Ugrás a tartalomhoz

Görög–római szöveggyűjtemény

Németh György (2011)

Osiris Kiadó

4. fejezet - 2. TRÓJA EGY HETTITA FORRÁSBAN: AZ ALAKSANDU-SZERZŐDÉS

4. fejezet - 2. TRÓJA EGY HETTITA FORRÁSBAN: AZ ALAKSANDU-SZERZŐDÉS

A szöveg fennmaradt kéziratai1

  1. KUB XIX 6 + KUB XXI 1 + KBo XIX 73 + KBo XIX 73a + FHL 57 + KBo L 124 + KBo L

41 + KBo L 212 + KBo L 48 (I. Templom, úh.)

  1. KUB XXI 5 + KBo XIX 74 + (vlsz., Miller 2006, vi) KBo L 47 (I. Templom, úh.)

C1. KUB XXI 2 (Bo 2403 mint KBo IV 5 is) + KUB XLVIII 95 (kései úh.)

C2. KUB XXI 4 + KBo XII 36 + KBo XLV 272 (HaH, úh.)

  1. KUB XXI 3 (úh.)

  2. HT 8 + 7159 (úh.)

  3. KBo XIII 205. (HaH)

Szövegkiadások: Friedrich 1930, 42-102; az újabb töredékekhez lásd Otten 1957; de Martino 1996, 35-38; Roszkowska-Mutschler 2005, 330; Miller 2007, 126; Groddek 2008, 35-36, 41-43, 95, 141; Miller 2008, 120. Teljes fordítások: Friedrich 1930, 42-102; Beckman 1999, 87-93; Star- ke apud Latacz 2005.

  1. Én,2 a Nap,3 Muwattalli, a Nagykirály, Hatti4 országának [királya], a Pihassassi Viharisten kegyeltje,5 Mursili Nagykirály, a Hős fia,6 ekképpen (szólok):

  2. Amidőn régen Labarna,7 az ősöm,8 alávetette Arzawát9 [és] Wilusát10 mind, attól kezdve így Arzawa ellenséggé vált, Wilusa pedig elszakadt Hatti egyik királyától.11 (De) mivel (ez) régi ügy, nem tudom, melyik királytól. Ha [el] is szakadt Wilusa Hattitól, Hatti királyaival régóta békében voltak,12 gyakorta küldtek [követeket hozzájuk]. De amidőn Tudhaliya [...] Arzawa ellen vonult [...] ám Wilusába nem vonult be.13 Béke [volt] vele. Gyakorta küldött [követeket hozzá]. Azonban jöttek [...]. Tudhaliya [...] az elődök Arzawa ellen / Arzawába [...].

  3. Békében [volt] vele Wilusa királya, gyakorta küldött [követeket hozzá], s így nem [vonult] be ellene. [Amidőn azonban] Arzawa [ismét ellenségessé vált], nagyapám, Sup- piluliuma14 felvonult és [legyőzte Arzawát]. Kukkunnival azonban, Wilusa királyával [békében volt], (így) nem vonult ellene. Gyakorta küldte követeit15 [nagyapámhoz, Sup- piluliumához].

  4. Ismét felvonult azonban [...] Arzawa királya [...]. Az [...] országok [...] (olvashatatlan sor) mialatt [...]. Apám16 [...] Wilusa [...] Wilusa királya [...] segítség(ül) [...] legyőzte. [Arzawát szolgaságba taszította]. Arzawa országát [felosztotta?,17 Mira és] Ku- waliya országát [Mashuiluwának adta, a Seha-folyó országát és] Appawiya országát [Ma- napa-Tarhuntának adta], Hapalla országát [Targasnallinak adta]. Hapalla [...]

  5. Kukkunninak [...] volt. [...]. A te [... atyád?] szava révén [...] Alaksandu [...] (két sor kitörött, illetve olvashatatlan). Neked/Téged [...]

  6. De amidőn atyám istenné [vált],18 [én pedig] atyám [trónjára] ültem, Te [...] véd- tél. Felvonult ellenem [...] ellenséggé váltak. [...] helyezték. Segítséget kért[-...] tőlem. [Segítségül] mentem és elpusztítottam Masa országát19 és elpusztítottam [...]. A hadifoglyokat pedig [...]. Ők/Az(ok/at) Kupta?[-? ] hegyére [...]. A hadifoglyoknak [...] vittem?. Téged/Neked pedig [...] elpusztítottam azokat az országokat. [...] el [...] ők/az- (ok/at) Hattusába. [...] atyádnak [...] Alaksandu [...]

  7. (három sor kitörött) le [...] fiak [...] Wilusa [...] egyre csak felállítják/helyezik [...] Wilusában a királyságot illetően semmi(t)/senki(t) [...] S mivel a nép zúgolódik? [...]. (Amikor) szülőanyád napja20 eljő, Alaksandu, [...]. (Ha) arra a fiadra, amelyiket a királyi uralomra kijelölsz, legyen a feleségedé, legyen az ágyasodé, legyen még [gyermek?21], a nép nemet mond, és így szól: „A sarj [nem a?22] fia(d)?”, én, a Nap (erre) nemet mondok, s a fiam, unokám minden nemzedéken át23 megvédik őt. Te, Alaksandu (pedig) védj engem, a Napot jó szándékkal, védd fiam, unokám, minden nemzedéken át. Amint én, a Nap téged, Alaksandut jó ügyben, apád szava miatt megvédtelek, segítségedre mentem, megöltem az ellenséged, bizony (akképp) fogják a jövőben védeni a fiaim s unokáim a fiad, minden nemzedéken át. Ha pedig neked bármiféle ellenséged támad, akkor én, a Nap nem hagylak cserben, amint most sem hagytalak cserben, az ellenséged megölöm. Ha pedig ellened, Alaksandu fivéred vagy bárki a családodból fellázad,

