Ugrás a tartalomhoz

Általános pszichológia 1-3. – 2. Tanulás – emlékezés – tudás

Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett

Osiris Kiadó

9. fejezet - 7. FEJEZET – A deklaratív emlékezet – epizodikus és önéletrajzi emlékezet

9. fejezet - 7. FEJEZET – A deklaratív emlékezet – epizodikus és önéletrajzi emlékezet

f

Újragondolva: emlékezeti rendszerek és amnéziakutatás

Az emberi emlékezet tanulmányozásának történetében nagy szerepet játszott e képesség hiányának a feltérképezése: tulajdonképpen amnéziás betegeken végzett neu- ropszichológiai vizsgálatok vezettek arra a feltételezésére, hogy különböző emlékezeti teljesítmények hátterében különböző emlékezeti rendszerek állnak. Mint arról az emlékezeti konszolidációval foglalkozó fejezetben is szó esik, motoros és perceptu- ális készségeket, illetve szokáscselekvéseket a betegek meg tudnak tanulni, és elő is tudják ezeket hívni, míg nyílt emlékezeti teljesítményekre, például korábban lezajlott események felismerésére és felidézésére nem képesek. Ennek alapján a kutatók amellett érvelnek, hogy (legalább) két különálló emlékezeti rendszer felelős a fent leírt disszociációért. Az első, amely amnéziás betegeknél is megtartott, a procedurális, implicit vagy nem deklaratív emlékezeti rendszer, a másik, amelyik amnéziában sérül, a deklaratív vagy explicit emlékezeti rendszer (Squire, 1987; Schacter, 1987; Squire-Kandel, 1999). Annak ellenére, hogy nem pontosan ugyanazokat a meghatározásokat takarják az alrendszerek elnevezései, nagy átfedések mutatkoznak a megfogalmazásokban. Összességében a neuropszichológiai adatok arra a következtetésre vezetnek, hogy az emberi emlékezet nem egységes, hanem különböző feladatokat ellátó, különböző módon működő alrendszerekből áll, amelyek egyik pólusa a nyílt, szándékos emlékezet, a másik pólusa pedig a nem tudatos, procedurális (nem deklaratív) emlékezet.

A deklaratív emlékezet, mint említettük már korábban, olyan képességeket foglal magában, mint tényszerű adatoknak (nevek, helyek, dátumok), valamint életszerű eseményeknek a tudatos felismerése vagy felidézése. A nem deklaratív emlékezet felelős a készségek elsajátításáért és nem tudatos aktiválásukért: ilyenek a perceptu- ális előfeszítés, a habituáció, a kondicionálás és a motoros készségek. Fontos meghatározója, hogy egy korábbi tapasztalat vezet el a viselkedés megváltozásához, oly módon, hogy ehhez az eredeti tapasztalathoz nincs tudatos hozzáférésünk.

A deklaratív és a procedurális elnevezés eredetileg a számítógépes programozás terén jelent meg, az információ típusára utaló fogalompárként (lásd erről Pléh 1998-as áttekintését). A megkülönböztetés arra vonatkozik, hogy definiálhatunk különböző információkat a gép számára, például megadhatjuk, hogy az I-vel jelölt változók egész számok. Az ilyen jellegű, deklaratív információk deklarálnak, „bejelentenek”, rögzítenek dolgokat. Megadhatunk emellett olyan jeleket is a gép számára, amelyek eljárások, procedúrák végrehajtását kérik, például a + az összeadás jele. Egy program működéséhez mindkét idézett információtípus szükséges, tárolnia kell az eljárások és a bejelentett információk sokaságát is. A számítógépes párhuzam azon alapszik, hogy az elsajátított információkat különböző formákban alkalmazhatjuk, azaz mi emberek is a tudás különböző formáival operálunk: tényszerű, rögzített ismeretekkel és eljárásokkal, műveletekkel.

Az emberi emlékezet tanulmányozása nyomán az az általános felfogás alakult ki, hogy míg a deklaratív emlékezeti forma könnyen módosul, rugalmas (nem kötődik az elsajátítás modalitásához), nem csalhatatlan (gyakoriak az előhívási nehézségek), addig a nem deklaratív emlékezetre a rugalmatlanság jellemző (érzékeny a felszíni jegyekre, modalitásfüggő, s lassan vagyunk csak képesek a procedúrák finomítására, áttanulására). Valamelyest egyszerűsítve a folyamatokat, a procedurális emlékezet leírható úgy, mint amely a „tudni, hogyan” jellegű kihívásokra nyújt megoldást, míg a deklaratív emlékezet a „tudni, mit” jellegű kérdésekre ad választ. Összességében, a deklaratív emlékezetet megragadó feladatokban közös, hogy a korábbi tapasztalatok szándékos előhívását igénylik (gondoljunk arra, amikor például szinonimákat keresünk egy szóra, vagy megpróbáljuk felidézni, hol voltunk éppen egy hete), míg a nem deklaratív emlékezeti feladatoknál erre nincs szükség (könnyedén, gondolkodás nélkül ülünk fel a biciklire).