Ugrás a tartalomhoz

Európa társadalomtörténete a 20. században

Tomka Béla (2009)

Osiris Kiadó

A halandóság alakulása: a bizonytalantól a biztos életidőig

A halandóság alakulása: a bizonytalantól a biztos életidőig

A természetes szaporulat másik tényezőjét a mortalitás jelenti. A halálozások terén is fontos változások zajlottak le a 20. század során Európában, melyek közül az alábbiak különös figyelmet érdemelnek:

  1. A mortalitás – regionálisan különböző dinamikával, s természetesen a háborúk időszakától eltekintve – jelentősen csökkent.

  2. A legtöbb kommunista országban az 1960-as évektől – az ipari világ békeidőbeli népesedéstörténetében példa nélküli módon – ismét emelkedni kezdett a halandóság mértéke, s ez a folyamat csak a rendszerváltást követően fordult meg.

  3. A nyugat-európai országok halandósági mutatói közötti eltérések mérséklődtek. A kontinens nyugati és keleti fele között ellenben – a fentiek miatt – az 1960-as évektől erőteljes divergencia látható. Minden országban fennmaradtak ugyanakkor rétegspecifikus halandósági eltérések, a nők és a férfiak halandósági mutatói között pedig nyílt az olló a század során.

1. A halálozás csökkenése egy olyan általános folyamat a 19-20. század során – de különösen a 19. század végétől –, amely egész Európában végbement. Ennek eredményeként az élet egy korábban ismeretlen biztonsága alakult ki: míg a tradicionális társadalmakban a halál minden életkorban fenyegette az embereket, addig a 20. század végére ez mindinkább az idősebb életkorokra koncentrálódott, s mind többen kezdték megközelíteni azt, amit az ember biológiai vagy fiziológiai élettartamának neveznek, vagyis az emberi élet természet szabta határát. Mindazonáltal a halálozás csökkenése az egyes európai régiókban eltérően zajlott a század folyamán. A halandóság színvonalában mindvégig megfigyelhetünk egy nyugat-keleti és egy észak-déli lejtőt, bár az utóbbi a század végére jelentősen mérséklődött.40 A halálozási mutatók Nyugat-Európában és Dél-Európában folyamatosan – bár az egyes országokban és időszakokban eltérő sebességgel – csökkentek. A jelentős változás még a népesség korszerkezete által alapvetően befolyásolt nyers halálozási rátát tanulmányozva is szembetűnő: ennek értéke a századelőn még 15,8 és 25,2% között volt a különböző nyugat-európai országokban, a század közepére 7,5 és 12,7% közé, 1990-ben pedig 8,7 és 11,9% közé estek az adatok.41 A népesség kormegoszlásának hatását kiiktató korspecifikus mutatók – mint a várható átlagos élettartam és a csecsemőhalandóság – viszont ez esetben is árnyaltabb képet adnak, s így összehasonlításra is alkalmasabbak. Az 3.4. és az 3.5. táblázat bemutatja a férfiak, illetve nők születéskor várható átlagos élettartamának alakulását a 20. század során különböző időpontokban. Míg a századelőn a legkedvezőbb mutatókkal rendelkező országokban (a skandináv országok Finnország kivételével) a férfiak születéskor várható élettartama alig érte el az 50 évet, addig az 1980-as évek végén minden nyugat-európai országban meghaladta a 70 évet, sőt a legkiválóbb Norvégiában és Svédországban megközelítette a 75 évet. A nők esetében még ennél is nagyobb volt a növekedés, így 1990-re a nyugat-európai nők a férfiaknál átlagosan 6,5 évvel hosszabb életre számíthattak. Mindazonáltal a halandóság javulása egyik nem vonatkozásában sem volt egyenletes ütemű: a növekedés igen gyorsan haladt a század első felében, de még az 1950-es években és az 1960-as évek elején is erőteljesnek volt mondható, majd az 1960-as évek második felében és a következő évtized elején lelassult, az 1970-es évek végétől pedig ismét valamivel gyorsabb ütemben zajlott.42

Külön figyelmet érdemel a csecsemőhalandóság, egyrészt azért, mert sokáig a halandóság csökkenésének legfontosabb területe volt, másrészt pedig azért, mert egy társadalom fejlettségi szintjét kiválóan jelző mutatóról van szó, hiszen alakulásában számos fontos tényező (csecsemő- és gyermekvédelem, az egészségügyi rendszer szervezettsége és színvonala, a lakosság kulturális szintje, a gyermekekhez való viszony stb.) játszik közre.