  8. vagy fiad, unokáid ellen bárki fellázad, és Wilusa királyságára tör; én, a Nap téged, Alaksandut, bizony nem doblak el, őt pedig nem veszem (magamhoz). Amiképpen ő a te ellenséged, éppúgy ellensége az én Napomnak is. Én, a Nap csak téged ismerlek el, őt pedig [nem] ismerem el, országát elpusztítom. Te, Alaksandu (pedig) védj meg engem, a Napot. S fiaid minden nemzedéken át védjék meg uralmukat illetően a Napom [fiait] minden nemzedéken át. [Ellenük] gonoszat ne keressenek, tőlük el ne szakadjanak. Amint most én, a Nap <neked>, Alaksandunak a szerződés tábláját készítettem, te, Alaksandu a szerződés táblája szerint cselekedj [fiaiddal], minden nemzedéken át. Csak a Napom fiait védjék uralmukat illetően fiaid, minden nemzedéken át. [Ellen]ük [gonoszat ne] keressetek, [tőlük] el ne szakadjatok.

  9. [...] semmi(t) [...] tett. Ha neked/téged [...]. Én, a Nap pedig neked/téged [...] után [...] megöltem. [...] tartotta neked. [...] (három kitörött sor, értelmezhetetlen szótöredékekkel) [...] a jövőben [...] keresik [...] (két kitörött sor, értelmezhetetlen szótöredékekkel) [...] aki [...] a palota pedig [...] az ember [...] a Napom fiai [...] ivadékai [...] (két kitörött sor, értelmezhetetlen szótöredékekkel)

  10. [...] nekem, a Napnak [...] és szövetség [...] a Napom fiai [...] legyenek [...] és szövetség [...] a jövőben [...] a jövőben [...] nekem, a Napnak [...] ivadékok [...] ivadékok [...] megvédetnek [...] a te fiaid [...] el [ne] szakadjon. [...] vágyj [...] ivadékok [...] ellen [...] megszökik [...] nem [...] vagy [...] távozz bárhová! [...] az istenek ellen [.] téged/neked az istenek a szolgák [...].

  11. [Továbbá, ha valamilyen] felkelés [gonosz] terve születik [Hattiban, ha valamely ország külhonban] ellenségessé válik [ellenem, a Nap ellen, de velem, a Nappal minden rendben], várd meg [a Napom szavát], amíg [írok] neked. [Ha az ellenség benn van], s ellenem, a Nap ellen felkel, [akár egy nemes, akár gyalogság és harci szekeresek]: bármely ember is kel fel <ellenem, a Nap> ellen, én, a Nap helyreállítom (a rendet), azt az embert vagy [azt a gyalogságot és azokat a harci szekereseket elfogom]. De ha írok neked, Alaksandu, hogy „Küldj gyalogságot és harci szekereket! Rögtön küldd őket segítségemre”, (akkor) rögtön [küldd] őket [segítség]emre. Ha egyedül érted [írok], Alaksandu, hogy „Egyedül Te siess ide!”, akkor egyedül te siess ide. Ha pedig én, a Nap nem írok [neked], és te pedig előbb hallasz (a lázadásról): ne fordítsd el tekinteted, ha neked magadnak nem [lehetséges] (jönnöd/írnod), küldj gyalogságot és harci szekereket, és küldd őket segítségemre azonnal. Semmilyen madárjóslatot nem kell előbb kérned.24

  12. Ha bármilyen felkelésre vonatkozó gonosz tervet előbb hallasz meg, akár valakiről) a Seha-folyó országából, akár valaki(ről) Arzawa országából, amelyek most mind kuriwanáid,25 és a tervet előbb megtudod, és azt nekem, a Napnak nem írod meg, sőt egyre csak elfordítod tekinteted tőlük, és így szólsz: „Történjék meg az a gonosz”, <a dolgot ne hagyd annyiban, hanem> amint meghallod a tervet, késlekedés nélkül írd meg nekem, a Napnak.

  13. Amikor meghallasz egy efféle tervet, a dolgot ne hagyd annyiban, ne fordulj el, ne tartozz efféle emberhez, amint (ő) nekem, a Napnak az ellensége, akképp legyen neked is az ellenséged.

  14. Ha te, Alaksandu efféle tervet hallasz, s annyiban hagyod, ilyen emberhez keveredsz,26 akkor te, Alaksandu, bűnt követsz el az eskü ellen. S (akkor) az esküistenek űzzenek téged szüntelen!27

  15. A gyalogságod és a harci szekereseid kötelessége pedig a következőképp legyen meghatározva: Ha én, a Nap abból az országból – akár Karkisából, akár Masából,28 akár Lukkaból, akár Warsiyallából – hadba indulok, te mindig hadba vonulsz velem, gyalogsággal és harci szekerekkel; vagy ha ebből az országból küldök hadba bármilyen urat, te mindig hadba vonulsz vele. Hattusából (indulva) ez a katonai kötelezettséged: ha valaki a velem, a Nappal egyenlő királyok közül – Egyiptom királya, Babilón királya, Hanigal- bat királya vagy Asszíria királya – csatába indul vagy pedig valaki belföldön, előttem, a Nap előtt lázad fel, én, a Nap, gyalogságért és harci szekerekért írok neked, és rögtön küldj segítségemre gyalogságot és harci szekereket.

  16. Továbbá, mivel az emberek hamisak, (ha) híresztelések keringenek és valaki előtted (ilyeneket) sugdos: „A Nap így és így egyre csak a te hátrányodra cselekszik, és az országot el fogja venni tőled, vagy pedig valami rosszat fog tenni ellened”, írd csak meg ezt az ügyet te nekem, a Napnak. S ha a dolog (így) van, amikor én, a Nap válaszolok neked, ne hamar- kodd el, ne cselekedj ellenségesen, ne tégy harpu sarupa,29 velem, a Nappal szemben gonoszat ne tégy. Amint mellettem, a Nap mellett álltál, (úgy) állj mellém, a Nap mellé.

