Ugrás a tartalomhoz

Általános pszichológia 1-3. – 3. Nyelv, tudat, gondolkodás

Csépe Valéria, Győri Miklós, Ragó Anett

Osiris Kiadó

Az érzelmek kutatásának módszerei

Az érzelmek kutatásának módszerei

Az érzelmek bizonyítottan befolyásolják a kognitív működéseket: az észlelést, a figyelmet, az emlékezést, a gondolkodás, az ítéletalkotást, a döntéseket stb. (lásd Oatley-Jenkins, 2001/1996).

Az érzelmek és a kogníció kapcsolatának kutatásában két irányt érdemes elkülönítenünk: 1. vizsgálják az érzelmek hatását a mentális működésekre, illetve a mindennapi pszichológiai folyamatokra, és 2. kutatják magukat az affektív állapotokat (összetevőiket és ezek viszonyát).

16.2. ábra. Az érzelmeket leíró angol szavak multidimenzionális skálázással két dimenzióba rendeződnek (Russell, 1980, 7. o.)

Az érzelem/hangulat hatásának vizsgálata a kognitív folyamatokra: az érzelmek és a kognitív működés

Az érzelem és a kogníció összefüggését vizsgáló kutatásokban a legtöbb esetben nem intenzív, rövid idejű érzelmeket, hanem a hosszabb-rövidebb ideig tartó, pozitív vagy negatív hangulati állapotokat és ezek kognitív teljesítményekre gyakorolt hatását vizsgálták A kutatások az érzelmekkel szemben inkább a hangulatokat preferálták, ugyanis ezek tovább tartanak, gyakrabban jelennek meg, és kevésbé könnyen tudatosíthatók a vizsgálati személyek számára.

A hangulat és kogníció összefüggését vizsgáló egyik eljárás, amikor a vizsgálati személyeket mindennapi, spontán hangulat- vagy érzelemkiváltó helyzetekben (pl. vizsga) figyelik meg, vagy egyéb módon tesztelik. A természetes módon megjelenő hangulati szituációk ökológiai érvényessége nagyobbnak tűnik, de mindenképp hátrány, hogy nagyon sok ellenőrizhetetlen tényező befolyásolja őket (kiváltó körülmények, időjárás stb.). Ezért gyakori, hogy a vizsgálatokban a hangulati állapotokat kísérletileg ellenőrzött feltételek váltják ki.

A vizsgálatokban gyakran használt eljárás például a hipnózis, ami megfelelően motivált, hipnábilis személyeknél jól alkalmazható az érzelem kiváltására, kontrollálására és az érzelemmel kapcsolatos hatások aktiválására (McConkey, 1989). A hipnotizőr adhat 1. közvetlen szuggesztiót az adott érzelem átélésére, vagy 2. felidéztethet egy bizonyos jellemző érzelmi színezetű emléket, aztán leválasztják az érzelmi színezetet az emlékről, vagy 3. elképzeltethet valami érzelmi tartalmú jelenséget. A hipnózison kívül sokféle hangulat- vagy érzelemindukciós eljárást (16.2. táblázat) használnak, amelyek közül mindegyiknek vannak előnyei és hátrányai.

16.2. táblázat. Hangulatkiváltásra alkalmazott különbözô kísérleti eljárások áttekintése (Fiedler, 2003, 166. o., kiegészítve)

20.2. táblázat -

Hangulatkiváltó eljárás típusa

Módszer (operacionalizálás)

Korlátok, lehetséges hátrány

Vizsgálatvezető által adott szuggesztió

Hipnózis

Csak hipnotizálható emberen alkalmazható

Autoszuggesztió

Kellemes vagy kellemetlen emlékek felidézése

A kiváltott hangulatot megzavarhatja az adott memóriatartalom előfeszítő hatása

Fotók, szimulációk

Érzelemkifejező arcokról/testhelyzetekről fotókat / számítógéppel előállított sematikus arckifejezéseket mutatnak a résztvevőknek, és megkérik őket, hogy vegyék fel a látott arckifejezést, vagy beállítják az adott testhelyzetbe fotók nélkül