3.3. táblázat - 3.3. táblázat ► Férfiak születéskor várható átlagos élettartamának alakulása európai országokban, 1900-2000 (év)

1900

1910

1920

1930

1940

1950

1960

1970

1980

1990

2000

Egyesült Királyság

44,1

51,5

55,6

58,7

66,4

67,9

68,7

70,2

72,9

75,4

Franciaország

45,3

48,5

52,2

54,3

62,9

66,9

68,4

70,2

72,7

75,3

Hollandia

46,2

51,0

55,1

61,9

65,7

70,6

71,5

70,7

72,6

73,6

75,5

Belgium

45,4

56,0

62,0

67,7

67,8

70,0

72,7

75,1

Írország

49,3

53,6

57,4

58,2

59,0

64,5

68,1

68,8

70,1

72,3

73,9

Németország/

NSZK

40,6

47,4

56,0

59,9

64,6

66,9

67,4

69,6

72,9

75,0

Ausztria

39,1

40,7

54,5

61,9

65,6

66,5

69,0

72,4

75,1

Svájc

45,7

50,7

54,5

59,3

62,7

66,4

68,7

70,3

72,4

74,2

76,9

Svédország

50,9

54,5

54,8

61,2

64,3

69,0

71,2

72,2

72,8

74,8

77,4

Dánia

50,2

54,9

55,8

60,9

63,5

67,8

70,4

70,7

71,1

72,0

74,5

Norvégia

50,4

54,8

55,6

61,0

64,1

69,3

71,6

71,2

72,3

74,9

76,0

Finnország

42,9

45,3

43,4

50,7

54,3

58,6

65,5

66,5

69,2

70,9

74,2

Olaszország

42,6

44,2

49,3

53,8

63,7

67,2

69,0

70,6

73,5

76,6

Spanyolország

33,9

40,9

40,3

48,4

47,1

59,8

67,4

69,6

72,5

73,4

75,8

Lengyelország

48,2

55,6

64,8

66,8

66,9

66,5

69,7

Csehszlovákia

42,8

47,7

53,7

56,5

62,2

67,6

66,1

66,8

67,5

71,6/

69,1

Magyarország

36,6

39,1

41,0

48,7

55,0

59,9

65,9

66,3

65,5

65,1

67,4


Megjegyzések: Csehszlovákia 2000: Csehország/Szlovákia. Magyarország: jelenlegi terület. Egyesült Királyság 1891-1952: Anglia és Wales. Eltérő időpontok: Magyarország: 1900-01, 1910-11, 1920-21, 1930-31, 1941; Németország: 1891-1900, 1910-11, 1924-26, 1932-34, 1949-51, 1960-62, 1970-72; Anglia és Wales: 1891-1900, 1910-12, 1920-22, 1930-32, 1950-52; Franciaország: 1898-1903, 1908-13, 1920-23, 1928-33; Hollandia: 1890-99, 1900-09, 1910-20, 1921-30, 1931-40, 1950-52, 1980-81; Belgium: 1891-1900, 1928-32; Ausztria: 1901-05, 1906-10, 1930-33, 1949-51, 1959-64; Svájc: 1889-1900, 1910-11, 1920-21, 1929-32, 193944, 1948-53, 1958-63, 1968-73, 1978-83; Írország: 1900-02, 1910-12, 1925-27, 1935-37, 1940-42, 1950-52, 1961, 1971, 1980-82; Svédország: 1891-1900, 1901-10, 1916-20, 1926-30, 1936-40, 1946-50, 1960-64, 197074; Dánia: 1895-1900, 1906-10, 1916-20, 1926-30, 1936-40, 1946-50, 1961-62, 1970-71, 1980-81; Finnország: 1891-1900, 1901-10, 1911-20, 1921-30, 1936-40, 1946-50, 1960-64, 1970-74, 1981; Norvégia: 18911901, 1901-11, 1911-21, 1921-31, 1931-41, 1946-50, 1979-80, 1994; Olaszország: 1899-02, 1901-10, 1921-22, 1930-32; Csehszlovákia 1909-12, 1920-22, 1929-32, 1937, 1949-51, 1960-61; Lengyelország 1931-32, 1948, 1960-61, 1970-72, 1980-81.

Források: Time series of historical statistics, 1867-1992. Budapest: KSH, 1993. 107. (Magyarország 1900-90). United Nations (ed.): Demographic Yearbook, 1948. New York: United Nations. 1949. (Nyugat-Európa 190040). Eurostat (Hrsg.): Bevölkerungsstatistik. Daten, 1995-1998. Luxemburg: European Union, 1999. (Nyugat-Európa 1960-70, Németország 1980, Egyesült Királyság 1980, Belgium 1980-1990, Finnország 1981, Ausztria 1990). Council of Europe (ed.): Recent demographic developments in Europe, 1996. H. n., 1996. 55-57. (Nyugat-Európa 1980-1990). Oscar W. Gabriel – Frank Brettschneider (Hrsg.): Die EU-Staaten im Vergleich. Opladen: Westdeutscher Verlag, 1994. 502. (Németország 1970-1972, Franciaország 1950, Írország 195052, Olaszország 1950). Peter Flora (ed.): State, Economy, and Society in Western Europe. Vol. II. Frankfurt/M.: Campus, 1987. 96. (Ausztria 1906-10, 1959-64), 97. (Belgium 1891-1900), 98. (Dánia 1895-1900, 1906-10, 1916-20, 1926-30, 1936-40, 1946-50), 99. (Finnország 1891-1900, 1936-40, 1946-50), 101. (Németország 1891-1900, 1924-26, 1932-34), 102. (Írország 1900-02, 1910-12), 103. (Olaszország 1899-1902, 1901-10),

104. (Hollandia 1890-99), 105. (Norvégia 1891-1901, 1931-41, 1946-50), 106. (Svédország 1891-1900, 191620, 1926-30, 1946-50), 107. (Svájc 1899-1900, 1948-53, 1968-73), 108. (Anglia és Wales 1891-1900, 1950-52). Franz Rothenbacher: The European Population since 1945. Houndmills: Palgrave, 2005. 174. (Csehszlovákia >

1909-12-1997-98), 647. (Lengyelország 1952-53-1998). Franz Rothenbacher: The European Population since 1945. Houndmills: Palgrave, 2005. CD-Rom Publication (Spanyolország 1900-1990). William C. Cockerham: Health and Social Change in Russia and Eastern Europe. New York: Routledge, 1999. 148. (Lengyelország 1931-32, 1948). OECD Factbook 2007: Economic, Environmental and Social Statistics. Paris: OECD, 2007.