  17. Ha valaki előtted, Alaksandu, gonosz szót szól rólam, a Napról, és te azt elhallgatod előlem, elhamarkodod, és ellenem, a Nap ellen gonoszat teszel, akkor, Alaksandu, az eskü ellen vétsz. S (akkor) az esküistenek űzzenek téged szüntelen!

  18. Továbbá ti négyen vagytok az Arzawa-országok királyai: te, Alaksandu, Manpa- Kuruntiya,30 Kupanta-Kuruntiya és Ura-Hattusa. (Közületek) Kupanta-Kuruntiya fiág- <on> Arzawa királyának sarja, de leányágon Hatti királyának sarja.31 Apám, Mursili nagykirály, Hatti királya lányának fia, unokatestvére nekem, a Napnak. Hamisak az alattvalói és az arzawaiak. Ha valaki gonoszat forral Kupanta-Kuruntiya ellen, te, Alaksandu, segítség, szövetség és erő légy Kupanta-Kuruntiyának, védd meg őt, ő pedig védjen meg téged. Ha pedig bármely alattvalója fellázad Kupanta-Kuruntiya ellen, és hozzád megy, fogd el és add át Kupanta-Kuruntiyának. Az egyik legyen segítség, szövetség és erő a másik számára. Az egyik védje a másikat. Továbbá, ha valamilyen ellenség támad, s lesújt a határokra, amelyek azok az országok, amelyeket én, a Nap neked adtam, s amelyek Hatti határai: (ha) te ezt meghallod, s nem írod meg előbb annak, aki az ország belsejének ura, és te nem jössz segítségül, elfordítod a tekinteted a gonosztól – vagy az ellenség támad, és fenyeget, de te nem jössz elő segítségül, és nem harcolsz az ellenséggel – vagy pedig az ellenség átvonul az országodon, (de) te nem harcolsz vele, (hanem) így szólsz: „Menj, támadj, rabolj – én nem tudok semmiről”: (ez is) ezen eskü alá tartozzék. S (akkor) az esküistenek űzzenek téged szüntelen! Vagy gyalogságot és harci szekereket kérsz tőlem, a Naptól, hogy valamely ellenségre támadj, és a Nap ad neked gyalogságot és harci szekereket, de te őket az első alkalommal átadod az ellenségnek: ez a dolog is tartozzék az eskü alá, és (akkor) téged, Alaksandut az esküistenek űzzenek szüntelen!

19.32 A szökevények ügye (szintén) tartozzék az eskü alá. Ha egy szökevény jön Hat- tiba országodból [szökve], őt nem adják ki Hattiból. A szökevények kiadása nem megengedett. Ha azonban valamely mesterember szökik meg (az országodból), Hattusába jön, és munkádat nem adja át,33 elfogják és átadják neked. Ha valamely hettitát elfog az ellenség, s az megszökik az ellenségtől, és országodba megy: ha te elfogod őt, (s) nem adod át őt, (hanem) az ellenségnek adod át: (az is) ezen eskü alá tartozzon.

  1. Továbbá ezt a táblát, melyet neked, Alaksandu készítettem, évről évre háromszor olvassák fel előtted, hogy ismerjed, Alaksandu. Ezek a szavak semmiképpen sem kölcsönösek, (hanem) Hattitól valók. (Ha) te, Alaksandu, ellenem, a Nap ellen gonoszat nem teszel, ellened Hattusa gonoszat nem fog tenni. [Én, a Nap], a Labarna,34 a Nagykirály, a Pihassassi Viharisten kegyeltje egybehívtam az ezer [istent]35 ebben az [ügyben], tanúul hívtam őket. Hallják [és lássák és legyenek tanúk]:36

  2. Az Ég [Napistene], az országok királya, az emberiség pásztora; az Arinnai Napistennő, az országok [királynője]; a Pihassassi Viharisten – aki nekem, a Napnak (az istene) -; a Hatalmas Viharisten, [az országok királya]; Hatti [Viharistene], az országok királya; a Villámlás Viharistene; Zippalanda Viharistene; [Nerik Viharistene]; a Sereg Viharistene; Aleppó Viharistene; a Kapu Viharistene; a Segítség Viharistene; Arinna Viharistene; His- sashapa Viharistene; Sapinuwa Viharistene; Samuha Viharistene; Hurma Viharistene; Sa- rissa Viharistene; Lihzina Viharistene; Uda Viharistene; Sahpina Viharistene; a Segítő Viharisten; Serri; Hürri;37 Namni hegye; Hazzi hegye;38 Hepat, az Ég Királynője.

  3. A Védőisten; Hatti Védőistene; Karzi; Hapantaliya; Karahna Védőistene; a Vadásztarisznya Védőistene;39 Allatum; Aya; Telipinu; a Holdisten, az Eskü Ura; Sauska; a Mező Sauskája; a Ninuwai Sauska; Hattarina Sauska; Ninatta; Kulitta;40 Ishara, az Eskü Királynője; a Hadisten;41 Hatti Hadistene; Ellaya Hadistene; Arziya Hadistene; Yarri; Zap(pa)na.

  4. Samuha Aparája; Hurma Hantitassuja; Ankuwa Katahhája; Katapa Királynője; Tahurpa Mammája; Dunna Hallarája; Hupisna Huwassannája; a hegylakó? istenek; a steppelakó? istenek;42 minden férfi- és női isten; <minden ősi isten:> Nara, Napsara, Am- munki, Tuhusi, Ammizadu, Alalu, Kumarpi, Enlil, Ninlil.

