Ugrás a tartalomhoz

Általános pszichológia 1-3. – 2. Tanulás – emlékezés – tudás

Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett

Osiris Kiadó

14. fejezet - Glosszárium

14. fejezet - Glosszárium

AB-AD paradigma Gyakran használt kísérleti emlékezetkutatási módszer. A kísérleti személyek szópárokat tanulnak, majd ezt követően olyan újabb szópárokat kell megtanulniuk, amelyeknél a bal oldali szavak megegyeznek az első szópár- lista bal oldali szavaival, ezúttal más szavakkal párba állítva.

ad hoc kategóriák Egy aktuális cél köré szerveződő, ideiglenes kategóriák, amelyek nem léteznek stabilan az emlékezetben.

aha-élmény A belátásos tanulást kísérő szubjektív élmény. alapszintű fogalom lásd taxonómia alsó szintű fogalom lásd taxonómia

amnézia Az emlékezet részleges vagy teljes sérülése, amelynek hátterében organikus és pszichológiai tényezők állhatnak. Több típusa ismert, amelyek az idői tényezőkön (visszafelé, illetve előrefelé ható amnézia), illetve a sérült emlékezet formájának pontosabb meghatározásán alapulnak. appetitív inger Kellemes, kívánatos inger. artefaktumok lásd műtermékek

artikulációs elnyomás A munkamemória működését vizsgáló kísérletek egyik elterjedt módszere. A kísérleti személynek hangosan kell értelmetlen vagy értelmes szavakat ismételgetnie, miközben verbális vagy vizuális információkat próbál megjegyezni.

artikulációs frissítő komponens A Baddeley és Hitch (1974) nevével fémjelzett háromkomponensű munkamemória-modell egyik alkotóeleme. Az artikulációs frissítő komponens felelős a fonológiai tárban megtartott információk frissítéséért.

asszociáció Két esemény közötti kapcsolat, kontingencia.

asszociatív tanulás Az események közötti kontingenciák elsajátítása.

autonoetikus tudás A tudatos emlékezés formája, esetében az emlékező tudatossága a tudás tárgyán túl önmagára is kiterjed.

averzív inger Kellemetlen, fájdalmas inger. azonosítás lásd kategória

azonosítás behaviorizmus A pszichológiának az 1950-es években uralkodó irányzata, amely fő feladatának a viselkedés tanulmányozását tekinti, és a pszichológiai történéseket megfigyelhető jelenségekre korlátozza.

belátásos tanulás Problémamegoldást igénylő feladatokban a tanulás a megoldáshoz vezető viszonylatok észlelése, a szituáció elemeinek perceptuális újjászervezése útján történik. A megoldás a feladat reprezentációján végzett próba-szerencse tanulás útján adódik. A tanulás eredménye más, hasonló problémákkal szembekerülve azonnal újraalkalmazható.

betolakodó hibák Olyan hibás emlékezeti teljesítmény, amikor a kísérleti személy a keresett célemlék helyett egy a hívóingerhez kapcsolódó másik emléket hív elő.

büntetés A válaszkészség csökkentésére használt eljárás, negatív kontingencia, amely kellemetlen vagy fájdalmas inger adásával minden válaszra megjelenik.

CR lásd feltételes válasz

CS lásd feltételes inger

családi hasonlóság Ludwig Wittgenstein fogalma, amely arra utal, hogy a dolgok kategóriái nem határozhatók meg egyetlen teljes, minden tagra kiterjedő definíció segítségével.

deklaratív emlékezet A deklaratív (illetve nem deklaratív) megjelölés az amnézia szakirodalmából származik. A Squire nevéhez kapcsolódó felosztás a készségeket szembesíti a tudatos, beszámolható ismeretekkel. A deklaratív emlékezet az eseményekre való és a tényekre való emlékezet együttes elnevezése, annak alapján, hogy képesek vagyunk-e tapasztalatainknak tudatába kerülni és a tudat tartalmáról nyelvileg beszámolni. A két deklaratív emlékezeti forma megfeleltethető a szemantikus és epizodikus megkülönböztetésnek (lásd ott).

dinamikus emlékezet Ebben az elméleti megközelítésben a séma olyan többszintű tudásstruktúra, amely a célirányos emlékezés aktív, hajlékony keretét adja. Az emlékezés a fogalmi szinten reprezentált fizikai, társas és személyes jeleneteket szervezi egybe. A dinamikusemlékezet-elméletet Schank a korábbi forgatókönyvelmélet módosításaként dolgozta ki.