  1. (Európa 2000).

3.4. táblázat - 3.4. táblázat ► Nők születéskor várható átlagos élettartamának alakulása európai országokban, 1900-2000 (év)

1900

1910

1920

1930

1940

1950

1960

1970

1980

1990

2000

Egyesült Királyság

47,8

55,4

59,9

62,9

71,5

73,7

75,0

76,2

78,5

80,2

Franciaország

48,7

52,4

56,1

59,0

68,5

73,6

75,9

78,4

80,9

82,7

Hollandia

49,0

53,4

57,1

63,5

67,2

72,9

75,3

76,5

79,3

80,1

80,5

Belgium

48,8

59,8

67,3

73,5

74,2

76,8

79,4

81,4

Írország

49,6

54,1

57,9

59,6

61,0

67,1

71,9

73,5

75,6

77,9

79,1

Németország/

NSZK

44,0

50,7

58,8

62,8

68,5

72,4

73,8

76,1

79,3

81,0

Ausztria

41,1

42,1

58,5

67,0

72,0

73,4

76,1

78,9

81,1

Svájc

48,5

53,9

57,5

63,1

67,0

70,9

74,1

76,2

79,1

81,1

82,6

Svédország

53,6

57,0

57,6

63,3

66,9

71,6

74,9

77,1

78,8

80,4

82,0

Dánia

53,2

57,9

58,1

62,6

65,8

70,1

74,4

75,9

77,3

77,7

79,3

Norvégia

54,1

57,7

58,7

63,8

67,6

72,7

76,0

77,5

79,0

80,6

81,4

Finnország

45,6

48,1

49,1

55,1

59,5

65,9

72,5

75,0

77,6

78,9

81,0

Olaszország

43,0

44,8

50,8

56,0

57,5

67,2

72,3

74,9

77,4

80,0

82,5

Spanyolország

35,7

42,6

42,1

51,1

53,2

64,3

72,2

75,1

78,6

80,5

82,5

Lengyelország

51,4

64,2

70,5

73,8

75,4

75,5

77,9

Csehszlovákia

45,9

50,8

57,5

60,5

67,0

73,4

73,0

73,9

76,0

78,4/

77,4

Magyarország

38,2

40,5

43,1

51,8

58,2

64,2

70,1

72,1

72,7

73,7

75,9


Megjegyzések: Csehszlovákia 2000: Csehország/Szlovákia. Magyarország: jelenlegi terület. Egyesült Királyság 1891-1952: Anglia és Wales. Eltérő időpontok: Magyarország: 1900-01, 1910-11, 1920-21, 1930-31, 1941; Németország: 1891-1900, 1910-11, 1924-26, 1932-34, 1949-51, 1960-62, 1970-72; Anglia és Wales: 1891-1900, 1910-12, 1920-22, 1930-32, 1950-52; Franciaország: 1898-1903, 1908-13, 1920-23, 1928-33; Hollandia: 1890-99, 1900-09, 1910-20, 1921-30, 1931-40, 1950-52; Belgium: 1891-1900, 1928-32; Ausztria: 1901-05, 1906-10, 1930-33, 1949-51, 1959-64; Svájc: 1889-1900, 1910-11, 1920-21, 1929-32, 1939-44, 194853, 1958-63, 1968-73, 1978-83; Írország: 1900-02, 1910-12, 1925-27, 1935-37, 1940-42, 1950-52, 1961, 1971, 1980-82; Svédország: 1891-1900, 1901-10, 1916-20, 1926-30, 1936-40, 1946-50, 1960-64, 1970-74; Dánia: 1895-1900, 1906-10, 1916-20, 1926-30, 1936-40, 1946-50, 1961-62, 1970-71; Finnország: 1891-1900, 190110, 1911-20, 1921-30, 1936-40, 1946-50, 1960-64, 1970-74; Norvégia: 1891-1901, 1901-11, 1911-21, 1921-31, 1930-41, 1946-50, 1979-80, 1994; Olaszország: 1899-02, 1901-10, 1921-22, 1930-32; Csehszlovákia 190912, 1920-22, 1929-32, 1937, 1949-51, 1960-61; Lengyelország 1931-32, 1952-53, 1960-61, 1970-72, 1980-81. Források: Time series of historical statistics, 1867-1992. Budapest: KSH, 1993. 108. (Magyarország 1900-90). United Nations (ed.): Demographic Yearbook, 1948. New York: United Nations, 1949. (Nyugat-Európa 190040). Eurostat (Hrsg.): Bevölkerungsstatistik. Daten, 1995-1998. Luxemburg: Eurostat, 1999. (Nyugat-Európa 1960-70, Németország 1980, Belgium 1990, Finnország 1981, Ausztria 1990). Council of Europe (ed.): Recent demographic developments in Europe, 1996. H. n., 1996. 55-57. (Nyugat-Európa 1980-1990). Oscar W. Gabriel – Frank Brettschneider (Hrsg.): Die EU-Staaten im Vergleich. Opladen: Westdeutscher Verlag, 1994. 502. (Németország 1970-1972, Franciaország 1950, Írország 1950-52, Olaszország 1950). Peter Flora (ed.): State, Economy, and Society in Western Europe. Vol. II. Frankfurt/M.: Campus, 1987. 96. (Ausztria 1906-10, 1959-64), 97. (Belgium 1891-1900), 98. (Dánia 1895-1900, 1906-10, 1916-20, 1926-30, 1936-40, 1946-50), 99. (Finnország 1891-1900, 1936-40, 1946-50), 101. (Németország 1891-1900, 1924-26, 1932-34), 102. (Írország 1900-02, 1910-12), 103. (Olaszország 1899-1902, 1901-10), 104. (Hollandia 1890-99), 105. (Norvégia 1891-1901, 1931-41, 1946-50), 106. (Svédország 1891-1900, 1916-20, 1926-30, 1946-50), 107. (Svájc 18991900, 1948-53, 1968-73), 108. (Anglia és Wales 1891-1900, 1950-52). Franz Rothenbacher: The European Population since 1945. Houndmills: Palgrave, 2005. 174. (Csehszlovákia 1909-12-1997-98), 647. (Lengyelország 1952-53-1998). Franz Rothenbacher: The European Population since 1945. Houndmills: Palgrave, 2005. CD-Rom Publication (Spanyolország 1900-1990). William C. Cockerham: Health and Social Change in Russia and Eastern Europe. New York: Routledge, 1999. 148. (Lengyelország 1931-32). OECD Factbook 2007: Economic, Environmental and Social Statistics. Paris: OECD, 2007. 215. (Európa 2000).