  5. Hulla hegye; Zalliyanu hegye [...]; Hatti hegyei, folyói, forrásai; a [nagy] tenger; az ég és a föld; a szelek; a felhők; Wilusa minden [istene]; a Sereg Viharistene; [.]appaliuna;43 a férfi- és női istenek; Wilusa hegyei, folyói, forrásai és föld alatti vízfolyása.44 Én, a Nap, a Nagykirály, a Pihassassi Viharisten kegyeltje hívtam őket gyűlésbe, hogy tanúskodjanak.

  6. Ha te, Alaksandu, a tábla ezen szavait megsérted, melyek ezen a táblán vannak, ez az ezer isten pusztítson el téged, asszonyod, fiaid, országaid, városaid, szőlőskerted, szérűdet, meződet, dűlődet, marháid, juhaid javaiddal együtt! Pusztítsák ki írmagod a Sötét Földből!45 Ha azonban megőrzöd e szavakat, (akkor) ez az ezer isten, Hatti istenei és Wi- lusa istenei, a Pihassassi Viharisten – mely az én Napomé –, kiket én, a Nap, a Labarna, Muwattalli, a Nagykirály hívtam gyűlésbe, asszonyoddal, fiaiddal, unokáiddal, országaiddal, városaiddal, szérűddel, szőlőskerteddel, meződdel, dűlőddel, marháiddal, juhaid- dal, vagyonoddal együtt óvni fognak téged jóindulattal. Az én kezemben, a Napéban élj jólétben, az én kezemben, a Napéban éld meg az öregkort.

Kolophón. Az Alaksandu-szerződés táblája.46

S. Zs.

A szerződés történeti háttere: A szöveg II. Muwattalli hettita nagykirály szerződése Alaksanduval, Wilusa állam királyával. II. Muwattalli uralkodásának időpontja, mint általában a hettita uralkodóké, csak hozzávetőlegesen határozható meg: mivel azonban az egyik kulcsfontosságú hettitaegyiptomi szinkronizmus, a II. Ramses ötödik évében, azaz Kr. e. 1275-ben lezajlott qádesi csata épp az ő uralmára esik, uralkodása nagyjából a Kr. e. 13. század első negyedére tehető (a különböző konkrét időpontjavaslatokhoz lásd Din^ol 2006 összefoglalását, a hettita kronológiához magyarul lásd Simon 2010).

A szerződés dátuma ennek megfelelően szintén csak körülbelül határozható meg: amint He- inhold-Krahmer 1977, 164. rámutatott, a szerződés időpontjában Muwattalli fővárosa még Hattusa volt (vö. 15.), és fivére, III. Hattusili ún. Apológiájából tudjuk (II. 52-72), hogy Muwattalli a qádesi csata előtt helyezte át a székhelyét a dél-anatóliai Tarhuntassába – azaz e szerződés 1275 elé datálandó. Ezt támogathatja, hogy a csatában hettita oldalon harcolt egy, az egyiptomiak által d3rdny-nak nevezett népcsoport, mely feltehetőleg Északnyugat-Kis-Ázsiában, Wilusa régiójában lakott, és az Ilias-béli dardánok történeti előképe volt (a kérdés legutóbbi áttekintése Haider 2003, 186-189., irodalommal), s részvételük – ha nem zsoldosok voltak – mint a vazallusi szerződés által előírt kötelező katonai segítségnyújtás magyarázható (vö. 11. és 15.).

Wilusát a kutatás kezdetei óta próbálják Trójával azonosítani. Ennek alapja az állam nevének Iliosszal és Alaksandunak a nevezetes trójai királyfi nevével, Alexandrosszal való összecsengése, továbbá, hogy egy I/II. Tudhaliya korabeli (kb. Kr. e. 1400 körül) szöveg Wilusa mellett egy Taru(w)isa nevű államot említ, amely pedig Trójára emlékeztette a kutatókat. Ám csak a hettita földrajz alapjainak nemrégiben történt tisztázása (Starke 1997, Hawkins 1998) óta jelenthető ki, hogy Wilusa állam nagy valószínűséggel azonos a Trójaként ismert Hisarlik lelőhellyel, annak is VI. (azaz VIa-h + VIi/ VIIa, illetve VIj/VIIb1) rétegével (kb. Kr. e. 1750-1190/1180, illetve 1150, Korfmann 2006).47

Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy egy dolog Hisarlik/Trója Wilusaként való azonosítása, és egy másik, hogy létezett-e a trójai háború, vagy van-e az Iliasnak történeti (késő bronzkori) magva. A kérdés körüli problémákat jól jellemzi, hogy bár az Alaksandu nevet általában a görög Alexandros név helyi adaptációjának szokás tekinteni, a földrajzi nevek tényleges összefüggését számtalan próbálkozás ellenére mindmáig nem sikerült igazolni (lásd legutóbb Hajnal 2003 kísérletét és kritikáját: Simon 2005). Másfelől mindmáig nem világos, hogy ameny- nyiben a hapax Taru(w)isa48 helynév valóban összefügg Trója nevével, hogyan lett a két önálló településből az eposzban – egy.

Wilusa lakosságának etnikai összetétele ismeretlen, az elszórt adatok – elsősorban névanyag – alapján a kutatók többsége valamilyen nyelvi értelemben vett anatóliai csoportra gondol (vagyis a hettita egy rokonára, általában egy ún. luvikus nyelvre), a kérdés kutatástörténeti áttekintéséhez magyarul lásd Simon 2006a, legújabban pedig Yakubovich 2009, 117-140. Az a kevés, ami Wilusa történetéről és kultúrájáról elmondható, legnagyobbrészt az itt olvasható Alaksandu-szer- ződésen alapszik, a többi szöveghely értelmezéséhez magyarul lásd Simon 2004, 24-29.

