hogy a személy (vagy mes- teséges érzékelőrendszer, pl. radar) adott találati valószínűségéhez mekkora téves riasztási valószínűség tartozik – egy adott típusú inger figyelése esetén.

érzékszerv Olyan, a környezet fizikai jeleinek felfogására kialakult szerv, amelyben a fizikai jeleket idegimpulzusokká átalakító felfogókészülékek, a receptorok találhatók.

érzetfüggvény Olyan függvény, mely adott, egyetlen dimenzióval jellemezhető ingerkontinuum (pl. hőmérséklet) és a hozzá tartozó érzetek közötti leképezés. Az érzetfüggvényekkel kapcsolatban az a cél, hogy ingerek és érzetek viszonya matematikai összefüggés formájában legyen kifejezhető. érzőmező Lásd receptív mező.

érzőminőség Egy modalitáson (pl. látás, bőrérzékelés) belül megkülönböztethető, jellegében eltérő érzékelésfajta.

eseményhez kötött agyi potenciál Lásd EKP.

észlelés Olyan, az elme működéséhez köthető pszichológiai folyamat, amelynek során az érzékleti mintázatokat a környezet ingereihez, eseményeihez rendeljük hozzá.

észlelési többlet Az érzékelés és az észlelés közötti minőségi különbséget jelölő kifejezés. Lényege, hogy az érzékelés biológiai alapfolyamat, amelyhez képest az észlelés a tapasztalás, gyakorlás eredményeként több és minőségében is más. Ennek megragadására William James a diszkrimináció fogalmát használja.

facilitáció Feldolgozási folyamatok serkentése. Lásd még modalitásközi facilitáció.

fájdalom aspektusai A fájdalomérzet három összetevője (szenzoros-diszkriminatív, affektív-motivációs, kognitív-értékelő).

fájdalomélmény A fájdalompercepció szubjektív, emocionális jellegű, egyéni eleme.

fájdalomküszöb Az a minimális inger, amely már ingerli a nociceptorokat, illetve fájdalomérzetet kelt.

fájdalommátrix A fájdalom központi feldolgozásában részt vevő agyi struktúrák hálózata. fájdalomreakció A nociceptív ingerekre adott viselkedési reakció (elemei mozgás, mimika, zsigeri változások, verbalizáció).

fájdalomtolerancia Az a maximális fájdalmi ingererősség, amit az egyén éppen el tud viselni. fázis Egy periodikus hullám fázisa a teljes periódusnak az a része, amely egy adott ponthoz képest a periódusból már eltelt.

fázisszinkronizáció A hallóidegsejtek azon jellemzője, hogy kisüléseik egybeesnek a hanghullám bizonyos változásaival.

Fechner-elv A Weber-Fechner-féle érzetfüggvényhez vezető egyik alapvető elgondolás, mely szerint amikor az inger egy LÉK-nyivel (legkisebb érzékelhető különbség) emelkedik, a hozzá tartozó érzet mindig egységnyivel emelkedik. Bár nagyobb ingerhez a Weber-elv szerint nagyobb LÉK-ek tartoznak, a Fechner-elv azt mondja ki, hogy a LÉK-ekhez tartozó érzetnövekmény ennek ellenére ugyanakkora marad.

fejhez kötött átviteli függvény (FKAF) A hang spektrális tartalmának megváltozása a fülkagyló és a fej visz- szaverődési és elnyelési hatásai következtében.

felharmonikusok Egy periodikus hang olyan frekvenciakomponense, amely az alaphang egész számú többszöröse.

felismerés Az érzékelési mintázat és a környezet tárgyainak megfeleltetése során az azonosítás és differenciálás folyamata. Működési feltételei az elkülönülés és a csoportosítás.

felületi reflektancia A felületek szelektív fényvisszaverési képessége: a legtöbb felület a hullámhossztól függően különböző arányban veri vissza a beeső fényt. A fehér, szürke, illetve fekete felületek a hullámhossztól függetlenül azonos arányban verik vissza a beeső fényt. felületi visszaverődés Lásd felületi reflektancia.

feromonok Más egyedek viselkedésének módosítása céljából kibocsátott szaganyagok.

figyelemmegosztás Olyan követelmény, illetve ezek laboratóriumi modellje, melyben egyszerre több viselkedéshez tartozó környezeti mozzanatot kell tekintetbe venni. figyelmi blokk Hosszabb ideig tartó, figyelmi működést igénylő tevékenységek során a teljesítményben időleges csökkenések jelentkeznek. Gyakorlati jelentősége miatt a „figyelemtesztek” jelentős csoportja elemzi a teljesítmény e változását.

figyelmi pislogás Figyelmi feldolgozást igénylő vizuális ingerek rövid időre (~ 400-500 ms) megakadályozzák a következő inger rögzítését az emlékezeti rendszerben. A jelenség vizsgálata rámutat a figyelmi folyamatok szerveződésének idői sajátságaira és a tartós emlékezeti reprezentáció kialakulásának feltételeire.

fixáció A tekintet megállapodása egy adott tárgyon, vizuális ingeren.

fizikai színkeverés Fények keverésének (additív színkeverés) és festékek, illetve szűrők keverésének (szubt- raktív színkeverés) összefoglaló neve.

FKAF Lásd fejhez kötött átviteli függvény.

fMRI Mágneses tér hatására az élő szervezetet alkotó molekulák atommagjai által kibocsátott elektromágneses jelek mérésén alapuló eljárás, illetve az ennek alapján az agy működését szemléltető kép.

fokális figyelem A figyelem koncentrált irányítása egy adott területre vagy objektumra. Ellentéte az a helyzet, amikor a figyelem eloszlik az egész vizuális mezőben, illetve a hallási térben.

folyamatos feldolgozási modell A modell feltételezése szerint az információfeldolgozás részfolyamatai már e

folyamatok befejeződése előtt befolyásolnak egyéb folyamatokat, köztük a válaszszervezés mechanizmusait. A szakaszelmélet alternatívája.

folytonosság illúziója Ha az egymást követő, de egymástól elkülönülő, gyors hangmagasság-változást mutató hangok közötti szüneteket zajjal töltjük ki, akkor a hangok észlelése megváltozik: egyetlen folytonos és hangmagasságában lassan változó hangot fogunk hallani, feltéve, hogy a zaj tartalmaz olyan frekvenciákat, amilyeneket a hang.

fonéma Általános tulajdonságok alapján azonosnak észlelt beszédhangok mentális reprezentációja, a beszédnek azon legkisebb eleme, amely egy adott nyelvben jelentésmegkülönböztető szereppel rendelkezik.

fonémadöntés A beszédhangoknak a megfelelő fonémákkal történő azonosítása.

fonémarestaurációs hatás Ha egy szóból kitörlünk egy fonémát, és a helyét zajjal elfedjük, akkor ezt általában nem vesszük észre, és nem tudjuk megmondani, hogy melyik beszédhang hiányzott.

formáns Csúcs a beszédhang spektrumában. Az artikulációs csatorna működése révén létrejövő felharmonikus, amely a beszédhang fontos akusztikai jellemzője.

formánsátmenet A formánsok gyors változása, amelyet a beszédképző szervek egyik pozícióból a másikba való mozgása okoz.

fotopigmentek A fotoreceptorokban található fényérzékeny molekulák, úgynevezett látófestékek. A fotopig- mentek moleklái a fény hatására megváltoztatják alakjukat (izomerizálnak). A felszabaduló energia megváltoztatja a fotoreceptorok elektromos állapotát.

fotoreceptorok A szem ideghártyájában (retina) található, fotopigmentet (fényérzékeny festék) tartalmazó, kétféle típusú (lásd csapok, pálcikák) idegvégződések. A fényelnyeléskor felszabaduló energia a receptorokban elektromos állapotváltozáshoz vezet.

Fourier-elemzés A matematika azon ága, mely összetett függvények és jelek reprezentációját tanulmányozza egyszerű alaphullámokra való lebontás révén. Az elmúlt két évszázad során rengeteg alkalmazásra talált a jelfeldolgozás, a kvantummechanika és az idegtudomány terén.

fovea A retina közepén található sárgafolt középső elvékonyodó, emiatt gödörszerűen bemélyedő része. Itt a legélesebb a látás.

frekvencia Az időegység alatti rezgések száma. Mértékegysége a hertz (Hz).

frekvenciaelmélet A hangmagasság feldolgozásának az az elmélete, amely szerint az alaphártya egységesen rezeg a hangra adott válaszként, a hangnyomásváltozásokkal szinkronban.

frekvenciahangolási görbe Egy hallóidegsejt különböző hangfrekvenciákra mutatott érzékenységét ábrázoló görbe.

frekvenciakomponens A komplex hangokat alkotó szinuszhullámok egyike. Frekvencia-összetevőnek is nevezzük.

frontális sík A hallási tér azon síkja, amely a két fül hallójáratán és a fejtetőn halad keresztül, és a hanglokalizáció fent-lent dimenzióját határozza meg. galvanikus bőrreakció Lásd GBR.

gazdagodás Olyan minőségi változás, amelynek során a környezet ingereinek, eseményeinek ismétlődő, változatlan, úgynevezett invariáns tulajdonságait kivonjuk. A kifejezést az észlelés pszichológiájába James Gibson vezette be.

GBR Galvanikus bőrreakció, a bőr elektromos vezetőképességének galvanométerrel mért változása.

geon Geometrikus ikon rövidítése. A komponensalapú tárgyfelismerés-modellek alapegysége.

Gestalt Lásd alaki tulajdonság.