Erős követelményhatások léphetnek fel

Hamis teljesítmény-visz- szajelentés

A résztvevőnek szóbeli intelligenciatesztben elért eredményéről hamisan magas vagy alacsony értékelést adnak

Etikai normák megsértése

Hangulatkiváltás szövegek segítségével

Újsághírstílusú beszámolók olvasása szomorú eseményekről

Az adott tartalmak előfeszítő hatása

Hangulatkiváltás filmek segítségével

Pl. jelenetek komédiasorozatokból, film egy rákos halálesetről

Egyéni különbségek a filmre adott válaszban

Mindennapi jutalmak

Ingyenes ajándék egy bevásárlóközpontban

Csak pozitív hangulat kiváltására alkalmazható, túl gyenge lehet


A hipnotikus eljárás előnyei például, hogy az így kiváltott érzelmet a résztvevők valódinak, „vegytisztának” érzik, úgy tűnik, hogy az így kiváltott hangulatok intenzívebbek, mint azok, amelyek például szomorú vagy vidám szövegek olvasása nyomán keletkeznek, és az indukált érzelemhez kapcsolódó fiziológiai változások is hosszabb ideig tartanak, mint más feltételek esetén. Hátrány viszont, hogy a hipnózis csak az arra fogékony emberen alkalmazható (McConkey, 1989), és az is elképzelhető, hogy a hipnózissal kiváltott érzelmek tulajdonképpen nem is magából a hipnózisból erednek, hanem a helyzet követelményjellemzőiből (Orne, 1962), ugyanis a hipnózis maga is hat a kognitív folyamatokra, és nem csak hangulatot indukál (Bryant-McConkey, 1989). Mára azonban bizonyítottnak tekinthető, hogy a sokféle hangulatkiváltási eljárással nagyon hasonló hatások érhetők el (Fiedler, 2003).

16.3. ábra. A megtartás aránya a tanulási és a felidézési helyzetek hangulat szerinti illeszkedése alapján (Bower, 1981, 132. o.)

Az affektus-kogníció kapcsolat vizsgálatában a leggyakrabban használt független változók a közvetlen memóriafeladatok (jellemzően a kötetlen felidézés) és a közvetett emlékezeti működések, például előzetesen bemutatott ingerinformáción alapuló ítéletek, döntések (Loewenstein-Lerner, 2003), a figyelmi működések vagy társas helyzetekben a meggyőző kommunikációból eredő attitűdváltozások mérése (Forgács, 1989; Forgas, 2003). Egyéb, letisztultabb, a kognitív folyamatokat közvetlenül felmérő méréseket (pl. válaszkésés, osztályozó feladatok, előfeszítési hatások, asszociációs vizsgálatok) csak nagyon ritkán alkalmaztak a kutatók (Fiedler, 2003). Az alábbi áttekintésben az affektusok és az emlékezet, valamint az érzelmek és a figyelem viszonyát feltérképező vizsgálatokból mutatunk be néhányat.

Az érzelmek és az emlékezet kapcsolatának két példája

Az érzelmek és emlékezet kutatásának két alapvető kérdésköre jelenik meg, nevezetesen a hangulati állapottólfüggő emlékezet és a hangulattal kongruens emlékezet. (A témát érinti tankönyvünk második kötetének az emlékezetet tárgyaló része is; Csépe-Győri-Ragó, 2007b.)

Az érzelem és az emlékezet kapcsolatát vizsgáló kutatások leggyakoribb kérdése, hogy hogyan emlékezünk érzelmileg telített eseményekre. Ennek a kérdésnek a megértése sem tudományosan, sem pedig a hétköznapi élet szempontjából nem érdektelen. Fontos lenne megértenünk például, hogy hogyan lehetséges, hogy az egyik ember számos megterhelő negatív életesemény (pl. halálesetek, válás, munkahely elvesztése, háború) után hamar talpra áll, míg másokat kisebb kellemetlenségek is tartósan megviselnek. Ebben az érzelmi folyamatok feldolgozásának nyilván szerepe van. Megjegyezzük, hogy a témának gazdag személyiség- és egészségpszichológiai kutatása, valamint számos gyakorlati (terápiás, tanácsadási stb.) vonatkozása is van.