A magyar ókortudomány nagy adóssága, hogy a Trója-problematikáról nincsen alapos áttekintés (Wood kissé naiv művének lefordítása [2006] távolról sem pótolja ezt; Simon 2004 folyóiratcikke ugyan áttekintő jellegű, de műfajából fakadóan ez sem pótolhatja a hiányt). Csekély mentségül szolgálhat, hogy ilyen a nemzetközi kutatásban sincs: megbízható kép ugyanis csak a filológiai és régészeti részletekre nem mindig ügyelő „optimista” irányzat (összefoglalóan: Latacz 2005 és Korfmann 2006, mindkettő bőséges irodalommal) és az olykor prekoncepciózusan hiperkritikus és felettébb polemikus irányzat (összefoglalóan: Ulf 2003, irodalommal) műveinek összeolvasásából nyerhető ki. A legkiegyensúlyozottabb leírás Bryce 2006 nevéhez fűződik, ám sokat levon az értékéből a német nyelvű szakirodalom és a Homéros-filológia felületes ismerete.49

S. Zs.

  1. Az összeállítás alapja Kosak 2002- adatbázisa. A kéziratok esetén – bevett módon – a táblatöredékek kiadásait és, ha ismert, lelőhelyüket, illetve duktusukat adom meg. A kompozíció maga értelemszerűen szintén újhettita (vagyis mindegyik kézirat sigluma NH/NS). Rövidítések: úh. = újhettita, HaH = Haus am Hang (Hattusa Alsóvárosának egy prominens épülete).

  2. Fordítói elvem az angolszász hettitológiai fordítói iskola gyakorlatát követi, vagyis a cél a szöveghű és magyar nyelven is értelmes szöveg (ellentétben a német iskolával, amely annyira szöveghű, hogy sok esetben német nyelven már nem értelmes textust hoz létre). Az -sk- szuf- fixumos igék, a kösma-szerkezetek és a pai-/uwa- + ige szerkezetek értelmezéséhez és fordításához lásd Hoffner-Melchert 2008, 318-329., irodalommal. A paragrafusok a hettita táblatagolást adják vissza. Jelölések: (...) = értelmi kiegészítés, <...> = véletlen írnoki kihagyás, [.] = kitörött szöveg. Kiegészítés csak abban az esetben került a kitörések helyére, ha azoknak biztos párhuzama van vagy a szövegen belül, vagy egy másik szerződésből. Az olvashatóság kedvéért a részben kitört szavaknál, ahol azonban a szó egyértelműen helyreállítható, a kitörést nem jelöltem. A jegyzetek a terjedelmi korlátok folytán csak a megértéshez legszükségesebb háttérre korlátozódnak, általános bibliográfiához vö. Kosak (2002-) s. v. CTH 76 (a hettita szövegekre katalógus-, azaz CTH-számuk szerint hivatkozunk). A hettita nevek filológiai megfontolásokból a szakirodalomban leggyakrabban használatos – az egyik hettita orthográfiai gyakorlatot tükröző – kvázi-tőformájukban (tehát nem alanyesetükben) szerepelnek. Kiejtésük: <s> = (palatalizált?) sz; <h>, illetve <hh> = közelebbről meg nem határozott torokhangok, kb. kh; <w> = bilabiális v, mint az angol west szóban; <y> = j.

  3. A hettita nagykirály tradicionális önmegjelölése, szó szerint ’az én Napom’.

  4. A Hettita Birodalom egykorú ön- és külső elnevezése.

  5. A Pihassassi Viharisten II. Muwattalli előttről nem ismert, eredete bizonytalan. Neve – amely végső soron a luvi piha- ’villám’ szóból van képezve –, egyik attribútumára utalva kb. ’a villámok urá’-t jelenti, II. Muwattalli személyes védőistenének tette meg (Singer 1996, 185-189.). Az istenség túlélte a Hettita Birodalom dezintegrációját, és előképül szolgált a görög mitológia Pégasos alakjához (Hutter 1995).

  6. II. Mursili, ur. a 14. század utolsó negyedében.

  7. Bár ezen uralkodó azonosítása vitatott, itt valószínűleg I. Hattusiliról (eredeti nevén Labarná- ról, ur. 17. század második fele / 16. század közepe), a Hettita Birodalom megalapítójáról van szó (vö. de Martino 1996, 33-34.; Simon 2006b, 318.; mindkettő a korábbi irodalommal).

  8. Szó szerint ’apáim apja’.

  9. B I 3: az Arzawa-országokat. Arzawa – némiképp leegyszerűsítve – Nyugat-Kis-Ázsia hettita neve, több régiót foglalt magában, a Seha folyó országát és Appawiyát, Mirat és Kuwaliyát, Hapallát és – olykor – Wilusát (innen a B I 3 megfogalmazása), amelyek élére hódítása után

  1. Mursili külön-külön vazallus uralkodókat állított, lásd 4. Arzawa történetéhez összefogla- lólag lásd Heinhold-Krahmer 1977 és Bryce 2003, 35-93.

  1. A C1 szöveg kézirata sporadikusan (I 6 és I 10) -ussa-val írja a város nevét, ennek oka tisztázatlan, vö. Simon 2006a, 158., irodalommal.

  2. Amnon 2004, 59-60. meggyőzően érvel amellett, hogy az „elszakadást” a lehető legenyhébben kell értelmezni.

  3. Minthogy a hettita szóhasználat (taksul-) szerződést is implikál, felvetődik a kérdés, ki(k) köthetett/köthettek Muwattalli előtt Wilusával szerződés(eke)t. Altman 2004, 61-65. amellett érvel, hogy csak az említett Labarna jöhet szóba.