A csecsemőhalandóság szintén jelentősen javult a 20. század során. 1900-ban még Németországban is 200% felett volt ez a mutató, de Svédországban és Norvégiában is alig csökkent 100% alá. A 1980-as évek végére ellenben már ennek töredékére esett vissza, minden nyugat-európai országban a gyermekek kevesebb, mint 9%-e halt meg 1 éves kora előtt (3.6. táblázat). Különösen gyors volt a csökkenés 1950 és 1990 között, amikor évente mintegy 5%-kal mérséklődött a csecsemőhalandóság 15 nyugat-európai és dél-európai országban, így annak szintje egyedül ez alatt a négy évtized alatt negyedére süllyedt.43 A nagymérvű csökkenés ellenére a kelet-közép-európai és különösen a délkelet-európai csecsemőhalandóság európai viszonylatban mindvégig igen kedvezőtlennek számított.

  1. A halálozás kelet-közép-európai és délkelet-európai alakulása a 20. század első és középső harmadában még nagyjából megfelelt a nyugat-európai tendenciáknak, hiszen e periódus során jelentősen javult a mortalitás. Ezt követően azonban e régiók legtöbb országában stagnáltak vagy romlottak a halálozási mutatók, s így jelentősen eltért a fejlődésük dinamikája a nyugat-európaitól.

A század első felében – ezen belül is különösen a két világháború között – még mindkét nem esetében jelentősen nőtt a születéskor várható átlagos élettartam Kelet-Közép-Európában. A legfejlettebbnek számító Csehszlovákiában 1937-ben a férfiaknál 54,9 év, a nők esetében 58,7 év volt, ami alig több mint másfél évtized alatt 8,5, illetve 9,4 éves növekedésnek felelt meg.44 Még gyorsabb volt a javulás Magyarországon. Itt 1941-ben a férfiak esetében 54,9 évre, a nők esetében pedig 58,2 évre emelkedett, vagyis a férfiaknál 18, a nők esetében pedig már 20 évvel volt magasabb, mint a századfordulón. Ez mindenekelőtt a csecsemőhalandóság jelentős csökkenésének az eredménye volt. Közvetlenül a második világháború után annak utóhatásai (a rossz egészségügyi viszonyok, a gyenge táplálkozás) miatt nőtt a halálozási arány, de hamarosan ismét javulni kezdett a halandóság. A következő mintegy másfél évtizedet több országban a halandóság leggyorsabb átalakulási időszakának tekinthetjük.45 A férfiak születéskor várható átlagos élettartama Csehszlovákiában az 1940-es évek végének 62 évéről az 1960-as évek elején már 68 évre nőtt. Ezalatt a nőknél is nagyarányú javulás figyelhető meg, ami 67 évről 73 évre emelte ezt a mutatót. Magyarország közben felzárkózott nemcsak Csehszlovákiához, hanem több nyugat-európai országhoz is.