Gestalt-elmélet Az első olyan pszichofizikai modell, mely a látott kép tárgyakká szerveződését írja le. gyorsított ingerdetekciós

feladat Olyan kísérleti elrendezés, amelyben gyorsan megjelenő ingereket kell detektálni. Az ilyen feladatban lehet a jelzőingerek tulajdonságjellemzőinek a reakcióidőt módosító hatását vizsgálni. Lásd még Posner-feladat. gyors vizuális szeriális ingeradás Rövid ideig (~ 100 ms) szünet nélkül bemutatott képek sorozata. Alkalmazásával lehetőség van olyan emlékezeti reprezentációk vizsgálatára, melyek nem tudatosulnak, de hatással vannak a későbbi információfelvételre, és rámutatnak számos figyelmi folyamat idői szerveződésére.

gyűjtősejtek A retina olyan speciális idegsejtjei, amelyek a fotoreceptorokból származó információt dolgozzák fel.

habituáció A monoton ingerek tudatosodásának aktív gátlása, a központi idegrendszerben zajló folyamat, amely az ingerek felvételét nem zavarja. Ingerek ismételt megjelenésekor csökkennek az ingerekkel kiváltott aktivációs folyamatok. A habituáció elemi tanulási folyamat, melynek alapját gátlási mechanizmusok alkotják. Kifejezett habituációs folyamatok mutatkoznak a vegetatív idegrendszeri hatásokban, így a bőr elektromos aktivitásában és a szívritmusban, de megmutatkoznak habituációs változások az agyi elektromos tevékenységben is.

hallási események Akusztikus történések az akusztikai környezetben, lényegében az egyes tárgyak által kibocsátott hangok. hallási lánc A hallási események mentális reprezentációja.

hallási színtérelemzés Az egy időben hallható, több forrásból származó hangok szétválasztása és különálló hallási láncokra bontása.

hallási szűrők Olyan sávszűrők, amelyek feltételezhetően a periferiális hallórendszerben működnek. A szűrők jellegzetességeit az elfedési kísérletekkel lehet vizsgálni.

hallhatósági függvény A hallásnál a küszöbintenzitás ábrázolása a teszthang frekvenciájának függvényében.

hangerő-burkológörbe A hangerő változását követő görbe, amely az egyes időpontokban maximális amplitúdóértékeket köti össze.

hangköz Két hang egymástól való hangmagasságbeli távolsága, amely a zenében meghatározott arányokat takar.

hanglokalizáció A hallási tárgyak helyzetének és irányának meghatározása.

hangossági szint Egy hang hangossági szintje, melyet phonban mérünk, az a hangerőszint, amely egy 1 kHz-es hanggal azonos hangosságúnak hallható.

hangszín A hangok azon minősége, amely alapján az azonos hangossággal, hangmagassággal és hosszúsággal rendelkező komplex hangok megkülönböztethetők egymástól. Egyszerűbben: a hangszín a hang minőségére vonatkozik.

hangtér Az egy oktávon belüli tizenkét lehetséges hang hierarchikus szerveződése.

haptikus érzékelés A tárgyakról az érzékelő felület (ujjaink vagy ajkunk) mozgatása révén kialakított térbeli információ; vonatkozhat a tárgy alakjára, nagyságára, illetve felületének mintázatára is.

harmonikussági alapelv A spektrális csoportosítás azon elve, mely szerint a hallórendszer hajlamos azokat a harmonikusokat csoportosítani, amelyek feltételezhetően egy alaphanghoz tartoznak.

hasadási határ Az a határ, ami alatt nem lehet az egymást követő hangokat külön áramlatban hallani.

hasbeszélőhatás A modalitások kölcsönhatására létrejövő illúzió, amelynek lényege, hogy térben egymástól távol lévő akusztikus és vizuális ingereket közös ingerforráshoz rendelünk. határok módszere Fechner által kidolgozott küszöbmérési eljárás, melyben csökkenő, illetve növekvő ingersorozatok alapján becslik a személy érzékelési küszöbeit.

helyelmélet A hangmagasság feldolgozásának az az elmélete, amely szerint az alaphártya különböző részei különböző hangfrekvenciákra reagálnak. helykonstancia Lásd konstancia.

hiányzó alaphang jelensége Egy sor összetett harmonikus frekvencia esetén az alapfrekvenciát akkor is halljuk, ha azt fizikailag eltávolították.

hiperalgézia Enyhe nociceptív ingerek erős fájdalomként való érzékelése.

hiperszenzitivitás Perifériás vagy centrális nociceptív neuronok fokozott érzékenysége és aktivációja. hipnagóg hallucinációk Az elalvás környékén megtapasztalt látomások, melyek általában felejtés áldozatául esnek.

Hold-illúzió A szemlélők többsége számára a horizont közelében az észlelhető mérettel rendelkező égitestek – a Hold és a Nap – nagyobbnak és közelibbnek látszanak, mint a zeniten. A jelenségre nincs kielégítő, konzisztens magyarázat.

homeosztatikus alvásszabályozás Az alvás azon tulajdonsága, mely az alvás mélységét és egyéb jellemzőit az előzetesen ébren töltött időhöz, illetve az azalatt végrehajtott agyi tevékenység intenzitásához igazítja.

homogenitás A színegyezés azon tulajdonsága, hogy két fizikailag különböző, de színben egyező (metamerikus) fény intenzitásbeli többszörösei is színben egyezőek lesznek.

horizontális sík A hallási tér azon síkja, amely a két fül hallójáratán és a szemeken halad keresztül, és a hanglokalizáció elöl-hátul dimenzióját határozza meg.

horopter A látótérnek a fixált pontra illeszkedő képzeletbeli felülete, melynek pontjai a két szemből azonos szög alatt látszanak, és a két retina egymásnak megfelelő pontjaira vetülnek. A horopteren – és vékony környezetében – lévő tárgyat sztereofúzió eredményeként egyetlen tárgyként észleljük, míg a horoptertől távoliakat megkettőzve látjuk.

hozzáférhetőség Az ingerek, események értelmezhetősége az észlelés során aszerint változik, hogy az egyes ingerminőségeknek milyen az előfordulási valószínűsége. A kifejezés Jerome Brunertől származik.

hozzátartozóság (kizáró allokáció) Csoportosítási elv, mely szerint egy hangot, illetve frekvenciakomponenst egyszerre csak egy tárgyhoz, vagyis hangforráshoz lehet hozzárendelni. Ha egy hangot egyszer már felhasználtunk egy adott hallási lánc csoportosítására, akkor azt több lánchoz nem rendelhetjük hozzá.

hullámhossz Annak az útnak a hossza, amelyet a sugárzás egyes hullámok (rezgések) között, azaz egyik csúcstól a másikig megtesz. Elektromágneses sugárzásnál (ilyen a fény) a hullámhosszt a kibocsátó anyag oszcil- lálásának üteme határozza meg. A fény hullámhosszát nanométerben mérjük. A szín észlelése a fény különböző hullámhosszaival kapcsolatos.

hullámhossz-érzékenység A retina fényérzékeny receptorainak, a csapoknak, illetve a pálcikáknak a működését jellemző érték. Azt fejezi ki, hogy egy adott fényhullámhosszal rendelkező fotont mekkora valószínűséggel nyel el az adott receptor. idői koherenciahatár Az a határ, ami felett a hangokat már nem lehet egy hallási áramlatba szerveződőnek hallani.

IHK Lásd interaurális (fülek közötti) hangerőkülönbség.

IIK Lásd interaurális (fülek közötti) időkülönbség.

illúzió Észlelési tévedés, melyben az észlelet nem fedi a valóságot.

illuzórikus konjunkció A téri fokális figyelem hiányában egyes ingersajátságok nem a valóságnak megfelelően szerveződnek objektumokká (felcserélődhetnek az egyes objektumok színei, formái). A jelenséget a téri figyelem formaészlelésben betöltött szerepének illusztrációjára használják. illuzórikus szótag Lásd magánhangzószekvencia-illúzió.

illuzórikus (szubjektív) kontúr Olyan körvonal, kontúr, melynek alapjául nem szolgál semmifajta fizikai paraméterbeli kontraszt.

indukciós szín A szimultán kontrasztjelenségek esetén egy adott célfelület színárnyalata, amelynek változását észleljük különböző háttérszínek hatására. Hagyományosan szürkét használnak indukciós színnek, ám újabb megfigyelések szerint kromatikus indukciós színekkel erősebb kontraszthatás érhető el, mint akromatikusakkal.

inferior temporális kéreg (IT) A halántéklebeny alulsó mediális részén található, unimodálisan vizuális kéreg, mely a ventrális rendszer utolsó vizuális állomása. ingerhatás-hipotézis A perceptuális elhárítás hatásmechanizmusa, amelynek lényege, hogy a tudatos észlelés elmaradásának oka nem az érzékelő-, hanem a válaszrendszerhez köthető. ingerület Neurális impulzusok sorozata

intenzitás A hangterjedés irányára merőleges egységnyi felületen időegység alatt átáramlott energiamennyiség.

Mértékegysége a watt/négyzetméter (W/m2). Lásd még amplitúdó. interaurális (fülek közötti) hangerőkülönbség (IHK) A két fülbe érkező hang intenzitásának különbsége, a hanglokalizáció egyik támpontja. interaurális (fülek közötti) időkülönbség (IIK) A hanghullámok két fülbe érkezése közötti időkülönbség, a hanglokalizáció egyik támpontja.

intervallumskála Olyan nagyságskála, melyben az egyes skálaelemek közti különbségek nagyság szerint összehasonlíthatók egymással, de a skálának nincs abszolút nulla pontja. Példa a naptári dátumok. Két dátum közt eltelt időmennyiség összevethető két másik dátum között eltelt idővel, de az egyes időpontok arányáról nincs értelme beszélni).

introspekció Önmegfigyelés. A korai pszichológia elfogadott módszere a saját benyomások, élmények alapján történő ismeretrendszerezésben.

irányított keresési modell Feltételezi, hogy több elemet tartalmazó ingermezőben a viselkedés szempontjából lényeges objektum detekciója két folyamat kölcsönhatásának eredményeként jön létre. Az egyiket az inger fizikai sajátságai határozzák meg (alulról felfelé irányuló folyamatok), a másikat pedig a feladat releváns ingereinek (célingerek) sajátságai (felülről lefelé irányuló folyamatok). Az egyes elemekre irányuló téri figyelmi folyamatok során a keresési sorrendet a két tényező együttes hatása szabja meg.

irányszelektív idegsejtek A mozgásirányra szelektív módon válaszoló idegsejtek.

irányszéttartás Az aktivitás változásakor az egyes vegetatív idegrendszeri mutatók attól függően változnak, hogy az aktivitás változása milyen okból következik be. Várakozási helyzetben például a szívműködés lassul, a bőr elektromos vezetése viszont nő, azaz van olyan vegetatív változás, mely a szimpatikus hatás csökkenését, más mutató viszont a növekedését mutatja. Más esetben viszont a változás azonos irányú.

irányulásszelektív Az elsődleges látókéreg idegsejtjeinek vonalirányulásra való érzékenysége. Egyes idegsejtek csak egy-egy vonalirányra fognak tüzelési frekvenciájuk megváltoztatásával válaszolni.

