Ugrás a tartalomhoz

Általános pszichológia 1-3. – 2. Tanulás – emlékezés – tudás

Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett

Osiris Kiadó

Környezeti kompetencia

Környezeti kompetencia

A helyváltoztatás (lokomóció) az állatok életében a túlélés szempontjából kitüntetett jelentőségű, és a legtöbb ön- és fajfenntartó viselkedésben (táplálék- és párkeresés, elrejtőzés, prédaszerzés, menekülés, harc stb.) nélkülözhetetlen. Ehhez a térben való hatékony eligazodásra, a tér „elsajátítására” van szükség. A tér tanulásában az emberszabásúaktól kezdve a lokomóció mellett a manipuláció egyre komolyabb szerepet kap. A tanulás elemi formáiról szóló fejezetekben láthattuk, hogy a téri tanulásnak hányféle irányzata alakult ki a kondicionálás tanulmányozásával foglalkozó pszichológiai kutatásokban. A tanulás eredménye természetes környezetben a környezeti kompetencia megjelenéséhez vezet. Természetes körülmények között az élőlény és környezete is állandóan változik. Az ennek eredményeként megfigyelhető fejlődés egész életen át tartó folyamat. Ez leginkább implicit formában történik, jóllehet az ember esetében a környezeti kompetencia fejlesztése formális, például iskolai keretben is történik (Stapp, 1971). A tanulás és a környezet tehát nagyon sok szempontból elválaszthatatlanok.

A pszichológiában gyakran vizsgálják a környezetet mint a tanulás kontextusát, feltételrendszerét, azonban azt is meg kell értenünk, hogy hogyan zajlik magának a környezetnek a megtanulása, mentális és viselkedéses birtokbavétele. Ehhez környezetpszichológiai szempontból nem elég csupán az emberi tényezők vizsgálata. A tranzakcionális, illetve ökológiai szemléletet követve, az élőlény és a környezet szoros kölcsönhatásából kiindulva, azokat az összefüggéseket érdemes vizsgálni, amelyek a mentális folyamatok és a környezeti sajátosságok között léteznek. A kérdésre külön is visszatérünk az Ökológiai észleléselméletek cím alatt.