3.5. táblázat - 3.5. táblázat ► A csecsemőhalandóság alakulása európai országokban, 1900-2000 (ezrelék)

1900

1910

1920

1930

1940

1950

1960

1970

1980

1990

2000

Egyesült Királyság

154

105

80

60

61,0

30,0

22,5

18,5

12,1

7,9

5,6

Franciaország

160

111

123

84

90,5

52,0

27,5

18,2

10,0

7,3

4,4

Hollandia

155

108

83

51

39,1

25,0

17,9

12,7

8,6

7,1

5,1

Belgium

172

135

110

100

93,2

53,0

31,2

21,1

12,1

7,9

4,8

Írország

109

95

83

68

66,4

46,0

29,3

19,5

11,1

8,2

6,2

Németország/

NSZK

229

162

131

85

64,1

55,0

35,0

23,6

12,6

7,0

4,4

Ausztria

231

189

156

104

74,2

66,0

37,5

25,9

14,3

7,8

4,8

Svájc

150

105

84

51

46,2

31,0

21,1

15,1

9,1

6,8

4,9

Svédország

99

75

63

55

39,2

21,0

16,6

11,1

6,9

6,0

3,4

Dánia

128

101

91

82

50,0

31,0

21,5

14,2

8,4

7,5

5,3

Finnország

153

118

96

75

88,3

44,0

21,0

13,2

7,60

5,6

3,8

Norvégia

91

67

58

46

39,1

28,0

18,9

12,7

8,10

6,9

3,8

Olaszország

174

140

127

106

102,7

64,0

43,9

29,6

14,6

8,2

4,5

Spanyolország

186

149

164

117

108,7

64,2

44,0

28,3

12,3

7,6

3,9

Lengyelország

143

140,0

108,0

56,0

33,2

21,3

16,0

8,1

Csehszlovákia

139

135

98,8

77,7

23,5

22,1

18,4

11,3

4,1/

8,6

Magyarország

223

195

193

153

130,1

85,7

47,6

35,9

23,2

14,8

9,2


Megjegyzések: Egyesült Királyság 1900-1930, 1950: Anglia és Wales. Csehszlovákia 2000: Csehország/Szlovákia. Eltérő időpontok: Ausztria 1922, Csehszlovákia 1919, Lengyelország 1938, Spanyolország 1901. Források: Time series of historical statistics, 1867-1992. Budapest: KSH, 1993. 218. (Magyarország 1920-1990). Brian R. Mitchell: European Historical Statistics, 1750-1975. New York: Macmillan, 1981. 140-142. (Nyugat- Európa 1900-1930, 1950, Dánia 1940). United Nations (ed.): Demographic Yearbook, 1948. New York: United Nations, 1949. 406. (Nyugat-Európa 1940). Eurostat (Hrsg.): Bevölkerungsstatistik. Daten, 1995-1998. Luxemburg: Eurostat, 1999. 182-183. (Nyugat-Európa 1960). Council of Europe (ed.): Recent demographic developments in Europe, 1996. H. n., 1996. 54. (Nyugat-Európa 1970-1990). Franz Rothenbacher: The European Population since 1945. Houndmills: Palgrave, 2005. 26. (Csehszlovákia 1950-1990, Lengyelország 1950-90, Spanyolország 1950-90). Franz Rothenbacher: The European Population since 1945. Houndmills: Palgrave, 2005. CD-Rom Publication (Csehszlovákia 1919-40, Lengyelország 1930-38, Spanyolország 1901-1940). OECD Factbook 2007: Economic, Environmental and Social Statistics. Paris: OECD, 2007. 217. (Európa 2000).

Az 1960-as évek közepe azonban fordulatot eredményezett a halálozás alakulásában: a kommunista országokban az évtizedek óta – néhol a 19. század vége óta – tartó javulás leállt, pontosabban fogalmazva stagnált a 40 éven felüli nők, s romlott a 35 éven felüli férfiak esetében.46 Ez a változás nem egyformán érintett minden országot: míg Csehszlovákiában vagy Bulgáriában kevésbé jelentkezett a romlás, addig Magyarországon igen súlyosan, amit egyenesen „epidemiológiai válság"-nak neveznek.47 A nők helyzete viszonylag kedvezően alakult, hiszen az ő halandóságjavulásuk Magyarországon is csak erősen lelassult, így a várható átlagos élettartamuk 1980-ban 72,7, 1990-ben 73,7 év volt. A férfiak ezen mutatója azonban előbb stagnált, majd fokozatosan csökkenni kezdett, s 1980- ban 65,5, 1990-ben pedig már csupán 65,1 év volt. Ez egyben azt is jelentette, hogy a nemek közötti halandósági különbség Magyarországon jóval nagyobb lett – 1990-ben a várható élettartam vonatkozásában több mint 8 év –, mint Nyugat-Európa országaiban. A mortalitás romlása nem egyformán érintette a különböző korosztályokat: minden kommunista országban a középkorú férfiakat sújtotta leginkább.48

A kommunista és a nyugat-európai országok fejlődése közötti különbségeket mutatja, hogy például Angliában és Franciaországban 1970 és 1990 között minden korosztályban javult a halandóság – eltekintve a húsz év körüli férfiakétól, ahol stagnált. A javulás nem volt egyenletes mértékű, Angliában a csecsemők, gyermekek és a 40-60 év közötti középkorúak esetében volt a legnagyobb, Franciaországban a csecsemők, gyermekek és a 40-70 életév közöttiek élvezték előnyeit a leginkább. Két ebből a szempontból jellemző kommunista országban, Bulgáriában és különösen Magyarországon ezzel szemben ugyanezen időszakban a 20 év alattiak kivételével minden férfikorosztály halandósága romlott, esetenként egészen drámai módon. Magyarországon egy 40 éves férfi halálozási kockázata 1990-ben cca. 60%-kal volt nagyobb a 20 évvel korábbinál.49 Másként megfogalmazva: 1965-ben a 40 éves férfiak – itt már nem jelentkezik a születéskor várható átlagos élettartamot még javító 30 év alatti, s különösen csecsemő- és kisgyermekkori tovább folytatódó halandóságcsökkenés – még 32,7 további életévet várhattak, két évtizeddel később már csak 29,5 évet. A nők esetében ellenben nem változott a 36 év még várható élettartam (3.3. ábra).