diszkrimináció A kondicionálásban különböző válaszok produkciója a pozitív és a negatív tulajdonságú ingerre. A kategorizációban lásd kategóriaalkotás.

diszkriminatív tanulás Az operáns kondicionálás egyik típusa, amely során az állat azt tanulja meg, hogy csak egy előjelző inger (diszkriminációs inger) megjelenése esetén produkáljon választ.

effektus törvénye Thorndike által leírt törvényszerűség, melynek lényege, hogy minden megerősítéssel követett viselkedés megszilárdul, a lehetséges válaszok közül a megerősítéshez vezetők megismétlődnek, a többiek kioltódnak. ekfóriamodell Tulving által az emlékezeti nyom aktiválására, az epizodikus emlékeztetés folyamatára kidolgozott elméleti modell. elaboratív kódolás Az információk aktív feldolgozása, amely során oly módon szervezzük újra az eredeti emlékezeti anyagot, hogy az a lehető legoptimálisabban illeszkedjen meglévő ismereteinkhez.

elkerülő tanulás Az instrumentális viselkedés azon formája, amelyben a negatív megerősítés aktív válasszal elkerülhető.

ellenőrző figyelmi rendszer (SAS) Norman és Shallice figyelmi koncepciója szerint ez a rendszer végzi a nem automatizálódott viselkedések kontrollját

elmélet-elmélet alapú megközelítés A fogalmi reprezentáció egy modellje, amely szerint a fogalmaink miniteóriák, amelyek szerkezete és fejlődése hasonlít a tudományos elméletekéhez

előhívás Az emlékezeti reprezentáció újraaktiválása, a célemlékek hívóingerekkel történő elérése.

előhívási mód Speciális tudati állapot, amelyet befelé fordulás, a cselekvés felől a belső mentális reprezentációkra való figyelmi fókuszváltás jellemez. elsőbbségi hatás lásd primácia

elsődleges megerősítő Alapvető szükségleteket kielégítő megerősítő (pl. étel, víz). ember-környezet tudomány lásd környezetpszichológia

emlékezeti konszolidáció Az emléknyom megszilárdulásának folyamata, amelynek során az átmenetileg képződött emlék tartós emlékké alakul.

emlékező válasz Az emlékező személy tudatosan elő tudja hívni a tapasztalatainak téri és idői kontextusát.

emlékeztetés Történetek történetekre emlékeztetnek. Az emlékeztetés folyamatának elemzése a történetek megértéséről és az emlékek szerveződéséről tanúskodik. A jelenség a dinamikusemlékezet-elmélet igazoló példatárát nyújtja (lásd ott).

emléknyom lásd engram

engram (emléknyom) Eredetileg Semon kifejezése a tanulás következtében kialakuló emlékezeti reprezentációra. Egy engram a tanulási epizód kontextuális jegyeit is tartalmazza.

epizodikus emlékezet A múlt eseményeinek élményszerű, tér-idői és mentális környezetben rendezett felidézése. Gazdag felépítése miatt kontextuális emlékezetként is tárgyalt. Az önéletrajzi (autobiografikus) emlékezet élményszerű alkotórésze. Az epizodikus emlékezet fogalmát a szemantikus emlékezettel (a világról alkotott tényszerű tudással) szembeállítva Tulving (1972) vezette be. Az emlékezeti formák újabb rendszerezésében eseményekre való emlékezésként szerepel, mint a deklaratív emlékezet egyik formája. Az eseményemlékezet fejlődése korábbi, mint az élményszerű emlékezésé, az utóbbit megalapozza

epizodikus rekollekció A fogalom az eseményspecifikus önéletrajzi emlékezet percepciószerű előhívási folyamatára, kognitív és fenomenológiai természetére hívja fel a figyelmet. Az emlék felidézése tudatosan újraélt emléket eredményez.

eredendő hasonlóság hipotézise Frank Keil fogalma, amely arra utal, hogy a látszat ellenére a gyerekek fogalmi tudása már a korai szakaszban is elméletalapú.