A hangulati állapottólfüggő emlékezet jelenségkörét megfigyelésekből és klinikai anekdotákból is ismerjük. A jelenség arra vonatkozik, hogy az ingerekre vagy eseményekre való emlékezés jobb akkor, ha a felidézés ugyanabban a hangulatban vagy érzelmi állapotban történik, amiben a személy az ingerrel vagy eseménnyel való találkozás idején volt. A jelenség tulajdonképpen a kontextusfüggő emlékezet tágabb körébe tartozik. Bower ezt a jelenséget tudományos tesztelésnek vetette alá (Bower et al., 1978, idézi Bower, 1981). A szerzők viszonylag bonyolult kísérleti elrendezést alkalmaztak, amit itt az érthetőség miatt leegyszerűsítve mutatunk be. A szerzők hipnózissal indukáltak boldog vagy szomorú állapotot, és a résztvevők ebben az állapotban tanultak meg szólistákat. A felidézés előtt ismét hangulatot indukáltak, aminek eredményeként az egyik vizsgálati csoport tagjai a felidézéskor a tanulási helyzet hangulatával azonos hangulatban (boldog-boldog, illetve szomorú-szomorú) voltak, a másik csoportban részt vevőknek viszont eltérő hangulatban kellett felidézniük a megtanultakat (pl. szomorú helyzetben tanulták a szavakat, de boldog érzelmi állapotban kellett felidézniük). A felidézés teljesítményei a 16.3. ábrán láthatók. Világos, hogy azok, akik esetében a hangulat nem változott a vizsgálat során (tehát szomorú-szomorú, illetve boldog-boldog), sokkal jobb teljesítményt mutattak, mint azok, akik boldog tanulási helyzetben, de szomorú felidézési helyzetben voltak, vagy fordítva.

A hangulatiállapot-függő emlékezet jelenségének kimutatása azonban nem egyöntetűen volt sikeres, voltak olyan kutatások, amelyekben ki tudták mutatni, és voltak olyanok, amelyekben nem találtak ilyen hatást. Úgy tűnik, hogy az állapotfüggő emlékezet korlátozott jelenség: a hatások kedvezőbbek, ha 1. szabad felidézéses helyzetről van szó, 2. a személyek több szólistát kapnak, 3. értelmetlen szótagok felidézését kérik tőlük, és 4. a szavaknak alacsonyabb a képkiváltó értékük (Leventhal-Tomarken, 1992/1986). A terület kutatói még napjainkig is adósak azzal az átfogó meta- elemzéssel, ami megvilágítaná, hogy pontosan milyen mértékű hatásról van szó. Ez a hatás jelentőségét is megmutatná, és feltárná az eredmények közötti heterogenitást.

A hangulattal megfelelő (kongruens) tanulás és emlékezet jelenségkörét Bower (1993/1981) klasszikus vizsgálataiban mutatta ki. A hangulati megfelelés vagy kongruitás már a tanulás folyamán is megfigyelhető. A klasszikus, sokat idézett kísérletet a szerző saját szavaival mutatjuk be:

„Az egyik kísérletben (...) a személyeket poszthipnotikus szuggesztióval boldoggá vagy szomorúvá tettük, majd elolvastak két barátságosan teniszező egyetemistáról szóló történetet. André jókedvű – minden jól megy neki, Jack pedig rosszkedvű – semmi sem sikerül neki. A sztori harmadik személyben meséli a két férfi életének eseményeit és az emocionális reakcióikat, mindkettőjükről azonos terjedelemben. Amikor kísérleti személyeink befejezték a történet olvasását, megkérdeztük, hogy kit gondolnak a történet központi szereplőjének, és kivel azonosultak. Azt tapasztaltuk, hogy a jókedvű személyek a boldog szereplővel azonosultak, úgy vélték, ő a központi figura, és az elbeszélés többet foglalkozik vele. A rosszkedvű olvasók a szomorú szereplővel azonosultak, és úgy vélték, vele foglalkozik többet a történet.” (Bower, 1993/1981, 296. o. – Somorjai Dezső ford.)