IT Lásd inferior temporális kéreg.

ízaverzió Kellemetlen belső állapothoz korábban társított ízek elkerülése. ízérzés A szájba kerülő vízoldékony anyagok által keltett érzet. ízkerülés Lásd ízaverzió.

ízlelőbimbók Az ízérzékelés szervei, bennük találhatók az ízreceptorok. ízpreferencia Egyes ízek előnyben részesítése a táplálkozás során.

járulékos kisülések elmélete Az az elképzelés, miszerint a mozgásérzékelésben annak is szerepe van, hogy a saját mozgásainkat – a mozgásparancsra vonatkozó járulékos kisülések formájában – érzékeljük.

jellemző frekvencia Az a hangfrekvencia-érték, amelynél egy adott idegsejt hangerőküszöbe a legalacsonyabb, vagyis az a frekvencia, amelyre az idegsejt a legérzékenyebb.

Julesz-féle véletlen-pont- (random-dot) sztereopár Kizárólag binokuláris diszparitásinformációt hordozó, véletlen mintázatú sztereopár.

kapuelmélet A nociceptív ingerek gerincvelői feldolgozásának és továbbításának mechanizmusára vonatkozó elmélet (Melzack és Wall).

kategoriális észlelés Olyan észlelés, amely esetében azokat az ingereket, amelyek külön kategóriába tartoznak, jobban meg tudjuk különböztetni, mint azokat az ingereket, amelyek azonos kategóriába tartoznak. A kategoriális észlelés a beszédhangok esetében nagyon jellemző, de más ingerek esetében is előfordul.

kétszemes látás Az egészséges szemek két, kismértékben különböző képének együttes feldolgozására, az azonos tárgyakat ábrázoló, összetartozó képrészletek térbeli összerendezésére épülő látás.

kettős feladatok módszere A kísérleti pszichológia számos területén alkalmazható eljárásban párhuzamosan két feladatot végeztetnek a résztvevőkkel, és elemzik e két feladat teljesítményének

kölcsönhatásait. A megosztott figyelem vizsgálatánál e kölcsönhatások megmutatják, hogy a két feladat azonos információfeldolgozási mechanizmusokat (kapacitásokat) igényel-e, vagy a feladatok egyike igényel-e egyáltalán figyelmi kapacitást. Az emlékezet vizsgálatában főként a munkaemlékezet egyes összetevőit elemzik e módszer segítségével.

kettős látás A fixált pontnál és egyben a horopternél jelentősen közelebb, illetve távolabb elhelyezkedő tárgyak képét a látórendszer nem kapcsolja össze, ezeket megkettőzve látjuk.

keverék színek Azon színárnyalatok, melyek két másik (alap-) szín keverékének tűnnek számunkra. kifejezett tetrakromázia A tetrakromát (négy retinális csaptípuson alapuló) színlátás azon fajtája, melyben az idegrendszer mind a négy csaposztály jelét megkülönbözteti egymástól.

kinesztézia Mozdulatok, mozgások, a testhelyzet változásainak érzékelése.

kiváltott potenciál (KP) Ingerekhez, eseményekhez időben kötött, nagyobb neuroncsoport szinkrón aktivitásához köthető jel. A KP kifejezést elsősorban az elemi szenzoros válaszok vizsgálatában, a klinikai gyakorlatban használjuk, az EKP-t pedig a pszichológiában és társtudományaiban (kognitív idegtudomány). K-komplexusok Elsősorban az alvás 2-es stádiumában, de a teljes NREM-fázisban előforduló nagy amplitúdójú, a háttértevékenységből kiemelkedő, többfázisos lassú EEG-hullámok, melyek spontán módon vagy külső ingerlés hatására is megjelenhetnek.

koartikuláció (kontextusfüggő átszerveződés) Egy beszédhang akusztikai jellemzőinek megváltozása attól függően, hogy előtte vagy utána milyen hangok állnak. kollatív változók Olyan ingersajátságok, melyek nem a fizikai tulajdonságokon alapulnak, hanem az ingerek váratlanságán, szokatlanságán. komfortérintés Egy másik egyén (vagy egyed) megnyugtatása érintés által.

komplex hang Több különböző frekvenciájú szinuszhullámot tartalmazó hang. komponensalapú felismerés modell (RBC-elmélet) A tárgyfelismerés egyik strukturális elmélete, mely a tárgyak részeinek (geonok) és a köztük lévő összefüggéseknek a fontosságát hangsúlyozza. kompozit illat Több elemi illatanyagból összeálló illat vagy szag; általában egy entitásként érzékeljük. koncepcióvezérelt (top-down) észlelés Lásd közvetett észlelés.

konjunktív (egyirányú) szemmozgás A két szemgolyót azonos irányban elmozdító mozgások. Tárgyak követését ez a szemmozgás jellemzi. Lásd még vergens (ellentétes irányú) szemmozgás. konstancia (nagyság-, alak-, hely-, mozgás-, szín-, világosság-) A látórendszernek az a képessége, hogy a teljes környezet értékelése alapján az egyes tárgyakat a maguk méretében, alakjában, helyén, mozgásában és színében észleljük, nagyban függetlenül a retinákra érkező kép nagyságától, alakjától, mozgásától és színétől. konstans ingerek módszere Fechner által kidolgozott küszöbmérési eljárás, melyben véletlenszerűen elrendezett ingersorozatok alapján becslik a személy érzékelési küszöbeit. konstruktív észlelés Lásd közvetett észlelés.

konszonancia Több egyidejűleg megszólaló hang összeolvadása és kellemes hangzása. Vö. disszonancia kontakt receptor Olyan receptor, amelynek az ingerforrással érintkeznie kell ahhoz, hogy aktiválódjon. kontextuselmélet Edward Bradford Titchener elmélete, amely szerint az észlelés olyan esemény, amelynek alapja az érzéklethez hozzátapadó mentális folyamat. kontextusfüggő átszerveződés Lásd koartikuláció.

kontrasztszínek Azok a színek (pl. a barna és a fekete), melyek csak más színek háttere előtt láthatóak.

konvergencia A szemek azon képessége, hogy mindkét szemmel ugyanarra a pontra nézzenek, azaz a nézett tárgy távolságának megfelelően változtassák a nézési irányok által bezárt szöget. korai szűrési modell Emlékezeti teória, mely feltételezi, hogy szelekciós folyamatok működnek az észlelés során, azaz az információfeldolgozás folyamatsorának elején.

körtemag A limbikus rendszerhez tartozó ősi kéregterület, a szaglás elsődleges központja (nucleus piriformis). követő szemmozgások Folyamatos, nem ballisztikus szemmozgások. A követő szemmozgások a mozgó tárgyak észlelésében fontos szerepet töltenek be.

közös sors elve A spektrális csoportosítás azon elve, mely szerint az észlelőrendszer azokat a hangokat fogja csoportosítani, amelyek egyszerre változnak meg.

közvetett észlelés Az észlelés során a szenzoros ingerek az észlelést szolgáló következtetéseknek csak alapját jelentik, az észlelés maga számítási műveletek eredménye. A környezeti ingerek (input) a világ tárgyairól és eseményeiről pontatlan információval szolgálnak, ezért az észlelés kognitív műveletekre, számításokra támaszkodik.

közvetlen észlelés A környezet valamennyi ingere közvetítő folyamatok nélkül is hozzáférhető az észlelő számára. Ennek alapja az, hogy a környezeti ingerek az észleléshez szükséges összes információt rendezetten és egyértelmű formában hordozzák. A közvetlen észlelés elméleteiben a mentális folyamatoknak vagy nincs szerepük, vagy nem tudatos döntéseket, értelmezéseket szolgálnak. közvetlen nagyságbecslés Pszichofizikai eljárás, melyben az ingerek nagyságának eltérését a kísérleti személyek közvetlen becsléssel állapítják meg.

KP Lásd kiváltott potenciál.