  4. Általános felfogás szerint (pl. Klengel 1999, 107.; Bryce 2003, 48-50.; Altman 2004) itt I/II. Tudhaliyának (ur. kb. Kr. e. 1400 k.) a nyugat-kis-ázsiai ún. Ássuwa-koalíció elleni hadjáratáról van szó, melynek mind Wilusa, mind Taru(w)isa tagja volt, s azt, hogy Muwattalli a valóságtól eltérően tünteti fel Wilusa szerepét, azzal szokás magyarázni, hogy a hettita szerződések történeti preambulumai az aktuálpolitikai érdekeknek megfelelően lettek megformálva. Ugyanakkor de Martino 1996, 34-35. arra hívja fel a figyelmet, hogy ellentmondásmentesen magyarázható a szöveghely, ha az az Arzawával folyamatosan konfliktusban álló III. Tudha- liyára (az előbbi unokája, ur. Kr. e. 14. század első fele) vonatkozik.

  5. I. Suppiluliuma (III. Tudhaliya fia), ur. kb. a 14. század közepén.

  6. B I 20: Gyakorta küldött követeket.

  7. Itt II. Mursili Arzawa elleni hadjáratáról van szó, amely során meghódította, majd felosztotta Arzawát, és a „függetlenített” részkirályságok élére vazallus uralkodókat állított.

  8. Saját kiegészítési javaslat. Többé nem volt ugyanis királya Arzawának, csak az „önállósított” régióknak.

  9. A hettita uralkodó halálára használt képes kifejezés. A hettita nagykirályokat ugyanis életükben – IV. Tudhaliyát leszámítva – nem tisztelték istenként, ám haláluk után igen.

  10. Nyugat-kis-ázsiai régió.

  11. Azaz „halálod napja”.

  12. Beckman 1999, 88. javaslata.

  13. Saját javaslat.

  14. A hassa-, hanzassa- kifejezés jelentése ’minden ivadék’, a katta-val együtt ’minden nemzedéken át’, vö. Kloekhorst 2008, 323-324.

  15. A hadjáratok megindítása előtt az uralkodó jóslatot kért.

  16. A kuriwana- vagy kuirwana- egy közelebbről tisztázatlan, speciális vazallusi szerződés, vö. Beckman 2003, 763.

  17. C2 I 19: tartozol.

  18. C2 I 22: űzni fognak szüntelen.

  19. A III 5 – valószínűleg véletlenül – kihagyja.

  20. A kifejezés jelentése ismeretlen, vö. HW2 s. v. harpu- és CHD s. v. sarupa-.

  21. Írnoki hiba, a név helyesen: Manapa-Tarhunta, lásd már Heinhold-Krahmer 1977, 154-157.

  22. De nem vér szerint. Az előző uralkodó, Mashuiluwa és a hettita hercegnő házassága gyermektelen maradt, így adoptálták Mashuiluwa unokaöccsét.

  23. Ez a paragrafus hiányzik a B kéziratból.

  24. Homályos értelmű mondat.

  25. A hettita nagykirály egyik titulusa, amely a birodalom megalapítóinak személynevéből vált címmé.

  26. A Hettita Birodalom összes istenét jelentő hettita kifejezés.

  27. Az esküistenek listájának többé-kevésbé kötött szerkezete van (Schwemer 2006, 243-253.): a lista az Ég Napistenével, az Arinnai Napistennővel, az Ég, illetve Hatti Viharistenével nyit (21), őket követik a fontosabb városok viharistenei (21); majd a védőistenek, Aya és a Sauskák (22), utánuk a hadistenek (22), adott esetben alvilági istenek, majd az általánosabb istenek: hegylakók, steppelakók, az ég, a föld, a hegyek, a folyók és az ún. Ősi Istenek (23-24). A most következő istenekhez lásd Haas 1994 és van Gessel 1998-2001 vonatkozó részeit.

  28. Utóbbi kettő a Viharisten bikái, akik a szekerét húzzák. Sapinuwa Viharistene lehet, hogy Kummanni Viharistene, lásd Miller 2008, 12012.

  29. A Viharisten kísérői. A Hazzi-hegy a szír-török határon álló Casius (Dzsabal al-’Aqrac).

  30. A vadásztarisznya (kursa-) az uralmat biztosító bőség és termékenység egyik jelképe (Haas 1978 és Bremmer 2006 szerint az aranygyapjú előképe), azonosításához vö. Güterbock 1989.

  31. Utóbbi kettő Sauska szolgálólányai.

  32. Csak a KBo L 47 kéziratban.

  33. Vö. HW2 s. v. hapiri- és CHD s. v. lulah(h)i-

  34. A szöveg egyik legvitatottabb pontja ezen isten kiléte: az isten-determinatívum és az ap szótag között egy jelentékenyebb (legalább ötjelnyi) rész kitörött, amely egy másik isten nevét vagy az ]appaliunas név elejét tartalmazta. Bár a szövegkiadás az ap jel előtt egy ún. Winkel- haken-jel alsó részét adja meg, a tábláról készült fotográfia alapján Sommer 1937, 181-182.

egy függőleges ékjel alsó részét, illetve középső részénél egy kis egyenetlenséget tapasztalt, ami alapján a kitörés végén az a, za, ya, kar, nap olvasatú jelek jöhetnek számításba. Vagyis csak az egyik lehetőség az, hogy Áppaliunasnak olvassuk az egyébként csak itt adatolt nevet (ha egyáltalán az a név első jele). Így bármily csábító is, hogy az ismeretlen eredetű, a mykénéi korban nem adatolt Apollón isten (<*Apéljön) előképét lássuk benne, mint azt a kutatás kezdete óta feltételezik (legutóbb Beekes 2003 és Brown 2004, mindkettő kutatástörténettel is), s ezzel azt is megmagyaráznánk, hogy Apollón az Iliasban miért a trójaiak védőistene, mindez hipotetikus. Emlékeztetni kell arra is, hogy Apollónnak van sok más, egyképpen bizonytalan etimológiája is (vö. legújabban Rosóí 2007, kutatástörténettel).