Másnap megkérték a személyeket, hogy idézzék fel a szöveget. A felidézés aránya a boldog és a szomorú teniszezővel kapcsolatban függött az indukált hangulat típusától. Azaz statisztikai interakciót tapasztaltak a szereplők, valamint az indukált hangulat között a felidézés mértékében. Egyszerűbben, a szomorú olvasók által felidézett események 80 százalékla a szomorú szereplőhöz kapcsolódott, míg a boldog olvasó által felidézett események 55 százaléka a boldog szereplőhöz fűződött (lásd 16.4. ábra). Fontos, hogy ne feledjük: a felidézés pillanatában a résztvevők már semleges hangulatban voltak, tehát nem hangulattól függő előhívásról, visszakeresési folyamatról van szó, hanem feltehetően az indukált hangulat és a szöveg egyes tartalmi elemei közötti kongruencia segítette elő ezeknek a tartalmaknak a kódolását.

A kérdés továbbra is fennmarad, hogy miért kódolható jobban a hangulattal kongruens információ, mint a nem kongruens. Az egyik lehetőség Bower (1993/1981) szerint az, hogy szelektíven figyelünk ezekre az információkra, amelyek egyébként is jobban tudnak kapcsolódni a hangulat által aktivált hasonló tónusú régi emlékekhez. Ezt Bower (1993/1981) a szelektív emlékeztetés hipotézisének nevezi. A másik lehetőség az ingeranyag által kiváltott érzelmi intenzitás. Ha az ingeranyag azonos emocionális tónusú a személy érzelmi állapotával, akkor ez erősíti az érzelem intenzitását, míg ha eltérő, akkor gyengíti. Általános tapasztalat, hogy az intenzívebb érzelmekkel járó ingerekre jobban emlékszünk.

16.4. ábra. A boldog, illetve szomorú szereplőkkel kapcsolatos események felidézése a boldog vagy szomorú olvasók által

Bower (1993/1981) a szemantikusháló-elméletet javasolja az érzelmek és emlékezet kapcsolatának tárgyalására. Ebben az emlékezet hálózatmodelljét egészíti ki az érzelmek bevonásával. A hálózatmodell szerint az emberi emlékezet modellezhető az eseményeket leíró fogalmak, csomópontok és sémák asszociációs hálózatával. A szemantikus háló elméletében az érzelmeknek is vannak ilyen csomópontjaik, amelyek összekapcsolódnak az érzelmet kiváltó helyzetekkel, tipikus szerepekkel, fiziológiai reakciókkal, kifejező viselkedésekkel (lásd 16.5. ábra). De ezek a csomópontok összekapcsolódnak az egyén életében az adott érzelmet kiváltó eseményekkel is. Amikor például egy érzelmi csomópont energizálódik, akkor ez a serkentés továbbterjedhet más, az aktiválttal kapcsolatban lévő emlékezeti csomópontokra, és már rég elfelejtett emlékek aktivációját idézheti elő. Ugyanakkor a régi emlékek felidézése is aktiválhatja a hozzá kapcsolódó érzelmi állapotot.

16.5. ábra. Az emóció-csomópontokat körülvevő kapcsolatok egy része. A kétirányú nyilak a csomópontok közti aktivációs kölcsönhatásra utalnak. A 1-es és a 2-es emóció között gátló pálya látható (Bower, 1981, 135. o., valamint Bower, 1993/1981, 280. o. részben módosítva)

16.6. ábra. A primingarány a pozitív, a semleges és a negatív szavakra (Watkins et al., 1996, 39. o.)