Krause-féle végtest Főleg a szövet hűlésére érzékeny, a bőrfelszín közelében lévő hőreceptor. kritikus sáv Korlátozott frekvenciatartomány, amely elfedi a tesztfrekvenciát. A kritikus sáv a tesztfrekvenciát feldolgozó idegsejtek hangolási frekvenciáját tükrözi.

kromatikus A diatonikus skála kibővítése félhangokkal, amely így tizenkét hangot tartalmaz.

kromatikus színek Azok a színek, melyek a piros vagy zöld, illetve sárga vagy kék árnyalatait tartalmazzák – lehetnek tiszta színek vagy keverék színek. Valamennyi szín kromatikus, kivéve a fehéret, a feketét és a szürke árnyalatait.

kromatikus válaszfüggvények Az ellenszínelmélet által feltételezett úgynevezett ellenszíncsatornák (piros-zöld, illetve sárga-kék opponens csatorna) válaszai a fényhullámhossz függvényében, melyeket a színkioltási kísérletekből kapunk meg.

krónikus fájdalom A hat hónapnál tovább folyamatosan fennálló fájdalom.

kronoszkóp Inger és az arra adott válasz mérésére szolgáló, a számítógépek megjelenése előtt használt mérőeszköz.

küklopszi (cyklopikus) szem A térlátásbeli – Julesz Bélától származó – értelmezésben a két szem között elhelyezkedő, sztereolátásra képes, hipotetikus szem. (Egyéb értelmezésben fejlődési rendellenességként kialakuló, egybeolvadt két szem.) különbségi küszöb (legkisebb érzékelhető különbség — LÉK) Két inger közötti legkisebb, még érzékelhető különbség, adott valószínűségi szint mellett. (Például 90 százalékos valószínűséggel nagyobb ingerkülönbséget érzékelünk csak, mint 70 százalékos valószínűséggel.)

küszöb alatti észlelés A cselekvést meghatározó észlelési teljesítmény olyan ingerekre, tárgyakra jön létre, amelyekről az észlelőnek nincs tudása.

laterális gátlás Olyan mechanizmus, melynek révén az idegsejtek pontosabban meg tudják határozni az inger eredetét. Amikor például a bőrt egy kis helyen ingereljük, sok szenzoros idegsejt kerülhet izgalmi állapotba, s mire a jel az agykéregbe ér, pusztán serkentő kapcsolatok révén, már a bőrfelszín jelentős részének ingerléséről kaphat az agy információt. A laterális gátlás révén az ingerlés helyéről pontosabb információ érkezik az agyba.

látóideg-kereszteződés fölötti mag A hipotalamusz egyik neuroanatómiai rendszere, amely nevét lokalizációjáról kapta, funkciója viszont a cirkadián ritmusok generálása és koordinálása.

látószög A nézett tárgytól a két szem irányába húzott két egyenes – azaz a két szem nézési iránya – által bezárt szög.

látszólagos (stroboszkopikus) mozgás Amikor egy ingert adott helyen felvillantunk, s utána egy térileg különböző helyen is, a két felvillanást mozgás érzete kísérheti.

legkisebb érzékelhető különbség Lásd különbségi küszöb.

légtávlat A fényspektrum kék oldalának a levegő molekuláin való fokozott szóródásán alapuló monokuláris téri jelzőmozzanat, mely a távoli tárgyak színének kékülésében és a képélesség csökkenésében jelentkezik.

LÉK Legkisebb érzékelhető különbség. Lásd különbségi küszöb.

lépcsőmódszer A Fechner által kidolgozott klasszikus küszöbmérési eljárások egyik továbbfejlesztett változata, melyben az ingerek csökkenő vagy növekvő sorrendjét a személy válaszának megváltozása fordítja meg. Például, ha igen kicsi, de egyre erősödő ingereket adunk, akkor, amint a személy először jelzi, hogy érzékelte az ingert, csökkenteni kezdjük az ingererősséget. Ezután, amint a személy nemleges választ ad, újra növelni kezdjük, stb.

lineáris perspektíva A tárgyak és közök látszólagos méretének csökkenése a távolság növekedésével.

LOC Laterális okcipitális komplexum. Az emberi agy nyakszirti és halántéklebenyének alulsó részén található, tárgyak bemutatására érzékeny terület.

M sejt A retinális ganglionsejtek egyik fajtája. (Az M a magnus = nagy szó rövidítése.) Az M sejtek jó idői, s gyengébb téri felbontóképességgel rendelkeznek, s a magnocelluláris pálya, elsősorban a dorzális rendszer bemenetét képezik. macula Lásd sárgafolt.

magánhangzószekvencia-illúzió (illuzórikus szótag) Ha nagyon rövid magánhangzócsoportokat (pl. négy magánhangzóból álló szekvenciákat) gyors egymásutánban mutatunk be, akkor nem különálló fonémákat hallunk, hanem mássalhangzókat is tartalmazó szótagokat. mágneses rezonanciás képalkotás Lásd MRI. magnetoencefalográfia Lásd MEG:

maradványhang Egy harmonikus komplex hang esetén a hang észlelt magasságához, vagyis az alaphanghoz közeli hang, amelynek azonban nem szükséges jelen lennie az adott hangmagasság észleléséhez.

maszkolás Egy inger hangerejének csökkenése egy másik, erősebb inger mellé helyezése miatt. Elfedésnek is nevezik.

McGurk-effektus Beszédhang és a hozzá szinkronizált, de tőle eltérő beszédhangnak megfelelő szájmozgás látványakor létrejövő észlelési illúzió. A jelenség alapja a beszédhangok feldolgozásakor működő modalitásközi integráció.

mechanizmusillúziók Richard L. Gregory kifejezése azoknak az észlelési csalódásoknak a jelölésére, amelyeknek keletkezéséért a látórendszer élettani tulajdonságai felelősek.

mechanoelektromos transzdukció A hanginger átalakítása idegi impulzussá.

mechanorecepció Mechanikai ingerek (deformáció, mozgások stb.) érzékelése. mediális sík A hallási tér azon síkja, amely a fej középvonalán halad át, és mindkét fültől azonos távolságra található.

MEG Magnetoencefalográfia, magnetoencefalogram. A spontán agyi elektromos aktivitás körül kialalakuló mágneses változások (fluxus) mérésére szolgáló eljárás, illetve az ezzel a módszerrel nyert regisztrátum.

Meissner-testecskék A bőr felszíne közelében található, gyorsan adaptálódó, pontszerű érzőmezővel rendelkező mechanoreceptorok.

mentális erőfeszítés A figyelem pszichológiájában nehezen meghatározható, de szinte elkerülhetetlenül alkalmazott fogalmi konstrukció. Utal a figyelmi feldolgozás lehetőségeinek összességére (mentális kapacitás) és annak átélésére. A fő nehézséget a mérése jelenti, amennyiben nem határozhatók meg egyértelműen azok a független változók, melyekkel jellemezni lehet, és így azok az eljárások sem, melyek egyértelműen mutatják mértékét.

mentális fájdalom Valamilyen kellemetlen vagy szomorú állapot megjelenítése allegorikus vagy metaforikus formában a fájdalomra jellemző kifejezések használatával (pl. gyász).

Merkel-korongok A bőr alaprétegében található, lassan adaptálódó és pontszerű érzőmezővel rendelkező mechanoreceptorok, amelyek a felszíni mozgásokra, illetve a gyors változásokra érzékenyek.

metamerek Fizikailag különböző, de színben azonos ingerek: fényforrások vagy fényvisszaverő felületek.

metrikus lüktetés (metrum) A hangsúlyos és hangsúlytalan ritmikai elemek szabályos váltakozása, amely egy hierarchikus szerveződést alkot. metrum Lásd metrikus lüktetés.

mikroébredések Az alvásfolyamat átmeneti instabilitását jelző, agyi elektromos tevékenységben észlelhető, de viselkedéses ébredéssel nem járó reakciók, melyekben ébrenlét- és/vagy alvásszerű elemek egyaránt előfordulhatnak.

mikroszakkádok A szemgolyók állandó apró, rezgésszerű mozgásai. A mikroszakkádok a retinakép frissítését szolgálják.

minimális párok Egyetlen fonémában különböző szavak. Például kéz és kész.

modalitásközi facilitáció Az egyik érzékleti modalitásban megjelenő inger feldolgozása serkenti a másikban megjelenők feldolgozását.

modalitásközi jelzés Egyik érzékleti modalitásban megjelenő inger, esemény könnyíti, gyorsítja, serkenti a másik modalitásban őt követően megjelenő inger feldolgozását.

moll A klasszikus zenének a dúr mellett a másik legfontosabb hangsora. Jellegzetessége a bővített szekund hangköz.

monaurális Egy füllel való hallgatás. Vö. binaurális.

Mondrian-ábrák Egymást átfedő, színes négyzetekből, téglalapokból, illetve más egyszerű geometriai alakzatokból álló ábrák, melyeket a színkonstanciával kapcsolatos vizsgálatokban használnak.

monoaminok Az agyi neuromodulátorok, illetve hormonok egyik csoportja, melynek legfontosabb képviselői az adrenalin, a noradrenalin, a szerotonin, a dopamin és a hisztamin.

monokromatikus fény Olyan fény, amely csak egyetlen, igen szűk hullámhossztartományban tartalmaz fotonokat.

monokuláris (egyszemes) jelzőmozzanat A környezet tárgyainak térbeli elhelyezkedéséről szóló azon információ, melyet egy szemmel – azaz egyik szemünket letakarva – is észlelünk.

motoros elmélet Azon elképzelés, mely szerint a beszédhangok feldolgozása során szoros kapcsolat van a beszédhangok produkciója és percepciója között.

mozgásérzékelés (kinesztézia) A test egyes tájainak elmozdulását, illetve az egész test mozgását (izom, ín, ízületi változások) érzékelő folyamat.

mozgási parallaxis Azonos sebességgel, egymással párhuzamosan mozgó tárgyak közül a távolabbi lassabban, a közelebbi gyorsabban halad a látómezőben. Mozgó szemlélő esetében ugyanez vonatkozik a mozdulatlan tárgyakra.

mozgási utóhatás Miután egy egy irányba mozgó ingert körülbelül egy percig szemlélünk, s egy álló ingerre nézünk, az álló inger az ellenkező irányba látszik elmozdulni. mozgáskonstancia Lásd konstancia.