  1. Megállapítható, hogy Nyugat-Európában egyértelműen és szinte folyamatosan mérséklődtek a különbségek az egyes országok között a mortalitás terén.50 Bár ez a csökkenés a század első felében is előrehaladt, ennek ellenére a második világháború után a nyugat-európai országok közötti halandósági különbségek még viszonylag jelentősek voltak. 1950-ben a legjobb mutatókkal rendelkező Hollandia, Norvégia, Svédország, Dánia és a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő Finnország között 12 év volt az eltérés. A következő évtizedek nyilvánvaló konvergenciáját jelzi, hogy 1950 és 1990 között Hollandiában 3 évvel, míg Finnországban 12,3 évvel nőtt a férfiak születéskor várható átlagos élettartama. A gyors finn felzárkózás eredményeként 1990-ben az élen álló Svédország már csak 3,3 évvel előzte meg a leggyengébb mutatójú Finnországot.51 Az összes fontos demográfiai jelenség közül kétségkívül a halálozásban volt a legnagyobb a konvergencia a nyugat-európai országok között.52

A kelet-közép-európai halandósági viszonyok a 20. század során időnként konvergáltak Nyugat-Európához, de a század eleje és vége között összességében a divergencia volt jellemző.53 Az 1960-as évek közepétől, miközben Nyugat-Európában tovább javultak a halandósági viszonyok, Kelet-Közép-Európában a felnőtt férfi lakosság halandósága – mint láttuk – romlani kezdett. Ezzel erőteljes divergencia vette kezdetét a halandóság kelet-közép-európai és nyugat-európai alakulásában, ami az 1980-as években a gyors Nyugat-Európán be-

lüli egységesülés következtében – különösen a csecsemőhalandóság terén – még erősödött is.54

3.4. ábra ► A mortalitás trendjei korok szerint európai országokban, 1970-1990 (férfiak)

A 20. század során feltűnő változások következtek be a férfiak és a nők halandósági különbségeiben is. A nők hosszabb élettartama modern jelenség, mely Európa egyes vidékein (Svájc, Svédország) már a 18. század végén megfigyelhető volt. Az eltérés a 20. század elején általában 2-3 évet tett ki, azonban ezt követően fokozatosan emelkedett, s 1990-ben már a legkisebb különbség is 5,5 év volt (Írország), a legnagyobb pedig elérte a 9 évet (Lengyelország).55 A nők előnye egyébként minden életkorban megfigyelhető, vagyis már a fiú csecsemők halandósága is magasabb, mint a lányoké. Mindazonáltal az 1980-as évektől a férfiak és a nők halandósága közötti eltérés növekedése lelassult, sőt néhány országban mérsékelt kiegyenlítődés indult meg.

◄ A HALÁLOZÁS ALAKULÁSÁNAK OKAI ► A halandóság új- és jelenkori visszaesésének okai máig a népességtörténet vitatott kérdései közé tartoznak. A 20. század vonatkozásában mindenekelőtt az orvostudomány jelentőségével kapcsolatban térnek el az álláspontok. Az irodalomban kirajzolódó többségi vélemény szerint az orvoslás még a legfejlettebb európai országokban is csak a 20. század második felében vált döntő jelentőségűvé e tekintetben.56 Eddig az időszakig elsősorban az életkörülmények, s különösen a táplálkozás javulása eredményezte a mortalitás csökkenését. Kivételt jelentettek egyes fertőző betegségek – mint pl. a himlő, illetve a szamárköhögés –, melyek esetében a megelőző oltásokat már a 19. században is alkalmazták. A legtöbb fertőző betegség esetében azonban a mortalitás már azelőtt csökkent, mielőtt az orvostudomány a gyógyításra vagy akár az oltásokkal való megelőzésre képes lett volna. Ez egyrészt arra vezethető vissza, hogy a jobb táplálkozás eredményeként a lakosság ellenállóképesebbé vált a járványokkal szemben. Ebbe a csoportba tartozik a tuberkulózis is, mely a 19. század második felében még a felnőttek leggyakoribb haláloka volt, de Nyugat-Európában már a 20. század első felében jelentősen visszaszorult, noha gyógyítására csak a második világháború után volt lehetőség.