A hangulattal kongruens tanulást gyakran emlékezeti torzításra egyszerűsítik le. A klinikai pszichológiában az ilyen torzítást gyakran vizsgálják depresszióban szenvedő személyeknél. Explicit emlékezeti vizsgálatokban kimutatható, hogy a depressziós személyek határozottabban negatív hangulattal kongruens emlékezeti torzítást mutattak (Watkins et al., 1992). Újabban az implicit tanulási paradigma keretében is vizsgálják az emlékezeti torzításokat depressziós betegek körében (Watkins et al., 1996; illetve lásd részletesebben tankönyvünk második kötetét: Csépe-Győri-Ragó, 2007b). A számunkra legérdekesebb hipotézisük az volt, hogy a depresszióban szenvedő személyek a negatív töltetű információkat jobban feldolgozzák, ennek során a negatív információk és asszociációs hálózatuk aktívabb lesz, sőt régebbi emlékeket is aktiválnak. Azaz a depresszióban szenvedőknek több asszociációjuk lesz a negatív szavakra, és kevesebb a pozitív szavakra, mint a nem depressziós személyeknek. Előfeszítéses (priming-) helyzetben mutattak be pozitív, semleges és negatív töltésű szavakat, természetesen fedőtörténettel együtt. Majd kulcsingerekre adott szabad asszociációs helyzetben vizsgálták az előfeszítési hatást. A sikeres előfeszítési arányt a 16.6. ábrán mutatjuk be. Világosan látható, hogy a depressziós személyek jobban feldolgozták a negatív jelentésű szavakat, mint a nem depressziós személyek. A kontrollcsoport a pozitív tartalmú szavakat dolgozta fel jobban, és kevésbé dolgozta fel a negatív tartalmúakat. A semleges szavakban nem volt lényeges különbség, ami arra utal, hogy a depressziós csoportban nem volt kimutatható implicit- memória-deficit. Mivel a különböző kísérleti eljárások más-más eredményre vezetnek, így a szakirodalomban még mindig vita tárgya, hogy mi a jelentősége az implicit memóriában fellépő ilyen torzításnak magában a depresszió problémájában.

Érzelmek és figyelem

Az érzelmek és a figyelem kapcsolatát több oldalról is megközelíthetjük. Jellemző, hogy az érzelmi szabályozó stratégiák – emlékezést módosító hatásukon túl – befolyásolják a figyelmi folyamatokat is. Gyakori jelenség például, hogy markánsan negatívnak értékelt ingerek automatikusan magukra vonják a figyelmet. Alább ezeket a jelenségeket tárgyaljuk.

Az érzelmi jelentésű ingerek a figyelmi folyamatok során kiugranak • Úgy tűnik, hogy a fajfejlődés során jelentőséget kapott félelemteli ingerek – például kígyók, pókok, mérges arcok – szinte automatikusan megragadják a figyelmet, és az ingerek által közvetített információfeldolgozás alaposabb lesz (Öhman et al., 2001). Amikor például valami „kígyószerűt” vélünk felfedezni, akkor többnyire először megijedünk, és csak később azonosítjuk, hogy mit is láttunk: tényleg kígyót, vagy csak egy locsolócsövet. A félelemteli ingerek már a figyelem előtti (preattentív) szakaszban is kiválthatják a félelmet. A dühöt kifejező arcok látványa a boldogságot kommunikáló arcokkal ellentétben akkor is pszichofiziológiai válaszokat vált ki, ha ezeket az arcokat semleges arcokkal elfedik, azaz maszkolják (Hansen-Hansen, 1988; Para et al., 1997).

Egy kutatásban (Öhman et al., 2001) azt vizsgálták, hogy összetett ingermintázat esetében is megjelenik-e a kígyó- vagy pókszerű ingerek automatikus feldolgozása függetlenül az irreleváns, elterelő ingerek számától. A vizsgálati személyeknek 3 x 3-as mátrixban mutattak képeket, amelyek ingeranyagként kígyókat (vagy pókokat), virágokat és gombákat ábrázoltak. Két elrendezés volt: az egyikben a kígyót (pókot) kellett megtalálni a virágok és gombák között, a másikban fordítva, a virágot vagy gombát kellett megtalálni a kígyók (pókok) között. A szerzők hipotézise szerint a kísérleti személyek gyorsabban megtalálják a kígyót vagy pókot a semleges ingerek között, mint a semleges ingert a kígyók/pókok között. A vizsgálat során reakcióidőket mértek. A kapott eredmények alátámasztották a szerzők hipotézisét, azaz a 3 x 3-as mátrix bármely pozíciójában gyorsabban felismerték a kígyókat és a pókokat, mint a virágokat és a gombákat.