MRI Mágneses rezonanciás képalkotó eljárás, illetve az ezzel létrehozott szerkezeti kép. Az alaptechnika továbbfejlesztésével lehetséges a funkcionális képalkotás, az fMRI.

multiszenzoros integráció Eltérő modalitású ingerjellemzők olyan összekapcsolódása, amelynek hatására az egyik modalitás befolyásolja, megváltoztatja a másik modalitásban a feldolgozást.

nagymamasejt Az úgynevezett pontificiális neuron vagy kardinális sejt alternatív elnevezése. Olyan, csak hipotetikusan létező neuron, mely kizárólag egy adott tárgy, dolog, jelenség (pl. a nagymamánk) bemutatására kerül ingerületbe. nagyságkonstancia Lásd konstancia.

napi maradvány Az álmokban fellelhető és a közelmúlt eseményeire vonatkozó utalások. narkotikus leszálló rendszer Belső (endogén) opiátokat kibocsátó agyi eredetű leszálló rendszer, amely a gerincvelőben megakadályozza a nociceptív ingerek felvételét, ezért fájdalomcsillapító hatású.

negatív előfeszítés Egy környezeti esemény (inger) reprezentációjának teljesítményrontó hatása egy időben következő inger feldolgozására. A hatás főleg akkor nyújt módszertani segítséget, ha e hatás implicit, azaz az előfeszítő inger reprezentációja a kísérlet résztvevője számára tudatosan nem hozzáférhető.

nemfigyelési vakság A látómezőben potenciálisan észlelhető események tudatos észlelésének hiánya. Akkor jön létre, amikor egy figyelt esemény, eseménysor figyelmi feldolgozást igényel. Ha a résztvevőt az előzetesen nemfigyelési vaksággal járó eseményről tájékoztatjuk, az esemény újabb bekövetkezésekor észleli az eseményt.

nemnarkotikus leszálló rendszer A fájdalomingerek továbbítását befolyásoló, nem endogén opiátokkal működő agyi eredetű leszálló rendszer; egyes elemei fájdalomcsillapító, mások fájdalomfokozó hatásúak.

nemparaméteres eljárások Ismeretlen alakú érzetfüggvény esetén pusztán az érzékelési küszöbök kimérésére szolgáló eljárások.

nemtudatos következtetések Hermann von Helmholtz által bevezetett kifejezés azoknak a folyamatoknak a jelölésére, amelyek során az érzékleteket korábbi tapasztalataink alapján értelmezzük. nocicepció A szövetkárosító hatású ingerek keltette ingerület.

nominális skála Olyan skála, mely nagyságrend szerint nem, csak azonosság-különbözőség szerint osztályoz.

Például a telefonszámok nominális skálán osztályozzák az előfizetőket.

NREM-alvás Gyors szemmozgásoktól mentes, alacsony, de megtartott izomtónussal és alacsony frekvenciájú agyi elektromos tevékenységgel jellemezhető alvásállapot, amelyben álomszerű képek helyett gyakrabban jelennek meg gondolatszerű lelki aktusok.

okcipitális lebeny Az agykéreg nyakszirti lebenye, mely a látás talán legfontosabb területét, az elsődleges látókérget foglalja magában.

oktáv Olyan hangköz, amely nyolcadik diatonikus hang különbséget jelöl. Az oktáv hangközt alkotó hangok frekvenciaaránya 2 : 1.

oktávazonosság Az a jelenség, hogy az oktávkapcsolatban álló hangok hasonlónak tűnnek. okulomotoros mikropszia/makropszia Közeli pontra nézve a valóságosnál kisebbnek, míg távoli pontra nézve a valóságosnál nagyobbnak észleljük a tárgyakat.

ordinális skála Olyan skála, mely nagyságrend szerint osztályoz (nagyság szerinti rangsort állít föl), de a skálaelemek közti külöbségek nincsenek benne értelmezve. Például egy szavalóverseny helyezettjei közötti rangsor.

ortogonális bázis Egy vektortér alapvető dimenzióit, irányait rögzítő, egymásra merőleges egységvektorok. A színkeverés esetén három olyan monokromatikus fény ad ortogonális bázist, melyekből kettőt keverve sohasem kaphatjuk meg a harmadik színét (pl. 450, 540 és 610 nm).

oszcillogram A hang által keltett légnyomásváltozás az idő függvényében feltüntetve.

összekapcsolási (binding-) probléma Az észlelőrendszer egyes sajátságok feldolgozására specializálódott mechanizmusai (modulok) eredményeit az észlelőrendszer

objektumokká egyesíti. A pszichológiai és idegtudományi kutatások lényeges területe annak feltárása, hogy miként történik meg ez a folyamat.

összetett reakcióidő Lásd választásos reakcióidő.

P sejt A retinális ganglionsejtek egyik fajtája. (A P a parvus = kis szó rövidítése.) A P sejtek jó téri, s gyengébb idői felbontóképességgel rendelkeznek, s a parvocelluláris pálya, s elsősorban a ventrális rendszer bemenetét képezik.

Pacini-testek A bőr mélyebb rétegeiben, az ízületekben, a hashártyában, a nemi szervekben található, igen gyorsan adaptálódó receptor, amelyet az idegvégződés körül található hagymahéjszerű végkészülék jellemez. Gyors mozgásokra, illetve vibrációra érzékeny.

pálcikák Vékony, pálcika alakú fotoreceptorok a retinában. A pálcikák szűk hullámhosszra érzékenyek, és a sárgafolton kívül a legnagyobb az előfordulásuk. Szürkületi látásra specializálódott fotoreceptorok.

Panum-mező Egymásnak megfelelő pontok retinális környezete; az erre eső, kissé eltérő (diszparáló) képrészletek között létrejön a sztereofúzió. A Panum-mező mérete határozza meg a sztereomélységet.

paraméteres eljárások A pszichofizika azon módszerei, melyeket általános, ismert alakú pszichometriai függvények pontos alakjának meghatározására (azaz paramétereik kimérésére) használnak.

percepciós bázis Az egyes nyelvekre jellemző, a nyelv elsajátítása során, tanulás révén létrejövő mechanizmus, amely az akusztikus információt (beszédhangok) fordítja le a perceptuális egységek mentális reprezentációjára (fonémák). Egyfajta szűrőként működik, vagyis csak azokat a beszédhangokat tudjuk feldolgozni, amelyek léteznek a saját nyelvünkben is.

perceptuális ciklus Ulrich Neisser komplex észleléselmélete, amelyben az észlelés dinamikus folyamat, és egyben állandó változás eredménye. A ciklus elemei a környezet észlelési feltérképezése (exploráció), a tapasztalat, a reprezentációk és sémák kialakulása és ezek egymásra ható működése.

perceptuális elhárítás A pszichoanalízis szótárából átvett kifejezés, amely azt jelöli, hogy az érzelmileg telített, feszültséget keltő környezeti ingerek tudatos észlelése elmarad. perceptuális készenlét Jerome Bruner által bevezetett fogalom, amely azt fejezi ki, hogy a környezet jelzőingereinek osztályozása az egyén szükségletei szerint változik.

perceptuálismágnes-hatás Az a jelenség, hogy beszédhang-prototípushoz közeli hangok esetében csökkennek a beszédhangok között észlelt különbségek, a prototípushoz nem hasonlító hangok esetében viszont nőnek. Vagyis a prototípus mintegy mágnesként vonzza a hozzá hasonlító hangokat.

perceptuális szegregáció A tárgylátás alapvető lépése, mely szerint az adott tárgyat annak hátterétől, valamint az együtt megjelenő tárgyakat egymástól elkülönítjük.

perceptuális tanulás Az észlelésben a korábbi tapasztalatokat közvetítő tanulási folyamatok érvényesülnek. Két fő megközelítési irányzatának fókuszában az észlelésben érvényesülő tanulás, illetve az észlelés útján megszerezhető tudás áll.

periakveduktális szürkeállomány Az agykamrák és az azokat összekötő agyvezeték (akveduktusz) alját borító, idegsejtekből álló sejtrétréteg; többek között a legjelentősebb leszálló fájdalomcsillapító rendszer indul innen.

perspektíva Távlat.

PET Pozitronemissziós tomográfia. Az agy egyes területeinek megváltozott működéséről (fokozott anyagcsere) számítógépes program segítségével aktivitási térképet készítő eljárás.

polulációs kód Az a neuronális kódolási elképzelés, mely szerint nem egyes idegsejtek, hanem idegsejtek nagyobb populációi kódolják az inger egyes tulajdonságait (pl. a mozgásirányt).

Posner-feladat Olyan, vizuális célingerek detekcióját vizsgáló feladat, amelyben a jelzőingerek téri megjelenési helyét vizsgáljuk. Lásd még gyorsított ingerdetekciós feladat.

pozitronemissziós tomográfia Lásd PET.

preattentív A figyelem pszichológiájában kétféle értelemben használt kifejezés. Egyrészt azoknak a folyamatoknak az összessége, melyek az információfeldolgozás olyan, korai szakaszaiban működnek, melyek megelőzik a modellvezérelt figyelmi folyamatok működését. Másrészt mindazon folyamatok összessége, melyek automatikusan mennek végbe, és nem igényelnek figyelmi kapacitást. Mindkét esetben a konstrukció kifejezetten elméletfüggő, amennyiben a figyelem különböző teóriái más és más módon határozzák meg e folyamatok körét.

primer (elsődleges) érzőreceptor Olyan receptor, amelyet valódi, axonnal rendelkező idegsejtek alkotnak. Embernél ilyenek a szaglóreceptorok.

primer fény A színkeveréshez használt monokromatikus fények neve. Trikromát színlátás esetén három megfelelően választott

primer fényből (azaz ortogonális bázisból) a látható színek nagy része kikeverhető.

proprioceptorok A mozgásszervekben (izmok, inak, ízületek) lévő mechanoreceptorok. protán zavar A színtévesztés egy formája, a protanomália és a protanópia összefoglaló neve.

protanomália A színtévesztés egy formája, melynél a hosszú hullámhossztartományra érzékeny csapok érzékenységi tartománya a látható fénytartomány közepe felé tolódott el.

protanópia A színtévesztés egy formája, melynél a hosszú hullámhossztartományra érzékeny csapok érzékenységi tartománya egybeesik a közepes hullámtartományra érzékeny csapokével, tehát működés szempontjából három- helyett csak kétféle csaposztály található a retinában.

protopátiás Észlelési küszöb alatt maradó ingerhatás.

prototípus Egy adott kategóriára leginkább jellemző perceptuális mintázatokkal rendelkező elem.

pszeudofon Álmikrofon: olyan eszköz, amely felcseréli a két fülbe érkező akusztikus információt, és a jobbról jövő hangot a bal fülbe, a balról jövőt pedig a jobb fülbe vezeti.

pszeudo-izokromatikus táblák A színtévesztés vizsgálatára szolgáló eszközök, melyeken színes pöttyökből álló ábrákon kell különböző számjegyeket és betűket kiolvasni. pszichoakusztika A hangok szubjektív észlelésével foglalkozó tudomány.

pszichofizikai függvény Egy adott ingerdimenzió értékei és valamely hozzájuk tartozó érzettulajdonság (pl. az érzet erőssége vagy abszolút küszöbe) közötti függvény. (Ingertulajdonság ^ érzettulajdonság típusú függvény.)

pszichogén fájdalom Olyan fájdalmi kórkép, amelyben a fájdalomnak nincs (vagy nincs elégséges) fizikai oka, a fájdalom pszichés úton keletkezik.

pszichológiai színkeverés A színlátás azon jelensége, hogy négy kromatikus alapszín (piros, zöld, sárga és kék) közül azok, melyek nem ellenszínek, az érzékleti élmény szintjén keverednek egymással. Például a lila szín a piros és a kék pszichológiai keveréke: bizonyos mértékig vöröses, bizonyos mértékig zöldes.

pszichometriai függvény A küszöbök mérésekor előálló függvény, mely különböző ingernagyságokhoz azt a

valószínűséget rendeli, amellyel egy adott ingerre pozitív („Igen” vagy helyes) válasz jelenik meg. (Inger ^ válaszvalószínűség típusú függvény.)