esemény A feldolgozott információk azon csoportja, amelyet emlékezeti rendszerünk emlékezeti kóddá igyekszik transzformálni. Ez az esemény lehet egy megfigyelt cselekvéssor, szavak vagy hangok sorozata, esetleg arcokat vagy tárgyakat ábrázoló képek. Az esemény mindig valamilyen téri-idői kontextusban lesz elsajátítva.

expektanciaelv A tanulás során a környezeti megerősítő tulajdonságokról szerzett, illetve a megismerőfunkciók működéséhez kötött tapasztalatoknak köszönhetően a várható történésekre vonatkozóan elvárásaink alakulnak ki.

explicit emlékezet Az emlékezés tudatossága felől történő osztályozás Schacter nyomán terjedt el a pszichológiában. Az explicit emlékezet a tudat számára hozzáférhető magasabb szintű kognitív folyamatok eredménye. Ezzel szemben az implicit emlékezet az alacsony szintű feldolgozási formákat jelenti (lásd implicit emlékezet). familiaritás Az ismerősség érzése.

feldolgozási szintek elmélete Ezen elmélet szerint minél mélyebb, kidolgozottabb, szemantikailag összekapcsolt az információ feldolgozása, annál jobb és tartósabb lesz a későbbi emlékezeti teljesítmény. felhasználási viselkedés Az ellenőrző figyelmi rendszer kontrolljának összeomlásakor, elsősorban a frontális lebeny sérülésének következtében kialakuló maladaptív viselkedés. A beteg a túltanult, rutinszerűvé vált viselkedéseket annak ellenére végrehajtja, hogy azok az adott helyzetben nem megfelelőek. A beteg viselkedését ilyenkor a környezeti ingerek irányítják, és a túltanult inger-válasz kapcsolatok kontrollálatlanul megjelennek. felső szintű fogalom lásd taxonómia

feltételes inger (CS) A klasszikus kondicionálásban egy előzőleg semleges inger, amely a feltétlen ingerrel való társítások után feltételes választ vált ki.

feltételes válasz (CR) A klasszikus kondicionálásban a feltételes ingerhez tanult válasz, amely eredetileg nem váltotta ki ezt a választ.

feltétlen inger (UCS) A klasszikus kondicionálásban az az inger, amely automatikusan (általában reflexesen), előzetes kondicionálás nélkül kivált egy választ.

feltétlen válasz (UCR) A klasszikus kondicionálásban az eredetileg a feltétlen ingerhez tartozó válasz. A klasszikus kondicionáláskor ez szolgál a feltételes válasz alapjaként.

fenntartó ismétlés Az emlékezeti információ egyszerű újralejátszása mélyebb, szemantikai feldolgozás nélkül. fogalmak A gondolkodás építőkövei, a külvilág tárgyaira vonatkozó tudás. fogalmi előfeszítés lásd priming fogalmi hierarchia lásd taxonómia

fonológiai hasonlósági hatás A verbális információk átmeneti emlékezeti megtartása gyengébb lesz, ha a megjegyzendő elemek hangzásukat tekintve hasonlóak egymáshoz.

fonológiai hurok A többkomponensű munkamemória-modell feltételezése szerint ez alrendszer a felelős a verbális információk átmeneti

emlékezeti megtartásáért. A fonológiai huroknak két komponense van: a fonológiai tár, amely a verbális információk átmeneti tárolását végzi, és az artikulációs kontrollfolyamat, amely az információk frissítéséért felelős. fonológiai tár lásd fonológiai hurok

forgatókönyv Az események sztereotip lefutását reprezentáló eseményséma. Az eredetileg egységes reprezentációt jelentő fogalom a dinamikusemlékezet-elmé- letben átértelmezést kapott, az emlékezet szerveződési módjává vált.

formálás (shaping) Az operáns viselkedés módosítása csak olyan változatok megerősítésével, amelyek a kívánt, elvárt viselkedést megközelítik. generalizáció A kondicionálásban az az elv, hogy amint egy ingerre kialakult a feltételes válasz, a hasonló ingerek is kiválthatják azt. hasonlóságalapú feltevések A fogalmi reprezentáció modelljei, amelyek a katego- rizáció alapjának a hasonlósági döntéseket tekintik.

helymező A hippokampusz egyik területe, amely olyan szoros összefüggésben áll a téri tájékozódással, hogy ez a mező jelentheti a kognitívtérkép-szerű működés alapját.

