Ugrás a tartalomhoz

Bevezetés a szociológiába

Andorka Rudolf (2006)

Osiris Kiadó

Méltányosság, igazságosság

Méltányosság, igazságosság

Az egyenlőség mint elérendő cél alternatívájának tekintik egyes szerzők a méltányosságot (equity). Ez azt jelenti, hogy a társadalom tagjai akkora javadalmazásban, jutalomban, vagyis jövedelemben, megbecsülésben stb. részesülnek a társadalom részéről, amely arányos a társadalom érdekében végzett szolgálatukkal, a közjóhoz való hozzájárulásukkal. Azt az elképzelt társadalmat, ahol ez megvalósul, szokták meritokráciának nevezni.

A méltányossággal rokon fogalom az igazságosság (justice). Igazságosnak nevezik (Rawls 1972) azokat az egyenlőtlenségeket, jövedelemkülönbségeket, amelyeket egy hipotetikus kiinduló helyzetben, amikor még senki sem tudja, hogy a jobb módúak vagy a szegények közé fog tartozni, a társadalom minden tagja elfogadhatónak tartana.

A szegénység és a vele rokon depriváció és hátrányos helyzet, valamint többszörösen hátrányos helyzet fogalmaknak sincs általánosan elfogadott definíciójuk a társadalomtudományokban, így a szociológiában sem. A definíciónak és az egyik vagy másik fogalom használatának ugyanakkor igen nagy jelentősége van, mert ettől erősen függ az, hogy egy adott társadalmon belül hány embert, családot tekintünk szegénynek stb.

Szegénység

A szegénység fogalmát inkább a hagyományos fajtájú hátrányos helyzet megjelölésére, és inkább az alacsony jövedelem és ebből adódó egyéb hátrányok, mint például a nem megfelelő táplálkozás, rossz lakásviszonyok stb. megjelölésére szokták használni.

A depriváció szó szerint „valamitől való megfosztottságot” jelent. Nemcsak a szegénység megjelölésére, hanem például a gyermekeknek a „szülői szeretettől való megfosz- tottságára” is használjuk. Amikor a szegénység megjelölésére használjuk, akkor többnyire azt értjük alatta, hogy a deprivált személy vagy család nélkülöz valamit, ami az adott társadalomban a nagy többségnek rendelkezésére áll, vagy amit az adott társadalomban mindenki számára kívánatos, elérendő minimumnak tartunk. Ezért inkább relatív, mint abszolút hátrányt jelent, és sokszor lényegesen tágabb körű hátrányokra vonatkoztatjuk, mint amilyeneket a hagyományos szegénységfogalomba beleértünk, ahol a hátrányok egyszerűen csak alacsony jövedelmet és ebből adódó hátrányokat jelentenek.

A hátrányos helyzet fogalmat a depriváció magyar fordításaként értelmezhetjük, tehát relatív lemaradást jelent, és nemcsak jövedelmi, hanem egyéb hátrányokra (például elmagányosodás) is vonatkozik. A többszörösen hátrányos helyzet az olyan személyekre és családokra utal, akiknél egynél több hátrány (például alacsony jövedelem és rossz egészségi állapot) jelentkezik. Használata mögött az a megfontolás húzódik meg, hogy a hátrányok halmozódása különösképpen megnehezíti az azokból való kiemelkedést.

Az eddig tárgyalt fogalmak, mint látjuk, nem határolódnak el élesen egymástól. Előfordul, hogy az egyik szerző szegénységnek nevezi azt, amit a másik deprivációként jelöl meg. Ezzel szemben teljesen egyértelmű az abszolút és relatív szegénység (vagy depri- váció vagy hátrány) közötti különbség.

Abszolút szegénységről beszélünk, ha az egyén vagy a család létminimum alatt él. A létminimumot legtöbbször egy bizonyos egy főre jutó havi jövedelemben határozzuk meg, de elképzelhető más létminimum-kritériumok használata is, például lehet azt mondani, hogy amelyik családnak nincs hűtőszekrénye, az a létminimum alatt él (ez a kritérium szerepelt például az egyik amerikai definícióban).

A relatív szegénység viszont azt jelenti, hogy az egyén vagy a család erősen elmarad az adott társadalom átlagos viszonyaitól, például az egy főre jutó jövedelem kevesebb, mint az átlag 60, 50 vagy 40 százaléka. Némelykor egyszerűen az egy főre jutó jövedelem szerint sorba rakott egyének vagy családok „alsó” 10 százalékát (decilis) vagy 20 százalékát (kvintilis) tekintjük relatív szegénynek. Nemcsak jövedelem-, hanem más életkörülmény-mutatók alapján is beszélhetünk relatív szegénységről, például azt mondhatjuk, hogy a mai magyar társadalomban, ahol a 8 általános iskolai végzettség megszerzése általánosan elfogadott követelménynek tekinthető, az ennél alacsonyabb végzettségűek relatív értelemben szegények.

Az abszolút és relatív szegénység fogalom használatának nagyon messzemenő következményei vannak: amikor a gazdasági fejlődés során a társadalomban az átlagos jövedelem vagy az átlagos életkörülmények emelkednek, az abszolút értelemben vett szegénység majdnem biztosan csökken. Ezzel szemben ugyanebben a helyzetben a relatív szegénység nem szükségképpen csökken (kivéve azt az esetet, ha párhuzamosan csökken a jövedelem stb. szerinti egyenlőtlenség), sőt nőhet is.