RBC-elmélet Lásd komponensalapú felismerés modell.

receptív mező Egy receptor által ellátott terület (pl. bőr, tér) nagysága és határának minősége (mennyire éles vagy elmosódott a mező széle). A receptív felület (vizuális neuron esetében a látott tér) azon része, ahonnan érkező információ befolyásolja (serkenti vagy gátolja) a neuron működését. Egy szenzoros idegsejt receptív mezője az a tér (pl. retinaterület), melyen belül ingerlést alkalmazva az idegsejt kisülési frekvenciája megváltozik (csökken vagy nő). A receptív mező fogalma az agykéregre is kiterjeszthető.

receptor Az érzékszervekben található, a környezetből származó fizikai jeleket idegimpulzusokká átalakító felfogókészülék.

régi plusz új” szabály A spektrális csoportosítás azon elve, mely szerint, ha az éppen hallható frekvenciakomponensek között van egy olyan csoport, amelyik valamilyen okból egy előzőleg elhangzott hang jó folytatásának tekinthető, akkor érdemes ezeket egy láncba csoportosítani.

Reichardt-detektorok A mozgásirányt érzékelő idegsejtek, melyek a feltételezések szerint az idői késleltetés elve alapján képesek erre.

rejtett tetrakromázia A tetrakromát (négy retinális csaptípuson alapuló) színlátás azon fajtája, melyben az idegrendszer a négy csaptípus válaszai közül kettőét – azokét, melyek érzékenysége a legközelebb áll egymáshoz – nem különbözteti meg egymástól.

relatív hallás Az a képesség, hogy egy hangközt anélkül meghatározzunk, hogy tudnánk pontosan, mely hangok közötti hangközről van szó.

REM-alvás Gyors szemmozgásokkal, rendkívül alacsony izomtónussal és ébrenlétszerű agyi elektromos tevékenységgel jellemezhető alvásállapot, amelyben többnyire intenzív álomtevékenység folyik.

reprezentáció Az észlelési folyamatok eredményének olyan absztrakt képviselete, amely sémákba rendeződik.

retinális ganglionsejtek A retinában elhelyezkedő idegsejtfajta, mely a fotoreceptoroktól több idegsejtfajtán (bipoláris, amakrin, horizontális) átkapcsolódva kap információt. A gerincesretina fotoreceptorainak kimenete a ganglionsejtek révén válik az agy felé küldött akciós potenciállá. A ganglionsejtek mielinnel borított axonja alkotja a látóideget.

retinális kép A tárgyakról a retináig eljutó fényeloszlás. A fényeloszlás minősége és intenzitása befolyásolja a retináról továbbított idegi információt és ennek végeredményeként az észlelést.

retinexelmélet A színkonstancia egyik elmélete, mely Edwin Land nevéhez fűződik.

retinotópia A látott képnek a látórendszerbeli idegi reprezentációja, mely megőrzi az eredeti

retinális kép elrendezettségét. Jelentése pontról pontra való vetülés. A látótér egy adott pontját kódoló neuron mellett elhelyezkedő neuronok a látótér szomszédos pontjait kódolják.

retinotopikus térkép A retinakép agykérgi reprezentációja megőrzi a retinakép topológiai összefüggéseit, tehát ami a retinán szomszédos pontokban volt reprezentálva, az az agykéregben is szomszédos idegsejtek által lesz reprezentálva.

rezonanciaelv Az a jelenség, hogy egy tárgy rezgésbe jön akkor, ha egy olyan hangot szólaltatunk meg a közelében, amely tartalmaz a tárgy rezgési frekvenciájának megfelelő frekvenciakomponenst. Minden tárgy rendelkezik saját rezgési frekvenciával – ezzel rezeg az adott tárgy, ha mozgásba jön.

ritmus Bizonyos események szabályos időbeli szerveződése.

rtg Röntgensugarat használó vizsgálóeljárás, illetve az ezzel készített szerkezeti kép.

Ruffini-testek A bőr mélyében elhelyezkedő, hő- és nyomásérző receptorok.

sajátnév-hatás A figyelmi szelekciót vizsgáló kísérletek eredményei szerint a résztvevő saját nevét gyakran észreveszi akkor is, ha az olyan szöveg része, melyre nem figyel.

sajátságintegrációs elmélet A teória a téri figyelmi működéseknek kiemelt szerepet tulajdonítva feltételezi, hogy az elemi ingersajátságok (szín, irány stb.) feldolgozásának eredményei a figyelmi területekre irányuló folyamatok működésével integrálódnak. A téri figyelmi folyamatoknak ezért alapvető szerepük van a tárgyak valósághű észlelésében.

sárgafolt (macula) A retinának az a központi területe, amelyen a látás a többi területhez képest sokkal élesebb. A sárgafolt középső, elvékonyodó része a fovea.

sortűzelmélet A hangmagasság feldolgozásának az az elmélete, amely szerint az alaphártya idegsejtjei lépcsőzetesen bekapcsolódva és a hangnyomásváltozásokkal szinkronban tüzelve kódolják a hangmagasságot.

spektrális ábrázolás Lásd amplitúdómetszet-ábrázolás. spektrális energiaeloszlás A fények hullámhosszak szerinti energiaeloszlása.

spektrális szerveződés A hangok vertikális szerveződése, vagyis az egyszerre hallható hangok hallási láncba szerveződése, illetve elkülönülése.

spektrális tartalom A spektrális tartalom arra vonatkozik, hogy hány és milyen típusú harmonikust tartalmaz egy adott hang. Lényegében ez határozza meg egy komplex hang hangszínét. spektrogram Egy hang frekvencia-összetételét az idő függvényében ábrázoló grafikon.

SPL (SoundPressure Level) Hangnyomásszint. Egy olyan hang hangereje dB-ben kifejezve, amelyet egy nemzetközileg meghatározott alapértékhez viszonyítanak. Az alapérték 20 mPa-nak felel meg. spontán aktivitás Az idegsejtek külső ingerlés nélküli aktivitása.

spontán tempó Egyénenként változó jellemző tempó, amit úgy mérhetünk le, ha arra kérünk valakit, hogy tapsoljon vagy kopogjon egyenletesen hosszabb időn keresztül.

Stevens-elv Az érzetfüggvényekkel kapcsolatos általános elv, mely szerint egyenlő ingerarányok egyenlő érzetarányokat hoznak létre. Számos inger-, illetve érzetkontinuumra igaznak bizonyult.

Stevens-féle érzetfüggvény Érzet(x) = cxb típusú, vagyis hatványfüggvény alakú érzetfüggvény. Ha egy érzetfüggvényre érvényes a Stevens-elv, akkor az az érzetfüggvény hatványfüggvény alakú.

stratégiaillúziók Richard L. Gregory kifejezése azoknak az észlelési csalódásoknak a jelölésére, amelyeknek keletkezéséért a vizuális környezet állandóságát biztosító, a tapasztalatokra támaszkodó mentális műveletek felelősek.

Stratton-szemüveg A vizuális környezetet vertikálisan megfordító szemüveg. Nevét a retinális kép, a helyváltoztatás és a vizuális észlelés összefüggéseit kutató kísérletezőről, Strattonról kapta. stroboszkopikus mozgás Lásd látszólagos mozgás.

szabad asszociáció A pszichoanalitikusok által kidolgozott technika, melynek során a páciens vagy vizsgálati személy a kiinduló ingerről először eszébe jutó gondolatot vagy emléket közli. A módszer feltételezi a spontán gondolatáramlást korlátozó kritikai attitűd háttérbe szorítását vagy meghaladását.

szabad idegvégződés A gerincvelő előtt, még a környéki idegrendszerben lévő érzősejt nyúlványának csupasz, velőshüvely nélküli végződése a bőrben és más szövetekben, amely általában érzőfunkciót lát el. szaglás Illékony, zsírban (is) oldódó vegyületek által keltett, telereceptoros kémiai érzet.

szaglógumó A szaglópálya első átkapcsolódása, a szaglási ingerek feldolgozása itt kezdődik (bulbus olfactorius).

szaglóhám A felső orrüregben található, erősen nedvesített csillós hám, itt találhatók a szaglóreceptorok.

szaglóreceptor Az illékony anyagok által ingerelt kémiai receptor a szaglóhámban, axonnal és felületi csillókkal rendelkező primer érzéksejt. szakaszelmélet Az információfeldolgozás modellje, mely feltételezi, hogy egy részfolyamat csak akkor kezdődik el, amikor a megelőző folyamat már befejeződött. Alternatívája a folyamatos feldolgozási modell.

szakkád A szemek igen gyors, ugrásszerű (ballisztikus) mozgása az egyik fixációs pontról a másikra történő váltáskor. A szakkádok teszik lehetővé a perifériáról a foveára történő váltást, jellegzetes mozgások a vizuális keresés, pásztázás során. A szakkádok sajátos mintázatot mutatnak olvasáskor. Lásd még fixáció.