hibrid fogalmi modell Osherson és Smith elmélete, amely szerint a fogalmak rendelkeznek egy definitív szerkezetű magtulajdonsággal és egy prototipikus szerveződést eredményező azonosítási eljárással.

hívóingerfüggő felejtés Az emlékezeti előhívás hívóingerekből indul ki, amelynek célja az adott keresési célnak megfelelő emlékek elérése. A hívóingerek lehetnek kívülről, a környezetből érkezők vagy az emlékező személy által generáltak. Az interferenciaelmélet szerint a felejtést nem az emléknyomok erőssége, hanem a hívóinger és a célemlék kapcsolatának erőssége, illetve az ugyanehhez a hívóingerhez kapcsolódó más célemlékek erősségének aránya fogja meghatározni.

humán környezeti kompetencia Az embereknek az a képessége, hogy hatékonyan és célirányosan tudnak közvetlen környezetükkel bánni.

humán téri orientáció Tájékozódás, az a képesség, amely alapján az emberek észlelik a környezethez viszonyított elhelyezkedésüket.

illuzórikus korreláció Események olyan osztályai között észlelt korreláció, amelyek nem korrelálnak, vagy csak sokkal kisebb mértékben, mint az észlelt együttjárás.

implicit emlékezet A nem tudatosuló emlékezeti folyamatok, tapasztalatok összefoglaló neve, amelyek lehetnek begyakorolt, gépiessé vált ismeretek, de lehetnek nem tudatosan használt perceptuális, emocionális vagy mozgásos emlékek is. Az implicit emlékekről való beszámolás képtelenségére utal a párhuzamosan használt nem deklaratív megjelölés.

interferenciaelmélet Az emlékezeti folyamatokkal kapcsolatos azon elméletek, amelyek a hasonló emlékek zavaró hatására, az interferenciára helyezik a hangsúlyt. irányított előhívás Az emlékező szándékos, erőfeszítéssel járó előhívási stratégiája, amely emlékhierarchiát (szervezett tudásbázist) mozgósít, ezen keresztül jut el az egyedi emlék felidézéséig.

irányított felejtés Olyan kísérleti paradigma, ahol kísérleti személy a korábban megtanult információk egy részével kapcsolatban felejtési instrukciót kap.

irrelevánsbeszéd-hatás A háttérben hallható beszédszerű információ megzavarja a verbális információk átmeneti emlékezeti megtartását, ellentétben a nem beszédszerű zajjal, amelynek nincs ilyen hatása.

ismétlés (rehearsal) Az elsajátított emlékezeti információ frissítése és feldolgozása, amely különböző mélységű lehet (lásd elaboratív kódolás). ismétlési előfeszítés lásd priming

jellemző-meghatározó váltás Frank Keil fogalma a fogalmi fejlődés állomásaira; eszerint a fejlődés során a gyerekek kezdetben a karakterisztikus, külső jegyekre koncentrálnak a kategorizáció során, és csak később lesznek érzékenyek a lényegi jellemzőkre.

jutalom A pozitív megerősítés szinonimája.

kategóriaalkotás (diszkrimináció) A kategóriatagság meghatározása, melynek során az adott tárgyat elkülönítjük a többi, más kategóriába tartozó tárgytól; annak meghatározása, hogy mely tulajdonságokkal rendelkezik egy tárgy, amennyiben egy adott kategória tagja.

kategóriaazonosítás (azonosítás) Az azonos kategóriába sorolható tárgyak hasonlóságainak kiemelése, a különbségek kisebbítése; annak meghatározása, hogy a kérdéses tárgy melyik kategóriába sorolható.

kategóriák Mentális reprezentációk; olyan kognitív struktúrák, amelyek a külvilág tárgyainak csoportjait képviselik az elmében.

kategoriális észlelés lásd kategorikus percepció

kategorikus percepció (kategoriális észlelés) Az észlelés során megfigyelhető jelenség, amelynek lényege, hogy az észlelés során az észlelő számára folytonos ingerdimenziók különböztethetők meg, ahol egy alapszintű összehasonlításhoz képest a kategórián belüli különbségek csökkennek és/vagy a kategóriák között elkülönülnek.

kategorizáció A kategóriák elkülönítése a viselkedés során.

keret A séma szinonim fogalma; olyan mentális struktúrát jelent, amely a tematikus kapcsolatok megőrzésére törekedve strukturálja a fogalmakat.