Egy másik terület, ahol az orvostudomány fejlődése már korán hozzájárult a halandóság csökkenéséhez, a betegségek hatásmechanizmusainak, terjedésének megismerése volt. A különféle önkéntes szervezetek és kormányzati szervek propagandája pedig a lakosság egyre szélesebb rétegeihez jutatta el az ismereteket. A műveltségi szint emelkedése a közoktatás általánossá válásával eleve elősegítette ezeknek a térhódítását, de az oktatás közvetlenül is feladatának tekintette az egészségre, illetve higiéniára vonatkozó tudás terjesztését. Változás következett be a csecsemőkhöz, gyermekekhez való viszonyban is: a szülők és a szélesebb társadalom egyre nagyobb figyelmet fordított jólétükre és egészségükre. Előnyösen változtak a munkavégzés körülményei, illetve feltételei. Szintén számottevő egészségügyi hatása volt a lakásviszonyok javulásának. Ez egyrészt a zsúfoltság megszűnését, másrészt az egészségesebb, higiénikusabb környezetet biztosította.57 A települések és a központi kormányzatok közegészségügyi intézkedései – mint a csatornázás, vagy az egészséges ivóvíz biztosítása, a vendéglátóhelyek és az élelmiszer-árusítás ellenőrzése – szintén számottevő hatással jártak már a 20. század első felében is.58 A század második felében az állam szociálpolitikai elkötelezettségének erősödésével az egészségügyi ellátás gyakorlatilag az egész társadalom számára hozzáférhetővé vált, ami lehetővé tette, hogy a gyógyítás technológiai fejődése következtében létrejött vívmányok széles körben hasznosuljanak. Összességében azt mondhatjuk, hogy ezek a tényezők együttesen eredményezték az ún. „epidemiológiai átmenetet".59 Ez a fogalom azt jelenti, hogy a 20. század során megváltozott azoknak a betegségeknek a jellege, illetve köre, melyek a halálozásokhoz vezetnek. Míg a 19. század végén a fertőző betegségek, az emésztőszervi és a légzőszervi megbetegedések (tüdőgyulladás stb.) voltak a vezető halálokok, addig a 20. század végére a degeneratív és az emberi tevékenység okozta betegségek, mint a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek vették át a vezető szerepet a halálozásokban. Utóbbiak aránya száz év alatt mintegy Vs-ről %-re emelkedett a fejlett európai országokban.60

A halandóság nagymérvű javulása nem egyszerűen abból adódott, hogy a felnőttek tovább éltek. A század első évtizedeiben a várható átlagos élettartam mindenekelőtt a csecsemő- és gyermekhalandóság visszaesésének következménye volt. A legnagyobb csökkenést a korai gyermekévek idején érték el (különösen a járványok visszaszorításával, mely az említett védőoltások, a higiénia javulása, a jobb csecsemőtáplálás stb. következménye volt). A későbbi életkorokban a tuberkulózis megelőzése és gyógyítása eredményezett jelentős előrelépést. Az idősebb – 60 éven felüli – lakosság halandósága sokáig közel sem javult ilyen mértékben, de az 1970-es évektől e korosztályok életkilátásai is jelentősen megnőttek.

A halandóságban a 20. század utolsó harmadában a kommunista és a nyugat-európai társadalmak között megfigyelhető divergencia – bár nyilván több tényező is szerepet kapott kialakulásában – az életkörülmények és az életmód eltéréseivel jól magyarázható. Egyrészt az egészségügyi rendszer – különösen a prevenció terén meglévő – hiányosságai nyilvánvalóan közrejátszottak a lengyelországi, bulgáriai vagy magyarországi helyzet romlásában. Magyarországon 1990 körül a halálozások 18%-a megfelelő egészségügyi ellátás esetén nem következett volna be, vagyis az ún. „elkerülhető halálozások" közé tartozott, míg az akkori Európai Közösségben ez az arány 11% volt.61 Emellett a lakosság egészséget károsító életmódja (különösen a nagymértékű dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, az állati zsírok nagyarányú fogyasztása), s a munkavégzés jellegzetességei (rossz munkakörülmények, a túlmunkavégzés, a másodállások elterjedtsége, a szervezetlenség okozta stressz stb.) is a kedvezőtlen trend fontos tényezőjét jelenthetik.62 A kelet-közép-európai halandóságromlás, illetve relatív halandóságromlás „rendszerspecifikusnak" is tekinthető, azaz a kommunista politikai és társadalmi rendszerhez kapcsolható.63 Fontos bizonyítékot szolgáltat erre vonatkozóan a demográfiai átmenet összehasonlító elemzése is, mely azt mutatja, hogy pl. Ausztriában és Finnországban a demográfiai átmenet korábbi szakaszaiban a fő tendenciák azonosak voltak a kelet-közép-európaiakkal,64 s csak a kommunizmus idején tértek el azoktól. Az 1990-es évek elejétől-közepétől ismét javulni kezdett a halandóság a régióban, s ezzel létrejött az újabb közeledés lehetősége. A tágabb értelemben vett társadalmi okok, mint az emberek mindennapi életében a diktatórikus politikai rendszertől nem elválaszthatóan jelentkező konfliktusok, a folyamatos és nagymérvű kiszolgáltatottság és stressz, illetve az ilyen helyzetek megoldásának kulturálisan is kódolt csekély képessége szintén az egészségromláshoz vezethettek.65