Ugyanebben a munkájukban a szerzők egy másik kísérletről is beszámolnak, amelynek során az irreleváns, elterelő ingerek számát manipulálták az előzőhöz hasonló elrendezésben 2 x 2-es, illetve 3 x 3-as mátrixokat alkalmazva. A kutatók nem találtak szignifikáns különbséget a két helyzetben a félelmet kiváltó ingerek azonosításának reakcióidejében. Ez alátámasztja azt a feltételezést, hogy ezeknek az ingereknek a feldolgozása automatikusan történik. A jövőbeni kutatások számára érdekes és fontos kérdés lehet annak tisztázása, hogy ez az automatikus ingerfeldolgozás csak a félelmet kiváltó ingerekre igaz, vagy más, például a többi alapérzelemhez kapcsolódó ingerek esetében is kimutatható-e. A képet tovább színezi az úgynevezett érzelmi Stroop-hatás.

Érzelmi Stroop-jelenség • A szelektív figyelmi folyamatok klasszikus Stroop-jelenségét – mely számos alkalommal említésre került korábbi köteteinkben és a jelen kötetben is – a kutatók analógiaként kezdték alkalmazni az érzelmi folyamatokkal kapcsolatban is. (Emlékeztetőül: az eredeti, jól ismert Stroop-teszthelyzetben színes betűkkel írt színneveket mutatnak a résztvevőknek. A színeket jelölő szavak jelentése és színe vagy megegyezik [pl. a szó „piros” és piros színnel is van írva], vagy eltér [a szó „piros”, de kék színnel van írva]. A feladat a látott szín megnevezése a szó jelentésének figyelmen kívül hagyásával. Általános tapasztalat, hogy a betűszín és a jelentés össze nem illése esetén hosszabb a reakcióidő. A találati arányokból és a reakcióidőkből következtethetünk a szelektív figyelem [figyelmi gátlás] működésére [Stroop, 1935, lásd Czigler, 1994].)

Érzelmi Stroop-helyzetben a szóingerek nem színnevek, hanem emocionálisan nagy töltésű, például fenyegető vagy patológiára utaló szavak és semleges szavak. A feladat itt is a látott szó színének megnevezése. Az általános tapasztalat az, hogy a megterhelő szavak esetében megnő a válaszidő, ami – a színekhez hasonlóan – arra utal, hogy az olvasás szemantikus folyamatával interferál az érzelmi feldolgozás. A jelenséget pszichopatológiai problémák esetén is kimutatták (Williams et al., 1996): klinikai problémákkal küzdő páciensek (fóbiások, depressziósok, szorongók) a saját problémáikat kifejező vagy ahhoz közel álló jelentésű, színes betűkkel írt szavak esetében megnyúlt reakcióidővel tudták azonosítani a szavak színét.

Újabb elképzelések szerint azonban az érzelmi Stroop-hatás nem tekinthető ténylegesen Stroop-ef- fektusnak (Algom et al., 2004), vagyis nem a szelektív figyelmen belüli (érzelmi) interferenciáról van szó, hanem elképzelhető, hogy érzelmi hatásra lelassul a szemantikus feldolgozás – így nem szelektív figyelmi jelenségről volna szó, hanem „fenyegetésvezérelt lelassulásról” (Algom et al.,2004).

Torzítások a negatív érzelmek irányába (negativitási torzítás) • A félelemmel kapcsolatosan felvázolt kutatások összhangban vannak azzal a felismeréssel, hogy a negatív töltésű (valenciájú) érzelmi ingerek feldolgozása gyorsabb, mint a semleges vagy pozitív töltésű ingereké. Ennek neuro- fiziológiai bizonyítékát adják azok a kutatások, amelyekben különböző töltésű érzelmi ingerek feldolgozását kísérő kiváltott potenciálokat vizsgáltak (Carretié et al., 2001). A negatív töltetű ingerek esetében a kiváltott potenciálok közül az úgynevezett P200-as amplitúdója nagyobb, a latenciája pedig kisebb volt a pozitívokhoz képest. Eszerint a negatív érzelmi töltetű ingerek nagyobb mértékben és gyorsabban aktiválják a figyelmi folyamatokat. Részletesebb vizsgálat azt is feltárta, hogy a P200-as hullámnak nem a latenciája, hanem az amplitúdója tűnik lényegesebbnek a negatív érzelmek irányába történő torzítással kapcsolatban.