kerülőút-feladat Sajátos problémahelyzet, amelyben ahhoz, hogy megoldáshoz jussunk, akár a fizikai valóságban, akár a mentális manipulációk során először a céltól el kell távolodni. A cél és az aktuális állapot távolságát ideiglenesen növelni kell.

kettős emlékezeti nyom elmélete Hebb (1949) elmélete szerint az átmeneti és sérülékeny emlékezet a szinaptikus módosulások következtében tartós emlékezetté alakul át. Az átmeneti szakaszt, amelyet a tartós emlékezet feltételének tekint az eredeti elmélet, az ingerületbe került sejtegyüttes időlegesen fennmaradó funkcionális állapota jellemzi (lásd reverberáló neuronális kör).

kioltás Kísérleti eljárás, amelyben a klasszikus vagy operáns kondicionálást követően a feltételes ingert a megszokott megerősítés nélkül mutatják be. Az eljárás nyomán válaszcsökkenés következik be.

kiszabadulás a proaktív interferenciából Abban az esetben, ha a kísérleti személynek egymást követő hasonló elemekből álló listákat kell tanulnia, az emlékezeti teljesítmény egyre rosszabb lesz, kivéve, ha az új listákon szemantikailag eltérő elemek találhatóak. Ilyenkor az új lista felidézési teljesítménye megegyezik az első listáéval.

kiszorulási hipotézis (előhívás) McGeoch elképzelése, amely szerint a felejtés hátterében elsősorban egyes hívóinger-célemlék kapcsolatoknak más kapcsolatok rovására történő megerősítése áll.

kitanulási elmélet (unlearning) Melton és Irwin elképzelése, amely szerint a később létrejövő hívóinger-célemlék kapcsolatok hatására a korábbi kapcsolatok megszűnnek vagy felszámolódnak.

klasszikus kondicionálás (pavlovi vagy reszpondens kondicionálás) A semleges inger és a feltétlen inger társításának folyamata. Jellegzetessége, hogy az eredetileg semleges inger a feltétlennel való ismételt társítások során asszociatív kapcsolatba kerül vele, az eredetileg csak a feltétlen ingerhez kapcsolódó válaszhoz hasonlót vált ki.

kódolás Az a mentális folyamat, amely révén egy érzékletből emléknyom alakul ki.

kódolási /előhívási paradigma Az emlékezet kutatásának elterjedt kísérleti paradigmája, amelyben mind a kódolási, mind pedig az előhívási körülmények függetlenül vannak manipulálva.

kódolásspecifikussági hipotézis Az előhívásnál csak azok a hívóingerek segítik a felidézést, amelyek specifikusan a tanulási epizód alatt kapcsolódtak össze a célingerekkel.

kognitív kollázs (Tversky, 1993) A tér kategóriákba szerveződött, sémaalapú folyamatok útján reprezentálódó mentális reprezentációja.

kognitív térkép lásd mentális térkép

kognitív térképezés Pszichológiai átalakítások sorozatából álló folyamat, amely során az egyén megszerzi, tárolja, felidézi és dekódolja az információt a jelenségek viszonylagos elhelyezkedéséről és tulajdonságairól a mindennapi téri környezetében.

komplex tanulás Az asszociációképzésnél többet jelentő tanulás például egy stratégia alkalmazása egy probléma megoldására vagy a környezetről mentális térkép kialakítása.

konfabuláció A homloklebeny sérülése következtében léphet fel, a végrehajtó funkció zavaraként. A személy ártatlan „hazugságokkal” pótolja hiányos emlékezetét, koherens válaszadásra törekedve. Hátterében elsősorban az emlékek idői szervezésének hiánya ismerhető fel.

kontiguitás Két vagy több esemény időbeli érintkezése.

kontingencia Annak a mértéke, hogy két inger vagy esemény milyen valószínűséggel fordul elő együtt, például egy kísérleten belül, azaz az egyik milyen mértékben bejóslója a másiknak. A negatív kontingencia ellentétes, a pozitív azonos irányú kapcsolatot jelöl.

konzekvencia Az operáns kondicionálásban egy viselkedéses válasz következménye.

környezeti kompetencia Képesség a térben való hatékony eligazodásra, a tér „elsajátítására”.