szakkádikus elnyomás A szakkádikus szemmozgások alatt a vizuális rendszer nem vesz fel új információt, a fixációk során szerzetteket az agy őrzi meg, majd rakja össze képpé. A szakkádikus elnyomás aktív idegi folyamat, nem önmagában a szem mozgása okozza. számítógépes tomográfia Lásd CT.

szegmentációs probléma Az egyes beszédhangok között nincs éles határ, vagyis az akusztikai input folyamatos, a beszédhangokból létrejövő fonémareprezentációk viszont különállók és diszkrétek.

szekvenciális szerveződés A hangok horizontális szerveződése, vagyis az egymást követő hangok hallási láncba szerveződése, illetve elkülönülése.

szelektív adaptáció Adott inger tulajdonságaira (pl. téri frekvenciájára) való válasz, mely az inger sokszori ismétlése vagy sokáig való bemutatása esetén érzékenységcsökkenésben mutatkozik meg. Az adaptáció szelektív lehet, tehát csak a bemutatott téri frekvenciájú szinuszrácsra jelentkezik, s a többi téri frekvencián nem.

szelektív reakcióidő Többféle megjelenő inger közül csak egyfélére kell választ adni. Ezt „go/no go” feladatnak is nevezzük.

szenzibilizáció A nociceptorok (fájdalomreceptorok) ingerküszöbének csökkenése, amelyet elsősorban helyben felszabaduló kémiai anyagok idéznek elő; következménye fokozott helyi fájdalomérzékenység lehet. szenzoros kódolás Az ingerek átfordítása akciós potenciálok mintázatába.

szervérzékelés (viszcerocepció) A belső szervekben, zsigerekben keletkező ingerek érzékelése. Gyakran nem tudatosodik, vagy csak diffúz formában, illetve többnyire állapotészlelés alakjában tudatosodik (pl. éhség).

szignáldetekciós elmélet A jelátvitel műszaki kutatásában kialakított, de a humán információfeldolgozásban is sikeresen alkalmazott teória, melyet zajos körülmények között a jelek vételének jellemzésére alakítottak ki. Módszerei segítségével elválasztható az átviteli rendszer érzékenysége és az a bizonyossági szint, amelynek elérése esetén a feldolgozórendszer a jel meglétét jelzi.

szimultán kontraszt A látott színek érzékenysége a környezet, háttér színére. Az egyes tárgyak észlelt színét saját reflektanciájuk (fénykibocsátásuk) és a környezetüké együtt határozza meg.

színegyezési függvények A színegyezési kísérletekből kapható értékek, melyek a különböző spektrális energiaeloszlású fények látható színek szempontjából való egyezését írják le. Trikromát színlátás esetén három színegyezési függvény van, ezek a három csap érzékenységi görbéinek lineáris transzformációi. Ha két fény azonos színegyezési függvényértékekkel rendelkezik, akkor a trikromát megfigyelők számára azonos színűnek látszanak.

színhasonlósági tér A látható színek három dimenziója (árnyalat, telítettség, világosság) szerinti hasonlósági tér. A három dimenzió lehet a piros-zöld ellenszínpár, a sárga-kék ellenszínpár és a világosság is.

színkioltás Kromatikus színárnyalatok (vöröses, zöldes, sárgás, kékes) semlegesítése adott fényingerben olyan másik fény segítségével, amely a semlegesítendő árnyalat ellenszíne. Például egy fény vöröses árnyalatát zöld fény hozzákeverésével lehet eltüntetni. A színkioltási eljárás eredményeként kapjuk a kromatikus válaszfüggvényeket.

színkonstancia A színlátás azon tulajdonsága, hogy a változó megvilágítás ellenére a tárgyak színét nagymértékben állandónak látjuk.

színkör A látható spektrum színeinek egy körön való elrendezése. Az elrendezés sorrendjét a spektrumban való színsorrend határozza meg, valamint az, hogy a spektrum két végének színei (vörös és ibolya) jobban hasonlítanak egymásra, mint a spektrum közepén található színekre (elsősorban a zöldre, sárgára, illetve kékre).

színlátás Látásunk azon képessége, hogy a különböző hullámhosszú fények, illetve különböző hullámhossz-visszaverési képességgel rendelkező felületek között feltűnő különbségeket észlelünk. Evolúciós funkciója feltehetőleg a tárgydiszkrimináció, illetve a térben való tájékozódás hatékonyabbá tétele (pl. piros bogyók zöld levelek között; vöröses sziklák és zöld lombkorona gyors elkülönítése; stb.).

színmélység A különböző színekhez kapcsolódó távolságillúzió: a kékes felületeket a valóságosnál távolabbinak, a vöröseseket közelebbinek észleljük. színtévesztés A színlátás örökletes zavara, mely a retina fényhullámhossz-receptorai, a csapok normálistól eltérő (egymással túlzottan átfedő) érzékenységéből – illetve egyes csaptípusok hiányából – ered. szinuszhullámú beszéd Olyan mesterségesen létrehozott beszédhangok, amelyek nem tartalmazzák azok komplex harmonikusszerkezetét, és nem tartalmazzák a hangszalagok rezgése által megvalósuló zöngét. szociális fájdalom Az izoláció, illetve szeparáció által keltett centrális fájdalomérzet; nociceptív inger nincs jelen.

szomesztézia Lásd testérzés.

szőrtüsző A szőrszálak eredési helye a bőrben, amely a szőrszálak növekedési zónáján kívül különféle mirigyeket is tartalmazhat, és a felszín felé nyitott. sztereofúzió A két szem kissé különböző (diszparáló) képeinek mentális egyesítése térbeli, mélységben tagolt alakzattá.

sztereolátás Binokuláris diszparitáson alapuló mélységészlelés.

sztereomélység A horoptert is magában foglaló sáv térbeli vastagsága, melyen belül a sztereofúzió létrejön. A sztereomélység a Panum-mező méretétől függ.

sztereopár Egy látvány két képe, mely a két szem pozíciójának megfelelő helyről készül, és a tárgyakat a térbeli távolságuktól függő viszonylagos eltolódással (diszparitással) ábrázolja. szubglottális (hangrés alatti) nyomás A hangrés zárt állapota esetén a tüdőből kiáramló levegő feltorlódása a hangszalagoknál.

szubjektív egyenlőség pontja A Fechner-féle beigazítási módszerrel különbségi küszöb mérésénél kapott azon pontok, ahol egy személy, saját beállítása szerint, éppen egyenlőnek érzékel két ingert.

szubjektív ritmizáció Az a tendencia, hogy az egyébként teljesen azonos idői távolságban lévő, teljesen azonos hangokat kettesével vagy négyesével csoportosítva észleljük. szubliminális észlelés Lásd küszöb alatti észlelés.

szubtraktív (kivonó) keverés Festékek, illetve fényáteresztő anyagok színének keverése. Ilyenkor a komponensek egymás színét szűrik, így lesz például a kék és sárga festékek keveréséből zöld. szummáció Összegződés, az idegi impulzusok összegződése egy adott idegsejtben.

szuperpozíció Ha adott két pár színében páronként egyező fény, mondjuk P1 egyezzen P^-vel, és Q1 egyezzen Ö2-vel, akkor P1 + Q1 is egyezik P2 + Q2-vel.

szűrőmechanizmus Olyan feltételezett figyelmi működés, mely biztosítja, hogy csak egyes környezeti mozzanatok (ingerek) hatása kerüljön feldolgozásra, vagy csak ezek szerepeljenek a viselkedés szabályozásában, ezeket tárolja a hosszú tartamú emlékezet. A szűrőn „fennakadó” ingerek feldolgozása elakad. taktilis Érintő, érintési jellegű (általában „taktilis inger” formában használják). taktilis manipuláció Lásd tapintás.

tapintás (taktilis manipuláció) Az érintésnek az a formája, amely a megismerést szolgálja; aktív folyamat, amely igényli a figyelem fókuszálását a megérintett objektumra.

tárgytulajdonság-térkép Geometrikus hasonlóságon alapuló térkép a halántéklebenyben. Az adott kategóriákra maximálisan aktiválódó neuronok csoportjai szétszórtan, jól meghatározható topográfiával helyezkednek el.

tartalékoló (puffer-) emlékezet olyan feltételezett tárolási forma, mely időlegesen tehermentesít korlátozott kapacitású feldolgozómechanizmusokat. telereceptorok olyan receptorok, amelyek távoli ingerforrásokból származó ingerek felfogására specializálódtak.

telítődési pont Az a hangerőérték, amely felett egy adott hallóidegsejt nem mutat nagyobb aktivitást a hangerő növekedésére.

tempó Időegység alatti ritmikai elemek száma.

téri frekvencia A matematikában, fizikában és a mérnöki tudományokban a téri frekvencia bármely, a térben periodikusan ismétlődő struktúra tulajdonsága. A téri frekvencia annak a mértéke, hogy egy adott egységen (pl. egy méteren) belül hányszor ismétlődik a struktúra (vagyis hány ciklus jut egy méterre). A látáskutatásban gyakran használt szinuszrácsok téri frekvenciáját látószögfokban fejezzük ki (azaz hány ciklus jut egy látószögfokra).

téri jelzőmozzanat A környezet tárgyainak térbeli elhelyezkedéséről szóló elemi információ. termorecepció A szövetek hőmérséklet-változása által keltett érzet.

testérzés (szomesztézia) A test felületéről, illetve belsejéből származó ingerek által keltett érzetek (bőr-, mozgás-, szervérzékelés).

tetrakromázia Négyféle, fényelnyelési tartomány szempontjából különböző fotopigment (érzékelősejt) jelenléte a retinában. A feltételezés szerint rejtett tetrakromáziánál a négyből a két egymáshoz legközelebb eső érzékenységű receptor válaszát az idegi feldolgozás nem különbözteti meg; kifejezett tetrakromáziánál igen.

tévesztési kúp Azon téri pontok összessége, amelyek ponteciálisan ugyanazt az interaurális idő- vagy hangerőkülönbséget adnák, és emiatt a lokalizációjuk nem egyértelmű.