A halandóság javulása minden társadalomban jelentős rétegspecifikus eltérésekkel zajlott, melyek főként az életmód, az egészségkárosító tényezők jelenléte, valamint az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és igénybevételének különbségeiből adódtak. Ez azt jelenti, hogy a jobb társadalmi helyzetű rétegek halandósága már a századelőn is alacsonyabb volt, s előnyüket meg is tudták őrizni a század során. A foglalkozás és képzettség alapvetően kihat a halandóságra. A kétkezi munkát végzők gyakrabban esnek baleset áldozatául, nagyobb az esély, hogy fiatalabb éveikben rákban, szív- és érrendszeri betegségekben, vagy éppen májkárosodásban haláloznak el. Ez összefügg egyrészt azzal, hogy munkájuk közben gyakrabban ki vannak téve káros hatásoknak és hajlamosabbak elhanyagolni betegségeiket, de különösen azzal, hogy körükben elterjedtebb a dohányzás és az alkoholizmus. A vonatkozó tanulmányok szerint szerte Európában a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők még abban az esetben is tovább éltek, ha azonos foglalkozással rendelkeztek (pl. egyaránt háztartásbeliek voltak). Az 1980-as évek elején végzett 32 országot átfogó összehasonlító vizsgálat azt is kimutatta, hogy a skandináv országokban, Hollandiában és az NDK-ban ugyan léteztek, de kisebbek voltak a halandósági különbségek az egyes társadalmi csoportok között. Az NSZK, Franciaország, Olaszország közepes eltéréseket mutatott, míg nagy távolság volt a különböző társadalmi csoportok életesélyei között Spanyolországban, Romániában, Magyarországon és az Egyesült Államokban.66

Ez azt is jelzi, hogy az egyenlőbb jövedelemelosztású társadalmakban a halálozás különbségei is mérsékeltebbek voltak. Kivételt jelentett ez alól több kommunista ország, ahol az alacsony vagy közepes jövedelemkülönbségek ellenére a halandósági rizikó nagy eltérései alakultak ki a különböző társadalmi csoportok között. Ez egyben felhívja a figyelmet arra, hogy ezekben az országokban a társadalmi egyenlőtlenségek egyéb, nem jövedelmi dimenziói (lakóhely stb.) is nagy szerepet játszottak.

A halandóságot szintén jelentősen befolyásolta a családi állapot, s különösen a nem. A házasságban és más tartós partnerkapcsolatban élők várható átlagos élettartama magasabb, mint az egyedül élőké. Ez egyrészt összefügg egyfajta szelekciós mechanizmussal, vagyis a beteg emberek eleve nehezebben alakítanak ki partnerkapcsolatot. Leginkább azonban az az oka, hogy a partnerkapcsolat egyfajta védő funkciót is betölt: ez jelentkezik érzelmi téren, kiegyensúlyozottabb pszichés állapotot teremtve, de betegség esetén az ápolás is magasabb színvonalon történik családban, javítva a túlélési esélyeket.

A férfiak és a nők közötti, minden 20. századi európai társadalomban megfigyelhető halandóságkülönbségek biológiai és társadalmi okokra egyaránt viszszavezethetők. Újabb kutatások szerint a nők genetikai sajátosságai – főként az erősebb immunrendszer és a szív- és érrendszeri betegségek elleni védekezés szempontjából előnyösebb hormonrendszer – is közrejátszanak a betegségek elleni hatékonyabb védelemben. Ennél is fontosabbak azonban az életmódbeli különbségek. A hagyományos férfiszerep szerint a férfiaknak el kell fojtaniuk érzelmeiket, s társadalmi és emberi konfliktusaikat mindenképpen a saját javukra kell megoldaniuk; ezzel szemben a női szerepek megengedik az érzelmek kifejezését, a konfliktusok elkerülését, ami csökkenti a mindennapi egészségkárosító stressz mértékét. Ráadásul a nők szorosabb családi és más társadalmi kapcsolatokkal rendelkeznek, ami hozzájárul érzelmi egyensúlyuk fenntartásához, s betegségük esetén is előnyükre válik; ezenkívül a gyermekek és más családtagok gondozása során tudatosabb viszonyt alakítanak ki az egyészségi problémákkal szemben. A férfiak egészségi kockázatokhoz való viszonya is eltér a nőkétől. Kevésbé gyakran fordulnak orvoshoz, ami a prevenció szempontjából kifejezetten hátrányos. Emellett a férfiak munkavégzése gyakran nagyobb fizikai erőkifejtést igényel, s balesetveszélyesebb is; ezenkívül gyakrabban követnek el öngyilkosságot, s válnak káros szenvedélyek rabjává.

Magyarázatot érdemel az a bemutatott jelenség is, hogy a várható élettartam tekintetében a nők növelték előnyüket a férfiakkal szemben a század során. E jelenség fő oka az, hogy a nők potenciális biológiai és egyéb előnyei a század elején csak mérsékeltebben bontakozhattak ki, mert a perinatális (szülés körüli) halandóság ekkor még magas volt, ami értelemszerűen nem érintette a férfiakat. Ahogyan azonban a század során drasztikusan csökkent a szülő nők halandósági kockázata, úgy gyakorlatilag megszűnt a nők ezen halandósági hátránya. Ráadásul a férfiak életmódja előnytelenebbül változott, mint a nőké. Különösen fontos ebből a szempontból az, hogy a század utolsó évtizedeiben a dohányzás terjedése nagyban visszafogta a férfiak halandóságának javulását. Az az említett tény, hogy az 1980-as évektől több európai társadalomban megállt a nemspecifikus halandósági különbségek növekedése, vagy egyenesen mérséklődött az eltérés, összefüggött a nők és a férfiak életmódjában bekövetkezett kiegyenlítődéssel: az ipari társadalmakban a nők is egyre inkább ki vannak téve olyan egészségi kockázatoknak, melyek korábban a férfiakat érintették.