környezetkogníció Csak emberre jellemző mentális térképezési folyamatok, amelyek magukban foglalják a hely struktúráját, jelentésteli alkotóelemei viszonyait, jellemzőinek emlékezeti tárolását, szervezését, (re)konstruálását, az ezekhez való hozzáférést valamint a környezettel kapcsolatos viszonyulásokat.

környezetpszichológia (ember-környezet tudomány) Az ember és a környezet tranzakciójának, kölcsönviszonyának tudománya.

központi végrehajtó A többkomponensű munkamemória-modell által feltételezett irányító rendszer. A modell szerint ez az alrendszer felelős az erőforrások elosztásáért a munkamemória kapacitását lefoglaló feladatokban, azonban – eltérően a másik két alrendszertől – a központi végrehajtónak nincs tárolókapacitása.

közvetlen előhívás Az emlékező valamilyen emlékezeti támpont segítségével közvetlenül az egyedi eseményt idézi fel.

latens tanulás Olyan tanulási forma, amely nem jelentkezik közvetlenül a viselkedésben az elsajátítás során. A viselkedéses változás csak az arra adott megerősítések növelésével mutatható ki.

másodlagos kondicionálás A magasabb rendű kondicionálás első szintje. Előzetes kondicionálás során a biológiai relevanciával nem rendelkező inger UCS-hatékony- ságra tesz szert.

másodlagos megerősítő Biológiai relevanciával nem bíró inger, amely az elsődleges megerősítőkkel való társítás révén válik megerősítővé.

megerősítés Az operáns kondicionálásban az az esemény, amely válasz konzekvenciájaként a kapcsolat kialakulását segíti.

megkülönböztető /integratív kódolás Arra az információfeldolgozási különbségre vonatkozik, amikor egy kísérleti személy az egymás után megjelenő megtanulandó elemeknél külön-külön foglalkozik minden egyes elemmel, vagy pedig megpróbálja valamilyen módon integrálni, összekapcsolni őket.

menekülő tanulás Az instrumentális viselkedés azon formája, amelyben a negatív inger hatásának, egy averzív eseménynek a megszüntetésére irányuló válasz megtanulása történik.

mentális téri referenciakeret (Tversky, 2003) Az összetett, sokrétű mentális tér kognitív alrendszereinek szervezett rendszere, amely alapján az ember saját magát elhelyezi a térben. mentális térkép (kognitív térkép) Téri viszonyokat őrző, perceptuális alapú men-

tális reprezentáció. Olyan feltételezett struktúra az emlékezetben, amely megőrzi és összerendezi a tanulási helyzet különböző eseményeit. A tanulási helyzetről alkotott mentális kép.

működő szelf A személy célstruktúrájának a központja; legfontosabb feladata mindennapi életünk alapvető céljainak szervezése és kontrollja.

műtermékek (artefaktumok) Az emberi alkotás termékei, a mesterségesen előállított tárgyak kategóriája.

műveleti terjedelmi feladat Ennél az eljárásnál a kísérleti személynek emlékezeti és műveleti (pl. matematikai műveletek) feladatokat kell kombinálnia. narratívum A nyelv szabályait követő elbeszélés.

negatív megerősítés Egy válasz megerősítése a fájdalmas vagy kellemetlen inger elkerülésére vagy megszüntetésére. Az inger választ követő elmaradása növeli a válasz megjelenésének valószínűségét. nem deklaratív emlékezet lásd deklaratív emlékezet, implicit emlékezet nem verbális tanulás Szavak nélküli tanulás. Idetartozik a habituáció, a klasszikus és az operáns kondicionálás, valamint a komplex tanulás.

noetikus tudás A tudatos emlékezés formája, az emlékező tudatossága a tudás tárgyára korlátozódik.

nyelvi relativizmus hipotézise Edward Sapir és Benjamin Lee Whorf elmélete, amely szerint a nyelvi rendszer mentális reprezentációja befolyásolja a megismerést; nyelv nélkül a gondolkodás egy strukturálatlan massza.

nyilvánosság (publicity) feltétele A fogalmainknak megoszthatóknak kell lenniük a többi ember fogalmaival, illetve saját korábbi fogalmainkkal.

nyomelhalványulási hipotézis Olyan általános koncepció, amely szerint a felejtés egyik lényeges faktora az idegrendszerben kiépített emléknyomok eltűnése. A nyomelhalványulást az ismétléssel, vagyis az emléknyomok újraaktiválásával lehet megakadályozni.

obszervációs tanulás Utánzás a társ tanulásának megfigyelése alapján. operáns kondicionálás Egy operáns válasz megerősítése a megerősítés adagolásával, kizárólag abban az esetben, ha a válasz megjelenik.

orientációs válasz Fej- és/vagy testmozgás, amely az élőlényt a környezet azon része felé irányítja, ahol az ingerlés megváltozott.