thigotrópia Érintés, tapintás általi megismerési folyamat, főleg csecsemők esetében nevezik így. tiszta hang olyan hang, amely esetén a hangnyomás időben történő változása egy szinuszfüggvénnyel írható le.Nevezik egyszerű, szinusz- vagy síphangnak is. tiszta színek Azok a színek, melyek nem tűnnek számunkra két másik árnyalat keverékének. Négy tiszta színkategória van: piros, zöld, sárga és kék (ezek telítettség és világosság szerint változhatnak). A tiszta zöld például sem nem kékes, sem nem sárgás; a tiszta kék sem nem vöröses (ti. lilás), sem nem sárgás (ti. narancs).

tonális szerveződés A különböző hangmagasságú hangok által a dallamban, illetve akkordokban betöltött szerepek összessége és rendszere.

tonika A tonalitás vagy hangnem meghatározója, egy adott hangnemű hangsor első hangja. tonotópiás szerveződés A preferált frekvenciák sorba rendeződése az alaphártya hossza mentén, illetve hasonló szerveződés a hallórendszer egészében (hallóideg és hallókéreg).

többszörös tárgykövetési vizsgálat A vizsgálati módszerben több mozgó objektumot kell figyelni, melyek egyikének vagy egy alcsoportjának valamely sajátságáról kell a résztvevőnek beszámolni. A módszer alkalmas a rövid tartamú tárolás kapacitásának vizsgálatára.

transzdukció A receptorban történő átalakítási folyamat, amelynek eredményeként a fizikai jelek az idegrendszer számára feldolgozható idegimpulzusokká alakulnak át. tranziens Átmeneti, nem folyamatos.

tritán zavar Az R csappigment érzékenységének a spektrum közepe felé tolódásából eredő zavar (tritanomália), illetve az R csap hiánya (tritanópia) együttes neve. A kék-sárga színmegkülönböztetés zavara.

tritanomália Az R csappigment érzékenységének a spektrum közepe felé tolódásából eredő színlátászavar. A kék-sárga színmegkülönböztetést érinti.

tritanópia Az R csappigment hiánya okozta színlátászavar. A kék-sárga színmegkülönböztetés hiányát okozza. tudat alatti észlelés Lásd küszöb alatti észlelés.

tükrözéselmélet A közvetlen észlelés klasszikus elmélete, egyik leghíresebb képviselője Kardos Lajos. Az elmélet szerint az érzéklet és az érzékelt tárgy között megfeleléses viszony van, a tükrözési folyamat közege az idegrendszer. Az érzékletek nem csupán közvetítik a valóságot, hanem hasonlítanak is arra, illetve együtt változnak az érzékelt tárggyal.

ultradián ritmus Egy napnál rövidebb periódusú biológiai ritmus, az emberi alvás esetében az alvásciklusok 90 percenkénti ismétlődése, illetve a NREM- és a REM-alvás váltakozása.

umami A hús ízére emlékeztető alapíz; a glutamát nevű vegyület adja leginkább.

univariancia A színlátás receptorainak azon működési elve, hogy e receptorok csak a különböző energiájú fotonok elnyelési valószínűségében különböznek egymástól. Egy receptor akármilyen energiájú fotont nyel is el, mindig azonos módon válaszol.

utazóhullám-elmélet A hangmagasság feldolgozásának az az elmélete, amely szerint a hangok a csiga folyadékában nyomásváltakozást idéznek elő, amelyek egy utazóhullámot eredményeznek. Az utazóhullám az alaphártya bizonyos helyén hoz létre maximális elmozdulást, és ez a hely határozza meg a hang észlelt magasságát.

ütem Az a zenei egység, amely két leginkább hangsúlyos ritmikai elem közé esik.

vakfolt A retina azon része, amelyen a gyűjtősejtek idegrostjai az agy felé elhagyják a retinát. Ezen a területen nem látunk.

vaklátás (blindsight) A látótérfél adott területének kiesését követően a tárgyak a tudatos észlelés hiánya ellenére befolyásolják a cselekvést, a beteg a tárgyak egyes tulajdonságaira adekvátan reagál.

választásos (összetett) reakcióidő Többféle ingerre eltérő válaszokat kell adni (általában az egyes ingerkategóriákhoz rendelt különböző válaszgombok lenyomásával).

valószínűségi értékelés elmélete Az észlelés során a jelzőingerek kiértékelése a korábbi tapasztalatokra épülő statisztikus, nem tudatos (implicit) ismeretek bevonásával történik. Az elmélet kidolgozója Egon Brunswick. valószínűségi változó olyan változó, amelynek értékei időben változnak, méghozzá véletlenszerűen. Az értékek sokasága a várható értékkel, illetve a szórással jellemezhető.

változási vakság A vizuális mezőben bekövetkező változások detekciójának hiánya olyan esetben, amikor e változások detektálhatók lennének, ha figyelmi folyamatok irányulnának azokra a területekre, ahol változás áll be. A vizuális figyelem vizsgálatánál számos technikát alakítottak ki elemzésére, melyek között szerepelnek a figyelem elvonásával járó, terepvizsgálat jellegű eljárások és laboratóriumi módszerek. várakozási csalódás A várt és a valódi ingerminőség eltérése miatt megjelenő becslési hiba. A tárgyak súlya és a súlyt előjelző ingerminőség eltérése esetén megjelenő alulbecslés első beszámolói Egon Brunswicktól származnak. vázlat Lásd első vázlat.

ventrális látópálya Az agykérgi fő látópályák egyike. Az inkább emberre jellemző vizuális percepcióhoz kötődő funkciókat látja el, ezért „percepció”-rendszernek is hívják. Elsősorban a tárgyak maradandó tulajdonságainak kódolása, emlékezeti rögzítése, a nyelvi rendszerhez való kapcsolása a feladata. vergens (ellentétes irányú) szemmozgás A két szemgolyót eltérő, egész pontosan ellentétes irányban mozgató szemmozgások. Közeli tárgyak fixációját ez a szemmozgás jellemzi. Lásd még konjunktív (egyirányú) szemmozgás.

veridikus folyamat A környezet ingereinek, eseményeinek feldolgozása valósághű. versenymodell Egyidejű (szimultán) információfeldolgozási folyamatok közül a gyorsabb végeredményt eredményező folyamat határozza meg a magatartást, illetve az élmények tartalmát.

vertexmeredek tranziensek Az alvás kezdeti szakaszában megj elenő és a fejtetőre lokalizálódó, spontán megjelenő vagy ingerindukált EEG-hullámok, melyek amplitúdóban (50-150 pV) kiemelkednek a háttértevékenységből, és többnyire éles formátumúak. Nevüket jellegzetes elvezetési helyükről, a fejtetőn az orrnyerget a tarkódombbal, illetve a két fül melletti bemélyedéseket összekötő vonalak kereszteződésében lévő pontról (vertex) kapták.

vezető érzékleti modalitás A környezet és az organizmus közötti információtovábbításban kiemelkedő szerepű, a többi érzékelési típusnál (modalitás) meghatározóbb érzékelési típus. Az embernél és még sok más élőlénynél ilyen a látás.

Vieth-Müller-kör A két szem és a fixált pont által meghatározott kör: azon pontok mértani helye, melyek a két szemből azonos szög alatt látszanak; a horopter értelmezése a geometriai optika szerint. (A magassági szög irányában kiterjesztve tóruszfelületet alkot.) A valódi horopter a Vieth-Müller-körön (tóruszon) kívül fekszik.

világosságkonstancia A színlátás azon tulajdonsága, hogy a változó megvilágítás ellenére a tárgyak világosságát (szürke, fekete, fehér) nagymértékben állandónak látjuk.

virtuális hangmagasság Lásd maradványhang.

viszcerocepció Lásd szervérzékelés.

viszceroceptorok A zsigerekben lévő receptorok (mechano-, kemo-, termo- és nociceptorok).

visszhangzási (shadowing) technika A szelektív figyelem úttörő kutatásaiban alkalmazott alapvető módszer. Dichotikus hallgatási helyzetben a résztvevők az egyik üzenetet (szöveget) folyamatosan hangosan ismétlik,ami biztosítja ennek az ingeregyüttesnek a figyelmi feldolgozását. A másik, nem figyelt üzenetről rendelkezésre álló információ tesztelésével lehetőség van a figyelmi szelekció számos jellemzőjének megismerésére.

vizuális kulcs Az a fizikai paraméter, mely a tárgy és háttere közötti kontraszt alapját képezi.

Weber-Fechner-féle érzetfüggvény Olyan érzetfüggvény, melyre érvényes a Weber-elv és a Fechner-elv általánosított formája is. Ebben az esetben az érzetfüggvény érzet(x) = s \og(x) + t alakú, vagyis logaritmusfüggvény.

Weber-törvény Az az összefüggés, hogy a különbségi küszöb nagysága arányos annak az alapingernek a nagyságával, amelyhez képest a különbségérzékelést vizsgáljuk. Például, ha egy ingertartományon belül 10 egység erős ingerre 1 egység növekmény kell a különbség megbízható (mondjuk 75 százalékos) érzékeléséhez, akkor 100 egységnyi alapinger esetén már 10 egység növekmény kell ugyanehhez.

Yerkes-Dodson-törvény A teljesítmény változását írja le az aktivitási szint függvényében. Az összefüggés „fordított U” alakú, azaz a teljesítmény mind alacsony, mind túl magas aktivitási szint esetén alacsonyabb, mint egy közbülső szinten. Az optimum függ a feladattól: egyszerű feladatoknál alacsonyabb, mint bonyolultabbaknál.

zaj Összetett hang, amelynek számos alkotó frekvenciája van, és ezek kombinálódva véletlenszerű hullámformát alkotnak.

zamat A táplálék élvezeti értékét adó érzet, az ízek és szagok együttese.

zönge A hangszalagok által közrefogott hangrés gyors, periodikus nyitása és zárása révén létrejövő hang, amely a beszédhangok alapját képezi.