  1. A KASKAL.KUR ezen jelentéséhez lásd Gordon 1967. Feltételezhető trójai azonosításához vö. Korfmann-Frank-Mangini 2006.

  2. Azaz a föld színéről. Bár a ’Sötét Föld’ fogalma először csak az ún. Ősi Istenek (lásd 23.) lakhelyét jelölte, ahová mágiával száműzni és/vagy elzárni lehetett a gonoszt, az általános ’a föld színe’ jelentés is hamar megjelent. Részletesen lásd Oettinger 1989-1990.

  3. C2 IV 19-21 „második táblája”.

  4. Még a rendkívül kevés kételkedő kutató egy része is elismeri, hogy Wilusát a hettita források alapján csak Északnyugat-Kis-Ázsiába lehet lokalizálni (Haider 1997, Heinhold-Krahmer 2004), a földrajzi problémákhoz lásd még Easton et al. 2002, 94-100.; magyarul Simon 2004, 24-25. Minden, a hettita írásbeliségben megemlített földrajzi név (így a továbbiakban említendők is) összes szöveghelye és lokalizációs kísérlete megtalálható del Monte-Tischler 1978 és del Monte 1992 s. vv. kézikönyveiben.

  5. A kutatásban többször felmerült, hogy a hieroglif luvi ANKARA felirat Tara/i-wa/i-zi/a (RE- GIO) helyneve e település lenne, de ez téves. A kérdéskör elemzéséhez lásd Simon 2009.

  6. Igen tanulságosak a két irányzat „összecsapásai”: Easton et al. 2002, ellenük Hertel-Kolb 2003; Kolb 2004, ellene Jablonka-Rose 2004; Hertel 2002, ellene Jablonka 2002.

S. Zs.

Hivatkozások

Altman, Amnon: Did Wilusa Ever Defect from Hatti? Some Notes on the Prologue of the Alak- sandu Treaty (CTH 76). AoF, 31, 2004, 57-65.

Beckman, Gary: Hittite Diplomatic Texts. Atlanta, 19992.

Beckman, Gary: International Law in the Second Millennium: Late Bronze Age. In: Raymond West- brook (ed.): A History of Ancient Near Eastern Law I. HdO 72/1. Leiden-Boston, 2003, 753-774.

Beekes, Robert S. P.: The Origin of Apollo. JANER, 3, 2003, 1-21.

Bremmer, Jan N.: The Myth of the Golden Fleece. JANER, 6, 2006, 9-38.

Brown, Edwin L.: In Search of Anatolian Apollo. In: Anne P. Charpin (ed.): Charis. Essays in Ho- nor of Sara A. Immerwahr. Princeton, 2004, 253-267.

Bryce, Trevor: History. In: H. Craig Melchert (ed.): The Luwians. HdO 68. Leiden-Boston, 2003, 27-127.

Bryce, Trevor: The Trojans and their Neighbours. London – New York, 2006.

de Martino, Stefano: LAnatolia occidentale nel Medio Regno ittita. Eothen 5. Firenze, 1996.

del Monte, Giuseppe F.: Supplement. RGTC 6/2. Wiesbaden, 1992.

del Monte, Giuseppe F. – Tischler, Johann: Die Orts- und Gewassernamen der hethitischen Texte. RGTC 6. Wiesbaden, 1978.

Din^ol, Belkis: Über die Probleme der absoluten Datierung der Herrschaftsperioden der hethi- tischen Könige nach den philologischen und glyptischen Belegen. In: Dirk Paul Mielke -

Ulf-Dietrich Schoop – Jürgen Seeher (Hg.): Strukturierung und Datierung in der hethitischen Archaologie. Voraussetzungen – Probleme – Neue Ansatze. Internationaler Workshop, Istan- bul, 26-27. November 2004. BYZAS 4. ístanbul, 2006, 19-32.

Easton, Donald F. et al.: Troy in recent perspective. AnSt, 52, 2002, 75-109.

Friedrich, Johannes: Staatsvertrage des Hatti-Reiches in hethitischer Sprache II. MVAeG 34. Leip- zig, 1930.

van Gessel, Ben H. L.: Onomasticon of the Hittite Pantheon 1-3. HdO 33. Leiden – New York – Köln, 1998-2001.

Gordon, Edmund I.: The Meaning of the Ideogram dKASKAL.KUR = „Underground Water- Course” and Its Significance for Bronze Age Historical Geography. JCS, 21, 1967, 70-78.

Groddek, Detlev: Hethitische Texte in Transkription, KBo 50. DBH 28. Wiesbaden, 2008.

Güterbock, Hans G.: Hittite kursa „Hunting Bag”. In: Albert Leonard – Bruce Bryer Williams (eds.): Essays in Ancient Civilization Presented to Helene J. Kantor. Chicago, 1989, 113-123.

Haas, Volkert: Medea und Jason im Lichte hethitischer Quellen. Acta Antiqua, 26, 1978, 241-253.

Haas, Volkert: Geschichte der hethitischen Religion. HdO 15. Leiden – Köln – New York, 1994.

Haider, Peter W.: Troia zwischen Hethitern, Mykenern und Mysern. Besitzt der Troianische Krieg einen historischen Hintergrund? In: Hannes D. Galter (Hg.): Troia. Mythen und Archaologie. Graz, 1997, 97-140.

Haider, Peter W.: Westkleinasien nach agyptischen Quellen des Neuen Reiches. In: Ulf 2003, 174-192.

Hajnal, Ivo: Troia aus sprachwissenschaftlicher Sicht. Die Struktur einer Argumentation. IBS 109. Innsbruck, 2003.