ökológiai validitás (Brunswik, 1956) Hétköznapi érvényesség: 1. a valós és az észlelt helyzet korrelációja; 2. kísérleti kontextusban a laboratóriumi eredmény általánosíthatósága a való életben kialakuló helyzetekre.

önéletrajzi emlékezet Szervezett tudásbázis, amely több emlékezeti rendszer, így a szemantikus és epizodikus emlékezet integrációjából emelkedik ki, s amelyben több reprezentációs forma képviseli ismereteinket.

partonómia Rész-egész viszony alapján szerveződő fogalom.

pavlovi kondicionálás lásd klasszikus kondicionálás PI lásd proaktív interferencia pozitív megerősítés Egy válasz pozitív inger bemutatásával történő megerősítése.

primácia (elsőbbségi hatás) Szeriálisan bemutatott információk felidézésénél az emlékezeti teljesítmény jobb az elsőként bemutatott elemekkel kapcsolatban.

priming Az emlékezet „előfeszítése” közel egyidejű események által. Egyik formája az ismétlési előfeszítés, amely során a megelőző tétel perceptuális azonossága segíti az emlékezetet. Másik formája a fogalmi előfeszítés, amely során a jelentésbeli összetartozás befolyásolja az emlékezést.

proaktív interferencia (PI) A korábban elsajátított információk tanulást nehezítő, zavaró hatása a később megtanulandó információkra.

próba (társítás) A klasszikus kondicionálás során a feltételes inger és a feltétlen inger párosítása.

prototípus Eleanor Rosch fogalma; egy kategória legjobb példánya.

recencia (újdonsági hatás) Szeriálisan bemutatott információk felidézésénél az emlékezeti teljesítmény magasabb az utolsóként bemutatott elemekkel kapcsolatban.

reciprok determinizmus Környezet és viselkedés kölcsönhatásban meghatározzák egymást.

rekollekció Az emlék felidézését övező tudatos újraélés.

rekonstruktív emlékezet A kifejezés az emlékezet alkotó folyamatát hangsúlyozza, amely a sémák általi lényegkiemelés mellett az események egyedi jellegzetességén alapul.

reszpondens kondicionálás lásd klasszikus kondicionálás retroaktív interferencia A később elsajátított információk zavaró hatása a korábban elsajátított információkra.

reverberáló neuronális kör Hebb (1949) konszolidációs magyarázata szerint az ingerületi állapotba került neuronális kör működése ideiglenes fennmarad. Ezt az állapotot, pontosabban az inger utóhatását Hebb önmegerősítő természetűnek tekinti, ami mögött az a feltevés áll, hogy a sejtegyüttesen belül a neuronok szabályszerűen aktiválni képesek egymást; ennek az önmegerősítő aktivitásnak az elnevezése reverberáló

neuronális kör. A sejtszintű újragenerálásnak számos modern elmélete van.

Ribot-törvény Ribot 1882 óta fennmaradó hipotézise az amnézia időbeli lefolyására, amely szerint az agysérülést közvetlenül követő időszakból származó emlékek romlása erőteljesebb, mint a távolabbi időszakokból származó emlékeké.

SAS lásd ellenőrző figyelmi rendszer

séma A tapasztalat általánosításán alapuló tudáscsomag, amely a kognitív folyamatokat aktívan irányítja. Az emlékezetpszichológiában F. C. Bartlett (1932) által bevezetett fogalom, aki az emlékezet rekonstruktív természetét értelmezte a séma fogalma által.

shaping lásd formálás

spontán felújulás A klasszikus és operáns kondicionálásban a kioltás után a válasz újbóli megjelenése.

szabad felidézési feladat A kísérleti személynek a korábban bemutatott információkat kötetlen sorrendben kell felidéznie. számpróbafeladat Ebben a vizsgálati feladatban 15-20 számból álló sorozatot adnak a vizsgálati személynek, majd mutatnak neki egy számot a sorozatból, és meg kell mondania, hogy milyen szám következik ez után az adott sorozatban.