Felmerült az a kutatási kérdés, hogy a magas szorongással jellemezhető személyek negativitási torzítása megjelenik-e a korai figyelmi folyamatokat követő kiváltott potenciálokban, és ez vajon függ-e a szorongástól mint vonástól. Az előbb ismertetett vizsgálatot elvégezték magas vonásszorongással jellemezhető egyetemi hallgatóknál is (Mercado et al., 2006), és kimutatták, hogy fenyegető, negatív érzelmi helyzetben az auditoros kiváltott potenciál (P2) magasabb amplitúdójú és rövidebb latenciájú volt. A torzítás mértéke nem függött a vonásszorongástól, összefüggött azonban az állapotszorongással.

A fent bemutatott kísérletek a konkrét eredményeken kívül azért is izgalmasak, mert arra is rávilágítanak, hogy a kognitív pszichológiában használatos információfeldolgozási szemlélet érvényes az érzelemmel kapcsolatos témák megközelítésére is (vö. Dalgleish, 2003).

Az affektusok összetevőinek vizsgálata

Azokban a kutatásokban, amelyek magukat az affektív jelenségeket vizsgálják (és kevésbé lényeges azok hatása valamilyen kognitív vagy egyéb folyamatra), mérhetik az érzelem/hangulat összetevőit, illetve az érzelem kommunikációs aspektusait (ezt alább részletesen tárgyaljuk például az Érzelemkifejezés és kommunikáció cím alatt).

Az érzelmek összetevői (Frijda et al., 1989 nyomán) a következők:

  • szubjektív élmény,

  • testi válaszok, fiziológiai változások (vegetatív reakciók, az aktivációs szint módosulásai, agyi elektromos aktivitás),

  • gondolatok, kognitív tartalmak a helyzetről és az érzelemről,

  • arckifejezések,

  • általános érzelmi reakciók (pl. negatív hangulatban mindent rosszabbnak észlelhet a személy),

  • viselkedéses tendenciák (pl. az öröm megközelítést, a düh agressziót vált ki).

Az összetevők vizsgálatai módszereit a 16.3. táblázatban foglaltuk össze, a 16.4. táblázatban pedig az érzelmek vizsgálatában leggyakrabban alkalmazott fiziológiai technikákat mutatjuk be. Ezek az eljárások természetesen kombinálhatok: a kutatók például megfigyelhetik, hogy hogyan változik az állat viselkedése bizonyos agyterületeinek roncsolása után, és ezt skálázhatják is. Embernél lehetőség van például agyműtétek előtt és után (sőt: közben) a beteg érzelmi élményének, viselkedésének és gondolati tartalmainak összehasonlító elemzésére a fentiek közül több módszer kombinálásával.

20.3. táblázat - 16.3. táblázat. Érzelem-összetevők vizsgálatára alkalmazott kutatási módszerek

Érzelem-összetevő

Vizsgálati módszer

Előny

Hátrány

Szubjektív élmény

Önbeszámolási módszerek: introspekció: saját élmény megítélése pszichológiai skálákon

Közvetlen hozzáférés a személy élményeihez

Szubjektivitás, érzelmek nehéz verbális kifejezhetősége (vö. alább, privát-publikus probléma)

Testi válaszok, fiziológiai változások (vegetatív reakciók, az aktivációs szint módosulásai, agyi elektromos aktivitás)

Fiziológiai mérés:

1. Nem invazív eljárások

- megfigyelés (szabad szemmel is látható változások, pl. izzadás)

- pl. EKG, GBR-mérés

- EEG

- Képalkotó eljárások: fMRI, PET

2. Megfigyelés (pl. emberi balesetekben bekövetkező sérülések esetén hogyan változnak az érzelmek)

3. Beavatkozó eljárások: képletek sértése, struktúrák átmetszése, irtás, gyógyszeres beavatkozás stb.

Feltárható az affektus biológiai bázisa, vizsgálható az affektus és a fiziológiai struktúra és működés kapcsolata A kutatási eredmények közvetlenül hasznot hozhatnak a gyógyító, pszichofarmakológiai beavatkozásokban