Hawkins, John David: Tarkasnawa, King of Mira. „Tarkondemos”, Bogazköy Sealings and Kara- bel. AnSt, 48, 1998, 1-31.

Heinhold-Krahmer, Susanne: Arzawa. Untersuchungen zu seiner Geschichte nach den hethitischen Quellen. TdH 8. Heidelberg, 1977.

Heinhold-Krahmer, Susanne: Ist die Identitat von Ilios mit Wilusa endgültig erwiesen? SMEA, 46, 2004, 29-57.

Hertel, Dieter: Troia. Archaologie, Geschichte, Mythos. München, 20022.

Hertel, Dieter – Kolb, Frank: Troy in clearer perspective. AnSt, 53, 2003, 71-88.

Hoffner, Harry A. – Melchert, H. Craig: A Grammar of the Hittite Language 1. A Reference Gram- mar. LANE 1/1. Winona Lake, 2008.

Hutter, Manfred: Der luwische Wettergott pihassassi und der griechische Pegasos. In: Michaela Ofitsch – Christian Zinko (Hg.): Studia Onomastica et Indogermanica. Festschrift für Fritz Lochner von Hüttenbach zum 65. Geburtstag. Graz, 1995, 79-97.

Jablonka, Peter: Troia – Geschichte, Archaologie, Mythos und Polemik. Zu einem Buch von Die- ter Hertel. In: Rüstem Aslan et al. (Hg.): Mauerschau. Festschrift für Manfred Korfmann 1. Greiner, 2002, 259-273.

Jablonka, Peter – Rose, Brian C.: Late Bronze Age Troy: A response to Frank Kolb. AJA, 108, 2004, 615-630.

Klengel, Horst: Geschichte des hethitischen Reiches. HdO 34. Leiden, 1999.

Kloekhorst, Alwin: Etymological Dictionary of the Hittite Inherited Lexicon. Leiden, 2008.

Kolb, Frank: Troy VI: A Trading Center and Commercial City? AJA, 108, 2004, 577-613.

Korfmann, Manfred O. (Hg.): Troia. Archaologie eines Siedlungshügels und seiner Landschaft. Mainz am Rhein, 2006.

Korfmann, Manfred O. – Frank, Norbert – Mangini, Augusto: Eingang in die Unterwelt – Die Höhle von Troia und ihre Datierung. In: Korfmann 2006, 337-342.

Kosak, Silvin: Konkordanz der hethitischen Keilschrifttafeln. Mainz, 2002-. www.hethport.uni- wuerzburg.de/hetkonk/

Latacz, Joachim: Troia und Homer. Der Wegzur Lösung eines alten Ratsels. München-Berlin, 20055. Miller, Jared L.: Keilschrifttexte aus Bogazköy 50. Texte historischen Inhalts. Berlin, 2006.

Miller, Jared L.: Joins and Duplicates among the Bogazköy Tablets (11-20). ZA, 97, 2007, 125-132. Miller, Jared L.: Joins and Duplicates among the Bogazköy Tablets (31-45). ZA, 98, 2008, 117-137. Oettinger, Norbert: Die ’dunkle Erde’ im Hethitischen und Griechischen. WO, 20-21, 19891990, 83-98.

Otten, Heinrich: Zusatzliche Lesungen zum Alaksandu-Vertrag. MIO, 5, 1957, 26-30.

Rosóí, Rafaí: Die Herkunft des Gottesnamens Apollon. Glotta, 83, 2007, 222-242. Roszkowska-Mutschler, Hanna: Hethitische Texte in Transkription, KBo 45. DBH 16. Wiesbaden,

2005.

Schwemer, Daniel: Das hethitische Reichspantheon. Überlegungen zu Struktur und Genese. In: Reinhard Gregor Kartz – Hermann Spieckermann (Hg.): Götterbilder, Gottesbilder, Weltbil- der I. Polytheismus und Monotheismus in der Welt der Antike. Ágypten, Mesopotamien, Per- sien, Kleinasien, Syrien, Palastina. Tübingen, 2006, 241-265.

Simon Zsolt: Trója, azaz Wilusa. Az Íliász történeti hátteréről. Ókor, 3/3, 2004, 22-31.

Simon Zsolt: [Hajnal 2003a]. Acta Antiqua, 45, 2005, 476-479.

Simon Zsolt: Milyen nyelven beszéltek Trója VI. városában, azaz Wilusában? In: Gárgyán Gabriella – Sinkovics Balázs (szerk.): LingDok 5. Nyelvész-doktoranduszok dolgozatai. Szeged,

  1. 155-179. (Simon 2006a.)

Simon Zsolt: [H. Craig Melchert (ed.): The Luwians.]. Acta Antiqua, 46, 2006, 313-322. (Simon 2006b.)

Simon Zsolt: Die ANKARA-Silberschale und das Ende des hethitischen Reiches. ZA, 99, 2009, 247-269.

Simon Zsolt: Hettita királylista. Ókor, 9/1, 2010, 66-69.

Singer, Itamar: Muwatallis Prayer to the Assembly of the Gods Through the Storm-God of Light- ning (CTH 381). Atlanta, 1996.

Sommer, Ferdinand: Ahhijava und kein Ende? IF, 55, 1937, 169-297.

Starke, Frank: Troia im Kontext des historisch-politischen und sprachlichen Umfeldes Kleinasiens im 2. Jahrtausend. Studia Troica, 7, 1997, 447-487.

Ulf, Christoph (Hg.): Der neue Streit um Troia. Eine Bilanz. München, 2003.

Wood, Michael: A trójai háború nyomában. A legenda mélyreható történelmi elemzése. Budapest, 2006.

Yakubovich, Ilya: Sociolingustics of the Luvian Language. Leiden-Boston, 2009.

S. Zs.