számterjedelmi feladat A rövid távú emlékezet egyik legismertebb vizsgálóeljárása. A vizsgálati személynek egyre hosszabb számsorozatokat kell a bemutatott sorrendben visszamondania.

szelfemlékezeti rendszer Magasrendű kontrollfolyamat; ellenőrzi és felügyeli az alatta elhelyezkedő rendszerek végeredményét, kimenetelét.

szemantikus emlékezet Az emlékezeti kontextust nélkülöző ténytudás; absztraktabb formájában a kontextusból kiemelkedő szakértői tudás elnevezése. A világról alkotott fogalmi ismeret alapja. A tudás vagy szemantikus emlékezet a deklaratív, avagy implicit emlékezet tágabb besorolásába tartozik.

szemantikusháló-modell Az a felfogás, miszerint a fogalmak hierarchikusan szerveződnek. A szerveződésben a bennfoglalás elve érvényesül: a specifikusabb fogalmak az általánosakba ágyazódnak.

személy-környezet összeillés Az egyén szükségletei, motivációi, mentális tartalmai stb. és a környezet lehetőségei, követelményei közötti megfelelés, kompatibilitás.

szeriális felidézési teljesítmény A sorban prezentált emlékezeti anyagok felidézési teljesítménye a tanulásnál elfoglalt pozíciók függvényében.

szóhosszúsági hatás Verbális információk átmeneti emlékezeti megtartása annál gyengébb lesz, minél tovább tart kimondani a megjegyzendő elemeket.

tanulási fázis A kondicionálás során az új válasz fokozatos erősödésének szakasza.

tanult tehetetlenség A közömbösség és a tehetetlenség kísérletileg létrehozott állapota, mely annak következtében alakul ki, hogy az élőlényt érő hatások azok megtanulása során elkerülhetetlenek.

társítás lásd próba

taxonómia (fogalmi hierarchia) Alsó szintű fogalom – alapszintű fogalom – felső szintű fogalom: a fogalmak hierarchikus szerveződése, ahol az alapszint a tárgyak optimális elrendezését jeleníti meg, mert itt maximális a közös tulajdonságok száma, ugyanakkor nincs nagy átfedés a kategóriák között; az alsó szintű fogalmak ennél specifikusabbak, a felső szintűek pedig általánosabbak.

téri képesség Képesség a téri ábrázolásra, alkotásra, átalakításra és a téri információ visszaidézésére.

téri kogníció Állatoknál is meglévő tájékozódási, kognitív térképezési folyamatok.

téri orientáció (tájékozódás) Azon képességek összessége, amelyeket arra használunk, hogy egy referenciaponthoz vagy egy abszolút koordináta-rendszerhez képest elhelyezzük önmagunkat.

téri tájékozódás lásd téri orientáció

téri-vizuális vázlattömb A téri-vizuális információk fenntartásában és manipulációjában szerepet játszó munkamemória-alrendszer. térszintaxis A térkapcsolatok személy-környezet tranzakció szerinti elemzése.

többszörös emléknyom elmélete Az epizodikus emlékezet szelektív sérülését magyarázó amnéziaelméletek szerint a hosszú távú emlékezeti konszolidációt az emlékezeti nyomok újraaktiválódása során képződő sokszoros reprezentáció magyarázza. Az elmélet magyarázza a kóros és az egészséges felejtést. transzpozíció Az elsajátított ingerviszonyok átvitele az egyik tanulási helyzetről egy másikra.

tranzakció A tényezők viszonya több mint a szoros kölcsönhatás (interakció): egymásra definiáltan működnek, egymás nélkül nem érthetők meg. tudás típusú válasz Az emlékező személy (anélkül, hogy pontosan tudná, milyen okból) felismeri, hogy tudja az adott szót vagy elemet.

UCR lásd feltétlen válasz

UCS lásd feltétlen inger

újdonsági hatás lásd recencia

vikariáló megerősítés Ha a megfigyelő látja a modell viselkedését és a hozzá kapcsolódó jutalmat, akkor a megfigyelő behelyettesíti magát a modell szerepébe, a megerősítést önmagára generalizálja, és emiatt utánozni fogja a modellt.