Erős függés egyéb hatásoktól (pl. a GBR-mérés függ a hőmérséklettől)

A beavatkozó módszereket elsősorban állatkísérletekben alkalmazzák

- kérdéses az emberekre való általánosíthatóság

- etikai problémák

A beavatkozás megváltoztathatja az egész struktúra működését, nehéz a változás célzott követése Erős a függés a technikai színvonaltól

Gondolatok, kognitív tartalmak a helyzetről és az érzelemről

Introspekció, szabad asz- szociációs technikák, szóasszociációs vizsgálatok (pl. reakcióidő-méréssel összekötve), strukturált vagy kötetlen szóbeli kikérdezés, interjú

Közvetlen hozzáférés a személy belső tartalmaihoz

Verbalizálási és kommunikációs nehézségek, szubjektivitás

Érzelemkifejezés (pl. arckifejezések, testtartás stb.)

Spontán vagy kiváltott érzelmi helyzetekben mutatott érzelemkifejezés vizsgálata (megfigyelés, önbeszámoló, külső skálázás stb.)

Az érzelemkifejezés csatornái (pl. mimika, gesztusok) kongruenciájának a megítéltetése Kultúrközi vizsgálatok

A helyzetekben mutatott viselkedések összevethetők Az érzelemkifejezés folyamata követhető Különböző kultúrák összehasonlíthatók

A „spontán” és az indukált érzelemkifejezést nagyban befolyásolja a kultúra, a szocializáció, az életkor és számos kontextuális változó, és erősek lehetnek a követelményjellemző hatások is

Vélekedések, attitűdök vagy diszpozi- cionális érzelmek önbeszámolós/ önjellemzős módszerei

Hangulatvizsgáló módszerek, tartós diszpozíciókat vizsgáló eljárások pl. a személyiségpszichológia eszköztárából, attitűdmérő módszerek

Feltárhatók a mögöttes érzelmi tényezők, a tartós állapotok – összevethetők a gyors lefolyású érzelmekkel

Erős a kontextuális függés mind a külső, környezeti tényezőktől, mind a belső, pszichológiai állapotoktól


20.4. táblázat - 16.4. táblázat. Az érzelemkutatásban leggyakrabban használt fiziológiai módszerek áttekintése

Megnevezés

Rövidítése

Mért jellemző(k)

Perifériás és autonóm idegrendszer közvetlen vagy közvetett mérése

Elektrokardiográfia

EKG

A szívműködés szabályozásával együtt járó elektromos változások

Elektromiográfia

EMG

Az izomaktivitásokkal és azok idegi szabályozásával együtt járó elektromos változások

Elektrookulográfia

EOG

A szemmozgás követése

Galvanikus bőrreflex / galvános bőrellenállás mérése

GBR

A bőr és a verejtékmirigyek működésével kapcsolatos elektromos jelenségek

Pulzusfrekvencia mérése

A pulzus gyakorisága/perc

Vérnyomásmérés

A szisztolés és a diasztolés vérnyomás

Légzésfrekvencia mérése

A levegővételek gyakorisága/perc

Agyi elektromos aktivitás mérése

Elektroencefalográfia

EEG

Az agyi aktivitással együtt járó elektromos változások

Kérgi kiváltott potenciál mérése

Az agyi aktivitások vizsgálata konkrét ingerekkel (vizuális, hallási stb.) konkrét idegi pályákon

Modern képalkotó eljárások

Pozitronemissziós tomográfia

PET

Az idegrendszer glükózmetabolizmusának aktivitása

Magmágneses rezonancián alapuló képalkotó eljárás

MRI

Háromdimenziós statikus kép a különböző agyi struktúrákról

Funkcionális magmágneses rezonancián alapuló képalkotó eljárás

fMRI

A különböző idegrendszeri területek eltérő aktivitásával együtt járó véráramlás-különbségek